Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-21 / 120. szám

1988. május 21. Kelet-Magyarország 3 Tanácskozik a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete Aczél György és Grósz Károly, a Politikai Bizottság tagjai a pártértekezleten. Növekedjék országunk, népünk becsülete A pártban egységre, az országban összefogásra van szükség értékek rovására. A párt szá­mít az alkotókra a közízlés fejlesztésében, a közerkölcsöt romboló tevékenység megfé­kezésében, a szocialista és humanista eszmék terjeszté­sében. Bízik abban, hogy kul­turális életünk képviselői a maguk eszközeivel is fellép­nek az áltudományosság, a látszattevékenység, az erő­szak kultusza, az ízléstelen­ség számos formájának ter­jedése ellen. Politikai téren is kedve­zőbb feltételeket kell terem­teni az alkotó munka szá­mára. Jobban kell bízni az alkotó értelmiség politikai fe­lelősségtudatában, nincs szükség gyámkodásra, kicsi­nyes beavatkozásra, admi­nisztratív eszközökkel történő direkt irányításra. A szocia­lista haza jövőjéért érzett fe­lelősség lehetővé teszi ter­mékeny partneri kapcsolatok építését politikai intézménye­ink és a valódi alkotó mun­kára kész értelmiségiek kö­zött. A viták az élet termé­szetes velejárói, és sok hasz­not hozhatnak, ha félretesz- szük a presztízsszempontokat, s a közös célért dolgozunk. sával küzdünk, a figyelem ismét fokozott mértékben for­dul a Magyar Népköztársa­ság felé. A közvetlen érde­keltségen túl azért is meg­felelően kell dolgoznunk, hogy országunk, népünk be­csülete növekedjék határain­kon kívül. Napjainkban gyakran és sokféleképpen vitatják a szocializmus mai helyzetét a világban. A szocialista fejlő­déssel járó konfliktusok lát­tán egyesek a szocializmus válságáról beszélnek, mások pedig nagyon is ósdi, konzer­vatív, kommunistaellenes nézeteket elevenítenek fel. Szerintem nem a szocializ­mus válságának, hanem meg­újulásának vagyunk tanúi. f aját tapasztalatainkból is udjuk, hogy a társadalom vajúdása kínokkal jár, de ezek között a kínok között a jövő szép és egészséges tár­sadalma születik. (Folytatás a 2. oldalról) van lehetőség is, amit jól tükröztek az elmúlt hónapok vitái. A párttagsággal folytatott széles körű eszmecsere a vi­tákban sok tekintetben új stí­lust honosított meg, s ez nagy nyeresége pártunknak, A vita tapasztalatai ismét igazolták, hogy jól képzett, tájékozott, jobbító szándé­kú, tetterős párttagságunk van, amelyre építeni lehet a munkában is. A Központi Bizottság ja­vaslatai ezért előirányozzák azt is, hogy a párt tagjainak, különböző szintű szerveinek és szervezeteinek nagyobb beleszólási lehetőségük le­gyen olyan döntésekbe, ame­lyek képviselete és végrehaj­tása kötelességük lesz. Ezt szolgálja a pártszervezetek kezdeményezési lehetőségei­nek lényeges bővítése is. Gyakorlati biztosítékokkal is érvényt kívánunk szerezni annak az elvnek, hogy a párt- szervezetek, az alapszerveze­tek legyenek működési terü­letük önálló, felelős politikai gazdái. Vezetőiket és tiszt­ségviselőiket maguk válasz­szák, és a párton belüli irá­nyítási rendszer egyszerűsí­A gyakorlati megoldásokat az országos pártértekezlet el­vi egyetértése esetén rövid időn belül ki lehet alakítani. Ugyanakkor a határozatok esetenként szükséges korrek­ciójának lehetősége nem je­lentheti a demokratikus centralizmus elvének feladá­sát. Párton belüli frakciók szervezése megengedhetetlen. Az MSZMP — hazánk új­kori történelmének egy kü­lönösen súlyos szakaszában — a szektás-dogmatikus és a re­vizionista nézetekkel folyta­tott kétfrontos harcban alakí­totta ki új irányvonalát, ál­lította helyre a párt eszmei, politikai és cselekvési egysé­gét, szerezte vissza a töme­gek támogatását. Ma gyöke­resen megváltozott viszonyok között élünk, mégis úgy vé­lem, hogy a szocialista meg­újuláshoz szükséges szemlé­leti és cselekvési egység ki­alakítását elősegítheti a két­frontos harc tapasztalatainak felhasználása. A párt á jövőben sem kí­vánja azt az utat követni, hogy bizonyos elméleti té­leket határozatilag mondjon ki, de a párttagság joggal igényli, hogy a vezető testü­letek állást foglaljanak a szo- cialistá fejlődés és a reform- folyamatok fő irányát érintő legfontosabb ideológiai és po­litikai. kérdésekben. A Központi Bizottság szi­lárdan elkötelezte magát a szocialista demokrácia, az megfelelően a lényeges poli­tikai kérdésekben a párton belül a Központi Bizottság­nak kell kimondani a döntő szót. Ezért figyelemreméltó az a javaslat, hogy a Központi Bizottság szükség szerint, ha kell gyakrabban ülésezzen, több időt fordítson a véle­mények mérlegelésére. A Központi Bizottság a be­nyújtott állásfoglalás-terve­zetben arra törekedett, hogy a párt belső életének átalakí­tása a kommunista mozgalom alapvető értékeinek és szer­vezési elveinek megerősítését és kiteljesítését szolgálja. A javasolt változásokkal jobb feltételeket kívánunk terem­teni annak a folyamatos munkának is, amely nélkü­lözhetetlen a párt eszmei, po­litikai, szervezeti és cselek­vési egységének megerősíté­se érdekében. A Központi Bizottság állás­foglalás-tervezete támogatja azt a javaslatot is, hogy a döntések előtt az előterjesz­tésekben ismertetni kell az alternatívákat, a kisebbségi véleményeket. Ezzel kapcso­latban emlékeztetni kell ar­ra, hogy a véleményükkel ki­sebbségben maradiaknak — a többségi döntés végrehaj­tási kötelezettségét fenntart­va '— joguk van érveik, el­gondolásaik újabb megvizs­önkormányzat, az állampol­gári kezdeményezések felka­rolása, a társadalmi nyilvá­nosság kiszélesítése mellett, és ennek megerősítését ja­vasolja a pártértekezletnek. Számolnunk keil azzal is, hogy a demokrácia és a nyilvánosság bővülő lehető­ségeivel olyanok is élnek, sőt visszaélnek, akik politikánk fő irányát, sőt fennálló tár­sadalmi rendünket sem fo­gadják el. Az ilyen megnyil­vánulásokkal szemben — amennyiben a nézetek síkján jelentkeznek — a vita, a po­litikai harc módszereivel kell fellépni. A jövőben sem fog­juk azonban megengedni az alkotmányos rendünket, a szocialista törvényességet sér­tő politikai szervezkedést, ellenséges törekvéseket. El­lenségeink számát nem akar­juk címkézéssel szaporítani, de törvényeink megtartását alkotmányos rendünk védel­mében joggal elvárhatjuk, megkövetelhetjük minden ál­lampolgártól. Elvtársak! Akadnak, -akikben aggoda­lom él és fölteszik a kérdést: vajon az új módon dolgozó párt képes lesz-e betölteni vezető szerepét? Meggyőző­désünk, hogy igen, ha a po­litikai munkában is maga­sabbra tesszük a mércét, s a Központi Bizottság, a közép­fokú irányító szervek, a párt minden szervezete és tagja ennek érdekében dolgozik. Nélkülözhetetlen a tájéko­zottság, a műveltség, a kul­turált vitaképesség. Elenged­hetetlen a szoros, minden­napi kapcsolat a dolgozó em­berekkel, kisebb és nagyobb közösségeikkel. Követelmény a megalapozott, átgondolt döntés, a körültekintő szer­vezőmunka. Munkánk ered­Bevezetőmben a gazdasági munkának csak néhány elvi kérdését kívánom érinteni. A gazdasági munkát nálunk a szocialista tervezés és a piac értékítéletének érvényesítése együttesen kell hogy megha­tározza. A tervezést új mó­don kell felfogni. Országunk adottságai, gazdaságunk nyi­tottsága miatt a nemzeti jö­vedelem alakulása nagymér­tékben függ az exporttól. A világgazdaság a gyors válto­zás állapotában van, a keres­let és a kínálat is ettől függ. Világos, hogy ilyen viszonyok között az ötéves népgazdasá­gi terv csak irányokat prog­ramozhat és nem tervezheti meg öt évre tételesen az elő­állítandó és értékesítendő árumennyiséget. A hatékony gazdálkodás megköveteli a teljesítmény szerinti differenciálást. Biz­tosítani kell egyrészről a veszteséges termelés vissza­fejlesztését, másrészről a be­ruházási eszközök és az élő­munka átcsoportosítását a hatékonyan dolgozó vállala­tokhoz. Érvényben van a munkához való jog, s ez azt jelenti, hogy gondoskodni kell az átképzendő, illetve átmenetileg munka nélkül le­vő emberek gondjainak in­tézményes megoldásáról. Az előkészületben lévő in­tézkedések között kiemelke­dik a gazdasági társaságokra vonatkozó törvényjavaslat. A Központi Bizottság megtár­gyalta és elfogadta a törvény irányelveit, de a törvényter­vezet politikai jelentősége miatt szükségesnek tartotta, hogy a pártértekezlet állás- foglalását kérje. Kedves Elvtársak! Ha több szocializmusról be­szélünk, az egyben több kul­túrát is jelent. Ha több de­mokráciát mondunk, az egy­ben magasabb műveltséget is igényel. Az országos pártér­tekezletnek nincs módja ar­ra, hogy részleteiben foglal­kozzon a művelődésügy, a kulturális élet kérdéseivel. Azt javaslom, hogy erősítsük meg azt a régi szocialista sarkigazságot, hogy társadal­ményének, politikánk sike­rének kulcskérdése az, hogy meggyőző érvekkel, türelem­mel, példával megnyerjük céljainknak az emberek többségét. Kedves Elvtársak! A társadalom életének alapja a munka, a fejlődés­nek alapkérdése, hogy a szo­cialista társadalom humánus vonásainak megőrzésével megteremtsük a hatékony gazdasági munka feltételeit. A megoldandó feladatok is­mertek. Van kibontakozási és törvényerőre emelt stabilizá­ciós programunk. Javaslom, hogy az országos pártérte­kezlet erősítse meg e két programot, és a párt két év múlva esedékes következő kongresszusáig ezek megva­lósítását állítsa a gazdasági, politikai munka előterébe. Az erőfeszítésnek már mu­tatkoznak a kezdeti eredmé­nyei. A múlt évben meg­mozdult, emelkedett az ipa­ri termelés, a1 nemzeti jöve­delem, az idei év első ne­gyedében — hosszú idő óta először — kiegyenlített volt a külkereskedelmi mérleg. Ezek jó jelek, de a szüksé­ges fordulat még nem követ­kezett be. A hatékony gaz­dálkodás megteremtéséért folytatott küzdelemben a ve­zető szerveknek, a kormány­nak megvannak a maguk feladatai, de meg kell mon­dani, hogy a csata végül is a termelő és a termelést ki­szolgáló üzemekben dől el. A készülő gazdasági társa­sági törvény megőrzi az álla­mi és a szövetkezeti tulajdon meghatározó szerepét, de szá­mol azzal a ténnyel, hogy a szocialista társadalom építé­sének hosszú történelmi sza­kaszában korlátozott mérték­ben még fennmarad a ma­gántulajdon is, és ezt célsze­rű törvényben megszabott keretek közt integrálni gaz­dasági életünkbe. Gazdasá­gunk modernizálása, a szer­kezetátalakítás szükségessé teszi azt is, hogy ugyancsak törvényes keretek között megfelelő; szabályozással igénybe vegyünk külföldi működötökét mind a .szocia­lista, mind a kapitalista or­szágokból. A törvény a tár­sasági formák szabályozásá­val meg fogja könnyíteni a tőkeáramlást a hatékonyan gazdálkodó területekre, s ez- .által segíti - kibontakozási programunk Végrehajtását. Szólni kelt arról is, hogy ezek a változások nemcsak a gazdasági tevékenység szer­vezeti formáit gazdagítják. A mennyiségi változásokon túl olyan kérdésekkel is szembe kell néznünk, hogy mit kell tekintenünk nem munkával szerzett jövedelemnek, mi­lyen a viszonyunk a profit­hoz, az osztalékhoz vagy ép­pen a kizsákmányoláshoz. Ezeket a kérdéseket elsősor­ban gyakorlati, tehát politi­kai s nem ideológiai kérdé­seknek kell tekintenünk, szo­cialista rendszerünk garan­cia arra, hogy hazánkban a kizsákmányoló osztályok uralma soha többé nem tér­het vissza. műnk létérdeke a kulturális fejlődés segítése, a tudás anyagi és erkölcsi megbecsü­lése. Megértem, hogy értelmisé­gi körökben kifogásolják a tudományos és kulturális cé­lokat szolgáló anyagi eszkö­zök szűkösségét, hem tudom viszont elfogadni, ha ebben kultúraellenes politikai ten­denciát látnak. A tudomány­ra, a kultúrára fordítható anyagi eszközök mennyisége nem politikai 'koncepciót fe­jez ki, hanem a szükség dik­tálta — remélhetőleg átme­neti — helyzetből adódik. Ezzel összefüggésben több feladat is van. A kormány­nak az a feladata, hogy amint az ország helyzete lehetővé teszi, növelje a kutatás és a művelődés részesedését a költségvetésből. A tudomá­nyos és kulturális élet irá­nyító szervei fokozott figyel­met fordítsanak arra, hogy a rendelkezésre álló ma sem csekély összegek az alkotás és a művelődés területén a leg­jobban hasznosuljanak. Ér­telmiségi barátainktól azt kérjük, hogy kibontakozási programunk végrehajtásá­nak segítésével járuljanak hozzá a felosztható anyagi eszközök bővítéséhez. A párt régóta követi azt az elvet, hogy biztosítani kell a tudományos kutatás és a mű­vészi alkotás szabadságát. Jo­gosnak tartja azt a figyel­meztetést, hogy a kulturális életben a rosszul értelmezett üzleti szellemre hivatkozva ne engedjük az ízléstelenség terjedését a valódi kulturális Tisztelt Pártértekezlet! A pártértekezlet elsősorban belpolitikai kérdéseket tár­gyal, ezért az állásfoglalás­tervezet keveset foglalkozik nemzetközi kérdésekkel, de elkerülhetetlen, hogy ezekre is kitérjünk. Erre szükség van azért, mert a világban nagy jelentőségű események mennek végbe, s munkánk eredménye nagymértékben függ a nemzetközi viszonyok alakulásától. Röviden én is utalnék ar­ra, hogy nemzetközi megíté­lésünk döntően hazai dolga­ink alakulásától, soros fel­adataink megoldásától- függ. Jelenleg az ország külföldi megítélése jó. Ez eddig elért ereményeinken, a szocialista gyakorlatot megújító lépése­inken és természetesen po­zitívan értékelt nemzetközi tevékenységünkön alapszik. Most, ismerve1 a nehéz fel­adatokat, amelyek megoldá­Bár az egyes országok fej­lettségi szintje különböző, az egész szocialista világrend- szer fejlődésének új, maga­sabb szintjéhez érkezett. A Szovjetunióban és más szo­ciálisig országokban megin­dult mégújulási folyamatnak óriási a jelentősége, mert mindenekelőtt a realitás, a tényleges helyzettel való szembenézés és a nyíltság a fő jellerpzője, ami a felada­tok megoldásának első és el­engedhetetlen feltétele. Szá­munkra, magyar kommunis­ták számára ez mindenek­előtt azt jelzi, hogy a szocia­lista fejlődés fő áramlatában haladunk, a magyarországi reformfolyamatok a szocia­lizmus fejlődésének szerves részévé váltak. A nemzetközi helyzet a Szovjetunió és a Varsói Szer­ződés kezdeményezései nyo­mán kedvező irányban válto­zott. Üdvözöljük a szovjet— amerikai tárgyalásokat, a Washingtonban aláírt megál­lapodást a közepes és rövi- debb hatótávolságú nukleáris eszközök felszámolásáról és a tárgyalásokat a stratégiai atomfegyverek 50 százalékos csökkentéséről. A közeli napokban Moszk­vában kerül sor egy újabb szovjet—amerikai csúcsta­lálkozóra. Népünk a világ minden békeszerető népével együtt bízik benne, hogy a világ sorsának álakulására nagy befolyással lévő Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok vezető államférfiai to­vább tudnak lépni a megkez­dett úton, _ megvalósítható a kölcsönös és egyenlő bizton­ság a fegyverzet alacsonyabb szintjén, s égy enyhültebb világban biztosítható népünk építőmunkájának legfőbb külső feltétele, a béke. Tisztelt Pártértekezlet! Kedves Elvtársak! Bevezető előadásom végé­hez érkeztem. Kérem, hogy a Központi Bizottság által beterjesztett állásfoglalás­tervezetet vitassák meg és fo­gadják el. Meggyőződésem, hogy a pártértekezlet eredménye­sen el fogja végezni felada­tát. Erre annál is inkább szükség van, mert az ország­ban az utóbbi időben sokan és sokat vitatkoztak a hely­zet megítéléséről. Amit még vizsgálni kell, azt vizsgálják meg, amit tisztázni kell, azt tisztázzák mindenütt, de a meddő filozofálást, a semmin sem segítő tétlen sopánko- dást abba kell hagyni, mert most már a tetteken a sor. A pártban egységre, az or­szágban összefogásra, a poli­tikában kiállásra, a munká­ban helytállásra van most szükség. A történelmi tapasztalatok bizonyítják, hogy a párt és a nép közös akarattal a mai­nál sokkal súlyosabb helyzet­ben, a mostaninál sokkal ne­hezebb feladatokat is meg­oldott már. Van elég erőnk ahhoz, hogy feladatainkat megoldjuk és tovább halad­junk előre a szocializmus épí­tésének útján. tésével szabaduljanak meg felesleges kötöttségeiktől. Pártunk belső rendjének gálását kérni. Magasabbra tesszük a mércét Társadalmunk létérdeke a tudás megbecsülése A párt számít az alkotókra a szocialista és humanista eszmék terjesztésében m

Next

/
Thumbnails
Contents