Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-16 / 90. szám
1988. április 16. 09 látra a gojzervarrott, irgedlicsizma vastag mint nehéz ágyúk ka lövés után. A fel- megpillantotta esté- dőközben visszaérke- okat. Csak a nyaku- ák ki, úgy leskelőd- vihogtak szertelenül, rolt a juhászok britjének a felesége. Rá fájt már az öreg st mintha az ő hang- tta volna: '.étek már ... Az öreg ólja, másra nem futaz erejéből. — Kar- ?as orra valóban vé- tt Rózsinak ama szép i-bolyhos testrészén, ölönben sokkal kle- céljai lettek volna, a támaszkodott fel a ember. Dadogva ká- t. az anyátok istenit dtok itt? Dologra, íberei. Ha nem néz- k, egész niap kávézizonyok elszéledtek, uk égette az öreg ikét. Felment a légiire, és az ablakba A poros vasrá- iscsíkos sárga kecs- k döngtek. Itt fent t a levegő és a zaj- sak egy része halként az udvaron jöt- k az emberek, a egháznál állt a ju- rigádvezetője, erről tott az öregnek va- r majdnem elindult ikor észrevette, hogy ezető felesége átro- dvaron. Az alacsony kete ember mozdu- szenvtelen arccal a nyakába boruló :onyt. Rövid ideig ezalatt a juhász levetett, de akkor olyan hangosan, hogy felhallatszott az öreghez.' Karcsay zavartan épett hátra az ablaktól, pedig jól tudta, hogy a fényről nem látni be a félhomályba. Az első szint előtt a lépcsőfordulóban pergőtűz gyorsasággal kopogó lábbal felfelé indult valaki. Az öreg fel sem ocsúdott a meglepetésből, amikor a harminc körüli, kissé megizzadt asszony már előtte állt. Majdhogy el nem sodorta lendületével. Az öreg Karcsaynak elállt a lélegzete. Csal: nézte a szép ju- hászné arcát, amelyen először kényszeredett mosolyt, utóbb irtózatot iátott. Karikára tágult szemekkel lépett előrébb és reszkető kezekkel húzta magához az ijedt nőt. — Gyere tóét ... — csuikilot- ua, és szőrös ikeze megíndullt a poros munkáskabát alá. Áz asszony lélegzete végigcsap ott az öreg Kancsay arcán. A forró lehellerátől még erőszakosabb lett a itámadás. A gépzaj azonban .elnyelt minden hangot. Aztán hasadt az ing. öt éles köröm 'tépte M az öreg őszes szőrzettel borított meMflaasát. Fájdallimiaaat horkantál t ás áteresztette a nőt, aki ugyanolyan fürgén iramodott vissza ahogyan jött. Most aztán nem tudta az öreg Karcsay hová menjen. Fent a nők lent a juhász, akiinek biztos 'beszámolt a felesége ... Sziszegve .tapogatta magán az átvérzertit ingét. Néhány másodpercig tétován toporgott. Úgy érezte, rendeződnek vonása:, ibtegomibalite magán a dzsekit, és álldogált még egy kicsit. Köziben aprókat imádkozott: — Jaj* csaik most egy kicsit ne jöjjön senkii. —"Nem is jött, volt ideje magához térni. A félhomályban bajuszát pedergette — mindig ezt csinálta, ha tanácstalan volt —, és visszagondolt a régi szép időkre. Az apjára, akinek még intéző úr titulus járt, és egyetlen asszony sem kockáztatta volna meg, hogy ellenálljon, ha az intéző úrnak kedve kerekedett hozzá. Igaz, tette hozzá magában — nem volt nála snájdigabb legény se közel, se távol. Nemes, n/emzetes, viiitézQő karcsai Karcsay... De hát miit ér ma a kutyabőr? A vénséges Pannónia — mint mindig —, pöccintésre beindult. A gazdája megszokott elegáns mozdulatéval két uj,ja közé csippentette a csizmanadrág élét, hogy amint a csizma sarkát a sebességváltóhoz ériniti, változatlanul a combja közepén maradjon a szövet vasait vonala. Felnézett. Tekintete a szép juihász- nééval .találkozott, aki a férjével együtt bukkant elő a méhlegházból. Mögöttük jött az idősebbik fiuk, láncon türtőztetve egy borjúnagy ebet. A 'hatalmas tarka kutya vicsorogva próbált szabadulni', majd ledöntötte a lábáról a fiiú apját. Az öreg Karcsay tékintete nyugodtan siklott az asszonyról az urára. Közömbös hangon mondta, mielőtt a motorkerékpár gunutai kezdett volna: — Este kimegyek az akolihoz, ott tegyetek! — Látta az asszonyon, hogy mindent elmondott, ami a magrtárpad- lásan történt. A férfi arcáról azonban semmit sem .tudott leolvasni. A Pannóniával kikerülte a tanyaglazda félig süket feleségét, és hazafelé indult. ★ Ha az öreg Karcsay megmondta a juhászoknak, hogy kimegy hozzájuk a meglehetősen távoli hodályokhoz, az egyet jelentett valami játékkal. Létezett ugyanis .egy íratlan szerződés közte és a juhászok között, ami szerint a birkák őrzői időnként elvághatták a torkát egy-egy szép ürünak. No, nem azzal a céllal, hogy megvendégeljenek valakit a tsz fontos vendégei közül, hanem csak úgy saját maguknak. Ebbéli jogukban sehogy sem engedték magukat csorbítani. Ha valaki megtiltotta volna, hét csinálták volna még nagyobb titokban. Megtalálnák a módját. Az öreg Karcsay sohase beszélt velük erről a dologról, ellenben kiiszimatolita, hogy mikor kerül sor az ügyre, és akkor feltétlenül arra vetődött. A soros áldozat rendszerint ott függött megnyúzva és kizsigerelve az akoi hátsó ajtajára szegezve. Miután adott a módnak, és úgy ítélte meg, hogy eleget beszélgetett a juhászokkal, egyszerűen hátrament a megnyúzott ürühöz, és az egyik combját éles görbe bicskájával le- kanyarította. Utóbb már mietm várta meg az alkalmat, ha nem üzent, ha birkapörikölt- re éhezett. A délutáni szendergése, amihez néhány éve már hozzászokott, nemigen sikerült. Eszében járt, ami napközben történt. Felkelés után összeveszett a feleségével. Többször is próbálta magában elintézni egy „eh, sebaj” sóhajtással, de nehezen gyógyult a seb. Régi-régi sérelmek fájtak valamikor .ennyire elmúlihatat- lanul. ★ Az alkolnál halálos csend támadt, amikor a Pannónia morgása elhalt. Egy hang sem haülaltszoitt. Sehol nem látta az öreg a máskor láncon vicsorgó kutyát, a Gyilkost sem. A juhász is egyedül jött elő a kis földes padlójú házból. — Na, mi újság, Mihály? köszöntötte az öreg. Nyugtalanul nézett jobbra-balra, inkább szerette volna, ha a 'többiek is itt vannak. A juhász borostás arca ijesztően sápadt volt a .lemenő nap sárga-vörös fényében. Nem fogadta az öreg köszöntését. Villogó szemmel húzta össze nyakán a zsíros gallérú esőmentes kabátot, és csak nézett. — A .'többieket tán megette a Gyilkos ? kérdezte az öreg, hangja rekedtségén maga is meglepődött. — Attól kitelt vóna — hangzott a válasz. A juhász ujjaá megmozdultak a hosszú bot végén, ás szorosabban fonták körül a réz bikafejet. Az öreg szabályosan megijedt, de azért erőt vett magán. Megigazította a Pannónia tankján a bukósisakot, feljebb húzta a nadrágját, és sarkon fordult. Lassan, egyenes léptekkel indult szokott útján a hodáily hátsó vége félé. Mögötte nyikorgott, majd csapódott a házikó ajtaja. Nem nézett hátra. Csodálkozott magán, hogy erőt vett rajta a félsz. „Ugyan”, hehe- részett félhangosan, „próbálna velem ujjat húzni”. Megelégedéssel látta, hogy a megnyúzott tetem a szokott helyen függ. Miindkét combját levágta egyetlen dühödt mozdulattal a keresztcsont táján. Az ösztövér gerincét ráhúzta az egyik szegre. Amikor visszament a motorhoz, még mindig nem iátott egy lelket sem. A húst heJenaitota az erre, a célra magával hozott mű- anyagszatyorba, és a csomagtartóra kötött táskába dugta. Amikor a bukósisakot a fejére tette a mellegedő ablakában meglátta a .szép jdhász- né arcát. Olyan boldogan mosolygott rá az asszony, mint aki az angyalát látja. Az öreg Karcsay zavarában majdnem átesett a motor másik oldalára. Másnap fehér volt az öreg Karcsay, mint a meszelt fal. A szeme .kiatvaiflan, az arca gyűrött, a kedve mint a kivert kutyáé, A Pannóniára sem mert fedülni, még mindig úgy kóválygott a feje. Hatalmas pörköltöt főzetett az asszonnyal az este, és hiába lett egy kicsit rágós, annyit evett belőle, hogy éjjel csak forgolódott, álom nem jött a szemére. Lassú léptekkel ballagott a Fő utcán a Gyárfás-tanya irányába. Még a csizmája patkóját is elfelejtette a járdalaphoz vernL Alig tudott kitérni a juhász fia elől, akj biciklijét tolta vele szemben Egy nagy tábla bőnt vitt, amely keretre volt feszítve Az alja a pedál tövén támaszkodott, s közepe az ülésnél csúszkikit fél és alá. Még frissnek tűnt, émelyítő volt & szaga. Az öreg . Karcsaymal: nagyon csavarta az arcát. Nem állta meg szó nélkül: — Honnan van ez a nagy borjúbőr fiam? — Nem borjú ez, Karcsay bácsi — állt meg egy pilla- naltna a gyerek. — Apám tegnap meglövette a Gyilkost. Nem bírt már veilie, nagyon bolond kutya volt. A bőrös azt mondta, megveszi a bundáját. „Ezért nem volt hát sehol tegnap .ez a randa eb” gondolta az öreg Karcsay. A következő gondolata az ajtón függő megnyúzott tetem volt. Ekkor megmozdult vele a világ. összeafcadt szemekkel, vadul öklein dezve rohant az ütsz éli orgonabokrok közé. andült a halali... szat Szabolcsban Picassografikák t fénykép a nyíregyházi Jósa András Múzeumban. >b érte el a nyulat, szerzett több pontot, :t a győztes a futam- A futomgyőztes ebe- jabb párokba álMtot- js a következő össze- k során jutottak el a győzteshez, melynek a elvihette a biitiku- serlLeg), .és az elsőnek .magas lisztefLetdíjat. lyszabály rögzítette, az első díj 200 karó- kevesebb nem lehet, tekintélyes összegnek ott a századfordulón. zsy Albert, az egylet elnöke a legjobb ku- előtk .közé tartózott, ‘nilby” nevezetű agara- bebizonyította, mely agár két egymást kö- svtben is győzni tu- 5 és 20 induló eltené- yerte az 1898 és 1899 ilisö díjait, így gazdá- juttotta a díszes serás a tekintélyes öszszeget. A pénzas urak fogadósokat is köthettek angol mintára. A nagy világégésiek nyomtalanul tetör ölték a magyar vadászat palettájáról az azt színesítő íáikavtadászaiti formát. Korunk vadászai nehezen képzelhetők el a modem sörétes és golyós vadászfegyverek nélkül. Az .is bizonyos, hogy egyetlen vadász sem válna meg kedvenc puskájától .köztük e sorok írója sern), hogy ettől eltérő módon hódoljon vadász- szenvedéiyénék. Azonban nosztadigiakedvalő későbbi nemzedékek talán felújítják majd az elfelejtett falkava- dászatot. Üzheti-e .igazi magyar vadász fegyver nélkül a vadait? Pillanatnyilag nem, de a m/inket követők talán már máshogy válaszolnak. i Horváth László Magyarországon legutóbb húsz éve, 1968-ban rendeztek Picasso grafikai kiállítást. (Akkor Daniel-Henry Kahnweiler művészeti író, Picasso gyűjtője, műkereskedője állította ki a Szépművészeti Múzeumban kollekcióját.) Éppen abban az évben, amikor a nyolcvanhét éves örökifjú művész alig fél év alatt elkészítette 357 lapból álló grafikai sorozatát, amelyben szinte újra élte festői életrajzát. Ezt a cím nélküli sorozatot vásárolta meg aztán még a művész életében a Ludwig házaspár, és tavalyi magyar- országi alapítványuk keretében érkezett a kollekció a Magyar Nemzeti Galériába. Ez az anyag Picasso grafikái címmel május 15-ig látható a Budavári Palota „A” épületében (a Magyar Murfkásmoz- galml Múzeum termeiben). A kezdetben igen sokféle műtárgyat gyűjtő-vásárló Irene és Peter Ludwig érdeklődése az ötvenes években éppen Picasso művészetének hatására fordult a kortárs festészet, szobrászat felé. Peter Ludwig 1950-ben művészettörténeti disszertációját is századunk e meghatározó művészéről írta: Picasso emberképe — egy generációsán meghatározott életérzése címmel, És kortárs képzőművészeti gyűjteményét éppen Pi- casso-alkotásokkal alapozta meg. Két nagyméretű Picas- so-festmény (a Matador és á Meztelen nő, valamint a Muskétás karddal) a letéti kiállítással érkezett tavaly őszszel Budapestre, amelyet láthatott a közönség a Magyar Nemzeti Galériában. Gyűjtő és művész személyes kapcsolata később is eleven maradt. Ludwigék gyakran voltak vendégei Picasso műtermeinek, verai- százsainak. Sokat vásároltak a művésztől és műkereskedőitől. Sikerült megszerezniük az 1930—37 között készült Suite Vollard száz lapból álló metszetsorozatot, a Minotau- romachia grafikai sorozatot, az 1960-as évekből datált Franco álma és hazugságai című 156 rézkarcot, jó néhány jelentős olajfestményt, szobrot és a 357 grafikát. Számos régi festménye, rajza kel új életre, jelenik meg új és újabb értelmezésben a Ludwig gyűjteményben szereplő grafikai sorozatban. Mint Picasso életműve, e sorozat is ciklusokba rendeződik. A művész rendszerint egy-egy témát gyors egymásutánban járt körül, másrészt újra és újra visz- szatért, és új módon értelmezett változatokat rajzolt, festett. Cirkuszi jelenetek, a műterem, művész és modell hármassága, a bikaviadalok, a minotauromachia, Velazquez Las Meninas-ának modern variációi, a béke allegóriája — mind visszatérnek összegezve, újraélve e lapokon. Történelmi és festői korszakokhoz kötődő témáinak variánsai mind-mind jelen vannak az 1968-as rézkarcokon. A 357 lapból technikai okokból 347 utazott Magyar- országra. Kivételes alkalom ez a hazai művészeti életben, hiszen ilyen sok és változatos Picasso-grafika nem ! szerepelt még hazai múze- : umban. K Budapesten látható f
