Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-09 / 84. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1988. április 9. A kii bújt, bújt... — már a finisben tart a „mezőny”, & a célegyenesbe fordul ... Mint egy sportküzdelem, olyan manapság egy negyedikes gimnazista harca a pontokiért. Versenyben az idővel, önmagával... És ha éjszaka egy óraikor még ég a villany valahol egy szobában, akkor ott valószínűleg egy diák készül a felvételire ... — Sajnálom ezeket a gyerekeket — mondja Zs., az osztályfőnök. — Csaik a tanulás, meg a tanulás. Bejöttek 14 évesen, és egy kicsit koravének lettek. Néha már 'azért kellett szólnom, hogy vegyék észre a másikat, egymással is törődjenek, mert -még az órák közti szünetekben is a könyvet bújták ... De hét érthető: innen majdnem mindenki jelentkezett továbbtanulni. És iszonyúan nagyok a követelmények. Tavaly a 120-;ból az orvosegyetemieken 107—108 pont volt a felvételi alsó határ, a bölcsészkarokon is erősen 100 felett, a jogászoknál 100 pont, a műszaki egyetemeken 82 és 106 között (szakonként változó), a ,jközgáz”-on is általában 100 felett. Az agrárvonalon főiskolai karokkal együtt 80—106 között, a műszaki és tanárképző főiskolákra ennél szerényebb eredménnyel is be lehetett jutni. A nagy hajtás tehát főleg azokban az iskolákban jellemző, ahonnan a legfelkapottabb egyetemekre, illetve szakokra pályáznak. A szakközépiskolások ny-ugodtato- bak: szakmai végzettséget is kapnák az érettségihez, amivel el tudnak helyezkedni — a legnagyobb izgalom így az „elit” gimnáziumokban tapasztalható, ahonnan a legalább 100 pontos egyetemi szakokra jelentkeztek — és hiába is tagadnánk, vannak ilyen iskolák. — Teljesen megbolondít- ják egymást a gyerekek — panaszkodik Z.-,né a szülőd értekezleten. — Igaz, hogy mindig is jó képességű volt az osztály, de amit most csinálnak? Valósággal „egymás ellen” tanuknak. Hallom, vannak iskolák, ahol nem veszik ilyen komolyan a diákok a tanulást, de itt leégetik ám hamar egymás közt azt, aki nem készült, mert lehúzza az osztályátlagot. Mostanában már szólni sem lehet otthon a gyerekhez. Kitette az asztalra a „sárga füzetet”, arra mutogat, hogy miért nem tud ki jönni a közös vacsorához ... A „sárga füzet” címe: Felvételi feladatok és lehetőségek a felsőoktatási intézményekben, 1987” — ebben közliik a tavallyá jelentkezési arányokat, a pantszámokat, tilletve megtalálhatók benne a tavalyi felvételi vizsga tételei és azok megoldásai. Tanulságos olvasmány, ha valaki mondaná és nem látnám, nem hinném el. Példáull: biológia írásbelin olyan komplikált a helyes válasz megadásának módja, hogy külön logikai elő tanulmányokat igényel. Ma .már nem azt kell írni, hogy igen vagy nem, hanem kódokkal kell válaszolni, így: Négy állítást tartalmaz egy feladat, melyek közül egy vagy több igaz. Ha az 1., 2.- és 3. állítás igaz, akkor a helyes válasz: A. Ha csak az 1. és a 3., akikor a jó válasz: B. Ha a 2. és a 4. a jó, akikor: C. Ha csak a 4., akkor: D, és ha mind a négy állítás jó, akkor a helyes válasz: E. Aiki ezt kitalálta! Van még hat másféle kód is a további kérdésekre, továbbá 28 fele teszt és pLusz 22 feladat — azt nem részletezem, agyrémből elég ennyi. Attól tartok, sokan fognak „elvérezni” ezen az agyonbonyolított (kódrendszeren, elég a nagy izgalomban egyik betűt a másikkal elcserélni. Magyar irodalomból tavaly a B változatot íróknak (ez valamivel köny- nyebib, mint az A), feladták a Himnusz második téli vizsgadíjat. Vagy az átirányítással kapcsolatban: teljesen összekuszált információkat kapunk, mert a két könyv homlokegyenest ellenkezőt állít. Az egyik szerint lebet kérni átirányítást egyíik egyetemről a hasonló képzésű másikra, ahová a kevesebb pomtszáimimaiL is van esély, a másik szerint az egyetemi karokról csak a főiskolai karókra nyílik átirányítási lehetőség. (Lehet, hogy a gyakorlatban rangsort az iskolák között is. Kényes kérdés, ez igaz, de tény —, és a nyíregyházi középiskolákban nemcsak a tanárok, de a diákok is jól ismerik a „tabella” állását (elit, jó és gimnázium közt). — Jobban szerettem volna, ha (itt egy név következett) gimnáziumba megy a gyerek — kesereg A. édesanyja —, de ő mindenáron ide és ide akart jönni. Hát most megkapta. Ritka este, hogy éjfél pénzért még csak nem is különóra... M> dtam neki: kapcsolj rá, mert nincs rá pénzem ... Beszélik az egyik iskolában, hogy vannak olyan szerencsések, akiknek más úton-módon kerekedik ki 60-ra a pontjuk, nem adnak ki pénzt érte külön- tanárra, különleckére — mégis. Elég ajánlólevél a papa vagy a mama magas hivatala. Mondják, egyszer kapott négyest N„ másnap már fent volt a mama, és Harc a pontokért versszalkát: „Folytassa az idézetet: Őseinket felhozád... Nem közöl információt a kis kötet, hányán tudták folytatni és hányán nem, mindenesetre tény, hogy ma Magyar- országon egy középiskolában, sőt a gimnáziumban le lehet úgy érettségizni, hogy nemzeti himnuszunk tudása nem kötelező! (Azzal a gyanúperrel élve, hogy most meg hátha a Szózat következik, fellapoztuk a legutóbb kiadott Vörösmarty-kötetet, az „összes költeményeket”. Hiányzik belőle vagy 20 oldal, .mines benne a Szózat!) Ugyancsak a magyar írásbeli érdekessége, vagy inkább furcsasága (?), hogy több olyan kérdést is tartalmaz, amely elég komoly művészettörténeti és zene- történeti jártasságot feltételez. Ami nyilván és helyesen az általános műveltség, tájékozottság vizsgálatát szolgálná. Viszont a gimnáziumban nincs művészettörténet című tantárgy, sem zenetörténeti óra. És nem kell tudni a gimnáziumban az egyszeregyet sem. Aki most érettségizik, attól 12 éven át soha nem kérdezték meg az iskolában a szorzótáblát. A felvételi vizsgabizottságok főnöksége viszont valamilyen kifürkészhetetlen okból osztotta kii a matematika írásbeli feladatokat: az A változatot írták például Gödöllőre, illetve a kisebb ,kaliberű” főiskoláikra és szakokra pályázók, míg a B, a köny- nyebb változattal megelégszenek a matematikából erősebb szerepet játszó egyetemek — például a Budapesti Műszaki Egyetem is. Ez teljesen érthetetlen ... Vagy itt van például a történelem, amivel kapcsolatban azt is megértük már korábban, hogy átmenetileg nem volt érettségi tantárgy. Most annál jobban megdolgoztatja a gyerekéket. Például a tavalyi írásbeliben egyebek között (A változat), 18 darab évszámot kértek számon, némelyiket napra pontosan kellett tudni. Figyelemre méltóak 'továbbá a pszi- chológiatétalek, már csak azért is, mert az általános gimnáziumban nem tanulhat pszichológiát aki annak készül, legfeljebb magánúton külön tanárnál, különórán — de erről majd külön ... A másik alapkönyv — a Felsőoktatási felvételi tájékoztató, 1988 — is gondoskodik meglepetésekről. Például a jelentkezés módjával kapcsolatban: nem egyértelmű a fogalmazás, nem derül ki belőle, hogy lehetőség van egyszerre több intézménybe iis jelentkezni, annyifelé pályázhatnák, ahány helyre befizetik a 300-300 forint felvéfcoU/K-J majd egy harmadikat produkál az élet?) Ezek a kis bosszúságok egyébként kevés embernek okoztak fejfájást — felvételi tájékoztatót ugyanis még pult alól sem lehetett kapni. Elmentek tehát a jelentkezési lapok, és az utolsó szakaszban hajrához érkeztek a diákok. Hatvan pontról álmodni csak a kitűnő tanulók mernek, de folyik a nagy küzdelem a valamivel kevesebbért is. És hogyan lehet ma .minél több pontszámot elérni? 1. Erősebb iskolából idejekorán átviszik gyengébbe, 2. Különórát, különtanárt fizetnek. 3. Minden más tárgyat elhanyagolnak, mert csak az a hat a fontos, amiből a pontszám kialakul. 4. Minden mást elhanyagolnak, mert semmi másra nincs idő, csak a pontvadászatra. — Még másodikos volt a gyerek, amikor félév végére meg kellett választani a „faktokat” — magyarázza M. — Akkor tanakodtunk, hogy abban az iskolában csak négyes lenne, és azt nem engedhetjük meg magunknak. Vakációban intéztük el a dolgot, s a III. évet már a másik iskolában kezdte. Ott ötös, meglesz a kétszer 30 pont. Mármost hogyan állunk akkor azzal a 60 ponttal, amit a hat tantárgyból összeszedhetnek a III.—IV. osztályban? Az egyik iskolában hármas-négyes az a tudás, amire a másikban 6-ost is adhatnának, ha lehetne? Alighanem ez a legkényesebb pontja ma a pontozási szisztémának: mennyit ér X vagy Y iskola osztályzata? Mi egy jó négyes aranyfedezete itt, és mi hiányzik az ötösből amott? Kiderül a felvételin? A tanárok nem szeretnek erről beszélni, mert óhatatlanul a tanári kart is minősíti az osztályzatok mögött álló tudás értéke, és felállítja a KIm Attila grafikája. előtt lefekszik, reggel remegve ébred, főleg, ha aznap (itt egy tantárgy neve) órájuk is lesz, mert áll ""a balhé (itt meg egy tanár neve) meg a lányom között. Mindenkit lehet jóindulatúan is kérdezni, meg úgy is, hogy kicikizni. Gyakran megy Eléni- ummal, Seduxennel iskolába, és ha hazajön, akkor tör ki belőle a sírógörcs. Hát lehet így élni egy 18 éves lánynak? És hogy taníthat ilyen tanárnő ebben a gimnáziumban? Ahány gyerek, annyi húzóképesség, kitartás, ész, szorgalom. Mégis, sokan megegyeznek a mostani érettségizők közül abban, hogy a rendes tanulmányokra még „ráfejelnek" külön- leckékkel, magántanárnál. Olyan tantárgyak esetében erre nyilván szükség van, ami a gimnázium tantervében nem szerepel, ilyen a művészettörténet, a pszichológia stb. Vannak, akik a fő tantárgyaikból kezdik meg a korrepetálást már a kezdetektől, első osztálytól, III., vagy esetleg IV. évben, és sokan „csak” az egyetemi felkészítés céljából tanulnak magántanárral. Megszabja a választható lehetőségek határát a diák szellemi tűrőképessége, de erősen befolyásolja a szülők pénztárcája is, amit bizony alaposan ki kell nyitni manapság. Heti kétszer két óra (azaz egybevonva másfél, mert inkább ez a gyakorlat), az havi 2400—2700. És ez még csak egy tantárgy. De van, amikor több ... — Teljesen megdöbbentünk — dühöng B. édesanyja. — Idegen nyélvi korrepetálásra jelentkezett a lányom, egy óra 200 forint, egy alkalomra 400, és amikor a tanár behívta, már öten ültek bent, ő lett volna a hatodik. Szó se lehet róla, annyi „kiverte a balhét”, és ezt az egész osztály tudta! Szállnak persze a kósza hírek egyetemi, minisztériumi jóakarókról, összeköttetésekről, zöld utakról is... Még az állami nyelvvizsga-bizottság háza tájáról is érkeznek hasonló hírek. Egy tanárnő mesélte: nem érti, miért éppen V.-nek adták meg a középfokú nyelvvizsga-bizonyítványt, amikor több éves iskolai teljesítményét ismerve inkább a másik két tanítványának kellett volna megkapnia. Igaz, a másik kettőnek „nincsenek olyan beosztásban" a szülei. (Középfokú nyelvvizsga eddig plusz két pontot ért, az alapfokú semmit.) A nagy többségnek — bízzunk benne —, van alkalma arra, hogy tisztességesen tanuljon, feladatait legjobb képességei szerint oldja meg — és reméljük, hogy nekik ez ad örömet és nem a tálcán kapott pontszámok. Harcban a pontokért talán nem érdektelen néhány tantárgy tantervi követelményeiről itt szólni, — mivel „gyilkolják” az amúgy is túlterhelt diákot. A legrettegettebb most a fizika, amelyből még azok is „leültek” egy-két jegyet, akik korábban tisztességes teljesítményt nyújtottak. Oka a magfizika, ami tele van olyan matematikai feladatokkal, melyek alapjait korábban nem vetették meg. Nincs csontváz, amire a test felépülhetne, vagy ahogy egy tanár találóan megfogalmazta: „Narancsos kacsát akarunk sütni, csak arról feledkeztünk meg, hogy nincs sütőnk.” Van tanár, aki bevallja, hogy közülük sem mindegyik érti... Elképesztő az angol nyelv tantervi követelménye is: nem tesznek különbséget könnyebb és nehezebb nyelvi fokozatok között — egymás után Íratják a gyorscetliket, a kis írásbeliket, szinte egyik napról a másikra 60—70 új szót kell megtanulni, olyanokat, mint a svédcsavar vagy a franciakulcs, és azok angol megfelelőjének tudása vagy nem tudása ugyanolyannak minősül, mintha valaki meg tudja mondani angolul a nevét, köszönni tud, vagy felismer egy komoly nyelvtani szerkezetet. A fő nyelvről, az oroszról is tudnának mesélni a diákok, mennyi teljesen fölösleges szöveget kellett az évek folyamán bemagolniuk praktikusabbak helyett... Történelemből — talán azért, mert a felvételi tételek olyanok, amilyenek, még mindig megterhelik az évszámok bifláztatásával a gyerekeket. Nem tudja túltenni magát az oktatási irányítás a régi elavult szemléleten? Miért kell mindenkinek' fújni az évszámokat, amikor az évszámok ott vannak a lexikonokban, és már régen kimondatott a központi irányelvekben: ami a könyvespolcon elérhető, kár azzal az agyat terhelni. Azt kellene megtanítani, hogy mit hol keressenek... ps hogy mi van a történelem- könyvekben?! Jobb nem is firtatni némelyik fejezetet, erről külön cikkeket lehetne írni! ★ Számomra a legszomorúbb — mivel ehhez értek a leginkább —, tanévről tanévre: milyen nyelvtankönyvekből kell a magyar tanulóknak az édes anyanyelv szépségét elsajátítaniuk! Tele vannak a tankönyvek „megreformált”, megtaníthatatlan, magyartalan kifejezésekkel. Ha ezeket a gyerekek olyan komolyan vennék, mint a könyv írói elképzelik, és nem volnának kitűnő nyelvtantanárok, akik szerencsére nem esnek csapdába — olyan generációkat bocsátana ki az iskola, akik egy szót nem értenének abból, amit a magyar nyelvtan cím alatt akarnak tanítani a tankönyvírók. És valamennyi tantárgyra vonatkozik az aggódók megjegyzése: növekszik a dolgozatok száma, túl sok az írásbeli munka, ami a beszédkultúra rovására megy, a gyerekeket a tesztekkel leszoktatják a szabatos és választékos nyelvi kifejezések használatáról, ha ugyan valaha megtanulhatták. Gyakran felvetődött az utóbbi időben a különféle fórumokon: miért nem tudjuk követni a bevált külföldi mintát, és nyitnánk ki az egyetemek kapuit? Hadd menjen, aki akar, úgyis kihullik majd, aki nem oda való. De hát azoknak is igazuk van, akik megkérdezik: kik volnának azok és mennyien vannak, akik ilyen nagy tömeget levizsgáztatnának az egyetemeken? Egyelőre más megoldás nincs, de azért jó, ha deklaráljuk: ez ami van, bizony nem az igazi... Most családok tízezrei várják évről évre: vajon vékony vagy vastag borítékot hoz a postás az egyetemről? És ha a vastag boríték jön, az elutasító válasszal, akkor mi lesz? — Mi még dolgoztunk nyáron — emlékszik visz- sza M. mama —, nem volt gond, ha érettségi után , munkába kellett állni. Ezek közül a gyerekek közül alig egy-kettő ha vállalt nyári munkát. Nyáron is tanultak. És munkaalkalom se nagyon adódott ... Mi lesz, ha nem sikerül a felvételi? — Félek, nehogy valami nagy baj legyen .,. Hiszen olyan nagyon küzdöttek azokért a pontokért. KM
