Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-28 / 100. szám

1988. április 28. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Elet 3 Létesítmény „előlegben“ Marad a TEHO Élesen fogalmaznak egyesek különböző fórumokon, mondván, .hogy amíg Budapes­ten és más városokban már megszüntették a TEHÓ-t, addig Nyíregyházán erről szó sincs. „Pedig itt is pénzből élnek az emberek, itt is egyre több a kiadás.” Mások viszont az­zal érvelnek: valójában már születéskor ha­lálra volt ítélve ez a kezdeményezés, ame­lyik felváltotta a „jó öreg” községfejlesztési hozzájárulást (KÖFA) és a megszervezése körüli ceremónia tovább bőszítette a kedé­lyeket. Utánajártunk, mennyire jogosak a felveté­seik, s egyáltalán: milyen szerepet játszik Nyíregyháza életében a TEHÖ, amihez any- nyira ragaszkodnak az illetékesek. Arányosan, igazságosan Az első válasz: csak részben igaz a régi KÖFA-val kapcsolatos nosztalgia, hiszen, mint köztudott, az a megoldás a köztehervi­selés egyik igazságtalan módja volt. Tud­niillik csupán a magántulajdonnal rendel­kezőket kötelezte fizetésre, ám azok, akik nagy értékű állami lakásokban laktak és igénybe vették a közpénzen épült különböző „ szolgáltatásokat, nem fizettek KÖFÁ-t. A TEHÓ — teljesebb nevén településfejlesz­tési hozzájárulás — egyik célja éppen az arányos és igazságosabb közteherviselés út­ján volt egy parányi lépés. Méghozzá úgy, hogy megpróbálták érvényesíteni bevezeté­sénél a demokratikus vonásokat. Ezért te­hát megszavaztatták a városközösséget (más kérdés persze, hogy ez a közakarat helyen­ként formális jegyekét is magán hordozott). Nyíregyházán igyekeztek felelősséggel és tisztességgel elvégezni ezt a központilag javasolt és előírt formát. Mindenekelőtt tu­datosítani akarták a város lakosságával, hogy bizony jócskán csappan a központi ke­ret,' s ha az elhatározott célokait a fejlesz­téseknél teljesíteni akarjuk, nekünk, város­lakóknak is áldozatot kell vállalnunk. Igye­keztek a lakosság legszélesebb körének a Vé­leményét és javaslatát kérni: hol és mit sze­retnének megvalósítani a településfejlesztési hozzájárulásból, amely mint köztudott, ma­gántulajdonnál évi 600, állami bérlakások­nál 420 forint. A tanácstagok útján, város- körzeti és népfronitfórumokon gvűjtötték össze a javaslatokat, majd a szakemberek a lakosság közmegegyezése révén szentesítet­ték azokat a központi és helyi célokat, ame­lyeknek a mielőbbi megvalósítását segítik az öt év aflatt befolyó 70 milliós TEHÓ-val. A másik válasz: igaz, hogy néhány város­ban eltörölték a TEHÓ-t, de nem kell hoz­zá nagy vizsgálódás, máris kitűnik: ezeken a helyeken (főleg a főváros néhány kerüle­tében) már a szervezéssel és a megszavazás, sál is gondok voltak. Nyíregyháza esetében már a kezdet kezdetén egyértelművé vált: azoknál a családoknál, ahol a napi létet ve­szélyeztetné a TEHO megfizetése (nagycsa­ládosok, magukra maradt, idős nyugdíjasok), ott kérésre mérséklést, illetve elengedést al­kalmaznak. Úgyszintén nyíregyházi sajátosság, hogy amikor megszületett a pozitív döntés a TE- HÓ-ról, a városi tanács és a végrehajtó ap­parátus úgy döntött: néhány létesítmény megvalósítását előrehozza, éppen a szüksé­gesség miatt, másrészt pedig, hogy megelőz­ze az (azóta bekövetkezett) áremelést. Ezek­hez a létesítményekhez nyújtott a TEHO eddig befolyt összegből kisebb-nagyobb tá­mogatást a tanács, s a kezdeményezés áldá­sát már tízezren élvezik a városban. Lássuk akkor az „elszámolást”. Központi célként egyrészt az idős korúak életkörülményeinek javítását, másfelől pe­dig a több célú szabadidőközponthoz kap­csolódó létesítmények elkészítését rögzítet­ték. Új idősek klubja nyílt a város legújabb negyedében, a Malom-kertben, úgyszintén idősek klubjává alakították át az öz közi bölcsődét, de az egészségügyi osztály irá­nyításéval, a szociális gondozásban és az ét­keztetésben is előbbre sikerült lépni, amit kedvezően fogad a város rászoruló idős tár­sadalma. Eddig 20 milliót adott a város a több célú szabadidőközponthoz kapcsolódó létesítmé­nyek finanszírozására (mint köztudott, ez megyei beruházás). Itt a cél az, hogy az út és a parkoló is elkészüljön, mire a létesít­ményt avatják. Ez azt jelenti, hogy a kis- körutat el kell vinni a sportcsarnokig, ami egyszerre két központi célt is szolgál. A min­denki által igénybe veendő szabadidőköz­pont megközelítését és némileg tehermente­síti a városi közlekedés zsúfoltságát. A váro­si tanács támogatásában benne van a TEHO egy része is. A harmadik válasz azzal kapcsolatos, hogy némelyek még ma is szóvá teszik, az ő 600 forintjából semmit sem látnak szűkebb környezetükben, mondjuk az’ ablakok alatt. Ez persze elérhetetlen, hiszen egy közel 120 ezres városban minden lakosnak egyszerre Örökösföldön „szabják” az új óvoda tetejét nem lehet a kedvére tenni, valamiféle fon­tossági sorrendet kellett felállítani. Ez meg is történt, s tíz olyan helyi célt határoztak meg a TEHO segítségével, amely vélhetően a legproblémásabb területeket érinti és a legtöbb ember gondján lehet vele enyhíteni. ' Az egyik leglátványosabb ilyen cél a Kör­te utcai 16 + 5 tantermes iskola, amely az idén évnyitásra elkészül: várhatóan a leg­szebb iskola lesz, tornacsarnokkal és 500 adagos főzőkonyhával. Butykán viszont már elkészült az iskola bővítése, amihez tetemes 'társadalmi munkált is áldozott a lakosság, ide is jutott a TEHÓ-iból félmillió. Mint köz­tudott, nagyon sók család gondja Örökösföl­dön, hogy az óvodás gyerekeket helyszűke miatt naponta autóbuszoztatják a város más részébe. Ezért hozták előre annak a 200 fős óvodának a megvalósítását, amely még az idén elkészülhet — a TEHÓ-ltól vett pénz támogatása révén is. Aztán: annak idején többen helytelenítették a városi tévének jut­tatandó összeget a TEHÓ-ból — mostanra már ők is belátták, hogy szükség van egy ilyen intézményre. Ma már e rendszeres pár­beszéd mellett, amely a lakosság és a város vezetői között e tömegkommunikációs eszköz segítségével is végbemegy, a Sky Channel műsora is lázban tartja az érintett terület lakóit. (Mind többen sürgetik gazdasági tár­saság létrehozását a város más részeinek be­kébe lesítésére!) Úgyszintén a „helyi érdekű” célok között szerepelt az ABC-árüházak létesítése a li­mesben, Sóstóhegyen és a Ságvári-kertvá- rosban. Valamennyi megvalósult: (hozzá kell tenni, hogy az ÁFÉSZ és az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat jelentős hozzájáru­lása révén), a Gém utcán 120, a Ságvári- kertváros Fészek utcáján, illetve a sóstóhe- gyi Úttörő utcán 350—350 négyzetméteres áruházak nyíltak. Könnyített itt is a beru­házók helyzetén a tanács TEHÓ-ból kiszakí­tott támogatása. 70 milliót remélnek A szolgáltatási szférában a malom-kerti lakásépítkezésekhez posta és fodrászat nyi­tását segítette a TEHO (a kórházzal szem­ben), Borbányán, az Alma utcán orvosi ren­delő nyílhatott meg, míg elkészült a Nyír­szőlőst Sóstóval összékötő út és az Orosnúl lévő Bodrogi út, megépítéséihez több mint 1,2 milliós támogatást adtak. Nem látványos munka, de tudni kell, hogy 1990-lig Nyíregyházán egy ötvenmilliós jár- dásítás, parképítési, fásítási programot kell megvalósítani, úgy, hogy ehhez 20 milliót ad a város és 30 millió társadalmi munka. Az évtized végéig a TEHÓ-ból erre 5,3 milliót költ a város lakossága. Talán ennyi is elég annak bizonyítására, hogy jól sáfárkodtak a TEHO eddig befolyt összegével, valóban égető gondok megoldá­sára fordították. S a tanács saját keretéből már jelentős összegeket használt fel a ter­vezetthez képest hamarabb, hogy a TEHO- program kézzel fogható legyen. Tudni kell, hogy öt év alatt 411 millió ér­tékű olyan programot valósít meg a város, amihez a településfejlesztési hozzájárulás csupán segítség. Mint említettük: öt év alatt Nyíregyházán 70 millió forintot remélnek a TEHO-befizetésekből. Ez azonban addig csak remény, hiszen bár az említett 411 milliós programnak már a felét Valósította meg a város, két év alatt-a tervezett 28 millió fo­rintos TEHO-befizetésből csupán 18 millió lett. (Nyilván közrejátszik ebben az is. hogy időközben méltányosságból csökkentésekre, vagy törlésekre is sor került.) Igen jelentős a kintlevőség, pedig megszavazása után a TEHO adó módjára viselkedik, tehát behajt­ható. Szeretnék elkerülni ezt a cseppet sem népszerű megoldást, de adott esetben — ép­pen azoknak az igazságérzete miatt, akik ed­dig eleget tettek önként vállalt állampolgári kötelességüknek — ily módon is hozzá kell jutni a kintiévá összegekhez is. , Hogy mit hoz a jövő ? Vajon mariad-e 1990 után is a TEHO? Erről most még korai szól­ni; egyébként Is most a város lakosságát 5> évre köti adott'szava. ..............., ' Az elmúlt hónapban ismét megrendezték Nyíregyházán az immár két évtizede ha­gyományos művészeti heteket, amelynek eseményei alkalmat adnak a további gondol­kodásra. Vajon szerencsés-e egy hónapra ennyi programot szervezni, nem válik-e így kampánnyá a művészet ünneplése, és hogyan állunk az arányokkal az év további ré­szében: márciusban a bőség zavarával küzd­ve alig győzünk válogatni, máskor meg hosszú időre nem jut semmi? És milyen is itt a művészeti élet a hétköznapokon? Minden korban szükséglete volt az embe­riségnek. a művészet, végigkísérte az életét a legelemibb feltételek között élő barlang­lakó őseinknek is. A villendorfi Vénusz megformálása, vagy az altamirai bölény megfestése, a malomőrlés közben dúdolgató leány dala, mit Gellért püspök figyelt meg — ősi bizonyítékok a művészet hétköznapi jelenlétére, és arra, hogy az ember nem él­hetett meg nélküle. Nehéz erről mai magyar viszonyaink között beszélni, amikor sok más dolog lett fontosabb a számunkra, mint az, hogy éppenséggel kiállítások képeiben gyö­nyörködjünk, verset olvassunk, koncertet hallgassunk, színházba járjunk. De éppen ez az ősi vágy jelei, hogy hosszú távon nem nélkülözheti az emberiség a művészeteket, túljutva nehézségeinken: egyre többet tö­rődhetünk majd szellemünk pallérozásával, lelkünk nemesítésével is. De nézzük köze­lebbről, milyen is volt az idei művészeti he­tek kínálata? Új arculatot, friss lendületet tavaly ka­pott a programsorozat, amikor egy kitűnő ötlettel ,jkiemelték” a szervezők Nyíregyhá­zát szabolcs-szatmáriasságából, vidékiessé­géből és megtették az ország művészképző főiskoláinak fórumává, bemutatkozó terévé, ahol a főiskolai hallgatók debütálhatnak. Megélénkültek, fellendültek ennek az ötlet­nek a nyomán tavaly is, most is a művészeti hetek eseményei, a főiskolások az ifjúság ta­vaszi üdeségét lopták közénk, óda-visszaha­tás érvényesült, közönségünk nyert az így „importált” előadásokkal, a főiskolások pe­dig szívdobogva készültek első szereplése­ikre, amelynek emlékét, így városunkét és a nyíregyházi közönségét is életre szólóan miagukkal viszik — hiszen a gyakorlatban innen indulták „a világot jelentő deszkák­ra”. Közel 30 jelenitősebb rendezvény között is kiemelkedett például a Kodály-társaság köz­gyűlése, az azt követő koncerttel, a társa­ság elnöke jelenlétével, akinél hitelesebb minősítője alighia lehet ma városunk zenei életének. Azt fogalmazta meg lapunk-; nak adott exkluzív interjújában, amit sej­tettünk, de kicsinyhitűségünk miatt talán önmagunkniak sem mertük bevallani: olyan zenei élet bontakozott itt ki, ami példaadó az egész ország számára. Rendkívüli képes­ségű karnagyaink, világjáró énekkaraink, tehetséges fiatal művésztanáraink, a zenei kultúra magas színvonala erősen megemel­te a korábbiakhoz képest a művészetnek ezt az ágát. így jelenleg Nyíregyháza művésze­ti életében a zenei a legerősebb. És örven­detes, hogy ma már a koncerteken nem csak a régi ismerős arcokait lehet látni. Közvetlenül mellette lehet említeni a színházművészetet — márciusban volt A fösvény premierje. A darabot zsúfolt házak előtt játsszák — és más darabokat is. Soha ennyi színházbérletes nem volt még váro­sunkban, és nem csak a könnyebb műfajú előadásokra állnak sorba a jegyekért. Nagy visszhangot váltottak ki az itt tar­tott filmpremierek. Kosa Ferenc, Sára Sán­dor. Csoóri Sándor új alkotásai; állásfogla­lásra késztető, magyarságtudatunkat valla­tó ankétokkal kiegészülve. Erős ma már a tábora az ilyen érzékeny vitákra is nyitott művészetkedvelőknek, akik a filmben nem csupán a mozit látják, hanem eszközt is ön­magunk megmérettetésére. Igen jól sikerültek a vendégszereplő főis­kolák' estjei, a zeneművészeti, a színművé­szeti, a filmművészeti, a balettkéjpző és az artistaképző intézetek hallgatóinak, növen­dékeinek szereplései. Örömünkre újabban szabolcs-szatmári fiatalok főiskolai felvéte­léről is többször hallhatunk, aminek hátte­rében feltétlenül az áll, hogy egyre erőseb­bek azok a nyíregyházi és megyebeli amatőr művészeti együttesek, ahonnan az utánpót­láshoz hozzájárulnak. Kitűnő alkalmat adtak a .kitekintésre” a meghívott színtársulatok: a debreceniek jóvoltából végre sok év után iámét láthatott operaelőadást a nyíregyházi közönség, és em­lékezetes marad az egriek előadása is. Házigazdák lévén, úgy illik, hogy saját csoportjainkkal ne tolakodjunk előtérbe, nem jelez tehát rangsort, hogy csak itt em­lítjük amatőr együtteseink helyi fellépése­it. A Mesekert Bábszínház bábosai, a Pri­ma vera táncosai a maguk műfajában komoly művészeti erőt képviselnek, amit pedig a néptáncosok estjén aranygyöngyös, arany­sarkantyús táncosainktól, a népművészet if­jú mestereitől, a Nyírség táncegyüttestől és utánpótlás-csoportjuktól, a Szabolcs-Volán- tól és az Igricétől láthattunk, azt — túlzás nélkül — egyenesben közvetíthette volna a tévé. Mi az, ami a sok látványos program után esetleg kérdéseket kelthet közönségünkben? Több területről esett szó a különféle fóru­mokon. Az egyik: igaz, hogy négy vendég­kiállítás képeiben gyönyörködhettek a mű­vészetbarátok, de most nem volt kiállítás kortárs helyi művészeinktől — aminek okát talán érdemes megfontolni. Nem jelentkez­tek? Nem hívta őket senki? Mindenesetre jelzi, hogy ez az ágazat, legalábbis a mos­tani művészeti hetek idején egy kissé hát­térben maradt — a „hazai” színeket te­kintve. Több esztendeje kerül szóba a másik te­rület: az irodalom. Igaz, a közben megala­kult Bessenyei-társaság most értékes fóru­mot szervezett a könyvtárral'— beszélgetést egy kiváló irodalomtörténésszel —, de talán egy alkalom nem elegendő a művészeti he­tek idején arra, hogy az olvasás élményére, az irodalom, a könyvek emberfoírmáló sze­repére figyelmeztessen. Szerencsére ezen a területen kiegyensúlyozott, folyamatos „kar­bantartó” munkát végeznek a vasárnap dél­előtti irodalmi matinék szervezői. Ugyancsak régi óhaj: szeretne közönsé­günk sokkal többet találkozni színházunk művészeivel a színház falain kívül is, iro­dalmi esteken, kamaraprodukciók alkalmá­val, művész-közönség randevúkon, rendha­gyó iskolai könyvtári irodalmi órákon. Úgy tudjuk, vannak művészeink, akiknek van ilyen műsoruk. Jó lenne, ha ezekkel a mű­vészeti hetek idején, és az év folyamán is bármikor, gyakrabban jelentkeznének. Je­lentős feladatot vállalhat ebben a művészek menedzselésével az új műsorszervező iroda, hogy művész és közönsége egymásra talál­jon. Gyors számvetés: márciusban a nyíregy­házi Váci Mihály Művelődési Központ a Művészeti hetek címszóval több mint 30 ren­dezvényre várta a közönséget, jelesebbnél je­lesebb előadásokra, kiállításokra, koncertek­re, filmpremierekre, könyv- és lemezbemu­tatóra, irodalmi beszélgetésre. Dicséret a népművelőknek, akik igyekeztek ilyen óriá­si választékot a lehető leggondosabban el­helyezni a 31 napra. Ez azonban nem min­den alkalommal sikerült. Előfordult, hogy egy-egy estén egyszerre 2—3 programot is kínáltak, például 28-án egy időben volt a filmművészeti főiskolás rendezők vizsga- filmjeinek bemutatója és ankétja a színmű­vészeti főiskolások Egerek és emberek című színházi stúdíóelőadásával. Jó, hogy ilyen sok rendezvény kerül év­ről évre a művészeti hetek programjába és az lenne a rossz, ha a többi hónapban el­hanyagolnánk ezt a területet, és az év to­vábbi részében kevesebb hangsúlyt kapná­nak a művészeti események — közönségtől, szervezőktől. Baraksó Erzsébet Angyal Sándor ' Művészet minden mennyiségbéri: tehetséges fiatalok kiállításában gyönyörködhettünk ■ * Szellemünk pallérozása Művészeti hetek után

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents