Kelet-Magyarország, 1988. május (45. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-02 / 103. szám
1988. május 2. ESeEel-SSagysiország 3 Itt a 11-277! Tóth Kornélia újságíró válaszol Ezúttal két hét . után jelentkezik közérdekű információs rovatunk, így a kérdések száma is duplájára emelkedett. A helyszűke miatt kimaradt kérdéseket átadtam Fórum rovatunknak és így rövidesen levélben vagy a lap hasábjain kapnak választ hozzánk forduló olvasóink. Régóta nincs 98-as oktánszámú extra benzin Nyíregyházán, a Széna téri AFOR-kútnál. Messze van a Pazonyi úti töltőállomás, miért nem lehet kapni ezt a benzinfaltát, noha a Dácia, Skoda, Lada és Zasta- va autókhoz ez az optimális? — kérdezte Vasvári Gábor a 10-959-es telefonszámról. Szabó József, az ÁFOR üzemigazgatója elmondta, hogy 1983 és 1988 márciusa között valóban nem árusították ezt a benzinfajtát a Széna téren. Március 25-étől ismét tankolhatunk 98-as benzint az egyik kútnál. Ugyanilyen benzint vehetünk a ti- szalöki, nyírbátori. mátészalkai, vásárosnaményi, kisvárdai, baktalórántházi kutaknál, most intézik a fehérgyarmati és a vámosoro- szi töltőállomásokon a 98-as benzin forgalmazását. Tavaly október óta nem halad a sorszám a Skoda 105-ös és a Polski Fiat 12G- os autóknál a Merkúr Vállalat debreceni telepén. Miért? — kérdezte egy nyíregyházi olvasónk. Bácsik Lászlóné Trabant Combiját a 3647-es számon igazolta vissza a Merkur, de szintén több hónapos késést tapasztalt. Egy olvasónk a Skoda Favorit szállításáról és várható fogyasztói áráról érdeklődött. Mindhárom kérdésre a Merkur Vállalat debreceni telepén Ujj Mihály igazgatóhelyettes válaszát kértük. Eszerint a Skoda 105-ös típust változatlanul gyártja a csehszlovák autógyár (ugyanis híresztelések keltek szárnyra, hogy talán beszüntetik ezt a típust). A debreceni telep június végéig megkapja egész éves keretét a Skoda 105 típusból, 4—500 autót. A kis Polskit ismét szállítja a lengyel fél —kapta a hírt a telep — de egyelőre Debrecenbe nem érkezett belőle egyetlen darab sem. A Trabant Combi jelenleg a 3100-as sorszámot érte el, várhatóan a harmadik negyedévben veheti át Bacsikné az autóját. A Skoda Favoritról a Merkur szakemberei is csak az újságból értesültek, sem az áráról, sem a szállítás idejéről még nem tájékoztatta a gyártó a kereskedelmi vállalatot. Miért nem nyilvánosak a középiskolai felvételik? A szülők mellett a közvélemény is szívesen tájékozódna, ki hány pontot ért el a felvételin, miért vették fel az Illetőt. Sok szóbeszédet lehetne megelőzni egy nyílt névsor kifüggesztésével. Leskovics József, a megyei tanács művelődési osztályvezető-helyettese hangsúlyozta, bizonyára nem jelentene az iskoláknak többletmunkát, ha nemcsak a szülőket értesítenék gyermekük szerepléséről. hanem a felvételizők írásbeli és szóbeli pontszámát tartalmazó névsort kifüggesztenék. Bár az elméleti tudás felmérése mellett a szakmai rátermettséget is vizsgálják, például a felszolgálójelölt legyen jó megjelenésű, a programozó matematikusnak készülő rendelkezzen logikai készséggel, s erről elég nehéz lenne egy ilyen tájékoztatóban képet adni az érdeklődőknek. Egyelőre szokatlan ez a kérdés, mert nincs rá példa a gyakorlatban. ,,Értekezlet miatt zárva” — ilyen táblát talált a buji és a kótaji patika ajtaján Mozga Bertalan. Gyermekének írt fel egy gyógyszert az orvos, de Nyíregyházán nem tudta azt beszerezni. £ppen a patikában tanácsolták, nézze meg a közeli településeken. Hogy lehet egyszerre zárva mindenütt a gyógyszertár? Horváth Tibor főgyógyszerész, a Gyógyszertári Központ igazgatóhelyettese elmondta, hogy a kérdéses napon — a megyei tanács egészségügyi osztálya engedélyével — a félévente szokásos szakmai értekezletüket tartatták. Ezen a gyógyszerészeknek kötelező részt venni és a buji. kótaji patikákban mindössze egy-egy gyógyszerész dolgozik! Az pedig szintén fontos szabály, hogy a gyógyászatban járatos szakember. jelen esetben gyógyszerész nélkül nem tarthatják nyitva a patikát. Biztos nem vigasztalja a telefonálót, de aznap délután már a betegek rendelkezésére álltak. A nyíregyházi városi televízió és a Sky Channel műholdas program vételi lehetőségeiről érdeklődött ifjú Szépréti Zoltán és Szamosi Ferenc a nyíregyházi Tompa Mihály utcáról, Kovács Mihály á Városmajor utcáról. Lapunk pénteki és mai számában olvashatni információt erről a témáról. Adókőteles-e a gépjárműátalány és miért kell adóznia a jutalom után annak, akinek a jövedelme nem éri el évente a 60 ezer forintot sem? Szikora János, az adófelügyelőség helyettes vezetője elmondta, hogy a jogszabály szerint a saját gépjármű hivatali célú használata esetén fizetett költségtérítés vagy átalány nem adóköteles. Hisz ez nem lehet fizetéskiegészítés, csak a munkavállaló költségeinek megtérítése. A kérdés másik részét illetően: a jutalom nem rendszeres jövedelemnek minősül, ezért más adókulcs szerint számítják ki belőle az adóelőleget. Ha év végén összesítik az ■illető 12 havi jövedelmét, és ez nem halad ja meg a személyi jövedelemadóról szóló végrehajtási rendeletben megszabott mértéket, az adóhatóság visszatéríti a túlfizetést. Tóth Kátalin, Garat Ferenc, Szilágyi Miklósné. T. L„ Illyés Gáborné és P. I.-né, Tóth Lajosné és Arató István kérdésére a Fórum rovattuk válaszol levélben. L ehetnél szerényebb — szólt a katäng az ibolyához. Hangjában bölcsesség volt és mértéktartás. Ismerte a rét többi lakóját és tudta: rossz szemmel néznék, ha egy kicsit is erősebb szót használna. Az ibolya méginkább behúzta zsenge levelei alá éppen csak kék kontyát, és nem tudta, mire vélje a dolgot. Pedig már éppen szólni akart, mert a katáng gyökerei az övéi között matattak, így viszont jobbnak látta veszteg maradni. Csendben próbált valami kis napfényhez jutni, aggódva, nehogy a cdrádás levelű katáng figyelme ismét reá terelődjék. Ijedelme majdnem ájulásig fokozódott, amikor a mellette éppen szirmát bontogató boglárkára tompa puffanással egy varangy érkezett. A gombosvilla ujjú, hideg verejtékben úszó állat torka lüktetni kezdett, amikor a katángot köszöntötte: ükk ... ukk ... Csodálatosan csicsereg ma — állapította meg tárgyilagos hangon a katáng, és udvariasan bókolt. Pontosan tisztában volt vele, mi dukál egy ilyen tekintélyes rétlakónak. Magában Ma még gyúrják, holnap aprítják n láp nem adja meg magát Ennyi ereje lenne az áprilisi napnak? Esetleg túloztak az ecsediek? Találkoztam a minap Mészáros Gáborral, a Rákóczi Tsz elnökével, aki gondoktól felhozott homlokkal panaszolta: „négyszer öntött ki az idén a Kraszna, úszik a láp, nem tudunk haladni”. Riportunk készültekor Radnai József, a helyettese volt a kalauz. A jól karbantartott utakon simán suhant velünk a Niva. A távolban délibábban úszott a győrteleki torony, a szellő porból csavart tölcsért... Egyszóval: vizet sehol sem láttam. Eleinte ... Eltűnt a víztükör „Az utóbbi napok csapadékos időjárása, valamint a magasabb területekről érkező felszíni és talajvíz a kocsor- di főcsatorna és a K 4-es csatorna öblözetében körülbelül 1500 hektár erősen elvizese- dett, több helyen felszíni elöntés tapasztalható. A táblákról a vizet nem tudjuk a csatornákba engedni, mert a vízállás egyenlő bennük és a táblákon. Az említett területen korai zöldségnövényeket kívánunk termeszteni, szivattyúzás nélkül azonban májusig nem lehet rájuk menni.” Egy telex kivonatát idéztük, melyet írásunk elején már bemutatott két személy szignált, a címzett pedig a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság. Az elnökhelyettes a szivattyútelep szomszédságába visz, ahol éppen szedelődzködnek. A telexüzenet keltét követő huszonnégy órán belül elindultak a gépiek, ez április 13-án volt, és a hónap végéig meg se álltak. A példásan gyors és nagyon eredményes munkának köszönhetően a hatalmas víztükrökre csak egy-egy tócsa emlékeztet, meg a levezető csatornákban a gyomra ragadt iszap, amely a leapadás után is mutatja az eredeti szintet. Hatig süpped a gép — Semmi sem áll tehát útjában annak, hogy teljes gőzzel haladni lehessen — kérdezzük, vagy inkább állítjuk. Radnai József követi tekinA sir foglyai ejtette » Rábát tétünkét. A falu alatt emberek tucatjai szorgoskodnak. Lófogatok, traktorok látszanak messziről, és sima, eldolgozott földek. Távolabb egy nagy sárga Rába hajt, és egy lánctalpas araszolgat. Errefelé viszont még szűz a szürkére száradt talaj. — Semmi... — mosolyo- dik el keserűen az elnökhelyettes, és figyelmeztetne, hogy ne menjek beljebb, de már késő. A porzó felszín úgy szakad be léptem alatt, mint az egyhetes hó teteje. Alulról tésztásan pöffen a kotu. — Ezt még csak gyúrni lehet, holnapra meg úgy kővé szárad, hogy csak aprítani — foglalja össze talajművelési technológiájukat a szakember. A kombinátorozó Rába mellett közelebbről is tanulmányozhatjuk a módszert. Nyíri Gusztáv, a monstrum vezetője kísérletezget, hogy a közeli vízfoltból mennyit lehet „ellopni”. Majnem pórul jár. Egy pillanat műve csak, és máris hasig süpped a hatalmas acél test. Négy embermagasságú-kereke gyötri maga alá a felső keményebb rögöket. Alulról nedvesen csillogó szénfekete massza iszam- lik elő. A több száz lóerős motor hörögve ontja a füstöt, aztán — győzelem. A vezető csak kiszállás után veszi észre, hogy homloka csapzott az izzadságtól. — Csak így boldogulunk, látja — üdvözöl bennünket, és fáradtan csapja le keze fejével homlokáról a cseppieket. — De hát maholnap május, nem állhatunk meg. — Egy hatalmas pajszerral veri le a sár nagyját, aztán óvatosabban bár, folytatja a talajművelést. Tízből agy rendes év Mi kevésbé zajosabb határrész felé vesszük utunkat. Radnai József legszívesebben dicsekedne a búzaföldjeivel, mert valóban ígéretesek. Egy- egy kevésbé víznyomott részen akár löszháti rekordok is kikacsintanak, de hát ez itt az Ecsedi-láp. — A biztosító ötvenszázalékos kárt mért fel a vízborítások miatt — összegzi a hiányt az elnökhelyettes. A kihúzott barázdák aljában még csillog a víz, beljebb csak futballpályányi sárga foltok jelzik: ott is búza termett volna. — Az a baj, tudja, hogy nálunk ez nem rendkívüli. Normálisnak számító esztendő tízből csak egy van. Radnai József 1962 óta birkózik az ecsedi határral. Meg kellett volna kérdezni, melyik volt az a legjobb esetben három év, amely nem ilyen volt, mint az idei. Helyette egy ide nem illő eszmefuttatást jegyeztem meg. — Tavaly bejött a silókukorica, eltettünk két évre valót. Valahogy úgy kell gondolkodnunk, mint a szőlősgazdának. Egy termés a tőkén, egy a pincében, egy a zsebben. De hát a láp nem hegyen van. &S. Kaszálás azt gondolta: a jóisten nem volt magánál, amikor ezt a rondaságot teremtette, de ki tudja... valami szándéka biztosan volt vele. Nem lenne annak semmi haszna, ha éreztetném vele, miféle. Esteledett. Hideg harmat lepte be az apró fűszálakat, dideregni kezdtek. Csak nem fáztok? — kérdezte jóságos hangon a katáng, amelynek termetes szárát még simogatta a bukófélben lévő nap erőtlen sugara. Kérdésénék lendülete nélkülözött minden számon kérést. Az atyáskodó hangsúly kelt valami melegséget — gondolta. Eközben hajszálpontosan arrafelé hajladozott, amerre az enyhe széllőcske nyargalt. Istenem mi lesz, ha ez sem fúj — sóhajtott magában. Este pedig el fog ülni — esett kétségbe. Eh — döntött, majd megmerevedünk és nem hajiunk semerre. A fűszálak mindenesetre jobbnak látták ugyanazt a haj- ladozási irányt választani. Ott lent nem is érte őket a szellő, dehát egyik fűszál sem mert úgy tenni, mintha közöttük szélcsend lenne. A varangy eközben tovább- állt, a boglárka körül pedig irigy tekintetek villogtak. Ennek már nem lesz gondja az életben — suttogták. Megerősítette őket meggyőződésükben a katáng figyelmes- kedő kérdése: Na, hogy s mint... A boglárka levele még fodros volt az undortól, de töredezett szirmai már mosolyt próbáltak játszani. Háát... nem is tudom. Egy kicsit olyan izé ez a varangy. De azért remélem jön még mifelénk. Az ibolya szirmai borzongva zárultak össze, és nem tudta higgyjen e saját magának. Ezt gondolta ugyanis: talán ha egyszer ... őt is... ez a varangy... Akkor lehet, hogy a katáng sem pikkelne rá. Szomorú volt. A rét lakói közül senki sem figyelt rá. Különösen azóta ijedt meg nagyon, amióta megérezte: valami szag lengi körül. Legszívesebben visszabújt volna a földbe, annyira szégyellte magát. Nem elég, hogy a hatalmas katáng folytan korholja, még szaga is van, nem úgy, mint körötte a száz és száz másféle rétlakónak. Szerencsétlen dolog ilyen semmirekellő különcnek lenni — kesergett a sűrűsbödő alkonyatba«. Már majdnem úgy telt el ez a nap is, mint a többi — készült az elalváshoz a katáng, amikor vártalan esemény zavarta meg a sötétedést. Egy eltévedt tehén, a csordától elszakadva éppen katángunk mellett állt meg tanácstalanul. És ha már megállt, nem távozott dolga- végezetlenül. Az eredmény, a gőzölgő lepény, körülvette katángunkat. Alig látszott ki belőle a kissé megviselt boglárka, a fűszálak pedig csak kis dárdáik hegyét dugták elő. Micsoda áldás — tért magához a katáng a barátságos, meleg masszában. Ez igen — adta tudtára mindenkinek, aki túlélte a manna érkezését — látjátok, ettől az égig növünk! — örvendezett. Esik Sándor SZERKESZTŐI OOOOOOOO \ Tfzolték Ha szemügyre vesszük a tűzkárok statisztikáját, bizony esztendőről esztendőre azt látjuk: romlik a helyzet, egyre nagyobb károkat okoznak a felcsapó lángok. Gyakorta elmondtuk már s ezután is mondani fogjuk, mert így igaz: a füzeknél szinte kivétel nélkül a háttérben meghúzódó emberi felelőtlenség, a gondatlanság a fő ok. Ezúttal azonban nem erről szeretnék szólni, hanem azokról az emberekről, akik megfékezik a lángot, életeket, értékeket mentenek: a tűzoltókról. A tavaszi jeles Ünnepek között szerény jubileum, ám semmiképp se elhanyagolható: tegnap volt negyven éve, hogy egy kormányrendelettel létrehozták hazánkban az egységes állami tűzoltóságot. Korábban helységenként csaknem teljesen önállóan, laza szervezetben működött a tűzoltóság, ám a felszabadulás utáni években a gyarapodó, újjáépülő ország érdekei azt kívánták: legyen egységes, központi irányítású tűzoltóságunk. Azóta négy évtized telt el, s a szürke egyenruhások munkája is sokat változott. Nem kerülhette el őket se a korszerű technika, hiszen egyre nagyobb követelményeket jelentett az élet minden területén bekövetkezett változások sora: az értékek felhalmozódása, az iparosodás, a gépek elterjedése, az új és még újabb technikák betörése mindennapjainkba. Ez magával hozta azt is, hogy maguknak a tűzoltóknak is egyre többet kell tudniuk, felkészültségüket mindig naprakész ismeretekkel kell bővíteniük. Helytállásuk, önfeláldozásuk azonban a régi maradt — s ha aránylag keveset is hallunk mindennapi életükről, az nem azt jelenti, hogy tétlenkednek. A már említett statisztikák sajnos azt jelzik: sok a dolguk — s ennek mi magunk vagyunk az okai. Az általánosító „mi” persze nem egészen igaz, hiszen szólni kell arról az egyre szélesebb körű társadalmi összefogásról is, mely kibontakozóban van: az önkéntes tűzoltókról, a vállalatok tűzvédelméért felelősökről s mindazokról, akik szívügyüknek tekintik a tüzek megelőzését, megfékezését egyaránt. Az állami tűzoltóság jubileuma azonban arra a legalkalmasabb az átlagpolgár szempontjából: elgondolkodni kissé a köröttünk lévő, egyre veszedelmesebb „gépvilágon”, a lassacskán mindenhol megbúvó lehetőségeken, melyek iszonyú kárt okozhatnak, emberéletet olthatnak ki... S ha lehet: nem játszani a tűzzel. Mert őrt állnak a tűzoltók — de ha mód van rá, ne legyen szükség a beavatkozásukra. .. (tgy) V J
