Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-28 / 100. szám
4 Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1988. április 28. Távol a központtól Körök, társaság, egyesületek mm Önszervezés, dinamika Magasra szökött a társadalom önszervező kedve. Az autonómiára törekvő állampolgár igénye kapott teret azzal, hogy újra lehetőség nyílt alulról kezdeményezett közösségi formák létrehozására. Kiderült, hogy a meglévő intézmények egy része kevéssé, vagy egyáltalán nem elégíti ki azokat a kívánalmakat, amelyeket a mind igényesebb emberek támasztanak. Behatárolt maradt a különböző érdeklődésű, törekvésű emberek cselekvési lehetősége hosszú ideig, így aztán szinte robbanásszerűen indult meg a különböző körök, egyesületek, klubok, társaságok alakítása. Ezeknek volt hagyománya a magyar intézményrendszerekben, hiszen Nyíregyházán és másutt is a század elején tudunk olyan önálló művelődési, érdeklődésköri csoportosulásokról, körökről, melyek mögött jelentős erők álltak. Nem túlszervezetten A meglehetősen szegényes közéleti lehetőségek egyik oka volt, hogy ezek elsorvadtak, az újak előtt tilalmi táblák magasodtak. Igaz, egy-egy szakmai csoportosulás létezett, inkább a hatvanas évek végétől, de igazán önmagát szervező egyesülettel nem találkozunk. Ma ezek száma már eléri a megyében a harmincat, igen nagy többségük Nyíregyházán található. A legrégebben, 1968 óta működik a Magyar Pedagógiai Társaság megyei tagozata, 110 taggal. Általános pedagógiai, módszertani, iskolaszervezeti kérdésekkel foglalkoznak. A Magyar Könyvtárosok Egyesülete szabolcs-szatmári csoportja 1973 óta létezik, 83 tagja van. Az ő céljuk a szakmai, politikai fejlődés segítése, a hivatástudat elmélyítése, tapasztalatok szerzése és átadása, külföldi ismeretek megszerzése. A Magyar Népművelők szabolcs-szatmári szervezete 83 taggal dolgozik, érdekképviseletet is vállal, teljesen szakmai jellegű, elméleti tanácskozások, kirándulások rendezője. A Magyar Kodály Társaság megyei csoportja is létezik, kétszáz tagot mondhat magáénak. 1985 óta van a színen, s azóta lelkes munkálója a zenei művelődésnek, tagjait megismerteti a környező országok muzsikájával. A magyar népművészek megyei szervezete 1982 óta tölt be érdekvédelmi funkciókat, szervezi a szakmai programokat. Taglétszáma százhúsz. A Budapesti Művészetbarátok Egyesülete nyíregyházi szekciója 1981-től dolgozik, kiállítások szervezője, tagságát műteremlátogatásra, szakmai előadásokra, tárlatokra szervezi. Lényegesen nagyobb nyitottságra törekvő a Magyar ENSZ Társaság nyíregyházi csoportja, melynek jelenleg 18 tagja van. A világszervezettel, a nemzetközi politikával kapcsolatos kérdések vitafóruma. Még egy régi közösség: a Magyar Történelmi Társulat megyei szervezete, mely ötven tagjával szakmai kérdésekben kompetens. Valamennyi szervezet, társaság és egyesület — mint látható —, valamely országos társaság megyei részlege. Amikor itt helyben még alig volt lehetőség, a kínálkozó országos kínálat megragadása lett a jellemző, s általában nem központi akarat, hanem tagsági szándék és érdek tette lehetővé a helyi, megyei szekciók megszületését. Csak a nyolcvanas évek közepe után indult meg erősebb, megyei és városi szándék arra, hogy az egyesületszervezés ne csak csatlakozást, hanem önálló iniciatívákat is jelentsen. így 1982- ben a Kossuth Gimnázium Baráti Köre jelentette az első lépést. Kétszáz tagja van, az iskola alapításának 175. évfordulóján született, volt diákok, tanárok közössége, baráti társasága. A következő, egy országok közötti kapcsolat segítette világra a Finn Baráti Kört, 1984 óta mintegy száz tagja van, s célja a két ország, valamint a Nyíregyháza és Kajaani közötti kapcsolatok erősítése. Fontos eseménynek mondható, amikor 1986-ban megalakult a Párbeszéd közművelődési és tudományos egyesület. A harmincas taglétszám keveset mond, jelentősége lényegesen nagyobb. Bizonyíték erre, hogy elnyerték az MTA—Soros-aűiapítváiny 300 ezer forintját, valamint a filmfőigazgatóság pályázatát. Fiatal értelmiségiek tömörülése ez, történelmi, politikai, tudományos, jogi, közgazdasági előadásokat szervez. Jellemző, hogy nem kell tekintettel lenni az előadók meghívásakor másra, csak a színvonalra, így igen jó vitaalkalmakat nyújt, szellemi műhellyé válik. A másik, igen fontos és nagy hatású alapítás volt a már a háború előtt is létezett Bessenyei Irodalmi és Művelődési Társaság felélesztése. Az 1987-es alakulás óta 200 tagot számlálnak. Magas szintű előadások, események szervezői, a testőríró szellemi hagyatékának ápolói. Ebbe a sorba tartozik még az ugyancsak 1987 óta működő Sárospataki Diákok Szabolcsi Egyesülete, melyben Az ENSZ Társaságok Világszövetségének egyik vezetője nyilatkozik Nyíregyházán az itteni tagszervezet megalakulásakor a régi diákok, tanárok találnak helyet, s továbbviszik az ősi kollégium nemes hagyományait. Érzékelhető, hogy a létrehozott egyesületek, körök, társaságok olyan szellemi emberek autonóm szövetkezései, melyek sajátos, speciális célokat szolgálnak. Miután se művelődési ház, se más intézmény ezeket kifejezni, képviselni, menedzselni nem tudta, az alapítók kikényszerítették létrejöttüket. Pillanatok alatt új színt hoztak az életbe. Ennek egyik magyarázata, hogy a tagok önként tömörülnek,, érdeklődésük egybeeső, céljaik pontosan megfogalmazottak, nincsenek túlszervezve és ellenőrizve, s közös szándékú emberek pontos céljait testesítik meg. Éppen ezért olyan új keretet jelentenek, melyek bővítik a választékot, hiszen ezekhez bárki kapcsolódhat, aki alapszabályukat elfogadja, céljaikkal azonosul. Rendezvényeiket látogathatja bárki, és ez a tájékozódást megtöbbszörözi. (Igen fontos, hogy anyagilag önmagukat tartják el, így függetlenségük még nagyobb hangsúlyt kap.) Miután az egyesület jogi személy, lehetőség gük nyílik arra, hogy könyvet, kiadványt’ időszakos újságot is megjelentessenek, profiljuknak megfelelően. Jól illenek a mai, demokratizálódó intézményi rendszerbe. Szólni kell a városszépítö egyesületekről is. Nyíregyházán 1987 óta működik ilyen, körülbelül száz taggal. Építő, szépítő szerepük van, véleményezhetik a városi terveket, elképzeléseket, társadalmi mozgósító feladatokat töltenek be. A tagság személyesen őrkö- . dik azon, hogy a város értékei megmaradjanak, Nyíregyháza szépüljön, a tisztasága példássá váljék. Hasonló célú és jellegű egyesület működik Kisvárdán, Mátészalkán, Záhonyban. Az új városokban az urbanizáció megannyi kérdésére igyekeznek választ keresni, a települések új arculatának kialakításába aktívan szólnak bele. Törvényre várva Igen régiek a megyében a múzeumbarát körök. A Jósa András Múzeum Baráti Köre 1976 óta dolgozik, előadásokat tart, kapcsolatban van a szomszéd megyék hasonló egyesületeivel. Anyagilag a Jósa András Kórház és a TESZÖV segíti. Vaján, Mátészalkán, Vásárosnaményban, Nyírbátorban • vannak még ilyen egyesületek, illetve körök a helyi múzeum mellett. Nem messze a megyeszékhelytől van a Nagykálló Barátainak Köre, az ugyanitt működő Alkoholizmus Elleni Családvédő Egyesület, létezik a Nyírteleki Közművelődési Egyesület, a Honismereti Baráti Kör Nyírbátorban. Igen érdekes és újszerű a nyíregyházi papírgyár kezdeményezése, ahol Papírhajó Baráti Kör jött létre, melynek célja a vízisportok támoga,tása, az iránta érdeklődők szolgálata. Az utóbbi időben újabb alakulásokról is tudunk. Szervezés alatt áll a Nevelőszülők Egyesülete, a Kölcsey Társaság, a Színház Barátainak Köre, a Természetvédő Egyesület, a Vasvári Kör. Az. egyesülés lehetősége ma még nem egyszerű, hiszen nem született meg az egyesületi törvény, mely szabályozza, hogy milyen jogi formulák szükségesek. Jelenleg a városi tanácsokon kell bejelenteni a szándékot, majd megfelelő tájékozódás után ők adják az engedélyt. Az egyesületek legnagyobb része igénybe veszi a Hazafias Népfront támogatását, már az előkészület idején is. Itt nyújtanak segítséget a jelentkezéskor kötelező alapszabály kimunkálásához. Ez azonban nem szükségszerű, a kapcsolatnak semmilyen függőségi jellege nincsen. A dinamizmust illusztráljuk néhány számmal: 20 éve csupán 2 egyesület létezett. Tíz éve működik hat. öt éve alakult három. Hároméves múltra tekinthet vissza 3. Az egyesületek közül 15 az 1986 és 87-es esztendőben született. Az önszerveződés folyamata tart, bizonyítva a társadalmi belső mozgások szükségszerűségét. Bürget Lajos Felsősimái Olyan, mint egy szabályos falu. Kövesút fut végig a képzeletbeli főutcáján,' jobbra, balra leágazásokkal, kis utcákkal. Kimagaslik az óvoda központi fűtésének kéménye. Igaz, a központot valaha máshová tervezték, a Ságvári Termelőszövetkezet majorjának hátánál búvik meg a művelődési ház, szemben vele a tanácsi kirendeltség, a posta és az orvosi rendelő. A jó tanács ezért: ha valaki Felsősimára indul, véletlenül se ott forduljon le a Kál- mánházi útról, ahol a tábla mutatja, mert akkor elbizonytalanodik, azt hiszi, valamiféle tsz-központ felé-tart. Vagy két-három- száz méterrel odébb viszont már, az útba eső bolt mutatja, erre érdemes' indulni, ha Felsősimát kívánja bebarangolni. A simái rész is egyike azon nyíregyházi külterületeknek, amelyek jó kétszáz évvel ezelőtt a tirpák tanyavilág kialakulásával jöttek létre. Az itteni letelepedést viszont erősítette, hogy ma is ez a legtávolabb fekvő rész a városközponttól, ugyancsak meggondolandó volt az akkori közlekedési viszonyok között, hogy nap, mint nap be- vagy kijárjon valaki. Manapság Felsősimán és a közvetlen vonzásába tartozó tanyákon, bokrokon több, mint másfél ezer ember él. Évek hosszú sora kellett — a tanácsi segédlet mellett —, hogy a mindig is természetes központ, kövesút mellett fekvő Sima jobban gyarapodjon, mint Hosszúhát, Nagylapos, Alsósima és társai, amelyek itt-ott a vendégmarasztaló sárral zárták el a külvilágtól ősztől tavaszig a fák között meglapuló nádtetős épületeket. Mostanában viszont az a ritka, ha nád- vagy szalmafedésű házzal találkozik valaki, de még a régi, hosszú házak helyett is sátortetős épületeket emeltek, majd legújabban megjelentek az emeletes házak is —, ahogy a divat, a változás diktálja a vidéki építkezést is. Az sem mindegy, hogy Felsősima gyarapodásához a környékbeliek is hozzájárultak. Gerhard lstvánék példája tipikus ebben, hiszen három kilométerrel távolabb voltak, negyedszázada döntöttek egy „benti” házvételről, hogy utána saját erőből építkezzenek. Bizony, ha utána lehetett volna ugyanúgy építkezni, megélni Felsősimán, ahogy most lehet, akkor az ő gyerekeik se szorultak volna be az örökösföldi tízemeletes házakba — mondja Gerhard Istvánné, s megtoldja azzal: a szívét melengeti, ahogy látja, miként épül az új utca. Amíg korábban az örökölt, esetleg kettéosztott telken a régi ház helyetti újnak az építkezése volt soron, addig a mostani szenzáció, hogy a termelőszövetkezet által felparcellázott, s 18 teleknek kialakított területen tucatnyi már gazdára talált, néhánynál megkezdődött az építkezés. Fiatal emberek, ifjú családok fogtak hozzá a fészekrakáshoz — ehhez jelentős támogatást kaptak már a telkek vételénél, de a későbbiekben is a termelőszövetkezettől. Elnéptelenedő szabolcsi, szatmári kis falvak sora mutatja, hogy az korántsem elegendő, ha van hová építkezni. Sokkal több vonzerő szükségeltetik. A legfontosabbnak éppen most örülnek Simán. Megcsapolták a Nyíregyháza és Kálmánháza között futó vízvezetéket, nem kell már attól félni, hogy a rossz minőségű, gyenge vizet adó fúrott kutakat vegyék igénybe. A tanácsi kiirantíledtsiélg vezleitője. Molnár Bertalan számolgatja: összesen 8,4 millió forintba kerül a társulati úton megépített vízmű Felsősimán és Manda-bokorban. Azt már csak félve jegyzi meg, hogy bármennyire örülnek, bármennyire áldásnak tekintik az egészséges vizet a legtöbben, bizony komoly szervezést vett igénybe (két évig tartott), amíg március 7-én létrejött a társulat, amelynek tagjai családonként húszezer forintot kell, hogy fizessenek a sok városi embernek természetesnek tartott vezetékes vízért. Hja faluként jetteimledtük FeLsősfiimátt, akikor köznapok még jó néhány olyan érvet felsorolhatunk, amely egy magára valamit adó települést jellemez. A legfontosabb, hogy az utóbbi időben olyan erőfeszítések történtek, amelyek a helyben való foglalkoztatást erősítették. A már emlegetett nagy gazdasági egység, a Ságvári Termelőszövetkezet mellett ugyanis Alsósimán a főiskolai tangazdaságnak is van egy kerülete, a közelben van a Szabolcs Húsipari Vállalat hizlaldája. Csakhogy ismert: a mezőgazdaság gépesítése legelőször a lányok, asszonyok kezéből vette ki a kapát, szüntette meg a rendszeres munka- alkalmat. Ezt pótolandó üdvözölték örömmel a helybeliek a sörpalackozó létrehozását. Ebben a kisüzemben mintegy hetvenen találnak munkát. Miután Felsősima Nyíregyháza része, természetes az is, hogy sokan naponta buszra ülnek, a városban keresik meg a mindennapit. Becslések szerint mintegy 80—100 körül van a napi ingázók száma. Ez a kis csapat vagy azokból tevődik ki, akik néhány évtizeddel ezelőtt, a tsz-szervezés, a szakszövetkezetek átszervezése után indult útnak, vagy olyan fiatalabbakból, akiknek a szakképesítését másutt nemigen lehetne hasznosítani. Ám közülük egyre kevesebben ácsingóznak azért, hogy városi lakáshoz jussanak. Értelme a megnehezedett anyagi körülmények között különösen megvan: az, aki itt él, nem csak a puszta házat mondhatja magáénak, hanem ott van a kert is, amely díszük gyümölcsfákkal, ott van a hagyományos dohánytermesztés, amely köztudottan kiszorult a háztájiba. Itt pedig apáról fiúra öröklődött a dohánytermesztés tudománya, szívesen foglalkoznak vele ma is. Ugyanúgy jö- ivedéliemikiiiegiésaítést ad a jószágtartás. Bár messze vagyunk azoktól az időktől, amikor minden valamirevaló istállóban ott kérőd- zött két-három tehén, a tejbegyűjtő forgalmára most sem lehet panaszkodni. Sokkal nagyobb keletje van viszont a sertéstartásnak, amit a különböző kedvezmények is elősegítenek. Az pedig szinte természetes, hogy minden udvaron kapirgáljon néhány aprójószág. Bevezetőben említettük az óvodát. Léte is bizonyítja, hogy háromtucatnyi apróság már az utánpótlást adja Felsősimának (azért is szükség van rá, mert a fiatalabb korosztályból az asszonyok zöme is dolgozik). És beszélnünk kell az iskoláról is, amelyet csak az alsó négy osztály reprezentál helyben, a nagyobbaknak már buszra kell szállniuk, vagy a tanyasi kollégiumot választani a tudás megszerzésére. A cél, hogy biztos alappal induljanak innen a kicsinyek. Az igények szülik, hogy a közlekedés, hírközlés változzon itt is. A városba a kálmán- házi busszal lehet bejutni, csúcsidőben már azt szeretnék, ha egy-egy kocsi itt fordulna meg, hiszen még a közben lévő Űjkisteleki szőlő, Polyák-bokor és társai úgyis adnak any- nyi utast, hogy telten érkezzen a végállomásra. A telefonnál nagy előrelépés, hogy a városi hálózatba kötötték, az iskolával szemben még egy nyilvános állomást is felszereltek, de ott a posta, van a tsz-nek, a tanácsi ki- rendeltségnek, az iskolának is távbeszélője. Elégedettek az itt élők a kereskedelemmel. A vegyesboltba olyan kereskedők kerültek, akik valóban szívügyüknek tekintik, hogy teljes legyen az alapellátás, mindent megkapjanak lehetőség szerint a vásárlók. Így aztán nem ritka, hogy a boltos saját kocsijába ül, azzal hozza az árut, csakhogy ne szenvedjenek hiányban. Amennyire szépen lehet sorolni az anyagi javakat, a szellemiekről már kevesebb jót lehet elmondani. Még mindig szívesen emlegetik Csertő Sándort, az ízig-vérig népművelőt, aki foglalkozott idősebbel és fiatalab- bal egyaránt. Ma viszont befelé fordulnak az emberek, legfeljebb egymás között jegyzik meg, szívesen fogadnának néhány közhasznú előadást, nem bánnák ha pezsgőbb lenne a kulturális élet. Lányi Botond Készül a közmű Felsősima új házaihoz
