Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-02 / 103. szám
in Kelet-Magysu»rttáf 1988. május 2. Ha megtanít németül, gondozom a frizuráját Szívességbank Nyíregyházán Kevesen vállalkoztak vasárnap a sóstói meleg strand nyitásának napján a fürdésre - alig másfél száz jegyet adtak el. Ám akik kimerészkedtek, élvezték a májas! napfényt. Érdekes tanulmányutat szervezett a KISZ KB mellett működő Ifjúsági Környezetvédelmi Tanács. Különböző hazai természet- és környezetvédelmi egyesületek és csoportok képviseletében kilencen utaztak a Német Szövetségi Köztársaságba. A tíznapos tapasztalatcserén ott volt Nyíregyházáról Petrilla Attila, a megyei természetvédelmi egyesület titkára is. — Merre jártak, mit láttak a tíz nap alatt? — Hessen tartomány természetvédelmi központja, a Naturschutz Zentrum látott vendégül bennünket egy Wetzlar nevű kisvárosban. Maga a városka is nagy élmény volt, tisztaságával, tipikus fakazettás házaival. Megnéztük a központ oktatóbázisát és tankertjét, ahol a legfogékonyabb réteget, zömében általános iskolásokat nevelnek a természet szerete- tére, védelmére. A tankertben például kísérleteket folytatnak hagyományos fűszer- növények újbóli előterjesztésére, a biokertészet, a biokultúra jegyében. Szinte mindennap voltunk terepen. Megmutatták, hogyan adnak visz- sza a természetnek — a betonozott meder feltörésével, a kiegyenesített kanyarok visz- szaállításával — egv-egy patakot. Gyakorlatilag egy erdő teljes faunáját kutatják, a környezetvédelmi szempontok alapján. Érdekes tapasztalat volt, hogy a tarvágást egyáltalán nem alkalmazzák; ha vágni kell a fákat, már tudják, milyet telepítsenek helyette. Nagy élmény volt a gyárlátogatás is az Opel Művek rüsselsheimi üzemében, ahol a negyventonnás sajtolóerővel dolgozó gépet úgy tudták beépíteni üveg-plasztik védőházba, hogy beszélgetni lehetett mellette, nem zavart a zaj. — Ha jól sejtem, az NSZKi 6a« éppen azért bontakozott ki korán a környezetvédelmi mozgalom, mert az iparosítás egyre nagyobb károkot okozott ... — Igen, de értek is el eredményeket. A gyárkémények már nem bocsátanak ki kormot és port — legalábbis azon a vidéken, ahol mi jártunk. Tíz nap alatt összesen egy olyan autót láttam, amelyiknek a kipufogóján látszott, hogy működik a motor. A hulladékok elhelyezése, „visz- szaforgatása” a termelésbe azonban náluk is gondot okoz. Vagy említhetném azt, hogy ott egészen kicsi természetes területeket is nagyon óvnak, hiszen kevés van belőlük. Nekünk is azért kellene jobban odafigyelni a környezetünkre, hogy ne jussunk el odáig. — Vendéglátóik, a hesseni természetvédők gondolom, tagjai a „zöldek” politikai mozgalmának. — Nem, szinte semmilyen kapcsolatuk nincsen velük. Még a tartományon belül is sokféle irányzat létezik. Á wetzlariak elsősorban a szemMéletformálásra helyezik a hangsúlyt,' de megtalálhatok a harcosabb, akciózó irányzatok, és természetesen a „politikai zöldek” is. — Hazai viszonyokban gondolkodva: milyen tanulságokkal járt a tanulmányút? — Elsősorban a szemlélet- formálás, a gyerekek, a fiatalok természeti nevelésének módszereiből tudunk sokat hasznosítani. Főként, ha létrejön a Váci Mihály Művelődési Központ (a munkahelyem) oktatóbázisa az úttörőházban. Általános tapasztalatként pedig az fogalmazódott meg bennünk: nem szabad eljutni a természet, a környezet veszélyeztetésének arra a fokára, amelyik Nyu- gat-Európában is életre hívta a természetvédelmi mozgalmakat. Magyarországnak felbecsülhetetlen értékei vannak, amelyeket komoly veszély fenyeget. Most még talán nem késő hatékonyan fellépni ellene. Papp Dénes Elanyagiasodott világunkban jó érzés arról hallani, amikor az emberek a pénz kiiktatásával, pusztán emberi szívességből segítenek egymásnak. Hát még akkor, amikor egy intézmény vállalkozik a jótettek koordinálására, felkarolására. Nyíregyházán az SZMT Móricz Zsigmond Művelődési Házának „Szívességbankja” ezt teszi. A népművelőktől megtudtuk, hogy a „Szívességbank” napjainkban Japánban és az NSZK-ban örvend nagy sikernek, népszerűségnek. Mottója, hogy azok találkozhatnak, akik valamiben; például gyermekfelügyeletben, nyelvtanulásban, korrepetálásban, különböző hobbitevékenységben, egyedülálló., idős emberek rendszeres látogatásában, gépelésben, és másban kölcsönösségi alapon tudnak és akarnak egymásnak segíteni. Ezúttal arra voltunk kíváncsiak: ki, miért vállalkozik szívességre? Nyíregyháza. Öszőlő u. 26. Kedves fiatal lány. Szabó Hedvig nyit kaput. — Az SZMT művelődési háza kezdeményezéséről a Kelet-Magyarországból értesültem — mondja. — Gondoltam, jelentkezem. 19 éves, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem angol—történelem szakán szeretne tanulni. A SzívesSportoló lányok panasza A kollégium nem szálloda? — Eddig nem akartunk a nyilvánossághoz fordulni, de betelt a pohár. Három kollégista lányunkat nem engedték be a szállásukra a minap, mert az országos kism aratóni bajnokságról csak éjfél után értek haza — mondta idegesen Nagy Gábor, az N1TVSSC atlétikai szakosztályának utánpótlás-edzője, majd kiegészítésképpen hozzátette: — Ez az eset csak olaj volt a tűzre. Egész évben tapasztalhattuk, hogy lányaink alig kapnak megértést abban a kollégiumban. ' Orendi Mihály vezető edző a következőkkel egészítette ki Nagy Gábor szavait: — Az első pillanattól kezdve nem akarták befogadni gyerekeinket. Nem veszik figyélembe, hogy a megye legtehetségesebb sportolóiról van szó. Állítólag már olyat is mondtak nekik: az nem szálloda, ahová bármikor be lehet jönni — ez kollégium ... 99 De nem Ide... 99 Indulatos, kemény szavak. Az egyik lány így meséli a történetet: — Amikor elmondtam Klári néninek, hogy csak éjfél után tudunk hazajönni, ő azt mondta: „De nem ide jöttök be!” Egyébként is félünk tőle, így aztán gyorsan elintéztük, hogy barátnőinknél aludhassunk. Szentpéteri Zoltán, a Vasvári Pál gimnázium igazgatója jól megfontolja, mielőtt bármit is mondana, mint később kiderül, megvan rá az oka: — Különösen év elején volt sok problémánk a kollégiummal. Ügy gondolom, azóta a gyerekek szokták a környezetet, áz, ottani követelmény- rendszert, Meg kell próbálnunk alkalmazkodni egymáshoz; sajnos, az a tervünk, hqgy átvigyük őket onnan a Münnich Kollégiumba, nem sikerült. Szerintem gondjainkat csak egy sportkollégium oldaná meg. A konkrét esetről egyébként nem tudok semmit. A Bessenyei kollégium igazgatója Kiss János: — Nekünk még ennyi gondunk sohasem volt, mint most a testnevelés tagozatosokkal. Nem keresett meg bennünket senki, sem az iskolától, sem az NYVSSC-től, hogy mit várnak tőlünk. Amikor az edzésidőpontokat kértük, az edzők állítólag visszaüzentek, hogy mi közünk hozzá? Ha egy negyvenszemélyes kollégiumban kétféle napirend van, természetes a súrlódás. Egyébként szerintem a lányok túloznak. Arról pedig, hogy éjjel nem fogadták vissza őket, most hallok először. Szerintem a végleges megoldás az lenne, ha itt csak egyféle intézményben tanuló diák lenne. Formális dolgok? Orendi Mihály: — A középiskolával együttműködési szerződésünk van, amiben szerintem az, is benne foglaltatik, hogy versenyzőinknek nyugodt kollégumi körülményeket biztosítsanak. Tizenkilencből tizenhat lány volt bent a kollégiumban, amikor este a lányokért felelős nevelő tanárnővel — Takácsné Szakolczai Ildikóval — beszélgettünk velük. Elmondták, hogy nem értik, miért a kollégiumhoz alkalmazkodik a gimnázium és az egyesület is? Igazságtalannak tartják a pontversenyüket. Miért fizetnek ők többet mint azok, akik itt laknak, de más intézményben tanulnak? A kollégiumi közgyűlésen miért mondják minden kérésükre, hogy ezek csak formális dolgok? És egyáltalán : miért bánnak velük ilyen lekezelően? Már nem merik kinyitni a szájukat, mert senki nem hallgatja meg őket. Szertefoszlott az az álmuk is, hogy a következő tanévet máshol kezdik kollégistaként. Tizenöt köny- nyes szemű, csalódott lánytól búcsúztam el. Kivételezés vagy más Klárika néni, Kiss Jánosné (a kollégium igazgatójának felesége) véleménye: — Hadd kérdezzem meg: ezeknek a lányoknak csak jogaik vannak a kollégiummal szemben vagy kötelességük is? Mindent előhoznak problémaként, semmit — vagy alig — végeznek közösségi munkát. Egyébként olyan kínos ez az egész nekünk, nevelőknek, hogy már teljesen kiborítanak bennünket. Ráadásul a többi lány arra panaszkodik: kivételezünk a „tesisekkel”. Ez a kollégium nem alkalmas arra, hogy eny- nyire eltérő elfoglaltságú gyerekek legyenek benne, hiszen olyan kicsi. Száraz Attila ségbank keretében valakit angol nyelvre tanítana, amiért cserébe meghívólevéllel szeretne eljutni Angliába, ahol a nyelvtudását csiszolhatná, tökéletesíthetné. A művelődési ház ötlete nagyon jó — említi Hedvig —, csak sajnos, kicsi a tömegbázisa. — Az induláskor tartott értekezleten csak nyolcán jelentünk meg. Sokan gépírást ajánlottak, s cserébe korrepetálást, nyelv- tanítást kértek. De akadt, aki gyermekmegőrzésért kerti munkát igényelt. A következő helyszín a Kun Béla utca 6. szám, IV. emelet. A 17 éves Molnár Tünde édesanyja invitál beljebb. Lánya fodrászatért vagy kerti munkáért valakitől cserében német nyelvet szeretne tanulni. — Fodrászüzletben segédként dolgozom — mondja Tünde. — Gimnáziumban is tanulok. Az NSZK-ban jó ismerőseink vannak. Kitűnően beszélnek magyarul, de amikor meglátogatjuk őket, jó lenne, ha nem kellene mindenhová velünk jönniük, hiszen a német nyelvtudás birtokában magunk is elboldogulnánk. Próbáltam nyelvet tanulni, de kiszámoltam: az évi 12 ezer forintba kerülne. Ennyit nem tudok áldozni rá. Szerintem a művelődési ház célja nagyon szép és támogatandó. Jó lenne, ha sokan jelentkeznének. Rengeteg idős ember él egyedül, nekik is jólesne a gondoskodás. — De szép lenne, ha az emberek összefognának — vélekedik Tünde édesanyja. — Tudjuk, az életből a pénz nem kapcsolható ki teljesen, de talán jó szívvel annak • uralmát csökkenthetnénk. Rz elveszett telep Jó állapotban lévő, üzemen kívüli betonkeverő telepemet eladom. Némi felújítással kiválóan dolgozik. Ajánlatokat „Az árban meggyezünk" jeligére kérek ... Ha szélhámos lennék, nyugodt lélekkel feladnám ezt a hirdetéstés várnám a jelentkezőket. Találtam ugyanis egy betonkeverő telepet, mely láthatólag nem kell senkinek, s gondolom, megvan a maga értéke forintban is. Hallom a kérdést: mi az, hogy talált egy ilyet? Csak úgy hevernek a betonkeverő telepek az út szélén? Ugyan már! Kérem szépen, Nyíregyházán, a Kert közben ott hever az út szélén egy jól felszerelt, bár kissé elhanyagolt állapotú telep. Ott magasodnak a jókora tartályok, van kis daru a sódermarkoláshoz, meg miegyéb — nem értek hozzá túlzottan. Fogalmam sincs, hogy kié lehet — jelenleg úgy tűnik: közpréda. Régóta figyelgetem ugyanis. Pár hónapja még kerítés vette körül. Aztán szépen sorban eltűntek a kerítés darabjai, utána az oszlopok, s most az megy be, aki akar. Azt nem merem állítani, hogy a kutya se jár erre, mivel közvetlen szomszédságában található az 1. számú általános iskola, s bizony a gyerekek szívesen bóklásznak itt. Ami nem veszélytelen. Megismétlem tehát ajánlatomat: jelentkezzen, akit érdekel a dolog. Azt se bánom, ha az eredeti gazdája érdeklődik elveszett „holmija” iránt. (tarnavölgyi) (cselényi) L A tárgyalóteremből A bögrecsárdás és a rablók Gátlástalan ember a nagy- cserkeszi Babos József. Ezt mi seni bizonyítja jobban, mint hogy 1985 decemberének vége óta kisebb-nagyobb megszakításokkal börtönlakó, aki nem riad vissza sem a lopástól, sem egy-égy’ kiadó- sabb verekedéstől, de legújabban még a rablástól sem. 1987. december 11-én ugyanis gyermekkorú unokaöccsé- vel egyetemben — akit nem volt nehéz egy „jó kis heccbe” belerángatni — súlyos bűncselekményt követett el. Aznap kapta meg a fizetését a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalatnál. Első útja természetesen a kocsmába vezetett, nem törődve azzal, hogy a pénzre a nyolc kiskorú gyermekének is szüksége lenne. Alaposan lerészage- dett, de záróra után még újra rájött az ihatnék. El'kísér- tette magát az unokaöccsével Sz. Andráshoz, akiről tudta, hogy pálinkát, meg házibort szokott időnként árulni. Nem volt szerencséjük, mert a kaput már zárva találták — ezért bemásztak a házba a kerítésen. Sz. András felriadt a kutyaugatásra, először el akarta zavarni a betolakodókat, aztán mégis úgy döntött, jobb lesz, ha beengedi őket, ad a férfinek egy kis bort, akkor talán elmennek. Ismerte egyébként a „vendégeit”, mert biztonság kedvéért magához vett egy vastag botot. Nem is lett volna baj, ha Babosnak nem olyan jó a szeme. Miközben megkapta a borát, észrevette, hogy a konyhaszekrényben egy pénztárca lapul. Odament a, szekrényhez és se szó, se beszéd, kiemelte a tárcát, melyben 5800 forint volt. Vendéglátójának persze elkerekedett erre a szeme, és azonnal visz- szakövetelte a bukszát — amit oda is adott neki üresen Babos. Aztán még visz- szaadott 2650 forintot, amit Sz. András gyorsan becsukott egy szekrénybe, s a kulcsot zsebre vágta. Babos szemtelensége nem ismert határt, feszegetni kezdte az ajtót, majd felvett egy ollót az asztalról és azzal próbálta kipattintani a zárat. Ezt azért már mégsem nézhette tétlenül a gazda! Felkapott egy teli borosüveget és fejbeverte vele az ittas embert, aki az ütéstől megsérült. Eközben a gyerek kézbe vette a botot, ami az udvarról került be, és nekiesett Sz. Andrásnak. Ahogy Babos magához tért, ő is rátámadt, és addig verték, amíg eszméletét nem vesztette. Előkeresték a házban lévő összes pénzt, ráadásul még egy húszliteres kannát is elvittek, tele pálinkával. Több, mint 10 ezer forintos, kárt okoztak. A, bíróság Babos, Józsefet, mint különös visszaesőt, ez alkalommal 3 év 6 hópapi szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet jogerős. B. A. 8__ __ Zöld út az NSZK-ba A természet védelmére nevelni
