Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-02 / 79. szám
ÜNNEPI MELLÉKLET 1988. április 2. A kenyérjegytől a számítógépig Nem sokkal a németek kiűzése után. Nyíregyházán 1944. november 8-án megjelent a „Magyar Nép” című lap, melyből később kialakult a mostani napilapunk. Az 1945. év márciusi, áprilisi számait lapozgattam át. hogy az apróhirdetéseken keresztül megismerjük a nyíregyháziak mindennapi életét, problémáit. Csizmát élelmiszerért Meglepően széles körű az apróhirdetések témája. Mindez azt mutatja, hogy a fel- szabadulást követő 4.. 5. hónapban már visszaállt az élet a normális kerékvágásba. Egyre több kereskedő és iparos adja tudtul a lakosságnak, hogy üzletét illetve műhelyét megnyitotta. A hirdetések között van szó virágüzletről, orvosi rendelőről, könyvkötészetről, fogászati műteremről, látszerészmű- helyről, borbélyüzletről, kalapszalonról, a takarékpénztár működéséről, géplakatosműhelyről. A békés hangulatot idézi a tánciskolába szóló meghívás, a bujtosi és a sóstói vizekre kapható halászjegy. Van, aki kedvenc állatát keresi: „Tomi névre hallgató kék törpepapagáj elrepült az Iskola utca 7. sz. alól. Aki visz- szahozza. 100 pengő jutalomban részesül.” „Elveszett egy 5 napos kisliba, a becsületes megtaláló hozza a Szarvas utca 67. sz. alá.” Az irodalom szeretetét a kegyetlenség, a pusztítás sem ölhette ki az emberekből: „Thomas Mann: Varázshegy, Karinthy: Capillária és Krúdy: A vörös postakocsi című műveket jó állapotban megvételre keresem.” A hirdetések között azonban gyakran vannak olyanok is, amelyek közvetlenül a háború szörnyűségeire utalnak, vagy pedig a törvény nélkül maradt világ embereinek magatartására. „Keresek kőműves mestert és ácsot, esetleg ácssegédet Árpád utcai lebombázott házam területére egy ideiglenes lakóhelyet készíteni. Minden anyag rendelkezésre áll.” Egy fa- és szénkereskedő fenyegetőzve keresi széthordott ingóságait: • .felkérem mindazokat, akik a Kossuth Lajos u. 52. sz. alatti lakásomból ruhát, fehérneműt, edényeket, szőnyegeket, párnákat, paplanokat, a faraktáramból 32 q bükk hasábfát megőrzés vagy más célból elvittek, 5 napon belül szolgáltassák vissza. Négy tanú bemondása szerint az egyéneket ismerem. Ellen esetben a törvényes eljárást megteszem.” A lakosság egyik legfontosabb kérdése a megélhetés. A háborút már túlélték, de az éhséget is le kell győzni, az élelmiszer azonban nagy kincs. Akinek van. féltve őrzi, a többiek pedig mindent képesek odaadni érte: „Gyermekkocsi, gyerekholmi zsírért eladó.” „Finom férfiruhákat élelmiszerért cserélek.” „Kotláért és hozzávaló tojásért ruhaneműt adok.” „Egy pár 42-es férficsizma és csizmanadrág élelmiszerért, főleg zsírért eladó." „Egy jó talyi- ga élelmiszerért eladó.” „Jó hasáb akácfát adok zsírért.” „Lekvárért adok sót vagy egyebet." A háborúhoz szorosan hozzátartozik a következő két hirdetés is: „Ki tud ,róla? Kozmusik • Amoldné, miskolci lakost keresi fia. Kozmusik Bertalan. Három héttel ezelőtt Nyíregyházán átutaztában nyoma veszett. Aki tud róla. értesítse fiát.” „Bíró Lajos karpaszomány őstől üzenetet hoztam. Szülei vagy hozzátartozói keressenek fel.” Erősíteni az önkormányzatot Fokozatos lesi az áttérés a kétszintű tanácsi irányításra Beszélgetés dr. Gál Zeitén belügyminiszter-helyettessel Elődeink sikere is Azóta 43 év telt el. Történelmi távlatokban nem sok ez az idő, azonban a gazdasági-társadalmi fejlődésünkben jelentős változások történtek. Egyre kevesebben emlékeznek a négy évtizeddel ezelőtti időszakra, a kezdetekre, pedig a fejlődés igazán abból mérhető le, hogy akkor Magyarország és Nyíregyháza lakossága honnan indult el, s hol tart most, napjainkban. Vessünk egy pillantást az 1988. márciusi apróhirdetésekre: „Mezőgazda- sági tevékenységemhez tőkés társat keresek.” „Két szoba összkomfortos ház nagy műhellyel eladó. Irányár: 1 millió 200 ezer forint." „Vadonatúj Dyram videomagnó és kitűnő állapottan lévő Super Color színes televízió eladó.” „Sinclair ZX Spectrum 48 K-os számítógépre játékprogramokat cserélek.” „Olcsó import ruházati boltomat megnyitottam.” „Űj, vámkezelt Commodore Plus 4 eladó.” „Megunt divatos ruháit értékesítjük.” „Videofelvételeket készítek rendkívül kedvezményes áron esküvőkről és egyéb családi eseményekről.” „Taxióra és AM 40 csatornás CB rádió eladó.” A teljességre nem törekedhettem. csak a legjellemzőbbeket emeltem ki, amelyek az utóbbi hetek gyakori hirdetései. Kommentár nélkül... M. Magyar László A napokban Szabolcs-Szat- már megyében járt dr. Gál Zoltán, a belügyminiszter tanácsi ügyekben illetékes helyettese, aki egyben annak a tárcaközi bizottságnak az elnöke, amely a külföldi állampolgárok Magyarországra telepedési ügyeit is koordinálja. Ezt az alkalmat használtuk fel egy beszélgetésre. Többek között arra kerestünk választ, vajon mit jelent a tanácsoknak, hogy a Tanácsi Hivatal megszűnt és most a Belügyminisztérium irányítja munkájukat? Annál is inkább felvetődik ez a kérdés sokakban, mert közismert : a tanácsok döntései demokratikusan születnek, a Belügyminisztériumban pedig parancsokat osztogatnak. — Az irányítás továbbra is kormányzati szervek — az Országgyűlés, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács — feladata, hatásköre. A belügyminiszter, a Belügyminisztérium ebben közreműködik. Ebben az értelemben tehát nem irányítja a népképviseleti testületet. Másik oldalról nézve, a Belügyminisztériumnak az a funkciója, hogy közreműködik a tanácsok irányításában. Azt szeretnénk, ha ez sok haszonnal járna a tanácsoknak, mert ennek révén közvetlenül kormány- szintre vihetők a tanácsok problémái, közvetlenül kormányszinten jeleníthetők meg a tanácsi érdekek, s ezeknek a figyelembevétele a kormányzat számára, úgy gondolom, fontos kell, hogy legyen. Amikor 1984-ben a köz- igazgatás korszerűsítésének folyamatában megszűntek a járási hivatalok, ezt felfoghattuk úgy is, mint a tanácsi szintek közötti közvetlen kapcsolat kiépítése, de úgy is, hogy fölösleges volt az egész, csak a járási funkciókat a várói kra ruházták. Néhány hónapja négy megyében bevezették a kétszintű tanácsi irányítást. Beváltotta-e ez a kísérlet a hozzá fűzött reményeket és számíthat-e arra a többi megye, hogy ezt rájuk is kiterjesztik? — Ügy látom, hogy az említett megyékben zökkenők nélkül állt be ez az úgynevezett tiszta kétszintű irányítás, és kellő mértéktartással és jó előkészítéssel folyamatosan elterjeszthető az országban. A mi felfogásunk szerint a kétszintű irányításnak a helyi tanácsok önállóságának a növekedésével kell járnia, hiszen az, hogy a fórumrendszer hogyan alakul, ezt önmagában nem dönti el. Itt egy egészen másfajta irányítási stílusra lenne elsősorban szükség, aminek párosulnia kellene természetesen a helyi ianácsok önálló felelősségvállalásának erősödésében is. — Nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy a, kétszintű irányításnak nem szabad elszakítani egymástól az egyébként funkcionálisan összetartozó településeket, mindenekelőtt a várost a környékétől. Nagyon szeretnénk, ha a kétszintű irányításra való áttéréssel nem szűnnének meg az úgynevezett város- környéki koordinációs bizottságok, amelyek jó keretet adnak a községek egymás közötti, illetve a községek és városok közötti kapcsolatnak. Itt Szabolcs-Szatmárban 5 nagyközség volt a „próbababa”, Űjfehértón, Rakamazon, Nagykállóban, Csengerben, Záhonyban végezték el a „kísérletet”. Vajon ezek alapján megérettek a feltételek a kétszintű irányítás kialakítására? — Én úgy látom, hogy a Szabolcs megyei párt- és tanácsi vezetés nagyon józanul, a megye sajátosságaihoz igazítja az ezzel kapcsolatos terveit, vagyis világos a perspektivikus cél, de számolnak azzal, hogy itt sok település van, s azzal is, hogy ezek jó része kisközség. Számolnak még ezen belül a községi tanácsok számával, amely közismerten meghaladja a százat. Néhány éve még minden állampolgár üdvözlendő dolognak tartotta volna a létszámcsökkentést, mert egy ilyen döntéstől a bürokrácia csökkenését is remélhette volna. Ma — legalábbis nálunk — inkább foglalkoztatási gondok vannak, tehát nem felhőtlen a létszámcsökkentés fölötti öröm. összefügg ez a kétszintű irányítás kiterjesztésével? — Ügy gondolom, hogy közvetlenül nincs ez összefüggésben, de hozzáteszem, hogy nehéz globálisan beszélni a tanácsokról, mert más folyamatok zajlanak le a megyét érintően és más a helyi tanácsoknál. Egy másfajta irányítási stílus kell. Más a megyei szakapparátus viszonya az intézményekhez, községi tanácsokhoz. Ezek nagyobb önállósággal rendelkeznek, nyilvánvaló, hogy a megyei tanács funkciói ehhez kell, hogy igazodjanak, ami megint csak felveti a létszámcsökkentés lehetőségét. Ehhez a másfajta tartalmú munkához alkalmas emberek kellenek, a jelenleginél azt hiszem, kisebb létszámban. 0 Balogh József A megye egyik legerősebb munkásmozgalmi múlttal rendelkező ipari üzemét Kisvárdán találjuk, mely nem más, mint a Vulkán Öntödei Vállalat. Közismert, a sok bajjal küszködő magyar iparon belül is talán a legtöbb gondot éppen a kohászat okozza, elég, ha csak az ózdi példára utalunk, ahol több ezer ember munkahelye forog veszélyben. Legfontosabb az érdekvédelem Mindezek tudatában az ember akár meg is lepődhet, hogy a Vulkánnál milyen nyugalmat tapasztal. Itt senkit sem fenyeget az elbocsátás veszélye, s minden bizonnyal az eredményes gazdálkodó lak is nagy a szerepe abban, hogy itt korántsem olyan élesek a véleménykülönbségek, ha a szak- szervezet tevékenysége kerül szóba. — Természetesen tudjuk, hogy az utóbbi időkben százezres nagyságrendben fordítottak hátat a szakszervezetnek — mondja a Vulkán szb-titkára, Jerkus Ferenc, de nyomban hozzá is teszi: — Nálunk viszont csak tavaly harminchat új taggal gyarapodtunk. A gyárban csaknem ezer- kétszázan dolgoznak, a szakmai zsargonnal élve. szervezettségük kilencvenhat százalékos. Több mint ezer ember, s majd annyiféle vélemény. De a legutóbbi, a tag- díjfizetések módjának változásaikor folytatott beszélgetések során kiderült, a tagság véleménye egy nagyon fontos pontnál megegyezik: ma a termelést segítő tevékenységgel szemben a szakszervezet legfontosabb dolga az érdekvédelem. rCsak a tagdíjat fizessem...?" Két tűz között a szakszervezet Régen volt ilyen nehéz helyzetben a magyar szakszervezeti mozgalom. Ma már nyilvánvaló, hogy a hatvanas, hetvenes évek gazdasági sikerei elkényelmesítették az irányítóapparátust, de hozzájárult ehhez az is, hogy túlságosan is igazodtak az akkori idők túlcentralizált döntési rendjéhez. Most, hogy a társadalmi szervezetek erőteljes nagykorúsítása folyik, kiderült, nem megy máról holnapra az átállás. Vajon hogyan vélekedik a mozgalomról a tagság, a közvetlen első vonalban tevékenykedő vezetői réteg? Tisztában vannak azzal persze, hogy a termelést nem lehet elhanyagolni, de azt is kifejezésre juttatták, annak szervezése elsősorban a gazdasági vezetés dolga. S elegük van már a jelszavakból: termelj többet, takarékoskodj az anyaggal, az energiával, vigyázz a minőségA zseb kényszerítő ereje — Ez nálunk magától értetődő követelmény — állítja lent, az egyik öntödében Vámos Jánosné főbizalmi ,— hiszen az emberek zöme teljesítménybérben dolgozik. S elhihetik. nem azért fog jobban dolgozni, mert ezt kéri tőle a vállalat vezetése vagy a szakszervezet. A saját zsebe kényszeríti erre. Világos beszéd, mely egyúttal arra is utal, nemcsak a közép- vagy a felsőbb szintéken, de a munkahelyeken is mást várnak már el a mozgalomtól, az apparátustól. mint korábban. Többek között világosabb célokat, hatékonyabb eszközöket. s az előzőeknél sokkal, de sokkal több használható információt. Ez még akkor is helyénvalói követelmény, ha Jerkus Ferenc, a megelőző idők tapasztalataiból kiindulva megjegyzi: — A mindennapok gondjait, a helyi problémákat nekünk, itt Kisvárdán kell megoldanunk. Oda-vissza A tapasztalt, sokat látott titkár sajnálja, hogy el kell búcsúznia tőlünk, de a napokban egyik dolgozójukat súlyos baleset érte. Bent fekszik a kórházban, elvesztette a fél kezét. Nerrvrég járt bent a szerencsétlenül járt férfi apja, a szakszervezeti titkárt kereste: a fia nagyon nekikeseredett .. . Indul tehát, megpróbál lelket önteni társába. Hálátlan szerep, de a szak- szervezeti tisztségviselő nem válogathat a feladatokban. Kelemen Attila, a vállalati szb szervező titkára veszi át az útikalauz szerepét, s ezt ezúttal szó szerint kell érteni. A 2. számú öntöde felé baktatunk, majd bokáig merülünk a híg, kormos sárban. Így most már értem, miért rekednek meg az ellenőrzésre, feladategyezte- tésre, tanácsadásra ide érkezett szakszervezeti tisztségviselők fent az irodákban ... — Nem azt akarjuk mi, hogy hetente tágítsák a fejünket, de a sokat emlegetett oda-vissza történő információáramlásra sosem volt még talán ennyire szükség — vélekedik Márton Imre, a vállalati szakszervezeti bizottság tagja. — A SZOT legutóbbi állásfoglalása. egyáltalán a központi szervek utóbbi tevékenysége szerencsére már jelzi, fent is látják, hogy aktívabb szerepvállalásra van szükség — így Kelemen Attila. — Ennek szükségességét nálunk jobban egyébként talán senki sem látja: egykettőre fejünkhöz vágják: ezt sem tudtátok elintézni, minek fizessem akkor a tagdíjat. Mindenki kedvére ? Ez utóbbi szavak sejtetni engedik, hogy min is folyik a vita a dolgozók között manapság. Többek között azon, hogy mi lehet, s mi nem a szakszervezet dolga. Ne le-' gyünk szentek, s valljuk be, sokan még ma is valamiféle fejőstehénnek nézik a mozgalmat. Befizetem a tagdíjat, s cserében várom tőle a segélyt, az üdülőjegyet, a szénutalványt. A dolgozók ösztönösen is érzik, hogy az egyénnel való törődés nagyon komoly követelmény, de né- hányan arról már megfeledkeznek: mindenkinek a kedvére azért még sem tehet a szakszervezet S nem csak azért, mert ez a másik ember kárára is mehetne, s nem csak azért, mert az ismert nehézségek miatt az állam sem vállalkozhat a „fejőstehén" szerepére. De sokszor még az indokolt kéréseket ^sem tudja a szervezet kielégíteni, ha nem képes elnyerni a gazdasági vezetés jóindulatát, hiszen az eszközök nagyobbik része az utóbbiak kezében van. Nem fordulhat máshoz — Akármennyire is szidják, néha szükség van a szakszervezetre — szögezi le Laczai István öntő-formázó szakmunkás, aki a legnehezebb munkák egyikét végzi sokadmagával a vállalatnál. — Mert vannak olyan helyzetek, mikor az ember nem is fordulhat máshoz, csak a bizalmijához vagy a szak- szervezeti titkárok valamelyikéhez. Segítséget, megértő szót leginkább tőlük várhatunk, még ha nem is tudják mindig keresztülvinni az akaratunkat. Az imént még a folyékony 'vassal bajlódó Laczai István is világosan látja tehát a szakszervezet mai legnagyobb dilemmáját: hogyan védje legjobban a tagok érdekeit, hogy az ütközetben a gazdaság érdeke se szenvedjen csorbát. Az már bebizonyosodott. hogy az előbbiek képviseletének eddig megszokott fbrmája aligha folytatható tovább. A feladat tehát egyértelmű. Megvalósítása viszont még a kezdeteknél tart... Balogh Géza KM
