Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-16 / 90. szám

Lenin végakarata Az iSZKP központi lapja, a Pravda az átalakítás és az ideológiai megújulás szellemében cikksorozatot indított a történelem fehér foltjairól. Elsőként Leninnek a bolsevik párt következő kongresszusához intézett leveleivel foglal­kozik, s bemutatja, !kik és milyen (módszerekkel kezdték figyelmen kívül hagyni Lenin tanácsait. A dokumentumo­kat Vlagyimir Pavlovics Naumov, a történelemtudomány doktora kommentálja. Terjedelmi okokból mi csak részle­tek közlésére vállalkozhatunk. LELKIERO (Lenin titkárainak napló­jából: 1922. decembere. A Népbiztosok Tanácsának el­nöke 12-ón dolgozott utoljá­ra kremlbeli irodájában. Másnap többször rosszul lett, így a továbbiakban a laká­sán dolgozott, tárgyalt, írt, tervezett.) December 20. Lenint meg­látogatja Foester professzor. Vlagyimir Iljics szívélyesen üdvözli, érdeklődik, hogy uta­zott. A későbbi események meg­értése szempontjából nagyon fontosak a német ideggyó­gyász szavai, akivel Lenin kezelőorvosai konzultáltak. „Lenin betegségét — mondta a professzor — elsősorban belső okok váltották ki és belső törvények szerint ha­talmasodott el, a külső té­nyezőiktől függetlenül, kö­nyörtelen szükségszerűség­gel... Ha Lenint 1922. októ­berében és később tétlenség­re kényszerítették volna, ezzel megfosztották volna utolsó nagy örömétől, amely életében megadatott. Min­denfajta tevékenység teljes további eltiltásával beteg­ségét nem lehetett volna fel­tartóztatni. Vlagyimir Iljics számára a munka az életet je­lentette, a tétlenség pedig a halált.” December 23-ra virradó éjjel a beiteg állapota rosz- szabbra fordult: betegsége továbbterjedt, jobb keze és jobb lába megbénult. Ettől kezdve Vlagyimir Iljics nem tudott egyedül írni. December 23. Lenin meg­kéri A. M. Kozsevnyikov dok­tort, engedélyezze, hogy öt percig diktáljon a gyorsíró­nak, mert „nyugtalanítja egy kérdés”, és attól fél, nem tud maid elaludni. Miután meg­kapta az engedélyit, lakására hivatja (20 óra után) M. A. Vologyicsevát. Vologyicseva feljegyzése: „4 percig diktált. Rosszul érezte magát. Ott voltak az orvosok. Mielőtt diktálni kezdett, így szólt: „Tollba aka­rok mondani önnek egy le­velet a kongresszushoz. Írja!” Gyorsan diktált, de érződött, hogy beteg. Miután befejez­te, megkérdezte, hányadika van. Miért vagyok olyan sápadt? ... így diktálja Vlagyimir Il­jics a Levél a kongresszushoz első részét, amelyben a KB összetételének munkásokkal való kiegészítéséről volt szó. Ugyanazon a napon, miu­tán Sztálin, Kamenyev és Buharin beszélt az orvosok- ! kai, döntés születik. „1. Vla­gyimir Iljicsnek napi 5—10 percet szabad diktálnia, de ez nem lehet levelezésjelle- gű és ezekre a feljegyzésekre Vlagyimir Iljics nem várhat választ. Senkit nem fogad­hat. 2. Sem a barátai, sem családtagjai nem közölhetnek semmit Vlagyimir Iljiccsel a politikai életről, hogy ez ne késztesse gondolkodásra és ne izgassa fel. Lenin lakására hívatja Vo­logyicsevát és (10 percen át) diktálja a Levél a kongresz- szushoz második részét, amely a pánt kiemelkedő ve­zetőinek személyes jellem­zését tartalmazza. Vologyicseva feljegyzi a naplóba: „Figyelmeztetett ar­ra, hogy a tegnap és ma le­diktált szöveg szigorúan tit­kos. Ezt nemegyszer hang­súlyozta. Azt kívánta, hogy mindazt, amit diktál, külön helyen tartsam különös fe­lelősséggel, és kategoriku­san titkosnak tekintsem.” — Itt kitérőt kell tennünk — mondja Vlagyimir Nau­mov. — Lenin nem akarta, hogy valaki, beleértve a Po­litikai Bizottság tagjait is, időnek előtte megismerje azokat a személyes értéke­léseket, amelyek ezekben a dokumentumokban foglal­tattak. Ez érthető. El lehet képzelni, mivel járt volna, ha Lenin feljegyzései idő előtt ismertté válnak. És mi történt? Az összes feljegyzésről, Legalábbis ame­lyek december 29-ig készül­tek L. A. Fotyijeva (Lenin titkárságának a vezetője) tá­jékoztatta Sztálirít és a Po­litikai Bizottság néhány más tagját. Tehát a Politikai Bizottság tagjai és a KB-itagok egy része tudott azokról a szigo­rúan titkos jellemzésekről, amelyeket Lenin a párt né­hány vezetőjéről írt! Vlagyi­mir Iljics pedig szilárdan meg volt róla győződve, hogy végakarata a pártkongresz- szusig a legszigorúbb titok­ban marad. 1923. január 4. Lenin Fo- tyijevának kiegészítést dik­tál kongresszusi levelének dec. 24-én kelt részéhez, Sztálint jellemzi benne, meg­fontolandónak tartja, ho­gyan kellene őt az OK(b)P KB főtitkári posztjáról áthe­lyezni. A JELLEMZÉSEK — Először is, Vlagyimir Pavlovics, pontosan meg kel­lene határozni, mit értett Lenin személyes jellemzé­sen. — Elsősorban nem a jel­lemvonásait, hanem a párt ügyéhez való viszonyt, a vi­lágnézeti alapállást, a mar­xizmus iránti hűséget, a helyzet dialektikus elemzé­sének képességét. Sztálin. Jól ismert mon­dat: „Sztálin túlságosan go­romba, és ez a fogyatékosság, amely teljes mértékben elvi­selhető körünkben és kom­munisták közötti érintkezés­ben, tűrhetetlenné válik a főtitkár tisztségében.” Mikor, és milyen körülmé­nyek között lett Sztálin fő­titkár. Hiszen azelőtt nem volt ilyen tisztség a párt­ban ... 1 Sztáiiiint 1922. tavaszán vá­lasztották az OK/to/P KB fő­■ titkárává. Ezt megelőzően — 1919. márciustól politikai bizottsági tagként — a Nem­’ zetiiségfi Ügyeik Népbiztossá­• gát és a Munkás-panaszt Fel­■ ügyelietet vezette. Mind a polgárháború éveiben, mind az ezt követő első éviekben, vagyis addig az időig, amely­ről most szó van, Sztálin erős akaratú vezetőnek, kiváló szervezőnek bizomyullrt. Eze­ket a képességeit a pártban látták és méltányolták. 1921. máisocíiik féléitől kezd­ve a Politika; Bizottság meg­bízza a Központi Bizottság szervezési ügyeinek kézben tartásávad. Az ő dolga a KB- plénumok és a központi vég­rehajtó bizottsági ülésszakok előkészítése, vagyis lényegé­ben KB-titkári megbízatást lát el. Azt is meg kéül említeni, hogy Lenin a szovjet kor­mány vezetője volt. Papírfor­ma szerint. Vlagyimir Iljics - nek a pártban, a KB-foan nem volt tisztsége. De ő ve­zette a KB ás a Politikád Bi­zottság üléseit. Ily módon Le­niin gyakorlatilag nemcsak a Népbiztosok Tanácsának, ha­nem a párt Központi Bizott­ságának is a vezetője volt. S ténylegesen az ő munkáját segítette a KB itiltikána, a Tit­kárság vezetője. Hivatalosan nem létezett ilyen funkció, a gyakorlatban azonban kivá­lasztódott erre a titkárok egyiké, aki aztán a Titkárság munkáját irányította. Antiikor Lenin egészsége megromlott, szükségessé vált a Titkárság megerősítése. Olyan nagy tekintélyű veze­tőt kellett találná, aki Lenin távólléltében képes a párt ügyeinek intézésére. Sztálin­ra .esett a választás. Akkor döntöttek úgy, hogy e funk­ció presztízsének emelése vé­gett főtitkárinak nevezik el. Vágyás megkülönböztetik a többi 'titkártól. Ez a beosztás kulcsfontos­ságúvá kezdett válni a párt és az államhatalom szem­pontjából. Lentin észrevette és megértette ezt. Ebből kö­vetkeznek alábbi ssaviaii: „Sztálin elvtárs, amióta fő­titkár lett, felmérhetetlen ha­talmait összpontosított kezé­ben, és nem vagyak biztos benne, hogy mindig elég kö- rüüteklinitően tud majd élni ezzel a hatalommal.” Mindez — az egy kézben összpontosított felmérhetet­len hatalom, amniaík a lehető­sége, hogy nem elég körülte­kintően él majd vele, plusza durvaság, a gyakori haragos, szeszélyes, türelmetlen kirob­banások — arra késztették Leniint, hogy ilyen javaslatot tegyen: „Gondolkozzanak azon, hogyan kellene Szálint erről a posztról áthelyezni”. A VÉGAKARAT SORSA — Hogyan alakultak az események azután, hogy Na- gyezsda Konsztantyinovna Krupszkaja hivatalosan átad­ta a KB különbizottságának Lenin iratait? — A különbizottság tagja volt Kamenyev, Sztálin és Zlinovjev is. A KB 1924. máj. 21-i ülése Kamenyev előter­jesztése nyomán határozatot fogadott el arról, hogy a kongresszushoz írt Hevedet niem a plenáris ülésen, ha­nem delegációnként kefll is­mertetni. Ez kiegészült még azzal, hogy a lenini doku­mentumokat nem szabad le- .másolni. Ezért nem hozták ezeket nyilvánosságira. A kongresszusi küldötteik cso- pomtjai eliőtt Kamenyev, Zi- novjev, Sztálin szólalt föl. Az ő interpretációjukból azt le­hetett érteni, hogy Leniin csak mint lehetőséget vetette fel Sztálin elmozdítását a fő­titkári posztról. Ez a nagyon fontos politi­kai dokumentum nemcsak el­mélyült olvasást, hanem ko­moly megfontolást, eszme­cserét, hangos gondolkodást igényelt volna’. De egyetlen kongresszusi .küldött sem ve­hette kézbe. Így aztán nem wollt vita sem ... (Fordította: Marosi Lajos r~ : Űzheti-e igazi magyar va­dász fegyver nélkül a va­dat? A szakértő nyomban meg­adhatja a nemleges választ. A vadászati gyakorlat és a szabályok a vadászatnak , ma kizárólag a fegyverrel történő formáját ismerik el. Az átlagos magyar vadász talán nem is gondol rá, hogy napjainkban is létezik fegyverropogás néLkülli tár­sas vadászati forma. Igaz, hogy az esetleges látványért hosszabb utazást kell tenni. El 'kell jutni a Brit-szigete­kig ahhoz, hogy közelebb­ről is megismerhessük ezt a századelőn még Magyar- országon is virágzó, de mos­tanra elfeLejtett sportot — a falikavadászaitot. A hagyománytisztelő an­golok, skótok mind a mai napig gyakorolják eat a ki­váló sportot nyújtó vadá­szati formát. • Agár- és ko- pófaikáik, no meg vadász­lovaik segítségével űzik a nagy- és apróvadat egy­aránt. Vadásznyelvük is különb­séget tesz a fegyverrel, és a kutyával, lóval, tehát fegy­vertelenül vadászó emberek között. Az előbbit lekicsiny­lőén shooter vagy marks­man (lövész) elnevezéssel illetik, utóbbi a hunter vagy huntsman (vadász). Kiemelve ezzel is a fallkavadászat igazl vadászspontjélliegét. Hazánkban ez a forma az 1820-as években Széche­nyi István kezdeményezésé­re terjedt el, aki sok más jelentős tette mellett meg­teremtette a vadászatnak ezt a sajátos módját. Az első ha­zai falkavadász -,tá rsasá g 1824-ben alafcuüit. Nem sokat késlekedtek megyénk sportemberei sem: 1842-ben mégalakították a Sziabodcsvánmegyei A garás z Egyletet, melynek tagjai ki­dolgozták az egylet alapsza­bályait és versenyszabálya­it, továbbá számos jelentős versenyt szerveztek. Széchenyi maga is ked­velte és nagyra tartotta a falkavadászatot. Így ír róla: — „Minden ami az egész­séget előmozdítja, az érzé­keket élesíti, a függetlensé­s-----------------------------------------­Esik Sándor: A z öreg Karcsay szol­gálati járműve az az 1 ócska Pannónia volt, amelyiket még az agitálás után vettek az első tsz-el- nöknek. A nagy kort meg­ért, és még ma is mutatós­fényes jármű annak idején legalább akkora becsnek ör­vendett, mint ma a Volga. Nem sokáig járt az első el­nök motorral, hamarosan ko­csit szerzett maga alá. Az­óta nyűvi egymást az ős- Pannónia és az öreg Kar­csay. ö persze nem vesz tu­domást a motor koráról, mint ahogy a sajátját sem érzi. Ma is úgy ül rajta, mint húsz évvel ezelőtt. Igaz, a világháborúból származó örök­életű bőr pilótadzseki és az ugyancsak elkoptathatatlan halszálkás szürke posztó csiz­manadrág, no meg a gojzer- varrott fűzős birgedlicsizma sem változott. Az öregnek cso­dálatosképp a haja és a baju­sza is éppolyan tömött, mint fiatalkorában lehetett. Csak jócskán megőszült mind a kettő. De az asszonynép kö­zül azoknak a száma, akik emiatt a kútba is készek len­nének beleugrani... Nos, azok­nak a száma nem változott. Legalábbis az öreg Karcsay szerint nem. ★ A Gyárfás-tanyán — ahogy a tsz majorját az egykori bérlő után ma is hívják —, nem okozott feltűnést az öreg megérkezése. A Pannónia rit­kákat pöffentve gurult be a kapuban levő mérlegház előtt. get emeli, az érzékiséget tá- voitairtja, nagy kiszámítha­tatlan éntékkeí bír — ezért, és egyediül ezért, szeretem a vadászatot, és a lovais.va­dászatot még inkább.” Nagycenki fiaikája 12 pár kopóból állott, s hozzá 15 vadászdova is volt a „legna­gyobb magyarnak", mélyeket Angliából hozatott. A cenki kopókkal hetente ' négyszer Vadásztak rókára, szarvas­ra, majd nyúlna. De hogyan is zajlott egy ilyen falLkavadászat? Az 1397- ben kiadott Pallas Nagy Lexikon a következőképpen írja le a vadászat lefolyá­sát. „A vadászatot a fiaiikainagy, fallícamester rendezi. Az in­dítóebeik által felvert vad nyomára a fiaikét az osto­ros személyzet ráitareiván, megindul a futam, mely a kutyák és az őket lóháton követő vadászok részvételé­vel addig 'tart, míg a vad megáll, illetőleg míg a ku­tyák le nem fogják. A le­fogott vadat a legelső va­dász úr kegyelemdöféssel (kill) megöli. Ez a halali (kürtjei), miikor a vadászkür- töket megfújják, a vadá­szok e jelre egybegyülnek, jobb kezükről a kesztyűt lehúzzák és vadászíkésüket félig kihúzzák a hüvelyéből. Erre következik a -kapzsina- eresztés (Curée)”. (Az elejtett A Megyei Levéltárban őrzött „A SZABOLCSVÄRMEGYEI AGARÁSZ-EGYLET ALAP­SZABÁLYAI” címlapja. A bömböm motort — így hív­ta a tanyagazda félig süket felesége a Pannóniát —, a szokott helyére támasztotta, ahol nem érte a nap. Meg­állt egy kicsit, megnyújtóz- tatta a derekát. Hunyorogva nézett az udvar másik olda­lán emelkedő magtárra. Régi, fehérre meszelt falú épület volt, sok apró ablak­kal, amelyek felett szemöl­dökként piros téglaívek hú­zódtak. A tágas udvaron a seregnyi vadgalamb, veréb és a jóisten többi éhes madara nem törődött a jövő-menő teherautókkal, a pótkocsis traktorokkal, ugrálva, tipegve szemelgette a rozsot. Csak ak­kor rebbentek fel, amikor az öreg Karcsay döngő léptek­kel elindult a magtárépület irányába. Nagyon büszke volt súlyos, határozott járására, ezért úgy oda-odavágta a patkós birgedlicsizma sarkát, hogy azt egy katona is meg­irigyelhette volna. Sarkig tár­ta a magtárajtót, de nem lé­pett be azonnal, mert meg­állította a kiáramló por és a tisztítógépek sivító zaja. Ha­talmas rosták dohogtak oda­bent. A kombájnoktól behor­dott rozsot szórták rajtuk, különválasztották az ocsútól és a benne termett szöszös- bükköny gömbölyű magjától. ★ Ingatag falépcső vezetett fel az alacsony plafoné eme­letekre. Mindegyik padlóján tágas lyuk nyílt, hogy egy zsákos ember könnyedén fel­haladjon rajta vállán a te­Es lalkav Ábrányi Lajos í'estménj vad értékesebb részeit (r kárnak a farkát) levágja s diiadaljielvényül átviszik, többit zsákmányul dobják kutyáknak.) „A sikerült v dászat esetén a vadászta saság a föiveg mellé zc gallyat tűzve, kitetsző mi lett .tér haza.” A vadászat így zajlott szabolcsi agarászoknál azonban a Szabölcsvárn gyei Agarász Egylet m versenyek lebonyolításé' is foglalkozott. Az egy csaknem száz évig műi dött, de legjobban dokumt tált időszaka 1895 és li közé esiik. Ebben az idolban fa agarászversernyelk megreru zásét ibekintették fő te1 kenységükmek. Ezek a v senyék a benevezett agai számától függetlenül, új nevezett összevetéseik soa dőltek el. A kutyák pári ban futattak, ás aimeilyiiik ! herrel. Az öreg Karcsay U san indult felfelé. A desz reccsenéseit elnyelte a zat tolás, alakját pedig a féli mély és a por. Az első szí ten csak a fejét dugta ki feljáró lyukán, és úgy teki tett körbe. Senkit sem látc csak két gép szíjának cs tegését hallotta. Ezek me nem kellett ember, mert lülről kapták a magot, amint átment rajta, a fö szintre bocsájtorbták. Felnéz a plafonra, ahonnan pici í rolások zaja szüremlett. öreg Karcsay érezte, hogy J célhoz ér. A második emeleten eg; dűl kapargatta a szétgur bükkönyszemeket Rózsi, a cigánylány. A bükköny t pattogott szét a lapát éle al: mint a sörét. Rózsi halk dudorászott, de ezt a mell te sivító triőr miatt ra kívül nemigen hallhatta S( ki. A lába alatt apró bai tacskó ugrándozott, az eg; lány hagyta itt a munkac patból. A többiek elmen kávét inni a tanyagazda leségéhez. Rózsi nem ve észre, ahogy az öreg Karc; felóvakodott a tágas lyuk Csak arra lett figyelmes, tu a tacskó nem körülötte rál, hanem cérnahangon ug ni kezd. Amikor megford már késő volt. Az öreg kit te kezéből a lapátot és olc ra dobta. Megkarolta a li derekát és egy mozdulattí kövér zsákok mellé pendi tette. Nagy, dongás mellk; val odaszorította Rózsit, ijedten vinnyogott. — Jaj Laci bácsi... akar — fulladozott a sül test alatt. — Tudod te azt — szusz ta az öreg. Ekkorra már r volt szoknya a lányon. Az öreg Karcsay lába masztékot keresett a sin: kopott deszkákon. Ebből a baj. A bükkönymagon Kutya bőr KU HÉTVÉGI MELLÉKLET A SZABOLCSVÄRMEGYEI O AGARÁSZ-EGYLET o ALAPSZABÁLYAI. NVUKOVHA/AN NVOMATOTT JÓ«» El I K KŐNVVNVOMIlAjAlAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents