Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-07 / 56. szám
1988. március 7. Kelet-Magyarország S Itt a 11-277! Bürget Lajos újságíró válaszol Komáromi Géza a Toldi utcából a következőket mondja: sok az újságban az olyan kép, melyen almafákat metszenek. Más téma nincs? — hangzik a kérdés, és tippeket is ad, mi irritálja az embereket. Igaza van. Lapunkban több almafát metszünk meg a képeken, mint amennyi talán van a megyében. Nem véletlen, hogy törekvésünk a fotóriporterek munkájának jobb szervezése, olyan érdekeltség kialakítása, ami érdekesebb, a közt érintő, komoly információt hordozó képek elkészítésére serkent. A közölt témákat a fotórovatnak továbbítottam, így remény van arra, hogy azokról újságunkban viszontlátja ötleteit. Egy másik, lapunkkal kapcsolatos kérdést Tóth Mihály kérdezett Mátészalkáról. Azt szeretné tudni, hogy esetenként miért csak a név kezdőbetűjét Írjuk bizonyos bűncselekményeknél. Adott esetben olyan helyzetben vagyunk, hogy mérlegelni kell. Egy-egy ember bűnelkövetése, ha az nem halad meg bizonyos mértéket, arra késztet, hogy mél- tányosabbak legyünk. Nem a tettessel, hanem annak környezetével szemben. Kérdés, hogy szabad-e esetleg gyermekeket, a család tisztességes részét azzal külön büntetni, hogy teljes nevet írunk, jóllehet, ők vétlenek. Elképzelhető, hogy ez a humanitás nem minden esetben indokolt, de ha végiggondolja érveinket, akkor beláthatja, vannak esetek, amikor a névkiírással pótbüntetést nem szabhatunk ki, nem tehetünk lehetetlenné olyanokat, akik esetleg maguk is szenvedő alanyai egy-egy esetnek. Szeretném megnyugtatni, soha nem volt szempont senki beosztása, foglalkozása, nem összeköttetések, kapcsolatok, telefonok befolyásolják — véleményünk szerint — megfontolt döntéseinket. Alföldi Lajosné a Zrínyi utca 8—10. számú házból 1985 óta folyó levelezésével keresett meg. Gondja: a lakások zaja nőttön nő, az üzletek berendezései. a környezetben lévő hűtők, gépek, járművek lehetetlenné teszik nyugalmukat. Kétségtelen: a városi élet olyan zajokkal jár, amit korábbi lakhelyén, a kertes házak vidékén nem tapasztalt. Egyetértek azzal viszont, hogy a lakás kezelője — az IKSZV sokkal jobban körülnézhetne, hogy mérsékelhe- tők-e vajon a zajok. Igaza van, nem a boltokban, hanem a lakásokban kell a zajszintet mérni, s az is furcsa lenne, ha saját költségén kellene megnézetni, hogy a rádió- és tv-adásokat mennyire zavarják a fúrók, köszörűk, hűtők. Ugyanakkor kölcsönös megértésre is szükség van, hiszen a belvárosi élet sosem lesz zajtalan, mindez azonban nem jelenti azt, hogy a szigorúan vett hivatali intézkedések mellett méltányos megoldásokra ne kellene törekedni bérbeadónak, tanácsnak egyaránt. Bányász Imre Nyíregyházáról, a Váci Mihály utca 11-ből érdeklődik, hogy miért nem törlik el a TEHO-t? Nos, éppen azért, mert a városnak nincs sok pénze. A lakosság szavazta meg, hogy bizonyos célokat, többek között az idősek helyzetét ezzel is segíteni tudják. A TEHO-t nem lehet eltörölni, legfeljebb ha még egyszer szavazásra kerül, négy év múlva, lehetőség lesz arra, hogy aki nem akarja, nemet mond. Megjegyzendő: a tanács a TEHO-ból ígért fejlesztések többségét már meg is valósította (megelőlegezte a pénzt), bízva abban, hogy a lakosság is állja szavát. Tehát úgy gondolom: akkor, amikor az ország és ezen belül a megyeszékhely is bajban van, talán nem szabad sajnálni a pénzt arra, hogy városunk fejlődjék. Tény, sokaknak nagy pénz az, amit a területfejlesztésre fizetni kell. De végtére az se rossz érzés, ha valamiben, ami megvalósult, látjuk saját erőfeszítésünket is. Mátészalkáról Szolnok István keresett meg, kérdezvén: lesz-e műholdas adás vételére lehető-- ség városukban. Válaszom remélem örömet okoz: megvan a lehetőség, s ha a tanács, a lakásszövetkezet és a lakók egyaránt akarják, úgy a Modul kész arra, hogy felszerelje a szükséges berendezést. A helyi viszonyoktól függ, hol lesz bevezethető, ahol központi antenna van, ott biztosan. Jelenleg a Sky Channel vétele várható, de a későbbiek során más műsorok bevitelére is sor kerülhet. így ha szorgalmazzák, hamarosan élvezői lehetnek e műholdas műsornak. Arra a kérdésre, hogy hol lesz megtalálható ez adás műsora, azt tudjuk válaszolni: a Sky Channel minden újságot megkeresett azzal, hogy rendelkezésre tudja bocsátani a műsorelőzetest. Szerkesztőségünk a közeljövőben dönt, hogy az ajánlat kedvező kondíciókat kínál-e. Ha igen, úgy valószínű, hogy lapunkból is értesülhet a heti ajánlatról. Több olvasónk, így Szigetvári Árpád, Sukta Sándor Bereg- darócrói, egy telefonállomásról kérdező tudakolózott adóügyekről. Szeretnénk közölni: hogy tájékoztatásunk pontos legyen, kérdéseiket az adóhatósághoz továbbítottuk. Miután számos részletkérdésben mi sem látunk tisztán, így úgy véljük az a korrekt, ha a legilletékesebb válaszát kapják, s ezt levélben továbbítjuk a kérdezőnek. T éma marad, sajnos nem is rövid ideig a foglalkoztatás. Pontosabban annak hiánya. Az a tény, hogy jömek haza a megyébe azok, akikre a más tenülíeiten lévő üzemeik, gyá- , rak nem tartanak igényt. Vizsgálva a megyei helyzetet káderül: tétovaság tapasztalható sokfelé, városokban, falvakban egyaránt. A ténymegállapításon alig- alig jut túl valaki, holott a cselekvésre igencsak szükség van. Mit lehet tenni? — kérdik sokfelé, s a közhasznú munka felsorolása után ki is merült a megoldások tárháza. Pedig lehetne gondolkodni máson is. Köztudott, hogy a megye legneuralgikusabb pontjain, a hátráLehetőséget nyos területeken a gazdasagok ás bajban vannak. Vannak tsz-ek, melyek földet adnak bérbe. Talán lehetne azon gondolkodni, hogy azok, akik tudnak és akarnak gazdálkodni, s most munka nélkül vannak, ehhez a lehetőséghez is hozzájussanak. De elgondolkoztató, hogy nem nyílna-e lehetőség rövidített munkaidőben történő foglalkoztatásra, ahol a minimális bér különbségét vagy az állam, vagy a szakszervezet fizetné. A hosszabb távra gondolva elképzelhetőnek tartanám egy önkéntes munkanélküli biztosítás bevezetését, ami — főleg a kvalifikált embereknél — létbiztonsághoz vezethetne. Végül, de nem utolsósorban sokkal intenzívebben kellene foglalkozni az átképzéssel. Nem szükséges iparban gondolkodni, a realitásból érdemes kiindulni, amely a tercier ágazat felfutását jelzi előre. Ehhez azonban kétségtelen ismerni kellene a jövő kilátásait és a mai-holnapi fölös munkaerő helyzetét. Ehhez kapcsolódóan, vagy ettől részben különállóan szükséges lenne olyan állami lehetőség, amely vállalkozói tökét, minimális kamattal bocsátana azok rendelkezésére, akik valami ellátó feladatra vállalkoznak. A helyzetről beszélni anélkül, hogy az illetékesek gondolkodnának megoldásokon, nem nagyon érdemes. Sajnos sok nemzetközi tapasztalat van arra, hogy miként lehet kritikus helyzeteket orvosolni. Nem hiszem, hogy nálunk, ahol az ember tisztessége kardinális kérdés, ne találnánk emberi, jó, tisztességes megoldásokat. B. L. A számítógép igazsága és az emberi akarat Morcos arcú, bizalmatlan, szótlan emberek méregetik egymást a lakásügyi csoport zárt ajtaja előtt a nyíregyházi tanácson. A legkisebb szóváltás nyomán Igazságosabb lakáselosztást — ß I magasra csapnak az indulatok. Bizonyára nem vé- fl A il /^áT'¥7'l|Tl f letlen ez> hisz milliók forognak kockán, de minimum W (All 9 az, hogy legyen hol otthont teremtenie a lakásra J várónak. Nem ritka, hogy órákig várnáik, míg bejutnak az előadókhoz. Az idegességnek, a türelmetlenségnek ez is magyarázata. Csöbörből vödörbe? — Én inkább amiatt izgulok, hogy a három gyermekem mit csinál otthon — mondja Jenei Gáborné, a GELKA adminisztrátora. — A férjem mozdonyvezető, éjszakás szolgálatból jött haza, ő vigyáz a kicsikre. Rövid történetük annyi, hogy hét évet vártak egy önálló otthonra, közben született a három gyermek és mire megkapták a nyíregyházi Örökösföldön a kétszoba-ét- kezős lakást, a beköltözés utón látták: kicsi. Szeretnék egy két és fél vagy három- szobásra cserélni. Eddig egy- szoba, két félszobásat ajánlottak fel nekik, de az csöbörből vödörbe lenne. — Kellene egy külön helyiség a férjemnek, hiszen a szolgálatuk roppant felelősségteljes, ő nem mehet be fáradtan, kialvatlanul. És három apró gyermek mellett ez így szinte megoldhatatlan. Aztán jó lenne a városközpontba átköltözni, mert a gyerekeket nehezen tudom ‘különböző intézményekbe hordani reggelente. Nekem ide- benn a munkahelyem, ezért lenne jó, ha a lakás is közelebb lenne. — Nekünk 'sokkal egyszerűbb a helyzetünk — magyarázza Duleba János, a Kun Béla utca 2. II1/9. alól. — A ,szá.rí táhelyiséget átalakítottuk és így 6,5 négyzetméterrel megnagyobbítottuk a lakást. Míg .aláírta a 35 lakó, beszereztük az engedélyeket, statikai tervet, fűtést, villanyt átírattuk, ez volt a hosszú. Most már csak a végleges engedélyre várunk. A magasból szebbnek látszik a helyzet. Az egyéni lakásügyek szinte mindig bonyolultak. A család napok óta lázban ég az újonnan érkezett kis kutyus miatt, amit potom hatezer forintért vásárolt a fő, azaz a családfő, mert mit számít a bútorhuzatra félrerakott pénz, ha egy ilyen kedves és hűséges, sőt idomítható barátra tehet szert a négytagú, állatbarát család? És ezzel elkezdődött egy eddig sefha meg nem élt, újszerű életforma. Hajnali felkelés, mert a kutyusnak ki kell menni, nehogy bent menjen ki, a kutyusnak reggelizni kell, nehogy veszítsen a súlyából, a kutyusnak rágnia kell, hogy erősödjön az állkapcsa, a kutyushoz délKutyavilág ben haza kell menni, mert egyedül van a lakásban és újra ki kell mennie, a kutyusnak be kell kapcsolni a rádiót, hogy ne érezze magát egyedül, a kutyus hadd egye a papucsokat, mert játszania kell, a kutyust nem szabad bántani, mert a gazda keze csak jutalmazhat... A családban a mama borult ki először, mert a megszokott rend, hogy úgymondjam egy kissé felborult. A bevásárlás öröme csakis a ku- tyusra terjedt ki, mert az addig gondos, mindenre figyelő családfő egyedül a kutyusra koncentrált. A baromfi farhát, ami jó illattal főtt az estére odakészített fazékban, hamar bejárta a lakás minden zugát. Egyszer ilyenkor a kisebbik fiú megkérdezte a már-már a sírás határán tartó anyukáját: — Anyu, és mi mit eszünk? — Zsíros kenyeret kisfiam .— mondta az anyja és ettől kezdve a kutyavilág helyett szó szerint kutya világ következett.. Császár Csaba Önkényes lakásfoglalók Két asszony félrevonul, idegesen szívják a cigarettát. Makula Józsefné, a Nyírfa utca 11. számú ház egyik lakásába önkényesen költözött be. Elvált, ráadásul .asztmás, így az egészségtelen lakás nem tesz jót a szervezetének. Az egyszobás lakás néLkülöz minden komfortot, a víz, ,a mellékhelyiség az udvaron. Szenetne egy minigarzont. — Igaz, hogy papíron nekem ötezer forint a fizetésem — kocsit takarítok .a vasútnál —, de sok elmegy orvosra, gyógyszerre. Vajon az nagy hátrány, hogy csak úgy bementem ,a lakásba? Hisz megteszi más is ... Meg bizony. Például Erdei Attiláné, az Epreskert utca 4. alól. — Akárhogy ítélik meg, nekem nem volt más választásom. Két gyerekkel magamra hagyott az uram és még édesanyámról és az öcsémről is gondoskodom. Én is a vasúton, a kocsihasználatnál dolgozom. Tisztén já•ratom a gyerekeimet az iskolába, meg léhet nézni. Jó lenne nekem egy egyszerű lakás is. Csak az Ibánt. hogy ismerek olyan családot, aki szintén feltörte a lakást és már kiutalták nekik, mint főbérlőnek. pedig csak randalíroznak állandóan ... Igény és lehetőség határán — Lakáselosztási 'társadalmi bizottság tesz javaslato t a döntés élótt — hallottuk dr. Kovács Mihály igazgatási osztályvezetőtől. — Pár éve pedig számítógép rangsorolja a jelentkezőket. A komputer összesíti ,a pontszá mókát és a különböző szempontok figyelembevételével kiír egy sorrendet. Csakhogy. A komputer nem tudja azt, hogy mondjuk a 'tíztagú gu- szevi cigánycsalád képtelen fizetni a magas lakbért és nem is biztos, hogy lakótelepre vágyik. Éppen ezért behívjuk az igénylőket, elbeszélgetünk és a számukra legkedvezőbb megoldást igyekszünk választani. így érhető el, hogy a család jövedelme, igénye és a tanács lehetősége közt megtaláljuk az otimális lakást. Nyíregyházán jelenleg 4800 lakásigénylőt tartanak nyilván. Közülük hétszázan várnak minőségi cserére. A lakásgazdálkodás szempontjából van kétszáz olyan .lakásnak is .néhezen nevezhető hajlék a Guszevben és a Titel utcán, hogy az abból ismét tanácsi lakásba költözők hiába hagynák el régi otthonukat, azt a tanács szinte senkinek nem tudná felajánlani. Márpedig 200 lakást nem teremthet élő a tanács egyik percről a .másikra, A tanácsi bérlakások közt a legkeresettebb a másfél, kétszobás, az OTP-sek közül gond nélkül eladhatják a két és fél, háromszobásat. Az ennél nagyobb lakásra váró rendszerint nem panellakásba fekteti a pénzét. — A számítógép hideg-rideg igazsága mellett törekszünk az emberileg is elfogadható megoldásra — folytatta Kovács Mihály. — Ha valamelyik családnak nagyon alacsony ,a jövedelme, két vagy több gyermekük van, általában két év alatt lakáshoz juttatjuk őket. Az átlag — és hangsúlyozom, átlag — még most is a 3—4 év. A pályakezdőket, a nagyon rossz körülmények közt éteket, az életveszélyes otthon Óik lakóit megpróbáljuk röv.idebb úton vagy azonnal lakáshoz .juttatni. ■ aligatom a 168 óra műsorát szombaton délután, s az én érdeklődésemet is felkelti a szakmai ihletésű riport: az országos vezetőképző központ olyan tanfolyamot is szervez, amelyeken a sajtóval tartandó kapcsolatok jelentik a fő témát. Próbálom „lereagálni” a szabolcs-szatmári helyzetet, vajon hol is lehetünk e téren mi az országos helyzetképben. Gyanítom: az átlagosnál semmiképpen sem jobb helyen. Egy kézen is meg lehetne számolni, hogy mely cégektől érkezik rendszeres információ a Kelet-Magyaror- szághoz, netán meghívás: „kitaláltunk valami jót, jöjjenek, nézzék meg, beszélgessünk . . vagy éppen: „bajban vagyunk, szeretnénk kibontakozni, de szélesebb körből kellene segítség, tegyék közhírré . . Való igaz, mai, az önállóságra fokozottan számító társadalmunkban nagyon helyénvaló, hogy egy olyan rangos cég, mint az országos vezetőképző központ a sajtóval kapcsolatos dolgok fontosságára hívja fel a figyelmet. Nem szeretnék borúlátónak látszani, de gondolom, megyénkből nem fognak tülekedni az ilyen továbbképzési lehetőségek iránt. Ez sajnos napi tapasztalatainkból elég nagy biztonsággal megítélhető. Számomra például különösen érdekes volt, hogy másfél esztendővel ezelőtt, amikor meghirdettük a Kelet- Magyarország újságíró stúdióját, mindössze két-három közület volt, amelyik jelezte: delegálná egy dolgozóját, aki (bizonyos alapfokú szakismeretek, kapcsolatok megszerzése után) az átlagosnál hozzáértőbb módon foglalkozhatna a vállalat sajtóbeli menedzselésével, netán egyszerűen a szélesebb körű informálással. De a stúdiót végzettek esetében sem sokkal különb a helyzet, hiszen kivételnek számít az, ha az ugyan szép számmal tudósítások arról árulkodnak, hogy a munkahely, a szükebb haza kívánja kihasználni a felkínált lehetőségeket. Éppen ma —, amikorra ösz- szehívtuk volt stúdiósainkat — szeretnénk eszmét cserélni arról, vajon miért. Holott a jelöltek részéről az akarat és a lehetőség is megvan, bizonyltja ezt például az a három kollégánk, aki tavaly még stúdiós volt, ma pedig már főfoglalkozású hírlapíró. I gaza van tehát — hogy a 168 óra eredetileg említett riportjára visszatérjek — a vezető publicistának és a vállalati igazgatónak is, hogy a megújulás a sajtóval tartott (vagy tartandó, alakítandó) kapcsolatra is érvényes. Nagyobb nyitottságra, jobb érvelésre, s szélesebb körű alkotó, közös gondolkodásra van szükség. Felkészült felekkel ... Marik Sándor Tóth Kornélia \ r> SZERKESZTŐI oooooooo em
