Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-07 / 56. szám
2 Kelet-Magyarország 1988. március 7,----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------\ 40 éves a Kossnth-dijj Az ibrányiak az elsők között kapták Megyénk első Kossuth-diját, melyet az ibrányi földművesszövetkezet kapott, jogos büszkeséggel vették át a szövetkezet vezetői: Czifronics Mihály, Géczi Gyula, Tarr Imre, Németh Sándor, Cseke Bálint. Az egyik legrangosabb állami kitüntetésünket, a Kossuth-díjat az 1848—49- es polgári forradalom és szabadságharc 100. évfordulóján alapították. Ünnepélyes külsőségek között első alkalommal 1948. március 14-én adták át. A háború utáni újjáépítés időszakában természetes volt, hogy a díjazottak a termelő munkában élenjárók közül kerültek ki. Az első kitüntetettek között találunk kisbirtokos parasztokat, akik az indoklás szerint bebizonyították, hogy a kisbirtokokon többet lehet termelni, mint a régi uradalmakban. Vannak kiemelkedő teljesítményt nyújtó gyári munkások, és vannak kollektívák is, elsősorban földművesszövetkezetek, akiknek az ellátás javításában ebben az időben kulcsszerepük volt. 1948. március 14-én Kossuth-díjat kapott többek között Molnár György tisza- kürti, Kaszparovics András kátolyi és Viski János gá- borjáni kisbirtokos. A földművesszövetkezetek közül az etyekit (Fejér megye), az okányit {Hajdú-Bihar megye) és az ibrányit tűntették ki. Szabolcs megyében az első földművesszövetkezet 1945. június 3-án alakult a Nyírtelekhez tartozó Beleg- rád tanyán. Még ebben az évben Nyírcsászáriban, Nyírgelsén és Ibrányban is megkezdte működését a szövetkezet. Az úttörők, az elsők közül az ibrányiak munkáját kísérte a legtöbb siker. 1947-ben már saját pékségük volt, ahol havonta 100 mázsa kenyeret, sütöttek. A szövetkezet fűrésztelepe az építkezésekhez biztosított olcsó faárut. Naponta 3—4 köbméter fát dolgoztak fel deszkának, gerendának. Boltjuk a környező településekről is vonzotta a vásárlókat, mert az átlagot messze meghaladó árukínálattal várta a vevőket. A tej feldolgozására az érdekelt gazdákkal közösen üzemet létesítettek. 12 000 liter tejből 400 kg vajat és 1000 kg sajtot készítettek havonta. Három cséplőgép- garnitúrájuk volt, mely a kisgazdaságokban segítette a mezőgazdasági munkát. Ma, 40 esztendő elrfiultá- val már nem érezhetjük igazán, mit jelentett mindez egy rétközi falu életében. Mit jelentett szinte a nulláról indulva, csak közös akaratukban, összefogásukban bízva megteremteni az alapellátás feltételeit a község lakossága számára. Embert próbáló feladat, hősi tett volt, melyet az ország vezetése kitüntetéssel is elismert. Nagy Ferenc __________________________________________________________________________________________/ Tanulni egy gyeivel II tamil alapítványa Panaszkodunk, manapság kevés az olyan kiemelkedő tanáregyéniség, akinek emlékét az iskolapadból kikerülve évtizedek múlva is megőrzik a hálás tanítványok. Pedig ma is akadnak ilyenek, csak talán kevésbé figyelünk rájuk. Sikeres és hosszú tanári pályát mondhat magáénak Nyíregyházán Jaross Kálmánná, a Zrínyi Gimnázium orosztanára. Nemzedékeket nevelt és tanított. Tanítványai közül hálásan emlékszik vissza rá például a színésznő, a tanárrá lett tanítvány, a minisztériumi alkalmazott, a kereskedelmi üzletkötő. De mai tanítványai is kedvelik, kivéve talán a lustábbakat. Mert a tanárnő óráján nincs üresjárat, „nyüstöli’' a diákokat. Módszertani fegyvertárának gazdagsága igen nagy. Ennek következtében például már az órán megtanulják a diákok az új szavakat. Nem ragaszkodik a tankönyvhöz, szereti átültetni a tananyagot a köznapi életbe. így diákjainak jó része külföldön is elboldogul az orosz nyelvvel. A Zrínyi gimnáziumot mindig is úgy tartották számon, hogy a nyelvtanítás az erőssége. így van ez ma is, annak ellenére, hogy más gimnáziumokban is bevezették a nyelvi tagozatokat. De a zrínyisek még ma is kiválóan megállják a helyüket a tanulmányi versenyeken. A megyei középiskolás oroszversenyt például rendre zrínyis diákok nyerik, de az országos döntő első tíz helyezettje között is gyakran akad egy-két zrínyis. Ez részben Jarossné eredménye. A gimnáziumi tanárok annak is nagy fontosságot tulajdonítanak, hogy minél többen letegyék még gimnazista korban a középfokú nyelvvizsgát. így az érettségi mellett 26—30 diák búcsúzáskor ezt is útra- valóul kapja. Vallja, hogy a kis országok népeinek nagy szükségük van az idegen nyelvre. Legalább kettőt beszélni kellene mindenkinek. Egy nyugat-európait és egy szlávot. Ki ismerné, ha nem ő az orosz nyelv tanulásának problematikáját. Kevesebb dolog motiválja a tanulókat az orosz nyelv elsajátítására, mint az ötvenes években, amikor elkezdte a pályát. Presztízsveszteséget szenvedett némileg ez a nyelv, nem vált olyan világméretű közvetítő nyelvvé, mint az angol, ugyanakkor a latin helyét sem pótolta. Ám a tanárnő érvei ma is ütőképesek. Egy szláv nyelvvel jól elboldogulnánk Középkelet- Európában, ahol élünk. Klári néni már nyugdíjas, ám óraadó tanár. Családjának tekinti a tanítványait. Ezért alapítvány adományozását határozta el. A tanári fizetéséhez képest tisztes összeget, 40 ezer forintot helyezett el a takarék- pénztárban, hogy annak kamatait évente annak a zrínyis diáknak adják oda, aki az orosz nyelv tanulásában kiemelkedő előmenetelt tanúsít. Bodnár István Az asztalos felajánlja... Dollár az intarziában? Dollárt ajánl egy asztalos. Képletesen így is megfogalmazható a következők lényege. A dolog úgy kezdődött, hogy egy Mátészalkáról küldött levélben tudatják velünk: egy asztalos olyan szép intarziás (faberakásos) bútorokat tud készíteni, amilyet talán az országban nem sokan. Felkerestük a levélírót, aki közölte, az asztalost Pauluk Istvánnak hívják, a mátészalkai Volán-telepen karbantartó és Nyírmeggyesen, a Rózsa utca 4. szám alatt lakik. A megadott nyírmeggyesi címen „tátva maradt a szánk.” A kis szobában csodálatos, a házigazda által készített intarziás szekrénysorokat és asztalokat láttunk. — Valamikor a mátészalkai bútorgyárban dolgoztam — említi az energikus férfi. — Mivel a cég akkoriban az intarziás bútorok gyártását tervezte, azt kitanulni szakembereket küldött tanfolyamra. Nagyon vágytam, de nem kaptam rá lehetőséget. Ekkor Pauluk István gondolt egyet, s Budapestre utazott, ahol felkeresett egy intarziakészítőt. A mester a vendéget leigazoltatta, hogy tényleg-nem a fővárosban Ia- kik-e, mert ha igen, akkor nem kíván magának konkurenciát teremteni. De miután látta, hogy Pauluk István valóban nyírmeggyesi, megnyugodott. Húszezer forintért megengedte, két hétig naponta reggel 8-tól este hétig a műhelyében lehessen. Emberünk az intarziaberakást magas fokon elsajátította. Nyilván ebben a több évtizedes asztalos rutinja is közrejátszott. Hazatért, s a saját maga, meg a rokonai gyönyörűségére több bútort készített. Ha bárki meglátja, rögtön az áruk felől érdeklődik. De Pauluk István nem adja el. Ezzel elérkeztünk a nagy bánatához, keserűségéhez. Tudását, nyugodtan mondhatom: művészetét valamelyik vállalatnál, szövetkezetnél szeretné hasznosítani, ám nem talál menedzsert. — Jó erőben vagyok, de tudom, az emberi élet véges — mondja Pista bácsi. — ötvenhat éves vagyok. A tudásomat, tapasztalatomat nem szeretném a sírba vinni. Az ország gazdasági gondjain segítenék. Az intarziás bútorokat jelenleg hazánkban — tudtommal — csak egy pesti gyár tudja készíteni, s az a termékeit az USA-ba exportálja. Itthon is, keleten és nyugaton is hatalmas a kereslet iránta. Az intarzia bonyolult, aprólékos, precíz munkát kíván. Nekem gépeim, szerszámaim is vannak hozzá, azokat valamelyik gyárba, szövetkezetbe bevinném. Nem mondom, hogy egy egész üzemet állítsanak rá az intarziás bútorok készítésére. De azt igen, hogy adjanak Körkérdés a siombatokról Munka, tanulás, szerelem Számomra a szombat varázslatos. Nem loholunk úgy, mint máskor, s talán egy kicsit több türelmünk is van egymáshoz. Valamikor nem volt szabad szombat és délben az óvodában alig vártuk, hogy szüléink jöjjenek értünk. Később a szombat a grund be- népesedésének és a látástól vakulásig kergetett labda ünnepnapjává vált. Kinek mit jelent most a szombat, illetve mi foglalkoztatja? — szombaton délelőtt Nyíregyházán erről érdeklődtünk. Koszta Béláné újságkihordó, Május 1. tér 12. szám alatti lakossal az utcán találkoztam, — szinte ember- gyűrűben volt. Az újságelőfizetési díjat sokan ilyenkor adják oda. Akik nem sietnek — Sok dolog jut eszembe, ha a szombatokra gondolok — mondja a tarka kendős, kék nadrágos, élénk beszédű asszony. — A Kisteleki szőlőben telekvitám témadt. A másik nagy gondom az, hogy édesanyámmal, aki gondozásra szorul — aláírattak egy eltartási szerződést. Anyám nem Napkoron, hanem nálam lakik, a szerződést felbontottuk, de az erről szóló határozatot a napkori tanácstól hónapok óta hiába várom. A Zöld Elefánt étterem presszójában halk, diszkósí- tott magyarnóta szól. Angi Zoltánná eladó-felszolgáló 16 éve dolgozik itt. — Ma egy kicsit több a vendég, látszik, nem sietnek. Most az foglalkoztat — ha az otthonra gondolok, hogy a férjem, meg a kilencéves fiam bevásároltak-e már? Csak kenyeret meg tejet kellett venniük. Minden mást beszereztem. Vasárnap is dolgozom. A férjem és a fiam megfőzik a levest, holnap meg csirkepörköltet. Ebéd után az erdőben .sétálnak. A 12-es autóbuszra a piacnál sokan kapaszkodnak fel, kezükben megrakott kosarak. A volánt Botrágyi László biztos kezekkel forgatja. Guszev, végállomás. — Szombaton kissé zsúfoltabbak a buszok. Én megszoktam, hogy hét végén is vezetek — valakinek ilyenkor is dolgozni kell. A Szarvas utca 59. számú ház előtt piros terepjáró autó Mutatóba egy szép asztal mellém 2-3 embert, s a kollektívának hamarosan busás hasznot hozunk. A szükséges alapanyagok bármikor itthon is beszerezhetők. Manapság, amikor a sok szó esik a termékszerkezet-váltásról, a gazdasági megújulásról, a vállalkozó szellemről, Pauluk Istvánnak talán valamelyik bútorgyártó kollektíva megadhatná a lehetőséget: amit elmondott, bizonyítsa be: dollárra, márkára... tudja-e váltani. (cselényi) áll. A gépkocsivezető Nyíregyháza térképét nézegeti, s miközben a lépcsőházból máris sietősen jön ki az orvos. Dr. Marosi Józsefhez, a felnőttek ügyeletes orvosához van szerencsém. Az orvos napja — Eddig csendes volt a nap — mondja. Két szívbetegnél voltam. Az időjárásváltozás a szív- és érrendszeri betegeket mindig megviseli. — Szeretnénk a hívásos ellátást javítani, de ehhez arra lenne szükség, hogy indokolt esetben igényeljék a segítségünket. Például Kótajban a cigányok megveregették a vállam, s még jópofáskodtak is: „minek menjünk és várakozzunk a rendelőben, ha az ügyeletes orvos hívásra azonnal jön”. — Különben nekem a szakmám hobbim is. Négy éve Romániából települtem át, ahol nehéz volt magyarnak lenni. A Szarvas utca elején három gyerekkel egy fiatal házaspár jön velem szemben. Balmaz László és neje éppen a bevásárlásból tartanak hazafelé. — Szombatra minden otthoni munkát elvégzünk — újságolja az asszony. — Ilyenkor már csak együtt vagyunk, játszunk, sétálunk, kirándulunk. Este a helyőrségi művelődési otthonba nőnapi bulira megyünk. — A hónap eleji nagy bevásárlás után vagyunk — veszi át a szót a férj. — No meg a nőnapra a szülőknek virágot vettünk. A házaspár szemmel láthatóan boldog. Ennek titkáról is tudakozódtam. — Tolerancia, szeretet, sőt szerelem — szól az asszony, aki tanárnő. — Ez a titok. Pedig 11 éves házasok vagyunk, és előtte már négy éve ismertük egymást. Pénz, pénz. A Kert utcán magas, kék dzsekis, szemüveges férfi közeledik. A fején kalap. A cigarettájába mélyet szív. — A szombgt valamivel lazább — vélekedik Ferencz Béla, a vízügyi igazgatóság üzemmérnöke. — .Délelőtt házimunkát végeztem, mert a feleségem középfokú angol nyelvvizsgára készül. Délután az ötéves fiam névnapját ünnepeljük. Én is tanulok, vízrajzi szaküzemmérnöki diplomát akarok szerezni. A sorsommal viszonylag elégedett vagyok. Van lakásom, elég jól berendeztük. Kicsit több pénz kellene, de ezzel nem vagyok egyedül. Egy Vöröshadsereg utcai telefonfülkéből barna, hosz- szú hajú tizenéves lány lép ki. Az arca derűs. — A srácommal randevút beszéltünk meg — árulja el. — A szombat délután a miénk, egymásé, meg a szerelemé. Cselényi György fogy miTéwi siker Tóth Sándor alkotásai Becsben Március első napjaiban megérkezett Becsbe a több mint ötszáz alkotásból álló gyűjtemény, amelyet Tóth Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész önálló kiállítására kért a legjelentősebb európai múzeum, a Kunsthistorisches Museum. A Nyíregyházán élő alkotót még az őszszel kérte fel a bécsi intézmény igazgatója, hogy állítsa össze azt a kollekciót, melyet a múzeum különtermében mutatnak be. Érmek, pénzek, pénztervek, kisplasztikák alkotják azt az anyagot, amely az osztrák fővárosban szerepel. Tóth Sándor bemutatkozásának rangját növeli, hogy ö az első magyar művész, aki a Kunsthistorisches Museumban kiállít. Az osztrák fél erre az alkalomra külön katalógust készített, melyben nemcsak a műveket mutatja be, hanem ismerteti a művész életútját, alkotásait, a világ éremművészetében betöltött szerepét. Minden tisztességes megyebeli örvendhet, hogy egy itt élő művész ilyen lehetőséget kapott, hiszen a bécsi tárlat európai jelentőségű, azt a kritikusok és az értő közönség egyaránt nagy érdeklődése előzi meg. Az itt rendezett kiállítások értékmérőnek számítanak. A májusban megnyíló tárlatot három hónapig láthatják a bécsiek és az odalátogatók. Képünkön: Egy szép alkotás Tóth Sándor műveiből. (bürget) Kermbb füst A környezetemben élők, dolgozók közül egyre kevesebben dohányoznak. Ez vajon általános tendencia? Úgy tűnik, igen. A Dohányértékesítő Vállalat nyíregyházi ki- rendeltségétől megtudtuk, hogy 1986-ban a megyében 978 millió darab cigarettát adtak el, 1987-ben 48 millióval kevesebbet, azaz 930 millió darabot értékesítettek. Az összforgalomnak a 40—45 százalékát a Symphonia, 30 százalékát pedig a Sophiane teszi ki. Növekedett a füstszűrös cigaretták iránti igény, az a teljes cigarettakeresletnek már a 70—75 százalékára rúg. (csgy) Telelőn a szívről A szív- és érrendszeri megbetegedésekről, azok megelőzéséről, valamint az elváltozások gyógyításáról március 9-én. szerdán 16.30 és 18 óra között a Nyíregyházi Rádió 11-141-es telefonszámán lehet hallani.^ A stúdióból a témával kapcsolatos kérdésekre belgyógyász szakorvos válaszol. A tárgyalóteremből Bár-éjszaka, késes reggel Férj uram nem lelkesedett túlságosan, amikor neje — akit korábban lopásokért ítéltek el, kétszer is — nem töltötte otthon az éjszakát. Legalábbis erre utal, hogy amikor az asszony, M. J.-né reggel hazatért, hangot adott neheztelésének. Kiderült ugyanis, hogy M.-né, amikor előző este elment otthonról, a Piac bár felé vette útját. S ha már ott volt, ott is maradt, egészen reggelig. A vita — ahogyan az ilyenkor könnyen előfordul — nem állt meg az érvek csatájánál. A férj egy jól irányzott pofonnal igyekezett megnevelni feleségét. A heverőn ülő M.-né azonban a párna alá nyúlt, s előkapott onnan egy tizenöt centis pengéjű kést, s azzal a férjét vállon, karon és combon szúrta. M. próbálta elvenni nejétől a harci eszközt, azonban sehogyan sem érte el a célját. Így végül egy vaskeretes fűrészt szedett elő, s fejbe vágta vele asszonyát. A perpatvac ezzel véget is ért, de nem múlt el nyomtalanul. A férfi sérüléséi közül ugyanis az egyik súlyosnak minősül, hiszen nyolc napon túl gyógyult csalc. A Nyíregyházi Városi Bíróság M. J.-nét súlyos testi sértés bűntettében marasztalta el. s ezért száznapi tétel, összesen ötezer forint pénzbüntetésre ítélte. A bíróság határozata jogerős.
