Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-02 / 79. szám
Mosolygó Antal sírjánál Moszkvában A szülőföld koszorúja Szák hónapja, március derekán még kemény tél volt Moszkváiban. Vastag hótafca- ró fedte a vámosit, mélységes csönd honolt a novogyevicsi temetőben. Az egyik kis hantot négy ember állta kömül, az imént seperték le róla a hiatj- na'lbam huMoitt havat. Négyő- jük közül a legidősebb, Leó Jusztusz innen a városból érkezett, de a másik három a messzi Magyarországról: a Szatmár megyei Ópályiból. Három nappal korábban, m'ielótt repülőre szálltaik, falujukban köttettek egy kis ■koszorút, s gondosan becsomagolták. Moszkvába étkeztük másnapján vettek húsz szál vérvörös rózsát, úgy mentek ki a híres temetőbe. A falu három küldötte, Novak Ferencné községi párt- titkár, Demcsák Bertalant tanácselnök és Svéda István iskolaigazgató megilletődötten állt ■ az egyszerű * síremlék előtt. A szülőföld koszorúját hozták Mosolygó Antal hantjára. — Mi voltunk az- elsők a községből, akik elzarándokolhattunk ide — mondja a tanácselnök. — A Magyar— Szovjet Baráti Társaság és a megyei pártbizottság támogatta, s szervezte meg az utunkat. Hetven év nagy idő, kopnak az emlékek. De Mosolygó Antalnak, a mátyásföldi repülőtér harcos forradalmárának, a Tanácsköztársaság direktóriumi elnökének emlékét a szülőfalu ma is élénken ápolja. Vas István: Januári jegyzetek Tűnődöm s nem arra vagyok kíváncsi, Mi lett veled. Feszülő idegem nem győzi kivárni, Mikor mehetek. Pest felé. (Kint most narancsszínű szikra Pattog, nagy szomorú hold száll.) Olyan nagyon szeretnék élni, mintha Bennem te volnál. Lesz-e még, hogy. a hársfa virágzik, S a tavasz zöld tánca a táj? — A havon és fagyon át is Rohadó tetemek szaga száll. Te, akit majdnem elvesztettelek, Mikor leszek megint együtt veled, Egyedül egy szobában és a kályha Túlfűtve tűzne be a félhomályba? Délután lenne, tűnődő idő, Az asztalon új, sárga terítő. Én heverek, te karosszékbe ülsz le, Szárított szőlő tompa fényű fürtje, Dió, narancs. Szivarom vígan ég. Nehéz vörösbor. Épp fordítanék, Egy régi angol sorral bíbelődve, Míg villany villan és a tea gőze Mögött aranylóbb fényre gyűl szemed. Mikor leszek megint együtt veled? (1945) Most este mindig ételekről Beszélgetünk, szomjazva; étien, S kivilágított szép telekről Ábrándozunk a vaksötétben. Ülünk cigarettaparázsnál, Atlantisaink elmerültek. S szemünk előtt vígan, paráznán Lebegnek torták, kacsasüitek. Rakéta villan az éjben a hóra, Halk ágyú a táj peremén. A fehéret, a zöldet szikrázva beszórja A rózsaszínű fény. Kilenc hónapja szinte sohasem Gondolok rád. Most látom tánc közben s kereveten Hogy villogott bokád. A szégyen porzsol engem, hogy utánad is van mit féltenem. (Kint havas éjben a rózsaszín árnyak Reszketnek, életem. Remeg az ágyúk torkolattüzén és A pusztulás fölött. Az ég alján baljóslatú égés, Ott füstölög.) — Tavaly, halálának hatvanadik évfordulójakor döntöttük el, hogy felkeressük a sírját Moszkvában — emlékezik Novak Ferencné, akit rokonszálak is fűznek MoMosolygó Antal szobra Mátészalkán. solygó Antalhoz, a Kommunisták Magyarországi Pártjának alapító tagja édestestvére volt a titkárasszony nagyanyjának. — Az MSZBT legeredményesebben működő tagjainak egy csoportja március 9. és 14. között vett részt egy moszkvai és lenin- grádi úton, hozzájuk csatlakozhattunk mi, hárman. A halk szavú, szép kort A tanácselnök asztalán vaskos fényképalbum, a szovjetunióbeli utazás emlékezetes pillanatainak képeivel. De megörökítették azt másképp is, elvitték az általános iskola filmfelvevőjét, s több mint háromórás filmet készítettek a zarándokúiról. Bárki megnézheti majd azokat a községben. Mosolygó Antal mellszobra ma Mátészalkán áll, ahol egykor inaséveit töltötte. A fiatal kocsifényező hamar elkerült a szülőfaluból, de a Tanácsköztársaság leverése után ide tért vissza ismét. Testvérei mellett a Simon, a Fedora családok bújtatták — hiába. Elítélték, csak az emlékezetes fogolycsere után szabadult, s a Szovjetunióban folytathatta mozgalmi életét. Egyes források szerint megért Leó Jusztusz várta őket, akit közelebbi szálak fűztek Mosolygó Antalhoz. A magyar kommunista temetésének egyik szervezője volt, s tőle tudták meg az ópálylák azt is, a gödöllői járás direktóriumi elnökének volt egy fogadott fia is, egy magyar- országi árvagyermek. Neves tolmács lett belőle, most temették el három esztendeje. 1927-ben, mások szerint 1932- ben halt meg a böntönévek során kifejlődött súlyos betegségben. Hitvesével, Adler Gizellával talán a leghíresebb orosz temetőben alussza örök álmát. A hétgyermekes ópályi földműves fia Majakovszkij és Saljapin mellett lelt végső nyugodalmat. B. G. A Kabay-múzeum 7 iszavasváriban Sorompó és szigorú paritás őrzi Tiszaviasváriban az Alkaloidét. Érthető is a fegyelem, hiszen hatalmas értékeikre, gépparkokra és titkos vegyi technológiákra vigyáznak itt, olyanokra, amelyek gyógyszer,iparunk és -exportunk fontos pillérei. Am az előzetes bejelentkezés után kalauzunk, Soltészáé Aranyos Ibolya közművelődési előadó szavára megnyílnak a kapuik és elindulunk a gyár- város Habiirintusáiban. hogy megtekintsük a gyáralapító. Kabay János emlékét őrző múzeumot. A parányi emlékházait Ka- bayék hajdani lakásának konyhai részében képezték ki, s bizony úgy álldogál szerényen a hatalmas kémények, üzemrészek szomszédságában, mintha már semmi köze sem lenne a gyárhoz. Árn mindenképpen dicsérni való ötlet volt a régi lakrész megőrzése, hisz így szemléletesen is érzékelhető az a hatalmas fejlődés, ami az Alkaloida Vegyészeti Gyár Rt. 1927-es megalakulásától a felhőkig érő gyárkéményekig vezetett. A múzeumban némi csalódás ér. Ügy tűnik, mintha ritkábban járnak mostanában látogatók a régi hangulatot árasztó emlékszobákban. Csak remélhetjük, hogy nem szégyell! a modem gyár a Kabay János és felesége. „gyermekszobáját”. Több eredeti leírásnak is csak a kópiáját találjuk a vitrinekben, amelyek zárása nem biztonságos, emiatt inkább máshol őrzik őket. Ám az itt-ott dokumentumokból és tárgyi emlékekből így is jól végigkísérhető Kabay János és családja küzdelmes útja, harca a „hétfejű sárkánnyal”, hogy az ismeretlen gyógyszerész találmánya valóra váljon és megismerhesse a világ betegek millióinak fájdalmát enyhítve. „Nem hitték, vagy talán nem is akarták hinni, hogy ami neves tudósoknak nem sikerült, sikerülhetett egy kis ország ismeretlen gyógyszerészének.” Kabay János munkássága talán már mindenki előtt többé-kevésbé ismert, már csak azért is, mert Fazekas Árpád, Meaner Ödön és Hajdú Sándor lelkes kutatómunkájának köszönhetően több . jeles cikk is megjelent erről. Ezért most inkább csak ' dióhéjban — múzeumlátogatás közben néhány mondat erről. A morfiumot — mint köztudomású — már évezredek óta használják fájdalomcsillapításra. Ha nem volna morfium, orvos sem szeretnék lenni — vallotta például Semmelweis, a nagy magyar orvos. Az ópium legfontosabb hatóanyaga, a morfin ma is nélkülözhetetlen és egyelőre pótolhatatlan fájdalomcsillapító. Ám előállítása költségesnek és rendkívül körülményesnek is bizonyult. Kabay János ötlete volt, hogy kivonását közvetlenül a mákból az ópiumtermelés kikerülésével oldják meg. A fiatal gyógyszerésznek, aki csak néhány éve került ki az egyetemről, ez sikerült, és 1925-ben bejelentette első szabadalmát a morfin előállítására. A világ eleinte kételkedve fogadta. Talán ezért is Kabay János feleségével, Kelp Ilonával és néhány munkatársával maga látott néki az ópium ily módon való gyári előállításához. A gyáralapító szobra az Alkaloida udvarán. Számtalan problémát kel- ’lett megoldani, köztük anyagiakat is. A gazdasági kérdésekhez nem sokát-értett, ezért bátyja, Kabay Péter is segítségére sietett. A kisüzem berendezéséhez rengeteg lelemény kellett, hiszen hasonló rendeltetésű gyár még nem volt, így erre alkalmas műszerek és berendezések sem. A múzeumban látható néhány tárgy is az alapító ötletességét bizonyítja. 1934-ben vált a kis laboratórium éjjel-nappal dolgozó gyárrá. Ám amikor az üzem és az üzlet beindult, Kabay János egy ma könnyűnek nevezhető operáció után meghalt. „A sors szörnyű fintora, hogy ő aki rövid élete során az emberiség fájdalmainak enyhítésén fáradozott, iszonyú kínok között távozott az élőn közül.” Felesége, a lelkes munkatárs naplójában így ír férj« tragikus haláláról. „Fiata élete derekán még ezer tervtől és lázas energiától égv< kellett iltthagynia küzdelmes agyondolgozott élete minder eredményét.” A régi fényké pék a Kabay család szervező munkájának és a gyár első éveinek a dokumentumai. És hogy mit hagyott itt’ Arról a múzeum másodil szobájában látható számta lan gyógyszer és alkalmazás területük széles köre tanús kodik. Az emlékház épületéből né írni szomorúsággal távozunk A fal salétromos és talán, h; ligaz, a gyár -más helyre sze retné vinni a parányi mű zeumban látható anyagb Olyasmit is hallani, hogy ta Ián az épületet is lebontják Kár lenne érte. A múlt erek lyéinek megőrzése — legye az egy régi lakrész — a gyá hírnevét bizonyára jól szol gálja és továbbra is öregbí tené. Részlet a múzeumból. Bodnár István 1988. április 2. (Ä Szellemi kincsesházaink KH ÜNNEPI MELLÉKLET
