Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-30 / 102. szám
n felnőttkor kuszonen M egkezdődött a visszaszámlálás a középiskolákban. Néhány nap múlva ballagás, aztán nemsokára kezdődnek az írásbelik. Terveikről, kilátásaikról kérdeztünk hat fiatalt, a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium és a Vásárhelyi Pál Építőipari és Vízügyi Szak- középiskola negyedikeseit. Pataki Hajnalka a Vaisvár,i általános tagozatán fog érettségizni, tehát a „Sima” gimnáziumi osztályban. Ha bejön a papírforma, altikor jó közepessel, -noha ennél többre is futná, futotta volna képességeiből. — Későn kaptam észbe, most már meg sem próbálom a főiskolát. A szüleim nem örülnek neki, de beletörődték. Először óvónő akartaim lenni, aztán, mert nagyon szeretem az irodalmat, a főiskola magyar-könyvtár szakára gondoltam. Végül a 107- es.be megyek szakmát tanulni. Fényképész leszek vagy kozmetikus. — Azért ez elég meglepő fordidat. — A pedagógus és az előbb említett szakmában dolgozók munkálja annyiban hasonlít, hogy mindannyian emberek között vannak. És én ilyen helyen szeretnék dolgozni. Ha pedig egyik sem sikerül, elmegyek könyvesbolti eladónak. Ott is embereik, ráadásul könyvek között lehetek. — A kereseti lehetőség nem szempont? — Niem túlságosan foglalkoztat a pénz, nem érdekelnek a butikcuccók, az autó. És bár én nem voltam valami jó >tanuló, ^egyáltalán nem érzem úgy, hogy elvesztegettem négy évet. Szeriintem szükség van arra az általános műveltségre, amit a gimnázium ad. Az osztály nagyohbik része nem tanul tovább. Néhányan közülük — Hajnalkához hasonlóan — szakmát akarnak szerezni, a többség rounkába áll. Hogy van-e, lesz-e számukra hely, s ha igen, milyen, ezt még maguk sem tudják. A névrokon, Pataki Noémi választása is szerez mérni meglepetést. Noémi ugyanis énektagozatos — és kutaltó- vegyésznek készül. — Nálunk családi hagyomány a zene szeretete, általánosba Is zeneiskolába jártam. Kézenfekvő volt, hogy 'ide jöjjek, a nővérem is itt .'tanult. Akkor még orvosnak készültem. Aztán a gimnáziumban nagyon megszerettem a szerves kémiát, ezért dön- töttetn úgy, hogy a Kossuth Lajos Tudományegyetemre megyek, kutatávegyész szákra. — A zenetanulás közismerten időigényes elfoglaltság. Hogyan tudtál a négy év alatt „két urat szolgálni”? Sőt, nem is kettőt, hiszen ott iran a többi tantárgy is. — Szerintem ami igazán fontos, arra mindig lehet időt szakítani. És nékem a zené 'nagyon fontos, az énekkari közösség is csodálatos volt, kár lett volna kihagyni. Csak talán kirándulni jártam kevesebbet, mint szerettem volna. Most már persze minden ■energiámat leköti a tanulás. Ha mégsem vesznek fel, úgy érzem, nem rajtam múlik. — Tájékozódtál, mire számíthatsz, ha meglesz a diplomád? — Ha gyárban kezdenék, akkor 6 ezer forint körüli fizetésem lenne, kutaitóve- gyészként vagy kétezerrel kevesebb. Azért én mégiscsak kutatóvegyész szeretnék lenni, mert nekem az a legfontosabb, hogy azt csináljam, amit szeretek. Majd csak megélek valahogy. Ha férjhez mennék, akkor már két fizetésünk lenne, és abból biztosan ki lehet jönni. .. Ebből az osztályból csak hárman nem 'tanulnak tovább ; négylen egyetemre mennek, a többiek a főiskola énekszalícára. Noémi szerint sok szülő számára ma is presztízskérdés a diploma. A két nyíregyházi 'kislány — azaz nagylány — után egy nyírmlihálydi fiatalember, Németi István, a Vasvári testnevelés tagozatáról. Az ő tervei „szabályosak”. — A tanárképző testnseve- lés-ifölldrajz szakára jelentkeztem. A többi sportág is érdekel, de elsősorban a labdarúgást kedvelem, most a Volán Dózsa csapataiban játszom. — Egy labdarúgó azt fontolgatja, ne legyen-e mégis inkább tanár? — Igen. Bár még nem döntöttem. .. A főiskolát mindenképpen szeretném elvégezni, aztán majd meglátjuk. A labdarúgás ugyan valóban jövedelmezőbb, de kockázatosabb is, bármikor közbejöhet egy sérülés például. És akármi történik, pedagógusra mindig szükség lesz. Túlórákkal, edzősködéssed is ki lehiet egészíteni a fizetést. De abban 'is bízóim, hogy mire ón végzek, javulni fog a helyzet, és a pedagógusokat jobban meg fogják becsülni. A szüleim egyébként szívesebben vennék, ha tanár lennék. István sem panaszkodik a diákok túlterheltségére. Pedig ő aztán tehetné, mert Minden vasárnap meccs van, hét közben edzések, földrajzból felvételi előkészítőre jár... S bár szinte naponta föl- emiegétjük a pedagóguspálya presztízsének romlását, újra egy tanárjelölt, 'ezúttal az ÉVISZ-iből, Sipos Beáta: — A tanárképző ének-tma- temiaitifca szakára jelentkeztem. — De hiszen itt a szakközépiskolában nem is tanultok zenét! — Magánúton készülök a felvételire. Korábban pedig zenei általánosba jártam, hat évig tanultam zongorázni. — Akkor miért nem gimnáziumban tanultál tovább? — A mjatenaltikáit nagyon szerettem, ez alt jöttem ide a szakközépiskolába. De menet köziben kiderült, ez a szakma nem igazán lánynak való, mármint építkezésen dolgozni, még művezetőként sem. De egy irodában' üldögélni sincs kedvem. Több örömöm lenne a tanításban. Azért a debreceni műszaki i'őiskolána is elküldtem a jetentkezési lapot. — Tegyük fel, mindkét helyre felve. nek. Melyiket fogod válaszi .ni? — A tanán épzőt. Beáta 'eset - nem tipikus. Az ÉVISZ negyedikeseinek többsége a se ikmában próbál elhelyezkedr vagy továbbtanulni. Bárány Dezső például a Budi pesti Műszaki Egyetem építőmérnöki karára készül. Jó esélyekkel indul', az országos szakmai tanulmányi versenyen összesítésben a 15. volt (az első húszait jegyzik). —- Már arr kor az ÉVISZ- be jelentkeztem, tudtam, hogy tovább akarok 'tanulni. A szakma miatt jöttem ide. Az is elképzelhető, ha felvesznek az egyetemre, később megpróbálok átmenni az építészmérnöki kanra. Oda sokkal többen jelentkeznek, az építőmérnöki biztosabb. Habár még az is lehet, hogy a műsaalki egyetem elvégzése után jelentkezem a színművészetire. .. __ ?! — Engem nagyon sok minden érdekel, és azért ha belegondolok, hogy egész életemet egy itervezőaisztalnól töltöm. .. — ‘ Egyelőre térjünk vissza a jelenhez. — A tanuláson kívül most már tényleg semmire sincs idő, legfeljebb hét végén egy mozi. Nagyon sokait segítenek e felkészülésben a tanárok. Arról ők sem tehetnek, hogy az idén tudtuk meg, már az Új szabvány szerint fogunk érettségizni szilárdságtanból. Emiatt három év anyagét, képleteit kell „átdolgozni” — Ebből az iskolából viszonylag sokan akarnak továbbtanulni, holott, szakmátok lévén, rögtön pénzt kereshetnétek. Mégis volna becsülete a nágyöbb 'tudásnak? — Szerintem sokan azért alkarnak továbbtanulni, hogy minél hosszabb ideig maradhassanak diáitok, ment nem akarnak felnőni, legalább is minél később. Mindenki látja otthon, hogyan élnek, küszködnek a szülei. Nem vonzó a felnőttek éléte. Sipos Attila hamarosan megtapasztalja ezt az életet, mart valószínűleg munkába áll érettségi után. Habár — mint a többieknél — még nála sem dőlt él minden. — Rohodi vagyok, a szüleim, a rökonság most próbál tájékozódni az elhélyezlkedési lehetőségekről. De őszintén szólva nem nagyon vágyom rá, hogy fizikai munkát végezzek egy építkezésen, és vezető sem szívesen lennék, mert nagyon nagy felelősséggel jár. — .Ezt azért előbb kellett volna meggondolni — egyrészt. Másrészt: ha a szakmához nem ragaszkodsz, akkor mégis, ihilyen munkára gondolsz? — Az érettségi miatt azért csak érdemes volt elvégezni a középiskolát. Jó, ha megvan. És, mint sok gimnazista, azzal a gondolattal is Jqa- oárkodom, hogy most jelentkezem a 107-esbe fodrász szakmára. Már nyolcadikban sokan eleve azért jelentkeztek gimnáziumba, mert oda könnyebb volt bejutni, mint egy szakmunkásképzőbe... Amennyire tudom, a munkahelyek 'is szívesebben fogadják a szakmunkásképzőt végzetteket, mert az ő szakmai ismereteik biztosabbak. Legalábbis a fizikai munkakörökben. Attiláék osztályéiban körülbelül minden második diák munkába áll érettségi után. A legnagyobb gond az, hogy hol? Eddig áltáléiban voltak olyan munkahelyek, amelyek az ő elképzel őseiknek is megfeleltek. Rendszerint művezetőként helyezkedtek el. Morf viszont egyre 'inkább számoilniuk kell azzal, hogy főleg fizikai munkakörökben lesz szükség rájuk. Gönczi Mária Alkuhelyzetben a kereskedelem? Ha kilóg az ár lába... Olyannyira újdonsült szóösszetétel lehet fejezett értéke, de áralku? Megpróbáltunk az áralku, hogy még a legfrissebb kiadású utánajárni, vajon csak a szótárból hiányértelmező szótárban sincs semmilyen definí- zik-e? Amit három kereskedelmi vállalatnál ció róla. Van alku, ami üzletkötésre, vagy megtudtunk, azt most továbbadjuk, talán egyéb megállapodásra törekvő egyezkedést megnyugszanak a szótárkészítők, mert nem jelent. Van ár, amely az árunak pénzben ki- maradtak le semmiről. A Kelet-Magyarországi Tü- zép Vállalat három megye lakóit hivatott ellátni építőanyaggal, tüzelővel, tehát akkora megrendelő, hogy szavának súlya van az építőanyag-iparban. Van? Szilágyi Zoltán kereskedelmi igazgatóhelyettes mondta: a legutóbbi árváltozások az ártámogatások megszűnésével függenek össze, ettől önmagában nem kerültek kedvezőbb pozícióba a vállalatok. „Vannak kikötéseink...!44 Vannak kilkötéseink... Sok mindenre azért nem lehet ráfogni, hogy áralku volt, mert a tárgyalások közben kialakulnak bizonyos rendező elvek. De azért van alku, hisz vannak kikötéseink, igyekszünk a szerződéskötés kor olcsóbb árakat elérni, késleltetünk még jogos áremeléseket is. A vállalat ereje attól függ, hogy milyen pozícióban van a termelő. Bármilyen kellemetlenül érinti a piacot és a vásárlót az áremelés, nem taüálkoz- itunk olyannal, aki ezt kihasználta volna. Sok volt a korlát, bejelentési kateüezett- ség stb. — Előfordult, hogy egy bizonyos fajta nyílászárót nem vásároltunk meg, ment úgy éreztük, hogy a hazai ár- rfmiktbúrából kilóg. Igyekszünk a megyén belüli olcsóbb termékek árait kordéban tartani. Például a mán- dofci szövetkezettől sikerült olcsóbb belső ajtókat váisó- roflnü. Egyébként sok a hatósági áras termék, ilyen a fa, a betonóru, a oement, ezek ármozgását jogszabályokkal korlátozzák. — Az az igazság, hogy mivel nem alakult ki egy igazi jövedelmezőségi norma, nehéz megbecsülni: mi az indokolt, vagy kevésbé indokolt áremelés. A helyzeten a termelők versenye változtathatna. Ha nlincs a termeQőfcniél piaci verseny, akkor minden áremelés megindokolható. Ez a tevékenysége a vállalatnak nagyon kemény harc, állandó erőfeszítést igényel, pláne akkor, h~ a termái megszerzésében ráncs alternatívánk. Ahol a kialakult kereskedelmi tevékenység a termeltetés, ott nagyobb az esély az alkura. Ahol viszont a menetrend, hogy a 'termelő termel és mi átv,esszük — főleg ha kevés van belőle —, szinte nincs 'esély. „Többször visszautasítottuk” Dr. Nagy János, az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese így vélekedett: — Még 1987 elején több vállalattól kedvezményesen tudtuk beszerezni az árut, aminek döntő többségét továbbadtuk a fogyasztónak. Az év második felében a nagyobb kereslet miatt ez a tendencia jelentősen csökkent. A szállítók is tapasztalták ezt a felfokozott keresletet, s nem engedtek áraikból. Amikor megtudták a vállalatok, hogy az 1988-as áremelések alapja az 1987. november 2-án érvényes ár lesz, igyekeztek áraikat növelni. Az év vége felé jelzett áremeliésdket több esetben visszautasítottuk, de volt olyan termék, amelynek árát egyedül mi nem fogadtuk el, a szállító pedig kijelentette: akkor nekünk nem hajlandó szállítani. Bizonyos ■termékek esetében kényszer- pályára került a kereskedelem, ha az áruellátás színvonalát tartani akarta. — A vállalat az 1988-as árszínvonal-növekedést úgy próbálta mérsékelni, hogy valamennyi közvetlen termelővel, ipari szövetkezettel, gmk-ival, magántermelőkkel szerződést kötöttünk és egy mérsékelt haszonnal hoztuk az árut forgalomba. Eleinte a termelők problómiáztak ezen, volt olyan, aki visszalépett, de alapvetően sikerült elfogadtatni törekvéseinket. Ezt március 81-ig tudtuk tartami. Amellett, hogy április 1-ftől az árváltozás bejelentési kötelezettség a kereskedelemben szűnt csak meg, az előállítókra továbbra is vonatkozik, több szállító jelzett április 1-től árváltozásokat. A MOFÉM-'termékek 15, az izzók 4,8, a kábelek 18,6, az El- zettetermékek 8, a gázkazánok 5, a műanyagcsöveik, idomok 10—11, a pvc-padlók 14 —15, a méter- és lakástextil- áruk 6—7, a fehérneműk egy része 8—12, a papírzsébken- dők, egészségügyi papírok 10 —30 százalékos áremelését jelezték. „Csak az elfekvő cikkeknél” Somos Gábor, a Kelet-Szövetkezeti Kereskedelmi Vállalat áruforgalmi főosztály- vezetője szigorúbban fogalmazta meg tapasztalatain alapuló véleményét: — A magyar gazdaság berendezkedése, az árképzési rendszer a termelőnek megenged egy minimális profitot. Ebiből nincs mit alkudni. Ahhoz, hogy egy gyár éűnli tudjon, ettől többre van szükség. A bútorgyárak egy részének olyan kevés a nyeresége, hogy a szinten tartóshoz sem elég, ezért nem hogy árengedményt nem adnak, ők kémek kedvezményt tőlünk. — A nagykereskedelmi árrés behatárolt, három ^négyöt-hat százalékot jelent, és fitt kétirányú szállítási költség. El kell hozni a termelőtől és ki kell szállítani a hálózatba. Ez a szállítási költség is jelentős, amit itt megtakarítanának, abból lehetne engedményt adni. — Amíg az árrendszer ilyen marad, nem tudunk nagyobb hasznot beépíteni, addig az áralku szerepe jelentéktelen. Csak az elfekvő cikkek esetében lehet szó áralkuiról. Amíg az életszínvonal 'immár demonstráltan is csökken, amíg az államnak vigyázni kell az árakra, addig nem látjuk biztosítottnak, hogyan építhetünk be több hasznot a termékbe. — Importáruknál viszonylag kedvező a helyzet. Ha egy asztal itt háromezer forintba kerül, és mi kétezerért meg tudjuk vásárolni 'külföldön, s annak a használati értéke, minősége nem rosszabb a hazaiakénál, akkor az itteni árakhoz arányosítjuk az árát és viszonylag nagyobb hasznot tudunk elérni. Ezt a hasznot átadhatjuk más termékekre is, tehát más termék árát is csökkenthetjük belőle. — Áralkuról akkor lehet majd beszélni, amikor korszerű berendezésekkel olyan piaci és pénzviszonyok között lehet termelni, hogy ez az igényeknek megfeleljen. De erre csak akkor nyílik lehetőség, ha a gazdaság tele lesz pénzzel. A termékszeirfcezeft- váltós is ezért ütközik akadályokba. Nlincs ugyanis pénz új berendezésre, amivel új terméket lehlet élőálMtami, nagy pénzeket költünk az elavult gépeik életben tartáséra. Ki kell 'találnunk, amit a kapitalizmus rég kitalált, hogy az első szériában meg kell térülni a gép árának és a többi nyereség legyen. Akkor jut majd új gépekre, akikor lehet majd szerkezetet váltani és akkor lehet majd alkudni az árakra. Balogh József 1988. április 30. HH ÜNNEPI MELLÉKLET Mire számítsz, mit remélsz?
