Kelet-Magyarország, 1988. április (45. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-16 / 90. szám
Ne csak a megszálltnak ügye legyen! Nyelv és magatartás KU HÉTVÉGI MELLÉKLET 1988. április 16. 9 Szűcs György üzletvezetőnél, aki szerint a jé kereskedő nem ismeri a nincset és a nemet, továbbá azt a választ sem, hogy majd holnap Képeinken: Elemistaként, az ifjúkor telén mundérban és ma. A Csemege „aranycsapata 1967-ben”. Balról jobbra: Gincsai István, Szűcs György, Madai Géza, Dévényi József. Meghitt hangulatú vendégségben voltunk egy verő- fényes délelőttön a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székházában. Meghívót kaptunk abból az alkalomból, hogy a „Beszélni nehéz!” rádiósorozat elérkezett 300. adásához, egyszersmind ünnepeltük a kiterebélyesedett mozgalom életre hívójának, Péchy Blanka művésznőnek a születésnapját. A szűk körű ünnepi találkozó, melyen képviseltette magát a Művelődési Minisztérium, az újságíró-szövetség és a Magyar Rádió, baráti, közvetlen légkörben zajlott le. Ki is fejeztük, amit valamennyien éreztünk: az együttlét olyan családias, akárcsak közönségtalálkozóinkon. Pedig a jubileumi ünnepség nem udvarias gesztus volt csupán, hiszen a HN hivatalosan is első pártfogója mozgalmunknak, mint a beszéd- és magatartáskultúra ügyének letéteményese és felvállalója. Az eseményen Garamvölgyi József országos titkár mondott köszöntő szavakat, majd Deme László professzor, a műsor tudományos vezetője szólt, rövid visszatekintést nyújtva 12 év munkájáról, őt követte Lörincze Lajos meleg hangú, és a magyaros humor elemeit sem nélkülöző szavaival. Elmondta, hogy a műsor létrejöttében ö is részt vállalt mint az akkor már 18 éves testvérműsor (Édes anyanyelvűnk) szerkesztője. Idézek beszédéből: „Tájnyelvkutatásaim során tudtam meg, hogy a Nyírségben gyalogsátán a népi házasság- közvetítő neve, aki általában nem kedvelt személy. Nos, én vállalom ma is ezt a szerepet, és bizony nem kell szégyenkeznem." Egyébként még a beszélgetés előtt megkért a professzor úr, hogy rendszeresen küldjem el neki a rádió és televízió műsoraiban észlelt nyelvi vétségeket. Ezt a munkát persze örömmel vállaltam, és el is kezdtem. Péchy Blanka művésznő többek között azt is elmondta, hogy szívéhez legközelebb állnak a Beszélni nehéz '.-körök népes táborából a szakmunkástanulók, akik iskoláik jellege ellenére a leglelkesebbek a munkában. Ezután került sor a kiváló társadalmi munkás kitüntetések átadására. Tizenhármán részesültünk ebben a megtiszteltetésben az országból. Néhányan mi is szóltunk, főként a műsorról, magam először megköszöntem társaim nevében is a kitüntetést, megjegyezve, hogy mi nem vártuk ezt, hiszen együttes munkánkat nem érezzük áldozatnak vagy jutalmazandó- nak, hanem hazafias kötelességünknek. Elmondtam, hogy bár én igen szerencsés nyelvi környezetben nőttem fel, nyírségi községben (Szakoly), továbbá debreceni diákéveim alatt is a legjobb nyelvi hatások értek, mégis mint a mozgalom aktivistája a 12 esztendő folyamán sokat tanultam — beszédemen lemér- hetően is. Deme professzor úr megjegyezte: a törzsgárda változik idővel, ám a beszédkultúra fejlesztésének nagy ügye, a mozgalom marad, és buzgó munkásokat vár továbbra is. Ide kívánkozik a titkári megnyitóból a magvas megállapítás: „Anyanyelvűnk állapota, tehát a nyelvi magatartás elválaszthatatlan része az emberi magatartásnak. Ápolása nemcsak a nyelvészek és néhány „megszállott’ ember ügye, hanem mindenkié, aki felelősséget érez országunkért.” Háromszor jegyezte el magát Szűcs György, a nyíregyházi Kossuth téren lévő Csemege ABC vezetője a kereskedelemmel. Először 45 évvel ezelőtt, diákként, 14 éves korában. Ekkor még csak kifutófiúnak jelentkezett a Fiume utca (ma Budai Nagy Antal utca) környékén lévő szatócsüzletekbe. Ez az idő még a kereskedelem története azon szép korszakának a végéhez tartozott, amikor a jobb kereskedők, ha a vevő úgy kívánta, házhoz küldték az árut. Amikor még a megyeszékhelyen a Lakner pékség inasai kerékpáron indultak el hajnalonta, hogy reggelihez való friss-meleg cipóval és kiflivel kopogtassanak be a lakások ajtaján. Szűcs Gyuri a nyári szünetekben vállalt ilyesféle elfoglaltságot, némi borravaló, aprópénz reményében. A mát- kaságból azonban ekkor még nem lett életre szóló frigy, mert a háború végén hadifogolynak vitték el a 16 éves fiút. Hogy miért, erre máig sem kapott választ. Csak néhány évvel később, 1948- ban került haza. A pesti kereskedő nagybácsi nyúlt a munka nélküli fiatalember hóna alá. Jól jött a segítség, hiszen még a ruhát is a szomszédból kellett kölcsönkérnie. A nagybácsi munkát is kínált, a nagytétényi kis fűszerboltba maga mellé vette az unokaöccsét. Ez a „jegyesség” három hónapig tartott. — Zajácz Mihály, a nagybátyám ízig-vérig kereskedő volt. Nála tanultam meg: mindent a vevőért, mindent az üzlet érdekében. Általában hajnali háromkor keltünk, bementünk a nagyvásárte- lepre, bevásároltunk. A friss áru már hat órára ki volt pakolva a boltban. Késő estig dolgoztunk. Kicsit másféle volt akkor a kereskedők munkája, mint manapság, hiszen a kicsomagolt árut még nem ismertük, a paprikát, sót kézzel sodort papírzacskóba adagoltuk. A petróleumot reggelente fel kellett pumpálni egy tartályba, abból mértük ki. Szűcs Györgyöt rövid inaskodás után egy volt hadifogolytársa, a közelmúltban elhunyt neves rímfaragó és író, Romhányi József átcsalta az orvosi egyetem menzájára raktárosnak. — Nagyon gyenge volt az egyetemisták étkeztetése. Érdekes viszont, hogy az étlapra kerültek akkoriban a ma igen korszerűnek mondott szójás ételek. Ezek amerikai segélyként érkeztek. Ezután 1950-től kétéves tényleges katonai szolgálat következett. Leszerelés után az üzemélelmezési vállalat fő- igazgatóságához került szervezőnek, majd a szülei hívására — nehogy másnak utalják ki a lakásukat — hazajött Nyíregyházára. Megyénk akkoriban sem bővelkedett munkalehetőségben, s ezért csak néhány hónap múlva sikerült elhelyezkedni. Nyíregyháza kereskedelme még gyermekcipőben járt, alig huszonöt-harminc üzlet volt a városban, s ezekre sem lehetett ráfogni, hogy tágasak, modernek lennének. Ne felejtsük, 1953-at írtak. Nehéz időket éltünk akkoriban. — A magánkereskedelem már megszűnt, megalakultak a nemzeti vállalatok. Az erőltetett tempójú és túlzott mértékű államosítást a kereskedelem is megsínylette. Jó és becsületes kereskedőket is meghurcoltak oktalanul, sokan el is hagyták a pályát. A legtöbb viszont belépett a nemzeti vállalathoz. A jegyrendszer megszűnt, ám sok mindent, például vajat, rizst, citromot mi boltosok is ritkán láttunk — jegyzi meg. Ezután a Nyíregyházi Városi. Tanács kereskedelmi csoportjához hívták meg előadónak. A beszolgáltatások keserű idejét éltük. A tanácson a legkeményebb munkának a piaci ellenőrzést tartották, hiszen csak az a termelő árulhatott a piacon, aki már a beadását teljesítette. Érthető, hogy akkoriban még kevésbé számított népszerűnek az ellenőrzés. Két év múlva Madai Géza üzletvezető-helyettesnek csalta át a Csemegébe. Tizenhárom évig dolgozott ebben a munkakörben. Ez idő alatt vált Szűcs György igazi kereskedelmi szákemberré. A szükséges tanulmányokat is elvégezte a közgazdasági technikumban. Ebből a jegyességből viszont már életre szóló kapcsolat maradt, és azóta is a Csemege Vállalat dolgozója — igaz, 1968-tól már egy másik Csemege ABC üzletvezetője. — Több mint harminc éve dolgozom a kiskereskedelemben. Sokat változott azóta minden. Az ötvenes években igazi értékesítési munkát ■ szinte nem is végeztünk, inkább elosztásról volt szó. Sok mindent nem lehetett kapni, s még akkor sem kínálták magukat az előre csomagolt áruk. Az volt a szokás, hogy délben váltáskor felhoztunk egy-egy zsák cukrot, lisztet, sót, és azt mértük estig. Ecetet, sőt a rumot és a konyakot is hordóból mértük ki. Olyan árukat is értékesítettünk, amilyeneket ma már nem is ismernek a vevők, például borspótlót. Nem árultunk viszont tejet. Emlékszem, az ötvenes évek végén is kannákban hordták be házhoz a frissen fejt tejet Pa- zonyból, Őrösről, Nyírszőlősből. A tejeseknek „havikönyves” kuncsaftjaik voltak. Természetesen az önkiszolgálást sem ismertük, s bevallom — mikor bevezették — eleinte nem lelkesedtem érte. Ma már nem is vállalnék el másféle üzletet. A Szűcs György vezetése alatt álló Csemege ABC — túlzás nélkül mondható — s megye egyik legkedveltebt élelmiszerüzletévé vált. A leg kedveltebbé és a legforgalmasabbá, hiszen évente 160 millió forintos forgalmat bonyolítanak le a ma már viszonylag szűk alapterületűnek számító üzletben. Az üzletvezető azt vallja, hogy szép, de nehéz munka a kereskedőké. — Nagyon sok energiát és lemondást kíván a mi munkánk. Ám jó érzés, ha bejön a vevő és azt mondja, hogy azért szeretek ide járni, mert itt többnyire mindent megkapok. Ez a legnagyobb elismerés, amit kaphat egy boltos. Ha valaki megtanulja ezt a szakmát, még korántsem biztos, hogy jó kereskedő is lesz belőle. Erre a szakmára születni kell. A jó kereskedő a nemet és a nincset nem ismeri. Továbbá azt a választ sem, hogy majd holnap. A vevőnek „add meg uram, de máris” kell minden. Ezek után felfokozott kíváncsisággal várom, hogy Szűcs György szerint vajon milyen tulajdonságokkal kell rendelkezni egy jó üzletvezetőnek? — Maximális vezetőképességgel, továbbá éleslátással és szervezőkészséggel. Csak kiváló szakemberből lehet jó vezető. A legapróbb hibákat és problémákat azonnal észre kell venni és orvosolni. Ezután az élesedő konkurenciaharcról beszélünk. A Csemegének, mint minden más cégnek, egyre inkább csipkednie kell magát, hiszen az utóbbi években hat korszerű ABC is nyílott Nyíregyháza belterületén. A magánkereskedelem is kihívást jelent. Az üzletvezető dicséretére legyen mondva, elfogadja, hogy a konkurencia egészséges dolog, amelyből végső soron a vásárló profitál. Megállapítjuk, hogy a megyeszékhely kereskedelmi szempontból kezdi elveszíteni szívóhatását, hiszen a környék községeiben, szerte a megyében is egyre több modern, korszerű üzlet nyílik, és bizony a vevő meggondolja, hogy drága pénzért beutazzon-e a városba vásárolni. Kérdezem tőle, vajon kedvelik-e a beosztottai? Rövid gondolkodás után határozott igennel felel, majd hozzáteszi — annak ellenére, hogy olykor kemény vagyok és mindenkitől maximális munkát követelek. Bizonyára mindenki megérti, hogy eredményes munkát csak így végezhetünk, és csak így maradhatunk a piacon. Jövőre nyugdíjba készül. Büszke, hogy még sohasem volt leltárhiánya és színvonalas üzletet vezet immár két évtizede. Ha fiatal lenne, újra a kereskedő szakmát vállalná. Bodnár István Keresztessy Attila Sípos Nóra grafikája FRANTISEK halas Vallomás Mindentől meghatva ami csak a szerelem tehozzád simulok mindentől megbántva ami csak a szerelem előled elfutok Mindentől ámulva ami csak a szerelem a csendet vigyázom mindentől betegen ami csak a szerelem gyöngédségre vágyom Mindentől letörve ami csak a szerelem hű ajkak éjjelén mindentől elhagyva ami csak a szerelem hozzádig növök én Gabulya Pál fordítása
