Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-10 / 59. szám

2 Kelet-Magyarország 1988. március 10. Belvárosi utcarészlet Nyíregyházán. A háttérben a közelmúltban felújított Centrum Áru­ház épülete. (Császár Csaba felvétele) Nyíregyháza díjnyertese Á fotóvideós sorozata Gulyás Miklós, az iparmű­vészeti főiskola harmadéves hallgatója kapta a nyíregy­házi művészeti hetekre ala­pított egyik alkotói díjat a városi tanácstól. A megnyitó ünnepség forgatagában ké­szült villáminterjúnk. — Mit érzett, amikor szólítot­ták. hogy vegye át a díjat ta­nácselnökünktől? — Meglepett, erre egyálta­lán nem számítottam. Né­gyen kaptunk díjat az idén, de szerintem senki se tudta közülünk, mert csak én va­gyok itt, én sem emiatt, ha­nem azért, mert páran eljöt­tünk segíteni, „feltenni” (be­rendezni) a kiállítási anya­got ... — Pár perce vette át a borí­tékot. megnézte már. mi van benne? — Még nem volt időm. De majd most. Tessék: néhány darab zöld papírpénz ... Ügy látom, négyezer... Hűha! — Egészen belemelegedett. Meglepte? Mire költi? — Én most bármennyit el tudnék költeni, egyelőre a tartozásokat rendezem belő­le, vettem'ugyanis egy fény­képezőgépet. Eddig csak kis­filmes gépem volt... — Honnan ez a vonzódás a fotó világához? — Tizenkét éves voltam, amikor megláttam először előjönni a képet. Azt hiszem, akkor dőlt el minden ... — Első nekifutásra felvették a főiskolára? — Igen, csakhogy én egy kicsit már „túlkoros” va­gyok, előbb ugyanis tahár- képző főiskolát végeztem Egerben rajz-földrajz szakon. — Hivatalosan fotóvideós sza­kos. De fotós, vagy videós? — Nagy lehetőséget látok a videózásban, de engem a szuverén riportnak névézhe- tő fotóirányzat érdekel, vagy­is a riport-dokumentüm. Itt a kiállításon is ilyennel sze­repelek, egy józsefvárosi so­rozattal. — Érdekelne, milyennek lát- ja egy fotóművész-jelölt a ma­gyar sajtófotót? — A magyar sajtófoto~csak eseményfotó — tisztelet a ki­vételnek, például Benkő' Im­rét említhetném ... — ön mire készül,' mire szá­míthat az életben? — Nem számíthatok sem­mire. nem hiszem, hogy két kézzel kapkodnak majd utá­nunk. Attól tartok, hogy amit meg tudok mutatni a világból, vagyis amihez ér­tek, abból nem fogok tudni megélni, és valamiféle ipa­rosságra kell adni a fejemet... — Nem egészen értem, hiszen önöket nagy pénzekért évekig, képzik. szükség is lenne a mun­kájukra a vizuális kultúra fej­lesztésében — és mégis? — Nagyon sok barátom­mal. társaimmal szívesen vé­geznénk azt a munkát, amit tanultunk, és vállalnánk olyanfajta életmódot, mint mások, akik az iparművésze­ti főiskolán tanultak, pél­dául textilesek, de sajnos a . fotóban ez több ok miatt is lehetetlen. Például a fotónak nincs anyagi értéke ... Vagy egy másik ok: sajnos, olya­nok döntenek felőlünk, a munkalehetőségekről... Bi­zonytalap a jövő. Talán, át­menetileg nyitok egy fotós műtermet. De lehet, hogy egy év alatt, amíg végzek, hoznak új intézkedéseket, történnek változások ... — Megragadom az alkalmat, ha már díjnyertes fotóssal be­szélek, aki Nyíregyháza jutal­mát kapta, milyennek látja vá- * rosunkat? — Furcsa egyveleg, de együtt hangulatos. Nagyon szép a tér a múzeum kö­rül, és kedvencem a két múzeumi oroszlán — amiért olyan kicsik ... Négyezer forinttól az orosz­lánig — ennyire jutottunk a néhány perces gyorsinterjú­val, megismertünk egy jó szándékú, rokonszenves em­bert, aki aggódik maga és társai jövendője miatt. Re­méljük, azoknak lesz igazuk, akik a diplomaosztásig az el­helyezkedés és a pályakez­dés körüli változásokra vár­nak ... Baraksó Erzsébet Kis Polski a főnyeremény Akcióban az OTP Nyereményakciót hirdetett az OTP, a TITÁSZ, TIGÁZ és más szolgáltató vállala­tokkal közösen. A kezdemé­nyezés céljáról Ugyan Ta­mást, az OTP Szabolcs me­gyei Igazgatóságának szerve­zőjét kérdeztük. — Az 1980-ban bevezetett átutalási betétszámla segít­ségével ügyfeleink könnyen, gyorsan intézhetik befizeté­seiket. A fiókjainknak át­utalt bérekből ugyanis mi küldjük tovább a víz- és gáz­számlát, a postai és egyéb díjakat. A számla tulajdono­sa így megmenekül a havon­ta ismétlődő járkálástól, ügy­intézéstől. Szabolcs-Szatmár- ban jelenleg 13 200 család rendelkezik átutalási betét­számlával, közülük több mint kétezren az elmúlt évben bíz­ták meg a fenti feladatokkal fiókjainkat. — Ha ez bevált és ennyi­re jó, miért van szükség az akcióra? — Mint szolgáltatónak, ér­dekünk fűződik ahhoz, hogy a hitelek időben és bizton­ságosan beérkezzenek fiók­jainkhoz. A munkabér egy részének, vagy teljes össze­gének átutalására szóló meg­bízás erre teremt kitűnő le­hetőséget. Az akcióval szeret­nénk tovább növelni a betét­számla-tulajdonosok számát. Ennek érdekében megtettük a szükséges lépéseket. Ebben az évben kísérleti jelleggel a HAFE, a Papírgyár, vala­mint a tiszavasvári Alkaloi­da területén üzerfti kirendelt­ségeket nyitottunk, amelyek a munkaidő védelmén túl ügyfeleink számának növe­kedését is eredményezik. A vállalat által meghatározott időben az OTP dolgozói a helyszínen veszik át a befi­zetéseket, árulják a totót, lot­tót, s akár ötvenezer forintig is intézik a takarékbetéttel kapcsolatos tennivalókat. A tapasztalatok alapján si­keresnek bizonyult a január­ban meghirdetett akció. A je­lek szerint nem csak azért, mert a főnyeremény kis Polski mellett színes televí­ziót, automata mosógépet nyerhetnek a szerencséseb­bek. Sokkal inkább azért, mert a betétszámla nyitása az ügyfél számára is kényel­mes, biztonságos. Hogy köz­ben a három megye — Haj­dú, Szabolcs és Szolnok OTP- fiókjai mellett a szolgáltató vállalatok is jól járnak? Ter­mészetesen ez sem tagadha­tó. De kinek árthat az olyan üzlet, amelynek hasznát mindkét fél élvezheti? (k. é.) TITKOS ÉS NEM KÖTELEZŐ Vagyonnyilatkozat önkéntesen A személyi jövedelemadó­ról szóló törvény megszüle­tése óta a köztudatba került a vagyonnyilatkozat intéz­ménye. Nem csoda hót, hogy sokakban megfogalmazódik a kérdés: tartalmában mit jelent, milyen kötelezettséget iis ró az állampolgárokra. Az adófelügyelőségtől kértünk tájékoztatást. A vagyonnyilatkozatot a jogszabályok speciális adóel­lenőrzési eszközként fogal­mazták meg. Az új jövede­lemszabályozási rendszerben, ha az adó alapja másképp nem állapítható meg — kü­lönösen, ha a magánszemély kiadásai meghaladják adó­mentes és bevallott jövedel­mét — akkor az adóhatóság becslést alkalmaz. Ugyanak­kor a többletkiadások fede­zete a korábbi jövedelem vagy vagyon ellenértéke és a megtakarított pénz is lehet. A vagyonnyilatkozat tehát egy későbbi ellenőrzés ese­tén ezek meglétének igazolá­sát jelenti. A vagyonnyilatkozatban nem szereplő vagyontárgya­kat — ellenkező bizonyításig — úgy kell tekinteni, mintha azt tulajdonosa az utolsó nyi­latkozattétel után szerezte volna. így tehát egy teljes körű vagyonnyilatkozat a nyilatkozattevő érdekeit is szolgálja, mivel a jövedelmét meghaladó vagyonnöveke­dés egy eladott tárgy igazo­lásával egyértelműen bizo­nyított lesz. Általános vagyonnyilatko- zat-tételi kötelezettséget a Minisztertanács 3 évenként rendelhet el, de az adóható­ság egyedi határozattal — legfeljebb évenként egy al­kalommal — bárkit kötelez­het ilyen nyilatkozat megté­telére. Az idén, mindenkire kiter­jedő kötelezettség nincs, de önkéntes alapon 1988. már­cius 31-ig az adófelügyelő­ségnek (Nyíregyháza, Már­tírok tere 9. V. em.) vagyon­nyilatkozatot tehet. A házas- itársak közösen tehetik meg, a szülő pedig saját nyilatko­zatában — de elkülönítetten — nyilatkozhat kiskorú gyer­meke vagyonáról. Minek kell szerepelni a vagyonnyilatkozatban? Az ingatlanok (lakás, üdülő, nem lakás célját szolgáló épület), nagy értékű ingóságok, mint gépjárműadó alá eső gépko­csik, védett műalkotások, gyűjtemények, 100 000 forin­tot meghaladó ingóságok, ér­tékpapírok és nem kötelező jelleggel a takarékbetétek, valamint más jelentős érté­kű vagyontárgyak bevallása célszerű. A vagyonnyilatkozatba fog­lalt adatokat védi az adóti- tök, az adóhatóságon kívül mások tudomására nem jut­hat, kizárólag az adóhatóság eljárásában használható fel. A Kelet-Magyarország 1988. március 5-én megjelent szá­mában a Hová lett az autó­alkatrész című újságcikkben Tóth Gábor a következő ki­jelentést tette: „Az AUTÓ- KER dolgozói udvariatlanok, mogorvák, durvák, tehetik ezt azért, mert a vásárlók ki vannak szolgáltatva nekik.” Elsősorban elnézést kérek a kedves vásárlótól az őt ért esetleges kellemetlenségért. Biztos vagyok abban, hogy •vásárlóink döntő többsége kedvezőbb tapasztalatokat szerez vásárlásai során. Mun­katársaimmal igyekszünk vá­sárlóinkat a kedvezőtlen kö­rülmények ellenére udvariam san, színvonalasan kiszolgál­ni. Ha üzletünk monopol helyzetben lenne a város­ban, akkor sem tehetnénk meg azt, amit Tóth Gábor nyilatkozata feltételez ró­lunk. Dolgozóink tisztában van­nak azzal a ténnyel, hogy mind nagyobb árukészlettel kell rendelkeznünk ahhoz, hogy megfeleljünk a vásárlói és vállalati elvárásoknak. kérek!!”1 A tárgyalóteremből Meglaktlt a kilakoltatott Hogy melyik volt előbb, melyik hatott a másikra, nem tudni, de tény, hogy az ötvenkét esztendős nyírturai H. Antal családi élete is meg­romlott néhány éve, s ezzel párhuzamosan a munkahe­lyén is többször akadt vele gond. (Ittasan jelent meg, „vétett a társadalmi tulajdon ellen”, engedély nélkül eltá­vozott munkaidőben, alko­holszondás vizsgálatnak nem volt hajlandó alávetni ma­gát.) A munkahelyén csak a ta­valyi jutalmát vonták meg, elvált feleségének lakásából azonban tavaly nyár végén karhatalom segítségével kila­koltatták — a bírósági ítélet­nek megfelelően. Kioktatták, hogy oda nem térhet vissza, mert akkor magánlaksértést követ el. Végül aztán mégis elkövette, és csak amiatt szüntették meg vele szemben ezt az eljárást, mert súlyo­sabb tettek is száradnak a lelkén... Még a kilakoltatás nap­ján visszatért (volt) lakásába — élettársával együtt — H. Antal. Már kifelé tartottak, amikor észrevette volt anyó­sát, és szidalmazni kezdte, sőt a nyakát is szorongatta. A fojtogatást csak a szom­szédok kiabálására hagyta abba. Utána viszont összeta­lálkozott egy férfivel, akivel korábban sem voltak jóban, s többször megütötte. Ezek után végre elhagyta a por­tát, de csak azért, hogy ha­marosan egy légpuskával tér­jen vissza, s ezzel próbálja megszerezni a szerinte ello­pott biciklijét. A Nyíregyházi Városi Bí­róság H. Antalt könnyű testi sértés és garázdaság miatt vonta felelősségre, s ezért száz napi tétel, összesen nyolcezer forint pénzbünte­tésre ítélte. A határozat jog­erős. Bizonyítja ezt az a tény, hogy 1987-ben a tervezett 67 milliós forgalommal szem­ben 74 millió forint értékű alkatrészt hoztunk forgalom­ba. Vállalatunk vezetése min­dent megtesz azért, hogy az ellátás javuljon. Az NDK- val és a Szovjetunióval kö­tött szerződés értelmében Trabant-, Wartburg- és La- da-alkatrészek érkeznek az országba. Ezek az alkatré­szek kizárólag az AUTÖKER üzleteiben kerülnek forga­lomba. Keresik az üzletkötés lehetőségét a többi külföldi szállítóval is. Bízom abban, hogy válla­latunk vezetésének és dolgo­zóinak erőfeszítése a jobb ellátás érdekében kedvezően befolyásolja üzletünk vásár­lóinak és öt eladójának kap­csolatát. Üzletünk dolgozói az eddigi gyakorlathoz híven továbbra is mindent meg- tesznék, hogy minden autó­tulajdonos üzletünk vásárlói jaként előzékeny és üdvarias kiszolgálásban részesüljön. Makkai László fiókvezető HlROlIK nz ORszncBnn A NYlRTEX ELSŐ ÉVE A Népszabadság február 24-1 számában riportot közölt a Ma­gyar Gyapjúfonó és Szövőgyár demecseri gyáregységéről, amely több mint egy éve kapta meg leányságát és Nyírtex Fonó-Szö­vő Leányvállalat néven műkö­dik. A napi termelés többé-ke- vésbé rendben megy, bár gondo­kat okoz, bogy az anyavállalat tartozik nekik egy tetemes ösz- szeggel. Ez a pénz azért is kelle­ne nagyon, mert a bank nem ad hitelt. Úgy fizetnek tehát bért és fedezik a legsürgetőbb kiadá­saikat, hogy a vevők fizetési ígérvényeire kapnak pénzt, s ezért a szolgáltatásért persze megint csak fizetniük kell. A változást két berendezéstől re­mélik. Az egyik révén, a kár tolt szöveteket készre tudnák gyár­tani, és így valamelyest függet­lenednének a többi gyártól. A másik egy tépőgép lenne, amely­nek révén a hulladékból teljes értékű fonal készülne. Harminc- ' midiid ó forintot tudnának csinálni ebből évente egy ^lig nyolcmil­lióba kerülő* gép révén. Ha a banki dolgok rendeződnek, meg­állnak a saját lábukon. Amikor kitettük a kapura a Nyírtex táb­lát és tartottunk egy munkás- gyűlést — mondja a főmérnök —, az emberek érezhető büszke­séggel mondogatták egymásnak: önálló vállalat lettünk. TITKOS FELJEGYZÉSEK A második világháborúban de­portáltak számáról és elhurcolá­suk időpontjáról közölt adatokat a Kritika idei első száma dr. Gaskó Miklós kassai ügyvéd tit­kos feljegyzése alapján. Az ügy­véd hagyatékában megmaradt táblázatok pontos választ adhat­nak azoknak. . ., akik amikor a „nappalok és éjjelek egybefoly­tak”, nem tudták megállapítani elhurcolásuk időpontját. Váro­saink túlnyomó többsége sem tartja ezt számon, még egy sír­feli ratnyi emléktáblán sem: hon­nan ismerhetnék a mai fiatalok? A Kassán élő özvegy által őrzött iratokból kiderül, hogy az első „szállítmány” Kassára 1944. má­jus. 14-én érkezett Nyíregyházá­ról.* Június 5-ig további négy szerelvényen 14707 deportáltat adtak át a kassai pályaudvaron a németeknek. Ebből a listából tudjuk meg, hogy Mátészalká­nak és környékének zsidó lakos­sága — 16 295 lélek — öt szerel­vényen, Kisvárda körzetéből két szerelvényen 6896 fő hagyta el otthonát május 19. és június 5. között. A PÁRTBIZOTTSÁGOK munkájáról „Noha a pártbizottságok Nyír­egyházán tervszerűen folyamato­san működnek, az utóbbi időben az.t tapasztaljuk, hogy gyengült a választott tisztség presztízse, elismertsége.” Az idézet a Párt­élet mostani — 1988/2. — számá­ban megjelent fenti című cikk­ből való. A szerző dr. Szemersz- ki Miklós a nyíregyházi pártbi­zottságok testületi munkáját elemzi. Megállapítja, hogy „A nagy létszámú testületekben sok a társtaian, elszigetelt pártbi­zottsági tag. E testületi tagok ritkán szólalnak fel, s ha mégis hozzászólnak,, erőltetetten hat, kiérződik belőle mások felkészí­tő munkája. A pártbizottsági ülé­seken a hozzászólók bár több­nyire a témához szólnak, de nem konkrétan az előterjesztett meg­állapításokhoz. a javasolt felada­tokhoz. Ennek egyik oka az, hogy az anyagok is gyakran ál­talánosak. nincsenek kimunkál­va a döntési alternatívák. Ez is ellene hat annak, hogy a testü­leti tagok alapszervezetükben véleményeket gyűjtsenek, állás­pontokat körvonalazzanak. Ezért a hozzászólók a legtöbbször csak erősíthetik a megállapításokat, de tényleges vita ritkán alakul ki. Kritikai éllel inkább a fel­sőbb szervek munkáját • illetik, saját munkánkról pedig a meg­értés hangján szólnak.” Az illetékes véleménye Nem felmondás volt Megyénk lapjának 1988. február 25-i számában az „Akik hazatérnek, akiket •hazaküldtek” című cikksoro­zatban a Fehérgyarmati Vá­rosi Tanács tanácselnök­helyettese vállalatunkat el­marasztalta, mert a fehér- gyarmati kerület csaholci ön­elszámoló egysége területén tizenegy dolgozónak nem a jogszabályi rendelkezések szem előtt tartásával mon­dott fel a vállalat, a felmon­dás tényét az illetékes tanács­csal előzetesen nem közöl-, ték. A Szabó elvtárs által elmondották azonban csak részben valósak, ezek kiegé­szítésre szorulnak. A cikkben említett dolgo­zók tangazdaságunkkal hatá­rozott idejű munkaviszonyt létesítettek, mégpedig 1988. január 31-ig. Az. ilyen mun­kaviszony a határozott idő leteltével megszűnik, így kü­lön intézkedés a munkáltató részéről nem volt szükséges. Ez esetben tehát nem fel­mondásról volt szó, hanem a munkaviszony törvény erejé­nél fogva szűnt meg. Vállalatunk vezetése — is­merve a térség elhelyezkedé­si gondjait — a jelen gazda­sági helyzetben ezeknek a dolgozóknak munkát biztosí­tani nem tudott, így a mun­kaszerződés meghosszabbítá­sa egy határozatlan idejű munkaviszony létesítése nem állt módjában. Dr. Hegymegi István ■ vezérigazgató v/sszffH! M

Next

/
Thumbnails
Contents