Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-09 / 84. szám

Király István akadémikus Tanár, tudós, Iköaéleti ember. A beregi itáj nevelt­je. A Go mar me­gyében lévő Ra­gályiban született — eltérően a Szü- % lőhdlyük: Sza­bolcs-Szatmárr cí­mű könyv adatától * —, ám gyermek­korát valóban Cé­génydányádom töltötte. Édesapja a Szamos menti faTucsIkia reformé- > tós Miklósáé volt. Király István — W bér mint mondja, B A nagyon becsülte és m ..AM tisztelte az édes- apját —. elköte- lesett marxista. jPjäBIgB Írod alom. t,a nárok seregét nevelte, több mint liánom Is^nr'-* évtizede egyete- |‘|f_ mi tanár. Tanít- |- ványai szeretettel, I tisztelettel nyilat- E ■ '/ koznak róla. Hat- vanhét éves kara I ellenére még ma PHB is a budapesti Eötvös Loránd Tudomány- egyetem XX. századi ma­gyar 'irodalomtörténeti tan­székének a vezetője. Irodalompolitikái és szer­kesztői tevékenysége Is je­lentős. Évekig volt főszer­kesztője a Kor társ és a Szov­jet Irodalom című folyóirat - nak. Részese volt kulturá­lis, művészeti és művelődési politikáink álaikítáisának. Kos­suth- és Állami díjas. Több fontos könyvét írt. Munkás­ságának meghatározó élmé­nye volt Németh László és Lukács György hatása. Ku­tatásainak középpontjában Ady Endre állt, így nem vé­letlen hát, hogy Ady neve rövid beszélgetésünk során is újra 'és újra előbukkan. Ám nemcsak az írásnak, ha­nem az élőszónak is meste­re. Erről most, a Beregi ün­nepi hét megnyitóján is meggyőződhettünk, amikor a távol lévő Czine Mihály he­lyett rögtönzésként, ihletet- ten vállalta a bevezetőt a tájiról és a tájhoz való kötő­désről. A beszélgetésre is szíve­sen vállalkozott, kendőzetle­nül és közvetlenül szólt mindenről. — Professzor úr, mire gon­dolt, amikor visszalátogatott gyermekkorának színhelyé­re? — Ahogy megláttam a Krasznát, rögtön Ady ju­tott eszembe. A Kraszna — ez .az 'egyébként iáiig ismert folyó —, állandóan visszatér Ady életében és verseiben. Ott folydogál .az Értől az óceánig című véreben és a Séta a bölcső-helyem körül című lírai vallOmáiSban is. Ennek a tájnak lelke van, s abból folyik ki a Krasz­na. Ady melléragasztatta az életét, Adyniak ezt jelenítette. — És önben hogyan él ez a táj? — Erről is Ady jut eszem­be, mert étit „mégis” embe­rek 'élnek. Olyanok, akik mégis, csak laZér.t lis olyat csinálnak, amire máshol eset­leg nem éreznek igényt. így kapcsolódik bennem össze .a táj, Ady és ez a szép ünne­pi hét is. S ami még a tá­jat illeti, Ady is .többször járt itt, ezen a Szilágyság­hoz hasonló tájon, a Reneg- ben. Ez a partiiumi rész a szabadságharc nemes esz- ményenlt és emlékeit is je­lenti. Rákóczi, Tarpia, Vaja, Nomény. Adyba a 'táj bele- vésite a magyar identitás- tudatat lis. Azt, hogy ia ma­gyar miagyar maradjon. Ahogy a költő mondta: „A magyarság érték .az embe­riség csillagok felé vezető útján”. Ez a vidék a pe­remvidék! öntudatot adta. De mindig hátrányos hely­zetben volt. Erre kétféle­képpen válaszolhat az itt élő ember. Vagy elmenekü­lök innen, vagy etikai fe­lelősséget érzek és vállalok az itt élő emberiek iránt. Hadd tegyem hozzá azít is, hogy gyermekkorom óta so­kat változott itt minden, már nem olyan, mint egy­kor volt. — Sajnos, a lemaradás, úgy tűnik, mégis egyre na­gyobb ... — Meggyőződésem, hogy a lemaradás csak úgy győz­hető le, ha nagy számban vannak kulturált életek. Az ember a kultúrával a leg­magasabbra eljuthat. Az Ady-féle „mégis”-.nek, „csak azért is”-nek olyan kis mo­delljét láttam most itt, amit az egész országban követ­ni kellene. Éreztem a kul­turált életek akaratát. Ez másféle gondolatokat is sugall. A jó értelemben vett belyszereíetet, a legma­gasabb értelemben vett pat­riotizmust. M'egha'tó ez a nemes lokálpatriotizmus, amely lidakötött annyi kul­turált életet. Ügy tapasz­taltam, hogy elválaszhatat- lan az igény arra, hogy mi­nőségi értelmiségi élet le­gyen itt. Csöppet sem érez­ni a provinciát, az itt élő embereknek inkább az etikai felelősségérzete a feltűnő. Király István akadémikus újra és újra visszatér a be­regi hétre, amelyen különö­sen az ragadta meg, hogy többek között olyan fonltos kérdést tűztek napirendre, mint közösségeimlk, s ennek az ügynek sikerült jó né­hány kiváló szákéntőt, jeles gondolkodót is megnyerni és idehívni. Mintha csak erre rímelne a Kultúra és politika című .kö­zelmúltban megjelent köny­vének néhány gondolata. „Igaz, az ilyen kis közössé­gek léte megsofcasííja eset­leg a problémákat, próbára teszi a konfliktustűrő és fel­oldó képességeket, de ugyan­akkor talán felszabadít egy csomó pozitív társadalmi energiát is a közművelődés, a kultúr a számára, s kielé­gít egy nemes emberi szük­ségletet, a társaslét .igényét; oldja a magányt...” Egy megújulni ltudó közéleti gon­dolkodó vallomása ez. — Folytatva az ön koráb­bi gondolatmenetét, a kultú­ra is ilyen „mégis”? — Igen. A kultúra is ilyen. A kultúra az érték viliága. Hisz iá valóság talán lehúz ,a sárba. Az élet tele van sárral és piszokkal. Az em­ber a kultúrával fellebbez a valóság értékkel telített oldalához. I|tt, úgy látom, igény Van err e. Ilyenné akar­nak válni az itt élő embe­rek. Jó érzés volt látni, hogy Ady szavai még min­dig igazak, hogy ez a vidíék Magyarország dagasztótek- nője. Ma is .az. — Tágíthatnánk talán a ho­rizontot, ha már szóba került az ország. Nemzet, haza, magyarság, mintha — talán az erdélyi gondok miatt is — újra szebben csengenének ezek a szarnak. — Mindig szépen kell csengeniük. Amit a törté­nelem ennyire bevésett az emberek tudatába, az soha­sem járatód'hiat le. Széche­nyi például visszajött a fé­nyes Becsből. Ennek az or­szágnak a múltja tele van .ilyen életeikkel. Abba a sá­rospataki gimnáziumiba, ahol én is tanultam, Hollandiá­ból tértek visSza tanárok. Bennük volt a megkötött­ség 'érzete, az erkölcsi fe­lelősségérzet. Az egyén iránit, a 'közösség iránt.^Itt nekem testvéreim, .rokonaim élnek. Kötelességem ott állni mö­göttük. Itt és most. Ez az ország, ez a hely van ránk bízva. Erdélyi' magyarok? A veszélyérzet, a magyar lét­nek a veszélyeztetettsége nagy felielősségébresztő. De az életben számos ilyen ve­szélyhelyzet adódhat. Ezért meggondolta ak és körüLte- kintőnek 'kell: lennie az em­bernek. A megyében élőknek a múlt héten több alkalom­mal is módjuk volt talál­kozni Király István akadé­mikussal. Mindenki meggyő­ződhetett kiváló retorikai képességéről, nagy felkészült­ségéről és. hatalmas tudásá­ról. Elmondta, hogy az idén leköszön a tanszékvezetői ál­lásról, azért, hogy földijének, Czine Mihálynak adja át a helyet. Király Istvánnal be­szélgetve az ember érzi, olyan nagy műveltségű em­berrel áll szemben, akinek nemcsak a gondolatvilágát, hanem az életformáját is meghatározza a kultúrával való foglalkozás, s aki erről bármilyen közönség szántá­ra rendkívül megnyerőén tud beszélni. Bodnár István Project English címmel 10—16 éves gyermekeknek szóló angolnyelvkönyv-család első kötete került a napok­ban a könyvesboltokba. Az angol Oxford University Press és a Corvina Kiadó közös vállalkozásaként meg­jelentetett sorozat hazájá­ban is rendkívül népszerű: tavaly elnyerte az edin­burghi herceg könyvdiját, s azóta is nagy érdeklődés övezi. A sikeres, felfutóban lé­Aldozatkozatal A filmmű­vészetiben a legegyszerűbb alkotói feladat cselekményt mondani. A legnehezebb: a csaMcményt gondolati-fi­lozófiai vázra ráépíteni. Tarkovsákij mindössze nyolc filmet számláló és ,az elmúlt esztendőben saj­nálatos módon lezáruló életművének minden darab­jában a legnehezebb 'utat választotta. Törekvéseihez alig kapott támogatást a Szovjetunióban, ezért érthe­tő, hogy pályafutását a Sztal- ker után1 Nyugaf-Európában folytatta. A sors nem volt kegyes hozzá, nem érhette meg, hogy a glasznoszty szel­leme megnyissa hazájában filmjei előtt a mozikat és a televíziót, a rák végzett vele. Utolsó filmjét, az Áldozat- hozatalt, lamely most a ma­gyar mozik műsorára került, mér a benne érlelődő hálál tudatában forgatta. „Min­dent összefoglaló és lezáró mű. Nem ismerek más fil­met, amelynek alkotója ilyen tragikus mélységgel mutatta volna meg magát.” — mond­ta róla honfitársa, az ugyan­csak filmrendező Panfilov. Az Áldozathozatal iránt a bizalmat feltétlenül fölkelt­heti .az a rendkívül lelkes, a szuperlatívuszoktól sem tartózkodó kritikai hang, amely a magyar sajtóköz­leményeket is jellemzi; va­lamint laz, hogy Tarkovisz- fcilj e filmjét fiának ajánlja „reménnyel és bizakodássál”, ahogy aZt a vásznon a ve­títés végén olvashatjuk. Hogy a továbbiakban még­is inkább fenntartásaimnak adok hangot, az nem jelen­ti Tairtkovszkij alkotói nagy­ságának kétségbevonását. Csodálattal adózóim annak a gondolati következetesség­nek, amely filmjét jellem­zi. elismerem nagy formátu­mú teljesítményét a képi je­lenetek saraiból kibontakozó filozófiát illetően, tisztelem a kétségek közepette is érez­hető optimizmusát, de már kiindulási pontjait is csak részben itudom elfogadni, következtetéséit pedig egy­általán nem. Nem lehet kétségünk afe­lől, hogy ez a film nyílegye­nes folytatása annak az esz­meiségnek, amélyet a ren­dező korábbi filmjei képvi­selnek. Minden összefüggés, amely az AIdozathozatalban felfedezhető, ott gyökerezi«, az előző munkákban, a kü­lönbség annyi, hogy itt az erkölcsi abszolútomnak a felmutatása egyértelműbb, í ennek vallásos-idealista jel­lege kétségbevonhatatlan uk nyilvánvalóvá lesz. De mert minden erkölcsi állásfogla­lás végső soron világnézeti fedezettel bír, ennek követ­keztében ha az alkotóétól eltérő világnézeti álláspont­ból közelítünk befogadóként a filmhez, kénytelenek va­gyunk megkérdőjelezni azt az erkölcsi ideált, amelyet az alkotó példaként, már- már parancsként állít elénk. Addig együtt tudok ha­ladni Tarkovsizfcijjal, amíg annak a fenyegetettségnek, katasztrófahelyzetnek a lé­nyegét tudatosítja, amely a világ, az emberiség feje fe­lett lebeg. A kérdlés valójá­ban az, s ezt fogalmazza meg a rendező: mi a teen­dője ebben a helyzetben az embernek ? Tehet-e egyálta­lán valamit? Azt a végkö­vetkeztetést elfogadni azon­ban, hogy az egyetlen le­hetséges út a föltétien hit valamiféle transzcendens erőben, amelyet az ábrahá,- mi tett, az áldoziathozatál lendít mozgásba, semmiképp nem ltudom. Tarkovszkij maga is tu­datában volt annak, hogy lesznek nézők, akik vissza­utasítják idealizmusát, s utol­só interjújában így szól ezek­ről a iszerimte semmiben sem hívőkről (bár valójában inkább másban hívőkről kel­lett volna szólnia): „ ... ők Alexandert egész egyszerű­en beteg embernek fogják látni, akiben a háborútól va­ló rettegés abnormaliitóssó fokozódott.” Látszólag tehát egy világnézetileg indiffe- rens magyarázat lehetőségét kínálja fel, de ,iez csak ak­kor lenne elfogadható, ha például nem Áldozathozatal lenne a mű címe, amely en­nek az olvasatnak tökélete­sen . ellene mond azáltal, hogy minősíti a főhős cse­lekedetét. Ellene mond .ter­mészetesen több más moz­zanat .is, például a filmet imtanáló Leonardo-kép (A három királyok imádása), az Istenhez imádkozó Alexan­der, vagy a szoligálálány boszorkányságával kapcsola­tos spirituális-transzcendens mozzanatok. A film főhőse, Alexander (a Bergman-filmektoőil jól is­mert Erlamd Josephson szol­gálja ki készséggel a rende­zői szándékot), a film ele­jén egy végig nagytotálban tartott (s ezzel .inkább tá­volít», mint közeliit» nézői magatartást kiváltó) jelenet­ben száraz fát ültét a ten­gerparton, s fiának meséli a japán példabeszédet: a föltéitlein hittel öntözött szá­raz fa levelet hajt. Majd a befejezésben ugyanezt a hely­színt látjuk, ,s miközben az apát a mentőautó elszállítja, fia öntözi a fa tövét. Na­gyon szép szimbólum ez, a korlátlan hit nyilatkozik meg a jelenet nyomón, meg­szólal az .alkotói idealizmus: a reménytelen helyzetben is kell reménynek lennie. De Tarkovszkij terminológiája szerinti hitetlen nézőként azt mondom: értelmes cselekvés van és értelmetlen cselek­vés van. A száraz fa öntö­zését értelmes cselekedetté avatni csak akikor lehet, h.a feltételezem azt a „Miaga- sabb Akaratot”, „Teremtöt”, akire Tarkovszkij több. fil­men kívüli megnyilatkozá­sában hivatkozik. De mert ez elfogadhatatlan tájékozó­dási pont számomra az Ál­dozathozatalt sem vélem többnek, mint a hamis tó­dat nagyon .tisztességes szán­dékkal megformált megjele­nési formájának. Ezért vé­lem úgy, hogy e film érté­két tekintve nem közelíti meg az Andrej Rubljov vagy a Tükör csúcsait. Hamar Péter Jelenet a filmből vő tankönyv kiadási jogát 1986-ban szerezte meg a Cor­vina Kiadó. Meglepően ha- maf, alig több, mint egy év múlva már a boltokba került az első kötet a ki­egészítő tesztfüzettel, mun­kafüzettel és a helyes ki­ejtés elsajátítását segítő ka­zettákkal. Hazánkban régóta hiányol­ják a nyelvtanárok az iga­zán színvonalas, gyermekek számára írt nyelvkönyveket. Különösen a 10—16 éves korosztály nélkülözte eddig a formájában és tartalmá­ban is vonzó kiadványokat. Ezt a hiányt tölti be az új, háromkötetes, három évet átfogó sorozat. A szerző, Tom Hutchinson a világ jó néhány országában oktatta már anyanyelvét általános és középiskolás gyerekeknek, s eredményeiért számos díj­jal tüntették ki. Könyve az angol nyelv tanításában új szemléletet tükröz: a gram­matikát visszahelyezi jogai­ba, azaz nagyobb hangsúlyt fektet a nyelvtani szabályok elsajátítására, mint az utób­bi évek főként beszédköz­pontú oktatása. Mégsem puszta szabálygyűjteményt kínál. Az általa kidolgozott felfedeztető módszer lényege, hogy a tanulást különböző élethelyzetekbe építi, ame­lyekből a tanuló maga kö­vetkezteti ki az új szabá­lyokat. Ezáltal igényli a gyerekek aktivitását és gon­dolkozásra serkent. Az 1986—87-es tanévben Magyarországon is kipróbál­ták a tankönyvet az isko­lai és a magánoktatásban. Nem véletlen, hogy sikert aratott a tanárok és a ta­nulók körében. Tom Hutchin­son a tinédzser korosztályt érdeklő olyan témakörökbe ágyazza a tananyagot, amely tartalmában is vonzza a gyerekeket. Így a tanulás során többek között talál­kozhatnak furcsa lényekkel, robotokkal, szörnyekkel, be­szélő pólóinggel, s számít­hatnak Reginaidnak, a be­szélő japán számítógépnek a segítségére is. A könyv bőven kínál tréfás történe­teket, fejtörőket, társasjáté­kokat és szellemes felada­tokat olyan fiúk és lányok tolmácsolásában, akikkel — hasonló koruk és érdeklő­désük miatt — szívesen azo­nosulnak a tanulók. A szer­ző megoldott egy nehéz, és a tanulás sikerességét dön­tően befolyásoló feladatot: szórakozva tanít. G. É. |a| km KU HÉTVÉGI MELLÉKLET 1988. április 9. ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents