Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-23 / 96. szám

HM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1988. április 23. O Soltész Józseftől, a közterület-fenntartó vállalat igazgatójától — Hosszú időibe kerülne, míg én gyalog bejönnék, de én. is végignézem a várost min­den reggel, már csak azért is, mert a város ellenkező végén lalkom. Lehetőleg mindig más útvonalat választok. Mivel tudom, hogy mikor höl kell szállítani a szemetet, kíván­csi vagyok: látom-e a menetrendszerű jára­tot. Kiváncsi vagyok ró, hogy az éjszakai ta­karítás milyen volt, s érdekel a zöldfelületek gondozottsága. Napi munkaidőmből két—két és fél órát a területen vagyok. Ez nemcsak a város területe, hanem a vállalaté is. Az a szokásom, hogy reggel bejövök, felveszem a pufajkát, és végigmegyek a telepen. Ha a gépészeti üzemben öt kukakocsi és négy konténeres kocsi áll, akkor baj van. Ha nem találom ott csak a terv szerinti karbantar­tásra berendelt járműveket, akkor tudom, hogy minden rendben van. Ezeket a reggele­ket használom fel arra, hogy találkozzam az emberekkel. Ha nem szólít el valami ha­laszthatatlan feladat, akkor egy hét alatt a vállalat minden dolgozójával tudok talál­kozni. Ügy tapasztaljuk, hogy a városközpont takarítása mindig előnyt élvez. Hogyan és kik készítik a rangsort? — Én úgy hiszem, hogy egy városról alko­tott képet mindenkor a belváros vagy a vá­rosközpont esztétikája határoz meg. Minden városnak vannak kiemelt területei. Nyíregy­házán ez a kiskörúttal határolt rész, a Szé­chenyi utca, a Kossuth utca és Sóstó. Tulaj­doniképpen négy kategória van, ezek a fenn­tartás, a takarítás színvonalát meghatározó kategóriák. Amíg a város központját napon­ta kétszer takarítjuk, addig lehet, hogy a négyes kategóriába tartozó utcát évente négyszer. 1986 óta átalánydíjas szerződést kötöttünk a városi tanáccsal. Év elején meg­állapodunk, hogy mennyi pénze van a ta­nácsnak a parkfenntartásra, takarításra és ennek álapján döntünk. A rangsort egyéb - ként a városi tanács műszaki osztályával együtt állapítottuk meg. A Változatlanul gond, hogy nem kielégítő ^ a szemétszállítás ütemezése. Erről árul­kodnak a lépcsőházi „illatok”. Mi az ön véleménye? — Nem szeretem a statisztikát, mert átlag nincs, valamit azonban bizonyára mutat. Az utóbbi két évben 15 olyan panasz érkezett a szemétszállításra, amiért mi elmarasztalha­tok vagyunk. Korábbi számokat nenn akarok mondani, de ha én erre büszke vagyok, ak­kor mindenki kitalálhatja, milyen számok lehettek azok. A szemétszállításiban van egy kettősség. A szemétszállítás ugyanis önma­gában nem oldja meg a gondot. Felelősség­gel tudom mondani, hogy a szemetet elszál­lítjuk, de a szemetet tárolni is kell. Nyír­egyháza edényzetellátása viszont ma csak 50—55 százalékos, ami azt jelenti, hogy a két szállítás közötti ’időszakra nincs elegendő tárolóedény. A Kossuth utcai tízemeletes háziban, ahol egy lépcsőházban 65 lakás van, 8 kis kukát tartanak, ami a legkeve­sebb szemeteléssel járó időszakban is két nap alatt megtelik. Tehát nem az a gond, hogy mi nem jelenünk meg kedden és pén­teken vagy hétfőn és csütörtökön, az a gond, hogy hiába jelenünk meg hétfőn, szerdán már telítve van az edény, melléöntik, mi pe­dig nem szedjük fel mellőle, mert ez a tu­lajdonos feladata. A gond a tervezésnél kez­dődik. Érthetetlen, hogy egy ilyen nagy la­kóházba ma nem lehet az 1,1 köbméteres konténert bevinni, mert keskeny a bejárata. Hiába van a nagy leöntő, nem tudják alá­tolni a tárolóedényt. Ki takarít a közterület-fenntartó válla­lat után? Kérdezem ezt azért, mert ahonnan a kukáskocsi elvonul, ott több­nyire sok szemét marad, a kocsi alatt pedig olajfoltok árulkodnak arról, hogy itt nem megfelelően karbantartott ko­csi járt... — Azt hiszem, a szemétszállítás kul­túrája Is változott az utóbbi időben. Tudom, hogy néha még valóban felfedezhető, mer­re ment el a kukáskocsi, de a járatok nagy részénél az emberek kezében mór seprő és lapát van. Szigorúan megköveteljük, hogy mi nem szemetelünk, ezért is írtuk elő, hogy a kukásjáratak dolgozói kötelesek el­takarítani az áltáluk okozott szemetet. Ob­jektív okokról sem szeretek beszélni, de tény, hogy a szemétszállító járművek mű­szaki színvonala az egész országban na­gyon alacsony. A mi gépállományunk 50 százaléka nullára leírt, 10—12 éves gépek­kel dolgozunk. A szocialista országokban sincs megfelelő szemétszállító gép, nyugati gépeket nem tudunk behozni. A barcsiak kifejlesztettek egy jónak ígérkező típust, remélhető, hogy öt óv alatt beérik. — Ki takarít a kukáskocsi után? — Mikor ment végig gyalog a városon? — Ismeri-e a kivágott fák miatti szitkokat? — Kapituláltak a maszek virágárusok előtt?---------------------------------------------------------------------------------­­Soltész József eredetileg gépszerelő szakmát tanult. Levelező úton végezte el a gépészeti technikumot, majd a Ne­hézipari Műszaki Egyetem üzemmérnö­ki szakát, ahol ezután műszaki tanári diplomát is szerzett. Dolgozott Tiszada- dán, a Vörös Csillag Tsz-ben, volt a Nyíregyházi Konzervgyár energetikusa és energetikai csoportvezetője, 1975 és ’85 között a nyíregyházi városi pártbi­zottság politikai munkatársa, 1985. jú­lius 1. óta pedig a közterület-fenntartó vállalat igazgatója. Nős. két gyermek apja, felesége Pádár Ilona, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára. v _____II____ emelkedtek, a fenntartásra pedig a tíz évvel ezelőtti összegnek csak 75 százalé­ka jut. Hogyan lehet így nem szebbé tenni, csak a korábbi színvonalon tar­tani a parkokat? — Csak úgy, hogy azokat a területeket tartottuk meg önmagunknak, amelyek frek­ventált helyen vannak, amelyekhez szak- képzettség kell, vagy pedig olyan gépesí­tettség, amellyel mi rendelkezünk, a többit bérbe adtuk. Ami a nagy gond: a parkok nagy része a felszabadulás előtt épült, a má­sik része pedig húsz évvel ezelőtt. Ha va­laki ránéz a Kossuth ítérre, látja, hogy na­gyon nég fel kellett volna újítani. A nagy gond, hogy Nyíregyházán a parkok felújí­tására nincs pénz, ezért évről évre romlik állaguk. Éppen ezért kellene fenntartá­sukra egyre több pénz, hiszen egy táp­anyagban szegény földben sem a fű, sem a fa nem nő meg, pótlásukat szinte lehetet­len évente elvégezni. A lakótelepek építé­sekor mindig a környezet építése maradt el. így volt ez Jósavárosban, így volt a Szamuely-lakótelepen, így van most Örö­kösföldön is. Egyik helyre sem került ter­mőföld, a füvet, a fát az ott lévő homokba ültették és ma már egyszerűen kisül be­lőlük a növényzet. Évente 10—15 millió forint kellene ahhoz, hogy Nyíregyháza parkjainak felújítását folyamatosan el tud­juk végezni, de még így is 15 évre lenne szükség ahhoz, hogy utolérhetnénk ma­gunkat. ^ Mi az oka, hogy a vállalat kivonult Nyíregyháza virágellátásából? Kapitu­láltak a virágkertészeik a maszekok előtt? ^ Mennyi Nyíregyháza szemete naponta? — Nyíregyházán ma naponta ezer köb­méter szemét keletkezik. Ez azt jelenti, hogy ha a Tanácsköztársaság térre boríta­nák, akkor az egész teret mindennap 1 méter magasan beterítené. Ez 37 000 ház­tartás szemete. Mikorra telik be az új szeméttelep, ha ilyen mennyiségű szemetet kell naponta oda kihordani? — 1968-ban készítettek egy tanulmányt, akkor úgy látták, hogy 2010-ben éri el a napi ezer köbmétert Nyíregyháza szemete. Most 1988-at írunk. Beszéljünk a másik nagy feladatukról is. Mennyi park, hány fa, cserje van a megyeszékhelyen? — Ma a városban 120 000 négyzetméter park, 120 ezer fa van, a cserjeógyak nagy­sága 61 759 négyzetméter, az örökzöldeké 9053 négyzetméter, a sövények hossza meg­haladja a 31 kilométert. Kevesebb vagy több ez, mint például 10 évvel ezelőtt? — Ez jóval több, mint tíz évvel ez­előtt, aninál az óknál fogva is, mert akikor Nyíregyháza területe is jóval kisebb volt. Azt is el kell őszintén mondani, hogy a fatelepítésben hosszú ideig nem volt terv­szerűség. Ebből következett az, hogy táj­idegen, talajt, hőmérsékletet nem kedvelő fafajokat, cserjefajokat ültettek. A városi tanáccsal közösen egy új telepítési tervet készítettünk és jobb fafajták telepítését határoztuk el. Ahhoz, ihogy egységes faállo­mány legyen Nyíregyházán, a lakosság társadalmi munkájához is több szakmai segítséget kell adnunk. Ismeri-e azokat a szitkokat, amelyeket egy-egy kivágott fáért kapnak? — Sokszor valóban bennünket szidnak, ha egy fát kivágunk, pedig mi csak akkor nyúlunk a fűrészhez, ha nincs más meg­oldás. A fák kivágását egyébként egy bi­zottság dönti el, az engedélyt pedig a vá­rosi tanács műszaki osztálya adja meg. Legtöbbször azért kényszerülünk fát ki­vágni, mert balesetveszélyes. Jó példa volt erre a múlt évi vihar. Bizonyította, hogy ha nem vágjuk ki a korhadt, kiöregedett fá­kat, akkor azzal okozunk veszélyt a város lakosságának. Az más dolog, hogy a pót­lást tervszerűen kell elvégezni, és nem a fa kivágása után, hanem már jóval előtte. Nemrég olvastam egy tájékoztatóban, hogy az egy dolgozóra jutó gondozott parkfelület tíz év alatt megháromszoro­zódott, a költségek több mint duplájára — Nem vonultunk ki Nyíregyházáról. Van üzletünk a Zrínyi Ilona utcán, a Búza téren, a Kun Béla utcán, a Jósavárosban, a temetőben, a kórház előtt és az állomás előtt, s többet nincs is szándékunk nyitni. Elnnek ellenére úgy érzem, egyre nagyobb szerepet vállalunk Nyíregyháza virágellá­tásában. Lehet, hogy a kereskedelemben ez nem látszik meg, de a vágottvirág-igény 80 százalékát mi ki tudjuk elégíteni. Egy hektáron termelünk szegfűt, gerberát és kálát, s tulajdonképpen mi látjuk el a ma­gánkereskedők zömét is ezekkel a vágott virágokkal. Néhány üzletünk kereskedelmi kultúráját azomban fejleszteni szeretnénk. Nagyon sokan vagyunk kiváncsiak arrí mennyibe is kerül végül ez a most har madszor átépülő három Grácia Nyíregy háza sétálóutcájában? — Május 1-jén a díszkutat az eredetinél szebb állapotban láthatjuk majd. Tulajdon­képpen először építjük át, s ma nem tudom megmondani, hogy ez mennyibe kerül majd. A beruházási vállalat visszatartott 78 ezer forintot, mert már az átadás után is látszottak gondok. Most csak annyit tu­dok, hogy ez az összeg kevéls lesz. Bár a mi vállalatunk volt a generálkivitelező, ezt a kutat sokan csináltuk. A felelősséget mindig vállaltuk, nincs is szándékunk másra kenni. Rosszul tettük, hogy elvál­laltuk anélkül, hogy bizonyos feltételeket megköveteltünk volna. Arra az eredetileg a Vénusz-szobornak készült medencére nem volt szabad rátenni ezt a kompozíciót. A hibák kijavításához nem lett volna szük­ség ekkora munkára, de azért vállaltuk, hogy hosszú távra megnyugtató módon megoldjunk minden gondot, vállalva en­nek anyagi konzekvenciáját is. Mit érez, amikor azt látja, hogy a kör. út két sávja között most felújított zöld­területet egy-két nap alatt' tönkretesz- szűk. — Elkeseredek! Annál is inkább, mert .tudom, milyen nehéz kiszorítani kétmillió forintot a tanács költségvetéséből, hogy rendbe tegyük a körút belső szakaszát, amire már nagyon ráfért a felújítás. Amíg nincs rendben, addig a lakosság nagy ré­sze követeli, s mihelyt elkészült, a járókelők egy része rögtön tönkreteszi. Szerencsére egy­re több helyen alakulnak olyan lakóközös­ségek, ahol felfedezhető a környezetsze­retet, egyre több helyről kapunk segítséget, ötletet a város szépítéséhez, a tisztaság ja­vításához. Ez az, ami nekünk erőt ad, s fe­ledteti azokat az elmarasztalásokat, ame­lyeket olyan dolgokért kapunk, amiért nem is vagyunk a hibásak. Köszönöm a válaszait. Balogh József ... gyakorlatilag szabad a vásár a videopiacon. Kézen-közön forognak a kazetták, ma én adok kölcsön néhá­nyat neked, holnap te hozol nekem egy párat. Akinek van némi ismeret­ségi köre, szinte napok alatt hozzá­juthat a legújabb akció- vagy kom­mandóst ilmhez, horrorhoz, pornóhoz (a legkülönfélébb változatokban), és persze a nyugati sikerlistákat vezető ■ egyéb filmekhez is. Honi furcsaságaink egyike ez is. Mindenki tudja, hogy hazánkba nem szabad behozni olyan videokazettákat, amelyek a pornográfiát, a szadizmus, a kegyetlenkedés, az erőszak kultu­szát terjesztik. Ugyanakkor viszont az is nyílt titok, hogy — tilalom ide vagy oda —, hazánkfiai szép számmal vásárolják ezeket a filmeket külföl­dön, és persze többnyire haza is hoz­zák őket. Ezúttal ne vitassuk a felemás gya­korlatot — nem ez az egyetlen eset, amikor szemet hunyunk az elvektől különböző, azokhoz nemigen igazodó valóság fölött. Felnőtt emberekről lé­vén szó, ki-ki viselje a felelősséget, mint ahogyan az is az ő dolga, ott­honában, a négy fal között, esetleg szűk baráti körben mivel óhajt szó­rakozni. Azzal sem akarok most fog­lalkozni, végül is ártalmas-e a filmek­ből áradó erőszak, az elvis élhetőség határát súroló, nemegyszer azon túl is lépő kegyetlenkedés látványa. Szerin­tem ugyan messze nem olyan jám­bor időtöltésről van szó, mint sokan gondolják, különösen nem a fiatalok, pláne a gyerekek esetében, de ez ma­gánvélemény. Annál kevésbé van jo­gunk rendőrért kiáltani, mert ma már éppenséggel a hazai mozifilmek is fel­veszíti a versenyt az imént kárhoztatott videofilmekkel. Nos, éppen erről volna szó: a pi­acról és a versenyről. Tudniillik videó- ügyben mindmáig nem született el­fogadható szabályozás. Pontosabban, „valami van", de — folytatna az idé­zetet —, „nem az igazi”. A létező rendelkezések álig-alig vesznek tudo­mást a realitásokról. Nem is csoda, ha csak tessék-lássék szereznek ér­vényt ezeknek a szabályoknak. Olykor széjjelnéznek egy-egy diszkóban vagy vendéglátóhelyen, mit is vetítenek a videón, rajtaveszt néhány ember, az­tán másnap, máshol minden folyta­tódik ott, ahol abbamaradt. Valóság­gal ösztökéljük a videotulajdonosokat, hogy a feketepiacon kereskedjenek. Egyrészt, mert — valamennyi fél szá­mára — ez az igazi üzlet, másrészt mert — bármilyen kellemetlen is ezt kimondani — a feketepiac úgy mű­ködik, ahogyan egy igazi piacnak mű­ködnie kell. Itt aztán igazán mindent megtesz­nek az ügyfélért, hiszen csak akkor megy a bolt, tehát haszon is csak ak­kor van, ha a kuncsaft elégedett. A kínálatra például nem lehet panasz: a feketepiacon olyan óriási a válasz­ték, amiről egy „rendes” videoköl­csönző nem is álmodhat. Jobb helye­ken katalógus áll az ügyfél rendelke­zésére, és ha netán mégis hiányozna az óhajtott film, napok alatt beszer­zik számára. Sőt, nemcsak beszerzik, át is másolják — ha kell, órák alatt (esetleg meg is lehet várni), ha kell, hangbemondással. Mindezért különben még a fővárosba sem muszáj utazni, szűkebb pátriánkban is működik ilyen másolóműhely. És még az árakkal is elégedett lehet az ügyfél: egy „komp­lett” ügylet (tehát a film másolása, a hangbemondás, maga a kazetta) a fe­lébe sem kerül annak,. amennyiért nálunk az üzletben lehet kapni egy műsoros videeokazettát. A legális vi­deokölcsönzők sem jelentenek igazi konkurenciát. Egyrészt a szűkös vá­laszték miatt, amelyet még akkor is szegényesebbnek kell minősítenünk, ha eleve nem vesszük figyelembe a ná­lunk törvényesen nem forgalmazható filmeket. Másrészt, mert drágák. A kölcsönözhető kazettákon ugyanis 25 százalékos forgalmi adó van, ráadá­sul a MOKÉP minden kazetta után 1600 forint letéti díjat kér a moziüze­mi vállalatoktól. Akinek kedve van, kiszámíthatja, hányszor kell ki­kölcsönözni egy filmet ahhoz, hogy a dolog el­kezdjen némi hasznot is hozni. Miközben a feke­tepiac nyereségét semmi sem csor­bítja, ott minden­ki jól jár. Sőt, egyre jobban. Ezek szerint: előny a fekete­piacnak? Gönczi Mária • Nyíregyházán még él az anekdota arról, hogy amikor Bencs polgármester reggel végiggyalogolt a városon, ahol tisztának találta az utcát, ott zsebbe nyúlt, és adott 5 forintot az utcaseprőnek, ön mikor jött végig gyalog a városon?

Next

/
Thumbnails
Contents