Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-22 / 121. szám

1988. május 22. Kelet-Magyarország 5 Befejeződött a vita az állásleglaiás-tervezetrőI Berecz János sajtóértekezlete A nemzetközi sajtóklubban szombaton este is Berecz Já­nos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára fog­lalta össze az országos párt­értekezlet napi eseményeit. Mindenekelőtt bejelentette: az országos pártértekezlet be­fejezte a vitát az állásfogla­lás-tervezet fölött, összesen 49 küldött és egy vendég ka­pott szót, mondta el vélemé­nyét, javaslatait, állásfogla­lását. Százkilencvenöten írás­ban adták be hozzászólásukat, ezek feldolgozása most fo­lyik, és minden valószínűség szerint holnap reggelig eltart. — Örömmel ismétlek meg három szót, amit tegnap már mondtam: fordulat, reform, megújulás. Azért ismétlem meg örömmel, mert tegnap arra hivatkoztam, hogy a fő­titkári előadói beszéd e há­rom szóra épült. Most nyu­godtan elmondhatom, hogy a hozzászólások ezt a három szót erősítették meg; nagyobb nyomatékkai ki az egyiket, ki a másikat, de a vita egésze összhangban volt ezzel a há­rom kifejezéssel. Mára élénkült a vita úgy is, hogy nemcsak különböző vélemények ütköztek, meg­jelent nemcsak a kritika, ha­nem az önkritika is. Ezt is örömmel mondom, mert — az egyik küldött szavait idéz­ve — a felelősséget meg kell keresni, nevén kell nevezni, de az igazi ereje a pártnak abban van, ha minden tagja eljut a saját felelősségének megállapításáig. Legyen az kisebb vagy nagyobb arányú, mert a változás abból indul­hat ki, ha minden párttag, minden szervezet a saját területén szolgálja a fordu­latot, a reformot és a meg­újulást. Egy másik fogalom, ami sűrűn előfordult: cselekvő­készség, tenniakarás. Az már általános közhely, hogy min­den szó annyit ér, amennyit tettekkel támasztanak alá. Az országos értekezlet állásfog­lalásának is az lesz a fő mér­céje, hogy milyen gyakorlati tettek követik. Az egyik fel­szólaló elmondta, hogy a cse­lekvőkészség ereje, haté­konysága a tudáson, az aka­raton és a jó vezetőkön mú­lik. Nos, az értekezletnek kö­szönhetően tudni most már tudunk valamit, hogy aka­runk is, azt kifejezték a fel­szólalások, s a jó vezetők megválasztása pedig a holna­pi napra marad. Elég gyakran szerepelt a vitában az egység kifejezés. Azt lehet mondani: a köz­ponti bizottsági titkártól az alapszervezeti titkárig majd mindenki foglalkozott vele. Érthető: egyedül egy párttag sokra nem megy. És ha a pártszervezetek elkülönül­nek egymástól, nincs belső szolidaritás, egyetértés a fő kérdésekben, akkor a cselek­vésben sincs következetes magatartás. De ez az egység nem lehet a tegnapi értelmű. Nem léhet hallgatólagos be­leegyezésre, elviselem-fegye- lemre építeni. Az egység ma a vita, a (vélemények ütköztetése, a döntés. A közös cselekvés ebben valósulhat meg. És hozzáteszem: egységre azért is szükség van, mert mi változatlanul kulcskérdésnek tartjuk a magyar nép nem­zeti egységét, a közmegegye­zés megújítását. A közmegegyezés is más jellegű lesz, mint tegnap volt. Nem a jó politika kö­rül spontán tömörülés, nem a személyiségek megegye­zése, hanem az érdekek ki­fejezésére épülő intézmény­rendszer — akár spontán, lakossági kezdeményezésre létrejövő intézményről van szó, akár a meglévő intéz­mények átalakításáról —, s az ezekben az intézmények­ben kifejeződő érdekek szö­vetsége, egyeztetése és együttműködése. — Hogy ezt miért tartjuk rendkívül fontosnak, hadd olvassak föl egy nekem cím­zett táviratot — mondotta Berecz János, s idézte a talegnammot: „A jó isten áldását kérem az országos értekezlet résztvevőire, hogy az egész társadalom számá­ra jó, igazságos határozatokat hozzanak, utána pedig le­gyen a Központi Bizottság­nak ereje számon kérni a végrehajtást, mert csak így lesz kibontakozás — mély tisztelettel Kendernai Györgyné”. — Ez engem azért hatott meg, mert a magyar nép széles tömegei ezek szerint úgy vélik, hogy sorsúkat jelentős mértékben befolyá­solja a pártértekezlet dön­tése. Vagy ahogyan az egyik küldött fejezte be hozzászó­lását; e két nap alatt nagy erkölcsii-politikai tökét hoz­tunk össze, legyen erőnk ennek az erkölcsi-politikai tőkének gyakorlati tettekké váltására. Erre törekszünk — zárta rövid nyilatkozatát Berecz János. A vezetők felelősségével kapcsolatos kérdésre vála­szolva Berecz János elmon­dotta: volt olyan párttag, aki azért érzi magát felelősnek, mert mindig óvatosan és bi­zonytalanul fogalmazott, ami­kor a tagság véleményét tol­mácsolta a Központi Bizott­ságnak. Volt olyan alapszer­vezeti titkár, aki azért gyako­rolt önkritikát, mert nem mindig juttatta el a pártta­gokhoz a szükséges informá­ciókat, s elnézte, hogy olykor mága sem kapta meg a leg­fontosabb tájékoztatásokat. A párton belüli pluraliz­mussal kapcsolatban kifej­tette: a pártértekezlet is megerősítette azt az alapel­vet, hogy a pártnak a de­mokratikus centralizmus alapján kell dolgoznia, ennek az átértékelésére azonban most nem vállalkoztak. A ki­sebbségben maradt véle­ménnyel szemben eddig tü­relmetlen volt a párt, a jövő­ben viszont támogatják ezek­nek az elképzeléseknek a to­vábbélését. A frakciózást azonban változatlanul elíté­lik. Az alulról fölfelé építke­zés első lépcsőfoka máris lét­rejött azáltal, hogy minden pártszervezetnek joga van egy adott kérdést a felsőbb pártszerv elé vinni. Berecz János tájékoztatta a külföldi sajtó képviselőit arról, hogy a szerkesztőbi­zottság az állásfoglalás vég­legesítésénél 600 észrevételt vesz figyelembe, ezek egy ré­szét hasznosítják, más ré­szüket továbbadják feldolgo­zásra, s bizonyára lesznek olyan javaslatok is, amelye­ket elvetnek. Emlékeztetett arra, hogy 'a Központi Bizottság nem­régiben megvitatta a társa­sági törvény alapelveit, ame­lyek leszögezik: nem vég­leges, kész, hanem épülő szocialista társadalomiban (élünk, amelyben töhb szek­tor működik, piacgazdálko­dás van, s a vállalatok te­vékenységét közgazdasági eszközökkel befolyásolják. Az állami és a szövetkeze­ti tulajdon mellett elisme­rik a magánvagyon jelenlé­tét is, s meg kívánják ta­lálni annak a módiját, hogy törvényes keretek között le­hetővé váljék a magánva­gyon működtetése. Ez né­hány párttag számára ide­ológiai problémákat okoz, de ezt a vitát vállalni kell. A magyar modell expor­téiba tóságára vonatkozó kér­désre válaszolva Berecz Já­nos rámutatott: nem igye­keztünk modellt alkotni, és más modellt sem akarunk lemásolni. Ugyanakkor át­vesszük a hasznos tapasz­talatokat, e tekintetben a szocialista országok között gyakorlati és elméleti kér­désekben egyaránt folyama­tos tapasztalatcsere zajlik. Arra törekszünk, hogy el­kerüljük, ami a 'testvéror­szágok tapasztalatai szerint rossz útnak bizonyul. Ami a politikai intézményrend­szer reformját .illeti, ehben az MSZMP — fogalmazott Berecz János —, várhatóan (követésre méltó példát ad. A sajtóértekezleten el­hangzott az a kérdés is. hogy létrehoznak-e új, felelős pártfunkciót. Amennyiben olyan javaslat elhangzik — vélekedett Berecz János —, a pártértekezlet támogatni fogja. A pártértekezlet állásfogla­lása nem foglalkozik az el­lenzékkel — mondotta vége­zetül. Ez konkrét törvényke­zési kérdés. Az állásfoglalás­ban ugyanakkor szerepelni fog, hogy a párt is támogat­ja az egyesületek alakításá­val, a gyülekezési szabadság­gal kapcsolatos törvényi ren­dezést. Ezekben a kérdések­ben az Országgyűlés mondja ki a végső szót, s a döntést a párt tolerálni fogja. (MTI) Nemzetközi sajtóvisszhang A kiemelkedő politikai eseménynek kijáró megfkü- löniböztetett figyelem övezi a szovjet tömegtájékoztatá­si eszközökben az MSZMP pénteken megnyílt országos értekezletét. A Pravda és a Komszomolszikaja Pravda szombati száma saját tudó­sítójának jelentései, több más országos terjesztésű na­pilap a TASZSZ hírügynök­ség anyagai alapján számolt be a Budapesten zajló ta­nácskozásról. Az SZKP KB központi topja nagy terjedelemben ismerteti Kádár János fő­titkár előterjesztését, arniely- 'ből részleteket közölnek más sajtóorgánumok ás. A rádió és a televízió pén­teken egész nap vezető nem­zetközi eseményként foglal­kozott az értekezlettel, is­mertette annak napirendjét, céljait: az ország gazdasá­gi, társadalmi helyzetének á ttok intését és a politikai intézményrendszer reform­ját. A moszkvai rádió szom­baton reggel beszámolt ar­ról, hogy folytatódik a ta­nácskozás. Kádár János pén­teken elhangzott beszédéből a szombati híradás azt emel­te ki, hogy abban szó volt az elmúlt évek gazdasági, társadalmi haladásáról és a visszaesésekről ás. A rádió a főtitkári szavakból idéz­te, hogy az MSZMP szí­vesen fogad minden olyan véleményt, amely támogat­ja a szoaial izmus ügyét, de határozottan elutasítja azo­kat, amelyeknek célja a szo­cialista rend aláásása. Az amerikai tömegtájékoz­tatási eszközök pénteken nagy érdeklődéssel foglalkoz­tak az MSZMP nagy fontos­ságú tanácskozásával. A pártkonferencia megnyitása előtt írt cikkek, elemzések ál­talában egyöntetűen azt vár­ták, hogy a tanácskozás nyi­tott és őszinte hangvételű lesz, elemezték a magyaror­szági gazdasági és politikai helyzetet, számos véleményt idéztek, részint az MSZMP képviselőitől, részint diplo­máciai megfigyelőktől és má­soktól, valamint bőséges ta­lálgatásokat tartalmaztak a M iről is beszélhetnének a küldöttek a tanács­kozás szüneteiben, mint a vitában elhangzot­takról. Tetszik egy-egy szel­lemes hasonlat, egy-egy jól összefogott és magyarul előadott felszólalás és hát olyan is van, ami bizony nem arat túlságosan nagy sikert. Jókay László azt mondja: megérti, hogy nem kapott szót, hiszen sok társa ugyan­csak erre a sorsra jutott, így hát arról, mit mondott volna, röviden foglalta ösz- sze véleményét lapunk munkatársának. „Szóltam volna a foglal­koztatás nagy gondjairól, amely különösen a fiatalo­kat érinti. Elmondtam v&l- na: messze nem igaz, hogy nálunk nincs ipari hagyo­mány, hogy a munkaerőnk képzetlen. Az sem igaz, hogy nullaszintű az infra­struktúránk. Jó ellenpéldája ennek a papírgyár, az Al­kaloida. Sokszor visszakér­deznek miközben gondja­inkat hangsúlyozzuk, hogy mit tesz a megye. Az orszá­gosnál jobb a szakmunkás­arány. például ezt. Szól- 1 tam volna arról, mit vár­nak a pártélettöl a fiata­lok. Változást és elsősor­ban a pártmunka mechaniz­musában. Gyorsaságot, de­mokratizmust, nyilvánossá­got. Ma sok gátja van az j alsó szintű gondolkodásnak, például a túl sok bábásko­dás, rátelepszenek az alap­Bizalmasan, miadayájikaak szervezetekre a felső határo­zatok. Általában a társa­dalmi intézményrendszer reformja során nagy szük­ség lenne rá, hogy az egyes szervezetek önmagukra ha­sonlítsanak. Partneri vi­szonyt kell teremteni az if­júsági szervezettel is. Mesz- sze nagyobb önállóságra van szüksége a KISZ-nek, egyébként nem lesz ver­senyképes a növekvő szám­ban jelentkező ifjúsági szer­veződésekkel. Nem utolsó­sorban egyéni arcú vezetők kellenek. Lehessen látni, tudni, kik is állnak a hatá­rozatok mögött. És fiatalí­tani, hogy levetkőzhessük a megrögzödéseket. Dr. Veres János közgaz­dász, a nyírbátori városi pártbizottság titkára szin­tén a pártélet megújulásáról vitatkozott. Ö a demokra­tikus választási rendszert úgy képzeli el, hogy az már a jelölésnél kezdődjék. A vezetők funkcióba kerülé­sét közvetlen és titkos sza­vazással, delegálással kép­zeli el. „így lehetséges, hogy va­lóban alkalmas emberek kerüljenek funkcióba és maradjanak is ott." Aztán arról szólt, mennyire tet­szett neki Kovács András filmrendező megállapítása, a bizalmasnak minősített pártelőterjesztésekröl, ame­lyekről minden egyes párt­tagnak tudni kellene. Ma vi- ' szont úgy tűnik, pontosan azoktól akarjuk elvonni az információt, akiknek szán­juk. El kellene vetni a szá­zadelő viszonyai között szü­letett, s mára bőven elavult módszereket, hiszen felnőtt politizáló lett a párttagság. Alulról építkező szervező­désre van szükség a politi­ka nyílt csinálására és idő­beni korrekt tájékoztatásra. Ahhoz, hogy ezt elérjük, új módon kell dolgozni, sok ú) emberrel. „Nem jelszavak hangoz­tatásával, nem szépen veze­tett brigádnaplókkal, hanem anyagi érdekeltséggel te­hetjük gondolkodó és fele­lősen cselekvő emberekké a gazdálkodásban dolgozókat is, akik így lehetnek a köz javát szolgáló tulajdonosok­ká. Nem hallgathatunk so­káig szemérmesen arról, hogy a hatékony gazdaság legfontosabb motorja ma az egyéni gyarapodás. Ha ezt bármilyen módon fékezzük, a szocialista tulajdon jobb hasznosításának vagyunk ellene. Egyetértek abban Grósz elvtárssal, hogy a munka megítélésénél egyál­talán nem elég a csupán a tisztesség, ieredmény kell, nyereség, piacképes termék. Szükséges volna ugyanak­kor tisztázni a létminimum határát, a szociálpolitika jogosítványait és még jó néhány új fogalmat. En azokkal értek egyet, akik erőteljesen követelik a párt változásokkal kapcsolatos fogadóképességét. Ha ez nem következik be, sok ér­tékes ember másutt keres teret. És meg kell tanulni a helyes viszonyt a szocializ­must építeni másként aka­rókhoz is, őket nélkülözni aligha lehet.” Sokan felteszik a kérdést mintegy önmaguknak; mit tudunk vajon megvalósíta­ni? El tudunk-e szakadni a valóságban is a régi mód­szerektől, amelyek a pártér­tekezleten is biztosan üstö­kön ragadhatok. Bizony elég sok még a hivatásos másramutogató, az általá­ban beszélő és még csak kevesen vitáznak előttük el­hangzott nézetekkel, s teszik el az előre készített felszó­lalásaikat, a valósághoz iga­zodva. így aztán — bár e pártértekezlet puszta léte is történelmi jelentőségű -*• nem mindenki tud kitörni az üres szövegek bűvköré­ből. Balogh Árpád, a nyíregy­házi Bessenyei György Ta­nárképző Főiskola tanszék- vezető tanára viszont úgy érzi, hogy mindezek ellené­re komoly erkölcsi, politikai tőke fogalmazódott ,meg a í vitában. „Egyértelműen elindult valami a pártélet tartalmi változásában. A felszólalók többsége (különösen szom­baton) a valóságra épült ja­vaslatokat fogalmazott meg, még akkor is, ha nekem úgy tűnik olykor, hogy egy ap­parátusi értekezletbe csep­pentem. Mert elég sok hi­vatásos pártmunkás kapott szót, pedig még színesebb, sokoldalúbb lehetett volna a vita, ha több úgynevezett egyszerű küldött fejthette volna ki véleményét. Most, a Központi Bizottság újjá- választása előtt néhány órá­val az a kérdés foglalkoz­tat — és ebben nem vagyok egyedül —, valóban meg­kapjuk-e a jogosítványt ar­ra, hogy a megújuláshoz oly annyira nélkülözhetetlen politikai vezetőket válasz- szunk. És itt egyáltalán nem nemzedékváltásra gondolok, hanem tudásra, szakérte­lemre, és arra: most már valóban következetesen szá­mon kérjük határozataink sorsát." várható politikai és szemé­lyi változásoikrál. A cikkek egyértelműen utaltak arra, hogy a konfe­rencia iránt Magyarországon nagy a várakozás, és össze­hasonlításokat tettek az egyes szocialista országök- ban, mindenekelőtt Lengyel- országban jelentkező fejle­ményekkel. Aláhúzták, hogy a szovjet belpolitika alakulá­sa nagymértékben érvényesí­ti hatását a szocialista orszá­gokban, így a Magyarorszá­gon végbemenő folyamatok­ra is. Az NSZK tömegtájékozta­tási eszközei bő terjedelem­ben foglalkoztak a pártérte- kezlet első napjának esemé­nyeivel. Az NSZK országos rádióállomása, a Deutsoh- landfunk budapesti különtu- dósítója nem sokkal elhang­zása után már összefoglalta Kádár János előadói beszé­dének főbb pontjait. Elsősor­ban azt emelte ki, amit a párt főtitkára a súlyos gazdasági bajokról, a lakosság körében tapasztalható rossz hangulat­ról, a pártba vetett bizalom csökkenéséről mondott. A tu­dósító szerint nemcsak a pártból léptek ki sokan, de a KISZ-böl és a szakszerveze­tekből is vannak lemorzsoló­dások. A rádióállomás emellett azonban emlékeztetett arra, hogy Kádár János körvona­lazta a demokratizmus to­vábbi kibontakozásának szán­dékát, kiváltképpen az MSZMP alapszervezeteiben, azzal a céllal, hogy vissza­nyerjék a lakosság bizalmát. Kádár elutasította bármiféle frakció létrejöttének lehető­ségét a pártban, de hangsú­lyozta: a szocializmust szol­gáló bármely javaslat, észre­vétel meghallgatásra tálát a pártban. : A Deutschlandfunk szerint a hozzászólások igen nagy • száma is jelzi az esemény rendkívüli fontosságát. A párt ma már túlhaladottnak tekinti a legutóbbi párt- kongresszus határozatait, és a pártértekezleten olyan programot kívánnak elfo­gadni, amely szépitgetés nél­kül vázolja fel a szerény le­hetőségeket 1990-ig. A brit tömegtájékoztatás vezető helyen foglalkozik az MSZMP országos értekezle­tének eLső napjával. A rádió- és tv-állomások pénteken napközben röviden, esti és éjszakai híradóikban terje­delmes tudósításokban és kommentárokban foglalkoz­tak Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának beszá­molójával. A szombat reggeli újságok kiemelten — a Fi­nancial Times és a The Inde­pendent például első oldalán — tudósít a megítélésük sze­rint „nagy horderejű”, „nemzetközi jelentőségű” bu­dapesti eseményről. Valamennyi tudósításban kiemelik az MSZMP főtitká­rának beszédéből a pártveze­tés megújításának és megfia­talításának szükségességéről elhangzottakat. „A Magyarországot 1956 óta vezető politikus beszámolójá­ban őszinte és tárgyilagos ké­pet adott az ország gazdasá­gi és társadalmi problémái­ról” — írja a The Times ki­küldött munkatársa. A The Daily Telegraph Kádár Já­nos beszédéből azt a részt emeli ki, amelyben az MSZMP főtitkára hangsú­lyozta: „Nem szabad meg­ijednünk a türelmetlenségtől és bizonytalanságtól... A proletárdiktatúra az egész dolgozó nép hatalmává ala­kul át”. A The Independent — amely első oldalas tudósítá­sát a beszámolóját tartó Ká­dár János képével illusztrál­ja — ezt emeli ki az MSZMP főtitkárának beszédéből: „Amit most átélünk, az nem a szocializmus válsága, ha­nem a szocializmus újjászü­letése.” Kopka János jelenti a pártértekezletről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents