Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-26 / 73. szám
1988. március 26 OG Az ősbemutatón nem volt sikere... A Rinden tekintetben fukar enter A fösvény bemutatója Nyíregyházán Bartha László: Az ősz utolsó napja (olaj) Somogyi József: Megfáradt (bronz) és a szomszédos államokban sincs. Ellenben van közös történelmi múltunk, sorsunk, és csák itt fellelhető vonásokat hordozó művészetünk- Ennek felderítésében irodalmáraink már előrébb járnak. Persze gazdaságilag nem a legidőszerűbb e gyűjtemény felállításának gondolata, de álmodni lehet, sőt álmainkat lépésről lépésre megvalósítani is lehet. Mostani kiállításunk ezt az üzenetet is hordozza. Muraközi Ágota Belányi György: Nem is szóltam a fákról hogyan is beszélnék úgy állnak itt ők olyan szótlan mint ahogy egykor én is voltam tán élve már tán még csak holtan a fákról hogyan is beszélnék elnézem most még a lomb alatt az évek hogy vonulnak egyre mintha az egek földek rendje öröktől fogva örök lenne. — elnézem most még a lomb alatt hajamba túrok s eltűnődöm hogy is van ez meg hogy tán jól van e nagy csönd csupán a fáktól van és hát én itt én nem is szóltam — hajamba túrok s eltűnődöm gazdaság címe: „Méhtenyésztés, mely a Pallérozott Mezei Gazdaság III-adik darabjának hetedik szakasza. Kiadta a Nemzeti Gazda Hivatal Bétsben 1814-ik esztendőben, tekinthetjük az első' magyar nyelvű méhészeti szakkönyvnek”. A ma Oly időszerű méhbetegségekről ezt írja: „A méheknek szintúgy esik nyavalyájuk, mint más majorságbeli állatoknak. Jó erős nép (család), sok méz, jó gondviselés a patikájok. Ha ezek megvannak, ne féltsük a mé- heket mástól, hanem csak az 'ellenségitől, vagy inkább a kíváncsi tolvajoktól oltalmazzuk legjobban. A jó erős nemzet sok pusztításnak ellent állhat, csak a maga felekezete ne támadja meg, mely legkeservesebb ellenség. Sok felől megtámadják a méheket, mind más állatokat, mind pedig a természet viszontagságai, mely nem igen vigyáz, van-é méh a világon, vagy nincs. Ha már a méh jó állapotban van, sok ilyen viszontagságokat visszaver, vagy elbír, mikor az erőtlen a sok ostromlás alatt eltikkad.” iszeti értékeket. Elgon- ató az a tény is, mily : vannak képviselve a idős megyék múzeumi lényeiben, de az ottani sokon is, megyebeli je- ilkotóink. )70 óta működő Sóstói ;közi Művésztelep, az zár mazó érem- és kis- ;ai anyag megteremtet- is az alapjait, hogy lét- issunk itt Nyíregyházán lelet-európai kortárs űvészetet bemutató gallyén Magyarországon ■MA, í'Auru ■n&l - mz il rosszabb bor terem, oda csak egy mérföldnyi- abolcs vármegyében a ró- Idön, a szőlőskertben, s a ■kos tanyán.” almafajtát sorol fel, isit és megjegyzi, hogy mezei gazda kertjébe légin illenek a téli almák, zetesen pedig a kormosak, sen talán legkedvesebD k”. harmadik kötetben részle- i foglalkozik a méhészeidé felismerve a méhészet ri jelentőségét, úgy dön- hogy könyvéből ezt a részt elve, külön kézikönyvként adja. így ezt a 130 oldalas vecskét, melynek teljes Pethe, mint mezei gazda, a méhészetet nem mint kedvtelést, hanem mint hasznot hajtó ágazatot ismeri csak el. „A jó mezei gazdának, valamikor a méhet dicséri, mindenkor az Amikor 1668-ban Moliere darabját bemutatták, nem volt sikere. Azóta a dolgok bizony alaposan megváltoztak, a szituációk, a jellemek egyre aktuálisabbá váltak, s a sokrétű mondanivaló lehetővé tette a különböző értelmezéseket. A fösvény egy nagyon régi vándortémát dolgoz fel: a zsugori apa figyelmen kívül hagyja gyermekei érzelmeit, csak vagyona gyarapításával törődve különböző házassági tervezgetésekbe bonyolódik. Ám a fiatalok — érdekeiket iés érzelmeiket elsőrendű fontosságúnak tartva — szembe- szállnak apjukkal. Előbb szép szóval próbálják meggyőzni, ám ez nem vezet eredményre, s kénytelenek cselhez — lopáshoz — folyamodni. így sikerül az öregurat véleménye megváltoztatására kényszeríteni, s az if jak is boldogok lehetnek. Léner Péter rendezésében érdekes előadást láthattunk. A Székely László tervezte egyszerű, semmilyen történelmi korhoz nem kötött díszletek (tükrös szekrények) között néhány szék segítségével folyik a játék. Itt minden arra utal, hogy valamit állandóan el akarnak rejteni. A bizalmatlanság, a leselkedés, •rejtőzködés a ház alapvető légköre. A díszletben talán több a lehetőség (a sok szekrény, tükör), mint amit kihasználnak. A jelmezek sokat elárulnak a rendezői konceperszényen jár az esze. Ha nekem mézet, viaszt nem ád a méh, hatot sem lépek mellette. De ha mézet s viaszt ád, az már más!” A Szjentmihályróü elindult és 69 év után Szilágysomlyón befejezett gazdag életpálya summázását még életében maga határozta meg: „Szép tudomány a pallérozott mezei gazdaság, édes Hazánkfia, gyö- nyörködtetőbb mesterséget nem kíván az aki megkóstolta, s hiába keres az, ki azt nem próbálta. Hasznosabb foglalatosságot nem szül emberi ész, erősebb fundamentumot nem talál egy ország. Szükségesebb dologra nem fordíthatja erejét egy Magyar Nemzet.” A jövő számára szóló testa- mentoma így hangzik: „Az én legnagyobb megelégedésem az, hogy sok, nálam derekabb és szerencsésebb sorsú hazafiakat felébresztettem arra, amihez ez előtt 10—15 esztendővel alig volt csak legkisebb hajlandóságok is. Nyílást igyekeztem csapni azoknak, akik a bo- torkáztató ösvényből országutat szeretnek építeni. Most a továbbélők kötelessége lesz az elkezdett jó törekedés lelkét nem csak folyamatában megtartani, hanem éleszteni és nevelni is.” Kerekes Béla cióról. Vágó Nelly kicsit eklektikusra tervezte őket. Clé- ante és Fecske ruhái egy mai fiatal öltözködését idézik. A lányok s Fruzsina jelmezei kacérkodnak a maisággal. Valér, Anzelm, a szolgák már kortalanabbul öltözködnek. Harpagon és Simon, akik a pénzzel foglalkoznak, viseletűkben egy már régen meghaladott kort mutatnak. Holott a mi világunktól egyáltalán nem idegen a zsugori, a pénzt kuporgató, az uzsorakamattól sem visszariadó ember. Közöttünk élnek, még akkor is kortársaink, ha nem szeretjük őket. Jó lett volna, ha az aktualizáló gondolat következetesebben vonul végig a jelmezeken, s ezáltal az előadáson is. A rendező nagyon nemes gondolata is megfogalmazódik az előadásban: ha a vagyon, a pénz lényegesen nagyobb szerepet tölt be egy család, egy ember életében, akkor ott minden eltorzul. A fiatalok nehéz helyzetéről, függőségükről is szól az előadás. Pénz híján, más megélhetési forrásuk nem lévén, kénytelenek előnyös házasságokat kötni, nem a szívük, de apjuk választása szerint. Mensáros Lászlóé a nagyszerű főszerep. A félelem, a vagyonáért v.aló remegés a fő éltetője az alakításának. Az önző, a zsarnok, mord apa Mensáros, aki a tekintély és néha a bot eszközét használja gyerekei nevelésére. Gonosz és számító is tud lenni. Érzelmeiben is nagyon fösvény. Nem hajlik a jó szóra, nézeteiben megcsontosodott. Nem tanul a rárótt leckéből, a pénz szeretetét választja az igazi érzelmek helyett. Mániákus rettegése, bizalmatlansága tragikomikus színt ad alakításának. Mensáros nagyon jókedvűen játszik, élvezi a kiváló szerepet, ennek a feladatnak fölényesen megfelel. Sokszínű, hitelesen emberi portrét nyújt. Ritkán megszólaló költő a Tiszavasváríban élő Szigeti György. Főleg a 70-es években jelentek meg versei napilapokban, rangos irodalmi folyóiratokban, az Üj Írásban, az Alföldben, a Mozgó Világban és a Napjainkban. A Magyar Rádió is bemutatta. Kötete Legyen valaki veletek címmel 1970-ben jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában. Verseiből „a szépre érzékeny, a valóság rezdüléseit felfogó, szinte lelkesedéssel, de gyakran iróniával, haraggal reagálni tudó költőt ismerhetünk meg”, A mindennapok költéElmúlik minden, légy szelíd. Csitt, vége a dalnak! A kockás abrosz sem segít felnevelt fiatalnak. Megfricskált léggömb riad el, többen beléfogóztak, Apró házak bújnak a sötétben. Ablakaikon feszülnék belül az álmok. Egy vidéki város külvárosa; falu ez már. Csatornaszag sem vegyül a szélben. Itt él anyám és apám. Kétszer négy méter az övék a háztetők alatt. Nyolc négyzetméternyi A fiatalok szerepe már korántsem nyújt ilyen tarka lehetőséget a színészek tehetségének sokoldalú kibontakoztatásához. Rékasi Károly és Orosz Helga árnyaltabban, modernebbül hozta a testvérpár alakját. Rékasi nagy szenvedéllyel bizonygatja szerelmét, néha humorral is győzi a szituációkat, mozgása, viselkedése egy mai fiatal bonyolult helyzetére is utal. nemcsak jó tulajdonságai vannak. (Beszédjének hangereje ehhez a jól felépített értelmezéshez illően lehetne egy kicsit visszafogottabb.) Orosz Helga bájosan és kedvesen játssza az ifjú lányt, akinek elég kevés cselekvési szabadság adódik, igaz avval él is. Juhász György és Simon Mari halványabb alakítást nyújt. (A szerep sem túl kegyes hozzájuk.) Fruzsina, a házasságszerző asszony minden hájjal megkent figurája Gaál Erzsébet, aki remek komikat tehetségét végre kiélheti. Kiváló mozgása, hanghordozása, jelmeze mind a helyzetek fonák voltára utal. A két inas hálás szerepében Mátrai Tamást és Schlanger Andrást láthattuk. Mátrai a tűzrőlpattan- tabb, aki mindenki eszén túljár, jól forog a nyelve. Schlanger a „szomorú bohóc”. aki mindig kikap, akármit is csinál. Rezignált bölcsességgel kommentálja a felesleges csetepatékat. Sok ötlettel, humorral valósítják meg szerepüket. Szigeti András hitelesen idézi elénk a gyermekeit váratlanul és véletlenül megtaláló apát. (Szeretnénk őt formátumosabb szerepekben is látni.) A jó színészi alakítások, a téma aktualitása okán azt mondhatjuk: az előadás sikerre számíthat a közönség körében. Margócsy Klára szete az övé. Ügy tűnt költészetének forrása már-már elapad, ám szerencsére kiderül, nem erről van szó. Csupán kevésbé ostromolja a szerkesztőségeket, kiadókat, mint fiatalabb pályatársai. Kiadatlan írásaiból kitelne akár újabb kötet is. ha tudnád, hogy ez megvisel, itt maradhatnál jónak. Nagyon szeretek valakit, ezért meggyötörtem. Ha van isten, úgy megsegít, ha nincs, én úgy is öltem. birodalom, és egy tyúkól a konyha előtt; a falusi rokon ajándékának siralomháza. Megöregednek lassan. A legkisebb öcsém is katona lett, magukra maradtak. Beszélgetnek a csenddel, s álmaikban a háziúr sem kiált rájuk. Szindróma & Elégia Színészarc Mensáros László Kossuth- díjas művész Moliére: A fösvény című darabjában. (Elek Emil felvételei) Kelet felől
