Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-02 / 79. szám
1988. április 2. A hatalom lelkifurdalása? Mondhatja így is. Hoz- ozik azért a képhez az gy az illetékesek meg- osodhattak már szocia- neggyőződésemről. El- azt, hogy engem nem :atriak, hanem megpróbálnak. vitatkoz- elem. ha nem értenek a véleményemmel. Az Üj Tükör egyre kijjebb tolja a kimondha- határait. Tabunak hitt at dolgoz fel. Nem csak lat, a jelent is kritizál- m támadják ezért? )z együtt jár azzal a íiával. amit a kollégá- követünk. Meggyőző- c. hogy a sajtó bátrabb e, mint amilyen. A fia- gyakran ütköznek fe- s szerkesztői óvatos- >a. Van ennek ugyan- eg.y másik oldala is. ifféle egyetemes pata és kritikai főostor ik lenni, amelyik azon- lem vesz tudomást a oldalról érkező tárna- ól. Ha úgy tetszik, ■rtelemben középutasak ik. Többed kellene ten- cözélet tisztaságáért, a ició ellen, de többet a ista alapelvek, a ma- örténelem értékei vé- írt is, Mindkét irányivá lenni, mindkét ol- küzdeni. verekedni, ha la ez általánossá válik óban, akkor lesz ma- ílasznoszty. És ez nem rűen taktikai vagystra- kérdés, mert ha nem kritika lehetősége, akin lehet szó igazi meg- ról. Nem akarom nyugdíjba küldeni, de kíván- gyok: komolyan gonhogy csak három év- llalja a főszerkesztői zatást, és jövőre lekölagy adósságaim van- ?ovábbra is foglalkoz- tőfi. Vasvári, a francia alom; színdarabokat is lék írni. Hatvanévesen em megy minden egy- Ne vegye demagógiáin valóban bízom a nemzedékben, hiszen em kötik a múlt olyan mint bennünket. Foghát el a helyünket. Ezt aütt elmondom, leírom, i netán vonakodnék lni a főszerkesztői . a fejemre lehessen i. Papp Dénes n ezt nem állítottam, vom. íz előbb azt mondta, íz a fiú nem Tambov- t haza. sak azt mondtam, hogy an nem jöhetett, luszorthét éve várom \z egyetlen fiam volt, ^vesztettem a férjemet gis arra kérem, hogy néljen, éh az igazat n tudni, a tiszta igazat, a fiú nem Tambovból kkor honnan üzenhe- fiam? Írre nehéz válaszolni, vom. 'árjon csak. Valami >e jutott. Nincs vélet- cét Tambov a Szovjet- n? ét egyforma nevű váíiért ne? Az egyik, ahol volt. és a másik, ahon- fiam üzent. Vagy ez; len? em lehetetlen, o ugye. Hiszen a lis- láttam. a saját szelei láttam, és csupa ;s bőr volt az a fiú ... ól a 'másik Tambovból t csak.' mert erre más rázat nincs. rre valóban nincs más rázat. s maga ezért nem* ta- >tt vele. zér.t nem találkoztam sszonyom. Scíitészarcok: Safranek Károly Vérre megy a játék Bizonyos mértékig adósságot törlesztünk. Ez az interjú valójában már a tavalyi évadban esedékes ehetett volna, hiszen egymást követték azok a bemutatók, amelyek a- nyíregyházi színház történetében fontos előadásokat, Safranek Károly számára fontos feladatokat, a nézőnek pedig felzaklató, emlékezetes színházi estéket jelentettek. Színházunk fiatal művészének kimagasló teljesítményét a most március 21-én átnyújtott KISZ-díjjal ismerték el. Nem tudom, ebben a kitüntetésben „benne van-e” már az idei évadban bemutatott Galícia Waltere is — mindenesetre sokunk számára ez az előadás, ez az alakítás a maradandó élmények sorát gyarapította. Legfőbb ideje hát, hogy egy kicsit közelebb hozzuk a nézőhöz azt a művészt, aki amúgy — színházon kivíil — nemigen hallat magáról. — Szokványos, de megkerülhetetlen kérdés: hogyan került a pályára? — Gyerekkoromban bohóc akartam lenni, ezt dédelgettem magamban. Aztán jött az élet a maga realitásaival, szakmát tanultam, öt évig dolgoztam famintakészítőként. Közben estin leérettségiztem, majd jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Felvettek. i — Hogy érezte magát a főiskolán? — Nagyon jól. Ádám Ottó volt az osztályfőnököm. Számomra szakmailag is borzasztóan fontos volt a főiskola. Nekem mindennel'meg kellett küzdenem. Ezzel együtt is nagyon szerettem odajárni. Pályakezdőként a Madách Színházba kerültem, és akkor egy kicsit úgy éreztem, mintha hideg zuhany ért volna. A főiskola ugyanis bizonyos védettséget ad, ami a színházban természetesen megszűnik. Be kell állni a sorba. Természetesen mindenütt vannak szerencsések vagy ügyeskedők — megkeresik, megtalálják a maguk emberét, aki támogatja őket. Én ehhez nem vagyok elég hajlékony. De így is nagyon nagy dolog volt egy színpadon lenni olyan művészekkel, mint Feleki Kamill, Balázs Samu, Dajka Margit, Márkus László . .. Két évet töltöttem #tt, akkor elvittek katonának. Ügy volt, hogy a Ma- dách-ba megyek vissza, de Ruszt József hívott Szegedre, és én ezt választottam. Safranek Károly a Galíciában A második évadban, végzős főiskolásként került Pécsre Salamon Suba László, aki a Le- once és Lénát rendezte. A darabban csak egy apró szerepem volt, de nagyon közel állt hozzám, amit ő csinált. Aztán ő Nyíregyházára szerződött, s hívott engem is, de csak egy év múlva jöhettem. — Milyen volt ez a három, eddig itt töltött évad? — Sűrű, hasznos, alapos munkával teli. Különösen a tavalyi, amely feltétlenül megfelelt az én elgondolásaimnak. A bolonddal keztem, rögtön utána jött a Patkánykirály, a Lélekharang, az őfensége pincére voltam. Az idei évad számomra már nem volt ilyen „sűrű”, de a Galícia valóban kivétel. És szerencsére még játszottuk az őfensége pincérét. Ezek nem tájelőadásnak készülő darabok. — Tényleg nem, de a felsorolás sem teljes, hiszen játszott kevésbé fajsúlyos előadásokban is, mint A kép, a Szükséglakás vagy a Józsi ... — Félreértett. Arra gondoltam, hogy egyetlen tájelőadás nem hagy nyomot maga után. De így, hogy saját társulata, színháza van a városnak, a megyének, az ilyen előadások is szükségszerűen gyökeret eresztenek. Még akkor is. ha manapság nagyon kevés embert érdekel a színház. — Miből gondolja? — Az emberek profitbeállí- tottságúak lettek, gyűjtik az anyagiakat. Meg kell élni. Emiatt szoronganak, elszürkülnek. Ilyen a világ. Én is érzem a hatását, csak nekem nincsenek anyagi javaim, még lakásom sem. — Itt, a szinészházban lakik, otthon, azaz Pesten pedig a szüleinél. Mi taftja Nyíregyházán? — A feladat. Hogy igényes darabokban játszhatok, igényes rendezőkkel dolgozhatok. — Kinek az értékítéletében bízik? — A saját mércémet tartom a legfontosabbnak. Szerintem elég megbízhatóan működik, általában visszaigazolják azt, amit ez a mérce mutat. Számomra mindig vérre megy a játék, sosem hagyom magam sodortatni az árral. Gönczi Mária — Jó döntés volt? — Igen. Nagyon jó előadásokban játszhattam, O’Neill Hosszú út az éjszakában című darabjában, a Paraszt Ham- letben ... öröm volt ott lenni. Aztán Ruszt József elment Zalaegerszegre, én pedig Pécsre kerültem, ahová szintén hív-, tak. Három évet töltöttem ott. A világsajtót már a hetvenes évek végén bejárta a hír, egy szenzációs kínai régészeti leletről. Arról, amelyre 1974 tavaszán kútásó munkások bukkantak Senszhi tartományban, a főváros, Hszian közelében. És amely szobortöredékekről kiderült, hogy a kínai óbirodalom első császárának, Csin si Haungtinek túlvilági kíséretét alkotó páratlan gazdag agyaghadseregnek részei. Azóta feltárták a császár sírboltjától alig egy kilométerre húzódó hatalmas sírüreget. Üjabb és újabb ásatások is gazdagították a leletet. A helyszínen múzeumot rendeztek be. ahol az ezer életnagyságú katonaszobor mellett lófigurák és fegyverek, harci eszközök láthatók. Néhány éve e leletekből világkörüli kiállításra indítottak néhányat. Hozzánk közvetlenül Berlin és London után érkezett a Kínai cseréphadsereg című kiállítás, amely a Magyar Nemzeti Múzeumban május 15-ig látogatható. Innen Athénba és New Yorkba utazik a kollekció. Kilenc cserépkatona, két ló. egy rekonstruált harci szekér és a sírokban lelt bronz- fegyverek — összesen 33 műtárgy. valamint térképek, a feltárás színhelyéről készült fotók, tablók és magyarázó-, kísérőszövegek próbálnak ízelítőt adni a fantasztikus régészeti leletről. Jing Cseng, aki i. e. 246- ban, tizenhárom évesen került a Csin királyság trónjára, nagyformátumú uralkodó volt. Nevéhez fűződik a hét legerősebb kínai királyság egyesítése (i. e. 221-ben) a rövid, de annál jelentősebb Csin-dinasztia (i. e. 221—207) megalapítása. Utak. csatornák és az i. e. V. században elkezdett Kínai Nagy Fal vé- dőszakaszainak építése, új mértékegység, az írás bevezetése, a kereskedelem fejlődése jelzik uralkodásának éveit. Méltón vette fel a Csin si Huangti (Csin birodalmának első nagy uralkodója) nevet. Mint kortársai, ő is életében kezdte építtetni síremlékét, mauzóleumának felállításán hétszázezer ember dolgozott. Mégis, halálakor, i. e. 210-ben nem volt kész'sírke- rülete, azt utódja, Hu Hai fejezte be. Az i. e. 206-ban kitört lázadáskor tűz áldozatául esett a sírkomplexum. Ezért a hétezer életnagyságú egyéni arcot viselő agyagkatona arcáról, testéről leégett a festék, elégett a sír- üreget tartó fagerendázat. Kettes-hármas sorokban, harci alakzatban állt a földalatti cseréphadsereg íjjal, tegezzel, különböző fegyverekké] felszerelve, páncélba, katonaruhába öltözver ötszáz ló és ezerháromszáz harciszekér egészítette ki a császár halotti kíséretét. A legnagyobb, amelyet uralkodó mellé valaha is temettek. Magyarországén is látható Cserépharisereg Kínából Kául« a nvrautf múwumbell UálUttarél A kínai sírlelet Hszian közelében E hatalmas anyagból látha- tekintettel a csoportosan értünk most hazánkban egy kezőket soron kívül viszik be keveset. - a múzeumba. A nagy érdeklődésre való Kádár Márta szepesi attila Hauang*ti császár agyaghadserege Sokezren itt 'a föld alatt hegyomlások alatt szánkban vakond szemüregünkben kandi féreg naptól megfosztva szélből kiszakítva időt-vigyázó agyaghadsereg rögöktől hunyorgók sós vizektől toprongyosok sugallat nélkül völgy ölébe ásva feledtük rég ki állított ide ki vezényelt ide földmélyben posztoló tengernyi strázsát az átkozott történetből kizárva hallgatni vulkán böffenéseit a tigristalpú évszakok futását hallgatni ünnepek harangjait fegyvert szögezve paták alatt elmúlok sikolyát láva tüzétől felizzó arccal fagyoktól kicserepesedő szájjal, csak állunk itt emlékezve a levegőben elúszó városokra holdsugáron hintázó szeretőkre veres lángot ugató kutyákra s ahogy szélsípon játszanak unokák unokái valaki ideállított a föld gyomrába névtelenül rezzenetlen arccal vigyázni odafönn a fák kövek néma zenéjét s az ábécéhez hasonló szent könyveket
