Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-09 / 84. szám
Ratkó József: Egyetlen évszal Szivárvány, keresztszemes. Mária költő-szegélye elhagyott arcomat törli, s remegtet máris öröm. Jár a romolhatattan madár-lift föl-le, föl-le, hoz-visz hajnali füttyöt égről a földre. Fönt még tolul a hó, de nyár van, mert így akarom. Sötétít havat, hajat hatalmam: akaratom Akarok zöldet a fákra s virágot, patyolatot. Szerelem, egyetlen évszak, szívemben kinyarasodj! Szerelem, forgószél, pörgess, forgass halálig! Jobb, ha örömtől szédül az ember, mintha bútól inogna. Kulcsár Attila: Ars poetica A lakosság szolgálatába kaptam az ipar-engedélyt csinálok hozott anyagból dadogásból is költeményt Ha valaki cipője-sorsa engem is ugyanúgy szorít sámfázom puhítom szavaikkal idézem a gyermekkorit Konfekciók hamar kikopnak akinek újra nem telik javítgatom johbítgatom ■ tartós hitét érzelmeit • Megbízóm 'indulatait bicskából verssé fegyvernem sajátommal tovább élezve ideológiai fegyvernem Magamra nem jut időmből létem maradhat prózai virágzó állami szektor a költészet divatos pózai. Magyar József: A csöndet fogom hallgatni a csöndet fogom hallgatni növények (örvénnyé fogalmazódott hallgatását mert ettől nö a fű és ezt őrzi agyában a virág tekervényében örökölt törvény a hallgatás is ia fák évgyűrűi is így tudtak nászt kötni a pokoli idővel kihallgatták hogy mit suttog a föld s mit lebeg e bábeli világ. Cselényi István Gábor: Ásatás Néhány ritmus-íoszlány görög kan csók cserépdarabjai lábatlan-kezetlen szobrok megroppant timpanon Ennyi maradi csak a múltból széthutlt igazság-pantheon csonth almai miket mélybe temet tucat-házak f énykép -máso lato k sorozatgyártású edények gondolat-(egyenruháik ránk-ömlő áradata Sehogy se áll össze a dallam verkliként nyekergi önmaga' a kor magnótekercse Bodnár István: Önáltató Tükrök Hófehérke tükre Sóvárgásaink tükre Hazudozássial foncsorozotbak bárányarcuinkkal vigasztalók Sopánkodóknak pöffeszkedőbnek Tetszelgések olvadásig Elővesszük .minduntalan születéstől a halálig Esendőségünkből. feloldozás ki tudja hámtszor Leszünk hit szerint nemesebbek önálbató irgalmasságból hatom, hogy Beregis léteznek ilyen szi- ilyen jó lenne, ha zigetecskék megyévé tágulnának, évvel ezelőtt, bol- gtalan gyermekko- in az egész Bereg nagy sziget volt. A :a melletti Üjtanyán k, ahol a régi házak ■t valóban faretesz- k csupán. (Nem vi- díjnyertes mű szer- ■supán megjegyzem: beregi embereknek mit félteni, ma már i sem elég a fare- lékszem még Pupi ira. aki Vámosatya skában lakott, és c ■ va által húzott ro- éren járta a környe izgatta az edénye- gatta a tűzhelyekei vezeti csikós spóro- gyerekek kissé tar- öle. de a felnpttek hogy soha nem lo- emmit. akkor sem eteszes házban nem ’hon a gazdái, rnap délutánok kü- izépek voltak Be- isz aadnnyba kerek -tant at udvarolni il fogadták * itt •a valót, s a kacs nagy „bicikliparkolóban” senki nem tett lakatot a kerékreS o vasárnap délutáni focimeccseken valóban a gólokért, a közönség szórakoztatásáért folyt a játék. Nem húzták az időt színlelt sérüléssel. „taktikai” okok miatt név cseréltek az utolsó percekben, partdobásnál nem lopakodtak pár lépést előre az ellenfél kapuja felé, és bár voiwk férfias, kemény belemenési .:, minden rúgás a labdára ír.,nyúlt. Ha vesztett a hazai csapat, a közönség nem törte össze az ellenfél szekerét, vagy teherautóját. Meccs utói a hazaiak az ellenféllel 1 Ízesen habos sörrel oltották szomjukat. Európa, s a nagy futballpályáin sor:- tanulhatnának az egykor; tegi fiúktól. Tanulhatnák c játék tisztességét, az i tisztességet. Tudom, regi tájon most is Viszony : kevés dolguk van a bí iózöknek. Bereg- ben, szer r, volna lakni most kar, . ,v .főit, amikor nyíregyhe.- .ázunk elöl egy, éjjel ellő a környezetet szépítő, v- másfél méter' re nőtt kv ■ hyöfát. Mi több: március este a házunk faláról vi: ellopta a nemzetiszínű - Bereg egyik ..szigetére m voItíq xe~ Sok az olyan beregi ember, akire szívesen emlékszem, akikre ma is büszke lehet a haza. Gondolok itt a rendszeretőkre ,a gépállomáson, majd az acélárugyárban vasat formálókra, a sárral, vízzel küszködökre, a sosem csüggedőkre. Gondolok itt a kérges kezű, szorgos magyarokra, a Barthákra, a Csatáriakra, a Gulyásokra és a többiekre. Hallom, e- tájon is kevesebb a munkalehetőség. Fogyó a nép itt is, de valahogy innen kevesebb embert szippantanak el a városok. Visszakanyarodom gondolataim indítójára, a Népszavában megjelent gyönyörű írásra, amely azt firtatja: mi a haza ma. így módosítom a kérdést: Mi a szűkebb haza ma? Nekem szűkebb hazám nemcsak Nyíregyháza és Szat- már, ahol felnőttként éltem, hanem Bereg is. Jósorsom három tengert partjára is eljuttatott. A Fekete-tenger, az Adria és a Földközi-tenger homokos, kavicsos partjait tapadtam. De most is alig várom a nyarat, hogy atpró kocsimmal elpöfögjek a itaményi homok nemcsak a talpamat, Nábrádi Lajos Az emlékcsarnok egyik domborműve /A szerző archív felvételei — KS) IHfm IJp flf!*-• m-mlk*.im l'É ■ IBi ” 1988. április 9. O O „Ha beregi szót Hol vannaK a szigetek? Élni annyi; mint harcolni Magyar haditengerészek emlékműve ötvenedik éve, hogy átadták a budapesti Boráros téri, a mai Petőfi-hidat, és a budai pillérjére épített világítótornyot felavatták: Idézzük fel hazánk egyetlen, hajdan volt haditengerészeti emlékművének történetét. 1936-ban megalakult az Országos Haditengerészeti Emlékmű Bizottság, amely szorgalmazta, hogy a Boráros teret a Lágymányossal összekötő, épülő híd pilléreire tervezett obeliszkek helyett egyetlen nagy emlékoszlopot állítsanak, amelynek célja: emlékeztetni a világháborúban elesett haditengerészekre. Voltak ilyenek? Voltak, harcoltak és meghaltak a hazájukért. Mint az Erzsébet királynéról elnevezett cirkáló matrózai közül Ács József és Önody Mihály matrózok, akik 1914 őszén a Távol-Keleten, Csingtauban, utolsó töltényig harcolva, majd közelharcot viva a japánokkal. Fuldokolva, sebesülten küzdöttek életükért az aknán felrobbant LIKA romboló tengerészei a kiömlő olajtól lángoló vizben, hasztalanul, többek között Török József, Pap Ferenc, Jakab Vince, Sárkány Ferenc, Rompos József, Vári Sándor, Kovács Sándor matrózok, Borcsik Imre főfűtő . . . Kezdetleges repülőgépeiken vívták légi harcaikat, s zuhantak le halálos sebbel, mint Benkő Gyula repülőmester, vagy érte őket halálos baleset, mint Vámos Lajos tengerészzászlóst. Elindultak kivénült tengeralattjárókon olyan utakra, amelyekről többé nem volt visszatérés, mint Tóth István sorhajóhadnagy, Ricsóvári Sándor, Bakay Gyula fregatthadnagy, Győríi József negyedmester, Keményi Ferenc, Benczúr István torpedósok, Tomay Lajos gépészmatróz, Strausz Zoltán torpedóirányzó esetében ... Bent rekedt a süllyedő Szent István csatahajó gyomrában, amikor a léket akarta betömni Ma- xon Róbert sorhajóhadnagy két tucat magyar legényével ... Ök és bajtársaik miért ne érdemelnék meg az utókor kegyeletét? 1936 nyarán nyilvános tervpályázatot hirdettek, amelyre 45 szobrász- és építőművész nyújtott be pályamunkát. Közülük Szentgyörgyi István szobrász és Miskolczi László építész kapta meg a megbízást. Az emlékmű építését a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium Duna- híd épitési osztálya vezette. A faragott fehér kőből rakott emlékművet a hid budai pillérének északi kiszö- gellésén helyezték el. A talapzat keleti és nyugati olA magyar haditengerészek emlékműve a fiumei világító- torony másával uaiciii lem ai mrueiie. Cs. és Kir. Haditengerészét és magyar hősi halottal emlékének”. A hasáb formájú alapzatból hullámokat hasító cirkáló orra nyúlt előre. Fedélzetén távolba tekintő, tenyerével szemét beárnyékoló .tengerész kürtös állt, mellette a harc géniuszát megtestesítő angyal. A két bronzalak 6 méter magas volt. A talapzaton helyezkedett el Fiume világítótornyának mása; az a cég gyártotta, amely annak idején -az eredetit. Az emlékmű 40 méterrel magasodott a hídpálya fölé. A talapzatban és a világítótoronyban emlékcsarnokot rendeztek be. Bent oszlopra helyezett emlékkönyv, a haditeneerészetnek azzal a világháborús történetevei, amely a magyar elesettek köré fonódott. Itt kapott helyet az ereklyegyűjtemény (például lobogók, okmányok stb.). A bejárat fölött felirat: NON OMNIS MORIAR (nem enyészik el minden). Az emlékkönyvet tartó oszlop fölött pedig: VIVERE MILI- TARE EST (élni annyi, mint harcolni). Az emlékcsarnokot két dombormű is díszítette. Az egyik a régi vitorlás hajóhadat, a másik a modern flottát ábrázolta. Itt helyet capott három vízi repülőgép, egy tengeralattjáró, egy du- aai monitorcsoport, valamint egy felfegyverzett folyami gőzös is a csatahajók, cirkálók, rombolók és naszádok mellett. A felavatás, illetve a szoborcsoport leleplezési ünnepségén a folyamőrség lobogódíszt öltött őrnaszádjai mellett horgonyzott egy osztrák őrnaszád is, megannyi világ- láborús veteránhajó. A megnyitó ünnepi beszédet morw.ailli Kőnek Emil, rolt altengernagy, a flotta utolsó vezérkari főnöke tartotta, amelyben kiemelte: ,... Hadihajóinkon az elis- uerten legkiválóbb tüzérek, torpodisták és gépészek a nagyarok voltak, és mint agészen sajátos tünet említhető, hogy a búvárok között pedig alig lehetett más nem- «etiségbelit alálni, mint magyart ...” A második világháború pusztításai e/t az emlékművet sem kímélték. Ma mar semmi sem emlékeztet azokra a haditengerészekre, akiknek az Adria vagy a Duna az örök nyughelye. Dr. C .sonkaréti Károly
