Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-21 / 120. szám

4 Kelet-Magyarország 1988. május 21 Vita a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletén V Átfogó társadalmi-gazdasági Vonzó szocialista A féligazságok árnyéka változások kellenek perspektívára van szükség A vita első felszólalója Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Budapesti Pártbizottság első titkára volt. Bevezetőben kiemelte: a fővárosi pártvitákra az ak­tivitás, a sokszínűség, a konstruktivitás és a felelős­ségérzet volt a jellemző. A vita kezdeti szakaszában az átfogó és radikális refor­mok követelése állt közép­pontban, később hasonló igényként kapott hangsúlyt szocialista vívmányaink vé­delme és a változáshoz szük­séges személyi feltételek megteremtése. A viták egy részét a tézi­sek váltották ki, az elemen­táris erő azonban az ország helyzete, a társadalom válto­zást sürgető állapota volt. Nem tudtunk választ adni éveken keresztül olyan kér­désekre, amelyek a párttag­ság tömegeit, de a lakosság millióit is foglalkoztatták: a hol hibáztunk, a hogyan ju­tottunk ide, a felelősség és a jövő kérdései. Sokakban fo­galmazódott meg a keserű gondolat, hogy néhány .fontos kérdésre talán nem is szán­dékozunk választ adni. Pártunk mindig gondosan ügyelt arra, hogy a pártélet a lenini normáknak megfe­lelően alakuljon. Az érdemi tevékenységet, a kommunis­ta szellemiséget mégis ki­kezdte a formalitás, a bürok­ratizmus. A tagság ezért eltá­volodott a vezetéstől, a párt kapcsolatai lazultak a töme­gekkel. Előrehaladásunk egyik kulcskérdése a politikai in­tézményrendszer korszerű­sítése. Ma már nem az a kér­dés, hogy kell-e ezt korszerű­síteni vagy sem. Ezen sze­rencsére túlvagyunk. Meg­győzött bennünket erről húszéves reformtörténetünk, az ugyanis, hogy nem lehet eredményesen előrehaladni a gazdasági reformokban, ha azokat a gazdaságon túl nem terjesztjük ki a társadalmi élet többi területére. Bebizonyosodott, hogy úgy nem lehet eredményesnek lenni, hogy minden területen csak egy kicsit változtatunk. Ki kell mondani, hogy átfo­gó társadalmi-gazdasági vál­toztatások kellenek. Az átfogó reform megvalósítása szem­besít bennünket a mai intéz­ményrendszerünkkel. A szocializmus gazdasági, tulajdon- és érdekviszonyai hazánkban is összetettebbek, sokszínűbbek, mint amit le tud fedni az elmúlt évtize­dekben kialakult politikai in­tézményrendszer. Ennek kor­szerűtlensége miatt nem kap­nak megfelelő kifejezési le­hetőséget a társadalomban objektíve létező érdekek. Még mindig mindent a hagyományos érdekkifejezé­si és -érvényesítési csatorná­kon akarunk áramoltatni, holott azok már rég nem al­kalmasak erre. Gondoljunk csak arra, hogy a vállalatok irányításában bekövetkezett változásokat milyen késéssel követi az állami és érdekvé­delmi szervek funkcióinak, struktúrájának változása. Pedig tudjuk, hogy a fele­más helyzetek a visszarende­ződés legfőbb melegágyai. Az államapparátus felépí­tése, az államigazgatás ta­goltsága, a minisztériumok szervezete és egy sor intéz­mény sok vonatkozásban ide­jétmúlt. Igenis változtatni kell a formákon, a struktú­rán. Az intézményrendszert alkalmassá kell tenni a gaz­daság menedzselésére, a gaz­dasági alkotmányosság érvé­nyesítésére. Hosszú évek óta tapasztaljuk, hogy ha a kor­mányzat és a vállalatok kö­zötti érdekegyeztetések siker­telenek, bizalmi válság alakul ki közöttük., Az ilyen esetek jelzik, hogy az intézmény- rendszer működése sem töké­letes. Vagy gondoljunk csak külgazdasági intézményrend­szerünkre, amely még ma is magán viseli a külkereskede­lem állami monopóliumáról beidegződött dogmákat. Vagy vegyünk egy másik területet: könnyen elképzelhető, hogy az ország szellemi, művésze­ti, kulturális, tudományos életében, valamint az okta­tásban milyen segítséget je­lentene egy olyan intézmény- rendszer, amely nagyobb ön­állóságot, mozgásteret bizto­sítana az irodalmi, kulturális és művészeti műhelyeknek és az alkotóknak. A politikai intézmény- rendszer korszerűsítését az egypártrendszer viszonyai között kell megoldanunk úgy, hogy a vezető szerepet ellátó párt politikai tevékenysége fölött is széles körű társa­dalmi ellenőrzés érvényesül­jön. Természetesen elsősor­ban a pártnak kell rendelkez­nie önkontroll, önkorrekci­ós mechanizmusoklcal, de ez kevés. Olyan nyilvánosságot kell teremteni az egész fel­építményrendszer számára — az érdekvédelmi szervezetek­től kezdve az állami és tár­sadalmi szervezetekig —, amelyben, ha kell, perbe és vitába lehet szállni az irányí­tó politikai párttal is, garan­ciákkal megerősített partneri viszony alapján. Havasi Ferenc ezután a tö­megszervezetek, a társadalmi szervek és mozgalmak szere­péről szólt, majd így foly­tatta: A teendők között első a párt tevékenységének megja­vítása, hogy eredményesen lássa el az intézményrendszer reformjából és hatékony mű­ködtetéséből reá háruló fel­adatokat. Az ezzel kapcsola­tos teendőről a következőket mondotta: — Valós demokratizmus kell a párton belül. Meg kell felelni annak a jogos igény­nek, hogy a párttagság csak úgy tud azonosulni a politi­kával, ha nem csupán vég­rehajtója, hanem alakítója is annak. A párton belüli de­mokrácia fejlesztésével el kell érni, hogy a Központi Bi­zottság és a pártbizottságok feladat- és hatáskörét az ál­taluk választott és nekik alá­rendelt végrehajtó szervek ne korlátozhassák. Erősíteni kell a pártmunka mozgalmi jelle­gét, fel kell számolni annak hivatali és formális vonásait. Korszerű tagoltságban újjá kell szervezni a politikai ap­parátusokat, hogy azok meg­feleljenek a célul tűzött fel­adat- és hatásköri elkülö­nüléseknek. . Meg kell szüntetni a veze­tő testületekben a túlzott mértékű kölcsönös képvisele­teket. Javítani kell a párt és a közélet tisztaságát, a fedd­hetetlenség, az összeférhetet­lenség érvényesítését. Ezek nélkül nincs hitele sem az egyénnek, sem az intézmé­nyeknek. — Kivel tart ma, s milyen a magyar ifjúság? — tette fel a kérdést Hámori Csaba, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottságá­nak tagja, a KISZ KB első titkára, majd az ifjúság szá­mára meghatározó területek helyzetét ecsetelte. 1980 óta csaknem 90 ezerrel csökkent hazánk népessége, ugyanak­kor ennek négyszeresével a harminc éven aluliak száma. Az oktatásügy neki-nekilen- dülő majd alábbhagyó re­formhullámai és az anyagi feltételek fájdalmas hiánya oda vezetett, hogy ma is min­den huszadik pedagógus ké­pesítés nélküli, hogy miköz­ben évente csak 24 ezren sze­reznek felsőfokii diplomát, csaknem 10 ezren az általá­nos iskolát sem fejezik be. Gond az elhelyezkedés is. Napjainkban összességében kevesebb munkahelyet kínál­nak a gazdálkodó szerveze­tek, mint ahányan tanulmá­nyaikat befejezik. A lakáshoz jutás gondjairól szólva kifej­tette: a családok 20 százalé­kának házasságkötés után öt évvel még nincs önálló ott­hona. Az áremelkedés olyan mértékű, hogy egy kismére­tű lakótelepi lakás árának éves növekedése nagyobb, mint egy pályakezdő teljes évi jövedelme. E réteg reál­bére a hetvenes évek eleje óta lényegében nem válto­zott, ugyanakkor az ötven­hatvan éveseké megkétszere­ződött. Nehezebbé vált a gyermeknevelés is. A fiata­lok közéleti szerepének és ve­zetővé válási esélyeinek gyengülését vázolva felhívta a figyelmet arra, hogy a nép- képviseleti és politikai testü­letekben a vezetők között ma alig találni harminc év alat­tit. — E folyamatok gyors meg­változtatására számítani irre­ális. hiszen felelős politika a következő esztendőkre nagy ígéreteket nem tehet. E gon­dokra azonban nem lehet kü­lön ifjúsági választ adni, mert az nem illeszkedne a reformfolyamatba, s ezek nemcsak az ifjúság, hanem az egész társadalom gondjai. Változást csak nagyobb tár­sadalmi 'teljesítménnyel. a gazdasági és társadalmi re­formot meggyorsítva, a ma­gyar szocializmust alapvetően átalakítva, hatékonyabbá és demokratikusabbá téve re­mélhetünk. Egy átfogó re­form révén a fiatalok java, tehát a nagyobb tudású, szor­galmú, vállalkozókedvő em­berek kerülnek jobb helyzet­be, erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Az ifjúság a pers­pektívát adó, a gyors és ha­tározott változásokban érde­kelt. Nem külön az ifjúság érdekeit szolgáló, hanem jö­vőorientált társadalmat aka­runk — szögezte le a KISZ KB első titkára. Ehhez a tudás, a munka, a teljesítmény, a vállalkozókészség értékét kell erősíteni. Már ma tenni kell a felsőoktatás és a lakásgaz­dálkodás hosszú távú fej­lesztése érdekében; e terüle­teken vannak javaslataink is, amelyek a szükséges szerke­zetátalakításnak megfelelő­en keresnek megoldást. A politikai intézményrend­szer reformjáról szólva leszö­gezte: csak a társadalmi szervezetek határozott, önál­ló arculatú, nyilvános érdek- képviselete adhat választ ar­ra a dilemmára, hogy egy- pártrendszerünk körülmé­nyei között hogyan Jehet a tévedés kockázatát minimá­lisra szorítani, miként lehet megvalósítani a szocialista politikai pluralizmust. Az olyan párt vonzó az ifjúság számára, amely dinamikusan politizál, amelynek a szerve­zetei is politizálnak. A fiata­lok iránti nagyobb türelem­re. a közéleti mozgástér bő­vítésére van szükség. — A KISZ az utóbbi évek­ben markánsabban, harco­sabban politizál, aminek a párt, a társadalom és az if­júság nagyobb részében jó a visszhangja, másoknál vi­szont megütközést kelt — ál­lapította meg Hámori Csaba, javasolva az állásfoglalás­tervezet azon tételének meg­erősítését, amely e politikai gyakorlat folytatására biztat­ja az ifjúsági szövetséget. A KlSZ-munka gyengeségeiről szólva kiemelte: tömegmun­kánk. gyakorlati szervező- munkánk több ifjúsági ré­tegben gyenge, az elmúlt években teret vesztettünk a nagy egyetemeken, a húsz­évesek körében gyengébbek pozícióink, mint a harminca­sok között. A KISZ-ben meg­van a szándék a belülről in­duló bátor átalakulásra, az if júság tagoltságának jobban megfelelő mozgalmi keretek megteremtésére. — A párt és a társadalom egészét átható politikai for­dulatra van szükség. A KISZ az elmúlt időszakban arra törekedett, hogy a fiatalok reális viszonyt alakítsanak ki a helyzethez és a mostani ta­nácskozáshoz. Ennek jegyé­ben zajlottak le a tömegeket megmozgató vitáik. Az ifjú­ságnak és az egész társada­lomnak ma mindennél in­kább perspektívára, belátha­tó, vonzó szocialista perspek­tívára van szüksége. Amikor nagyobb társadalmi teljesít­ményt, munkafegyelmet, szigorúságot igénylünk, ezzel egyidejűleg és ezt szolgálva több demokráciát is sürge­tünk. Teljesítéséhez a ma­gyar szocializmus nagy hord­erejű átalakítására van szük­ség. Most egyszerre adott eh­hez a kényszer és a lehető­ség. Ne szalasszuk el! — mon­dotta befejezésül Hámori Csaba. Keresztury Dezső akadé­mikus, író kötelességének tar­totta, hogy pártonkívüliként néhány fontos kérdésben ki­fejtse véleményét. Mint mondta: — Emlékszem rá, amit embertelen századunk­ban átéltem. Ismertem a vi­lágerők hatalmasodását, a ha­zai indulatok örvényeit, a nemzedékváltások földrengé­seit. Ezért is nézem aggód­va, hogy mostanában minden rossz lett az önök pártjában, hogy 45 ezren adták vissza tagkönyvüket. Elfelejtették talán azt is, aminek sikere a maga idejében közörömet, megkönnyebbülést váltott ki és a jobb idők reményével töltötte be a szíveket? Hiszen egy jól vezetett szövetségi po­litika jegyében a nép vissza­nyerte életkedvét; bár még mindig kevés a lakás, de még­is a házak serege épült, megszűnt a folyamatos osz­tályharc embertelen mániá­ja, s századok óta először történt meg, hogy hírünket a Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság tagja, a SZOT el­nöke kifejtette: helyes és természetes, hogy pártérte­kezletünk vitájának közép­pontjában a párt munkájá­nak, vezető szerepének töké­letesítése áll. — Ha ebben előrelépünk, az a politikai Intézményrendszer egészé­nek korszerűsítésével jár, és érdemi hatással lesz az or­szág gazdasági, politikai és ideológiai arculatára. Felszólalása további részé­ben Gáspár Sándor a szak- szervezetek feladatairól szó­lott, hangsúlyozva, hogy a társadalmi-gazdasági meg­újulás elválaszthatatlan a dolgozók életének javításától, a dolgozó emberek nagyobb megbecsülésétől, a róluk tör­ténő fokozottabb gondosko­dástól. Majd így folytatta: — A gazdasági, társadalmi kibontakozási program meg­valósításának közvetlen hatá­sai egy ideig megterhelik, áldozatvállalásra kényszerí­tik a lakosságot. A kedvező hatásokat később érzékelni fogja mindenki. A társada­lom tűrőképességének azon­ban vannak határai. Ezért számolnunk kell a megkez­dődő folyamatok anyagi, ide­ológiai és politikai hatásai­val. Az adórendszer, a fog­lalkoztatási gondok, a ma­gán- és külföldi tőke megje­lenése, a nagyarányú infláció világban nem levert szabad­ságharcaink, hanem kellő arányérzékkel megkezdett re­formkísérleteink tették érde­kessé. A továbbiakban az állás­foglalás-tervezettel foglalkoz­va kiemelte: azt a féligazsá­gok fél árnyéka teszi bizony­talanná. A valóságnak a felét sem jellemzi, ha csak a bajt állapítja meg — s a jobbnak vélt utat aligha jelöli meg jól, ha a bajokhoz vezető rosszat nem jellemzi. — A legveszélyesebbnek tartom a művelődés értéke­lésének aránytalanságát. Művelődés nélkül sohasem volt műveltség, értelmes vál­tozás, jóravaló fejlődés. — Önök kijelentették, hogy a nemzet pártja kívánnak lenni. Ez igen nagy dolog és megfelel alapvető eszménye­inknek. A nemzet közösség­teremtő formáját Európa szülte, egyszerre lehetünk csak jó magyarok és jó euró­paiak. az emberek gondolkodását, politikai hitét is megpróbál­tatások elé állítja. A SZOT elnöke hangsú­lyozta: a dolgozók többsége kész vállalni az átmenet ne­hézségeit, ám százezrekre te­hető azoknak a száma, akik a megnövekedett terheiket nehezen tudják elviselni. Nem halasztható tovább az alacsony nyugdíjból élők helyzetének javítása, akár a nyugdíjrendszeren, akár a szociálpolitika keretein belül. A szakszervezetek egyik kezdeményezői voltak a bér­reform kidolgozásának. En­nek azt kell eredményeznie — mondotta —, hogy a tör­vényes munkaidőiben elérhe­tő keresetekből a dolgozók rendesen megéljenek. Felhívta a figyelmet rá, hogy e tekintetben is óva­kodni kell az illúziókeltéstől. Már ma is érzékelhetően ja­vítani kell a bérszabályozást, a munka igazságosabb, ösz­tönzőbb elismerését, majd rámutatott, hogy a szakszer­vezetek a tartós és nagyará­nyú munkanélküliséget, mint célt, nem tartják elfogadha­tónak. Aktív foglalkoztatás­politikát kell folytatni, amely a munkahelyék megőrzésére, újak teremtésére, a dolgozók átképzésére összpontosít. A szakszervezetek a kormóny- nyial egyetértésben egy ilyen programot ki ,is dolgoztak. Az árak alakulásáról szólva ki­emelte, hogy a szakszerveze­tek a kompenzálás igényével lépnek fel, ha az idei árnö­vekedés, a tervekben meg­szabott, a kormányprogram­ban elhatározott mértéket túllépi. A SZOT elnöke ezután a szakszervezetek helyéről és szerepéről szólott: — 1957 óta a magyar szak- szervezetek nem díszítőele­mei, nem kellékei a rend­szernek, hanem a hatalom részesei — szögezte le, majd így folytatta: — A mozga­lom ma ismét útkeresésben van, ment változó körülmé­nyek között, nem egynemű közegben végzi majd munká­ját. A tagság határozott, ön­álló fellépést vár a szakszer­vezetektől. A mozgalom te­hát csák erőteljesebbé váló, érzékelhető érdekvédelem­mel és érdekképviselettel lesz képes jól ellátni felada­tát. A küldöttek » vttábaa fetafttaMkat hallgatják. ü tagság határozott fellépést vár a szakszervezetektől (Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents