Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-26 / 73. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1988.,"március 2$| 0 a bejegyzett FÁO-szakember Járt Nyíregyházán a négyes iskolába egy fiú. Akkor semmi mást nem akart, csak jó gyermek szeretett volna lenni. Szüleinek, tanárainak, pajtásainak. Erről most azt mondja: — Gyermek voltam. megerőltetés nélkül. Nem akartam a gyengék közé tartozni, hátul kullogni és mai ésszel már úgy gondolom. amit akkor akartam, elértem. Konok szorgalommal tanultam. eminens voltam. Dr. Takács Tiborral beszélgetek. A Debreceni Állattenyésztő Vállalat kutató állatorvosa, a FAO bejegyzett szakértője. Beszél angolul, oroszul, lengyelül. Szakterülete a szaporodásbiológia szarvasmarhánál, sertésnél, juhnál, de a közelmúltban Iránban a halbetegségekről tartott előadásokat. Most barna. Bőrén még őrzi az Elbrusz lábainál uralkodó klíma hatását és a nap hevét. Őszinte elragadtatással mondja: — Aki ott jár, az a föld születését látja. Az Elbrusz óriási gyűrt hegység 4—5 ezer méteres csúcsain a hósapkákkal, csodálatos látváöyájíls,, ahogy lejt a hegység; ger felé, ahogy porladnak a sziklák és a törmelékből egyszerre -termő talaj-í teéz, ez5 valóban. piútatja, miként, keletkezik az éiet. És az ellentmondás. Fent a zord és kemény tél, de alig ötven kilométerrel távolabb a Kaspi- tenger partján narancsligetek díszlenek... — Anyagiak miatt? — Is, is. De inkább közelebb akartam kerülni a termeteshez, másrészt a kutatómunkára így nagyobb a lehetőség. Azért ma is tanítok például a Debreceni Pallagi Szakközépiskolában. Visszatérve a korábbi kérdés első részére, a FAO-hoz fűződő kapcsolatomra. Az ENSZ mezőgazdasági és élelmezési szakosított szervezete, a FAO a világ minden tájáról rengeteg szakembert tart nyilván és foglalkoztat annak érdekében, hogy egy-egy program megvalósuljon. Én egyike vagyok a római központban nyilvántartottaknak. Gondolom, ez a pályámon végzett munkának is köszönhető. A végzett munka — később a beszélgetés során kiderül — nagyon sokrétű. Egy-két évvel korábbi siker rövid története, hogy az amerikai szaporodásbiológiáról és mesterséges megtermékenyítésről. Négy évtized, ha úgy vesz- szük, nem nagy idő, de sok minden belefér. Viszont örök kérdés, hogy győzi egy ember energiával a folyamatos tanulást, felkészülést és a megerőltető munkát? Nem fárasztó így élni? — Soha nem éreztem, hogy így lenne. Ha egyik nap elfáradok, másnapra kipihenem. így voltam mindig a tanulással is. Meglehet, köny- nyen tanultam, de sokat. Racionális ismeretszerzésre törekedtem, talán azért is, hogy legyen miből felejteni. Elvem az, hogy nincs elhanyagolható téma. A munkában is szeretem a precizitást, a kitartó következetességet... Űjra az iráni útról beszélgetünk. A hat hét kiküldetésből két hét a FAO római központjában telt el eligazítással, felkészítéssel. Aztán következett a tényleges munka. — Az Elbrusz lábainál a tengerszinthez viszonyítva 1600 méter magasságban van egy pisztráng- és lazactenyésztő farm, hegyi forrásra telepítve. Ott oktattunk szakembereket, 25 tanulót, ők vizsgáztak. Rajtuk kívül fakultative érkeztek csoportok az előadások meghallgatására. Tapasztaltam, hogy bár Irán tengerekkel rendelkező ország, óriási az érdeklődés az édesvízű haltenyésztés iránt: Érthető, hiszen a hal szerepe á népélelmezésben világszerte növekszik. — Iránban háború van. Érezté, " tápasztaíta-é ennek hatását? — A haltenyésztő farmon nem. De később Teheránban már tudomásul kellett venni, hogy frontvárosban vagyunk. Egyébként a háború nyomai szembetűnőek. Elszomorító az Az mind szép és érdekes, amiről Takács Tibor beszél, de két kérdést azért tisztázni kell. Hogyan lesz valakiből a FAO bejegyzett szakértője, és az sem érdektelen, hogy milyen pályát fut be az, aki országosan és nemzetközileg is elismert szaktekintély. — Talán előbb a pályámról. Sok iskolába jártam, több helyen tanultam. Az édesapám számviteli munkakörben dolgozott, kezdetben az ő munkahelye volt a meghatározó abban, hogy hol éltünk. Debrecenben születtem, laktam Nyíregyházán a Bocskai út 49-ben, jártam a négyes iskolába, majd Téglás, Xismicske következett. Debrecenben érettségiztem. Egyetemi éveimet Pesten töltöttem. Voltam Hódmezővásár- iielyen a főiskolán docens, tanítottam a Debreceni Agráregyetemen. Ott 8 évig voltam adjunktus. Váltottam, a Debreceni Állattenyésztő Vállalatnál vállaltam munkát. — A reklámok korában élünk — szoktuk mondogatni. De mi is az a reklám? A fogyasztók tájékoztatása, figyelmüknek bizonyos árucikkekre, szolgáltatásokra való felhívása, illetve népszerűsítése. Ez történhet reklámmondatokkal, úgynevezett szlogenekkel is. A megfogalmazás pillanatában nem mindig dől el véglegesen, hogy az állítás mennyire volt sikeres és célravezető. Egyes régi i : klámmondataink szinte szó- '. -;okká váltak. Tallózgassunk egy keveset az í óbbi évek termésében! Ezek I . rin azért kopnak (koptak) el, ; rt gyakran hallottuk-olvas- j t. k őket. hanem azért, mert I I. lalmassá vagy humorossá *. Itak. Így bízvást kijelenthet- j-k, hogy a reklám halála az. unalom, vagy a nevetségesség. Kezdjük egy olyan reklám- mondattal, amely nem elégszik' meg egy hibával. A múlt év utolsó negyedének előfizetéses lottószelvényein ezt olvashattuk: „Aláhúzzuk, hogy csütörtökön húzzuk!’» Az egyik hiba az írásjel (kijelentő mondat után nem felkiáltójel követkeBeltsville-i Mezőgazdasági Kutató Központból itt vendégeskedett az intézet vezető kutatója. Dr. Takács Tibornak és a vendégnek sikerült megoldani elsőként Magyar- országon a sertéssperma mélyhűtött eltarthatóságát. Volt más szakmai siker is, például a szarvasmarha korai vemhességével kapcsolatos kísérletsorozat. Ezt dr. Takács Tibor szabolcsi üzemekben végezte, és MÉM-dí- jat kapott érte. A tudományos munka együtt jár a szakterület másutt elért eredményeinek figyelemmel kísérésével; olvasni, tanulni és publikálni kell. — Eddig 30—40 szakcikket publikáltam, írtam egyetemi, főiskolai jegyzeteket, számos szakmai kongresszuson vettem részt, voltak szakmai útjaim, jártam többek között a Szovjetunióban. Izraelben és másutt. Most Írországba készülök, ott lesz a legközelebbi szakmai kongresszus a zik), a másik: az alanyi ragozás felcserélése a tárgyassal (azaz: húzunk: mivel a szlogenből éppen a lényeget vonták el: a nyerőszámokat). A reklám felhasználja az állandó szókapcsolatokat is. Sokszor elegendő egy-egy betű betoldása, illetve felcserélése egy másikkal. A „Szállunk rendelkezésére” mondat legfeljebb a budapestiek számára jelenthet valamit, nekik sem sokat. Mondva szellemeskedésnek tűnik. írva inkább így: „(sz)állunk rendelkezésére”. A Malév másik reklámmondata már szerencsésebb: „A Malév az ön légi jó barátja”. Ez némi nosztalgiát is sugall, közelebb áll hozzánk. Am amikor reggel ezt halljuk a rádióban: „Jó napot kínálunk”! — aligha mozdul meg a pénztárcánk. Az Ági márkanevű italt aligha tette népszerűvé a következő aszfaltvirág: „Csókolom, Ági van?”, avagy a Gyöngy italcsaládot a reklámszöveg végén éktelenkedő helyesírási hiba: „Ez jól esett!” (így: különírva.) Mizser Lajos olyan látvány, hogy egy korábban megkezdett egymilliós városrész építése félbemaradt. Világjáró embernek sok a tapasztalata, rengeteg az élménye, de erre most nincs idő. Néhány mondat a családról, amelynek körébe a nagyon elfoglalt és néha fáradt ember hazatér. A feleség lengyel származású és a két gyermek lengyelül és magyarul egyaránt beszél, tanul. Dr. Takács Tibor bizonygatja, jut idő a gyermeknevelésre is. Sőt azok a szép órák, amit a család együtt tölt: sportolnak, szórakoznak. Seres Ernő Több mint két évtizede indult útjára a Szépirodalmi Kiadó Arcok és vallomások című sorozata, amelyben most Laczkó András bemutatja Fekete Gyulát. A sorozat állandó alcíme szerint az írót „alkotásai és vallomásai tükrében” ismerhetjük meg. Igein ám, de ahány író, annyiféle alkotás, annyiféle viszony a „vallomáshoz”. S írók a könyvek szerzői is, akik másként és másként fogják fel feladatúkat, nemcsak azért, mert a műfaj lehetőségeit egy adott íróra kell alkalmazni, hanem azért is, mert különbözőképpen értelmezik a műfaj feladatait és lehetőségeit. A sorozat jellege szempontjából vizsgálódva azt kell meglátni, hogy Fekete Gyula „hálás” téma. A nyitott típuReklám és ellenreklám Néhány tüske a sok közül J " " Biztos van • film I 13611110 valami ■ thiii ráció, mégis nehezen látom be, miért ez a nagy sietség az idei szemlén bemutatott filmek mozikba juttatásában. Február eleje óta nem akadt hét, amelyre ne jutott volna új magyar film bemutatója, de ebben a tempóban gyorsan feléljük a készletet, s félő, hogy majd hosszú időre elterelődik a maradék figyelem is erről a sokfajta gonddal küszködő és — sajnos — egyre kevesebb értéket létrehozó művészetről. Ha el is fogadjuk, hogy a hagyományok jegyében a nyár a szórakoztató produkciók ideje, s mivelhogy ilyesmivel a hazai műhelyek nem szolgálnak, tavaszra és őszre kell összpontosítani a termést. ennél azért arányosabb elosztás is megtervezhető lenne. E hét bemutatója a Tüske a köröm alatt, amelyet a nyíregyházi nézők premier előtti vetítésen már korábban láthattak,^találkozhattak Sára Sándorral, a film rendezőjével, továbbá a forgatókönyvet jegyző Csoóri Sándorral és az állatorvosnő szerepét alakító Szegedi Erikával. A ■film ugyan megkapta a játékfilm kategória egyik kü- löndíját a szemlén, túlságosan sok örömet mégsem okoz a nézőnek. Nem azért, mert témájául mai társadalmi gondjaink közül a leginkább irritálok egyikét, a hatalommal való visszaélést választja, hanem amiatt, ahogy megjeleníti. Sára és Csoóri igazán markáns művészek, valahol egyéniségük bélyegének ott kellene lennie az alkotáson, de ezt hiába keresem. Ha valamilyen oknál fogva nem tudok a forgatási előzményekről és nem látom a főcímlls- tát, s így kellett volna tippelnem az alkotókra, talán a gyengébb formát eláruló Bacsót és Moldovát jelöltem volna meg. Űjra és újra, immár sokadszor kell előhozakodnom a váddal: mint a magyar filmek általában, a Tüske a köröm alatt sincs jól megírva. Felületes, leegyszerűsíti azt a társadalmi képletet, amelynek árnyalt bemutatásával valóban szolgálhatná, azt a célt, amelyet még ebben a formájában is jól érzékelhetően körvonalaz. S ha sok esetben mégsincs hiányérzetünk egy-egy jelenetet szemlélve, akkor a színészi teljesítményekben kereshetjük a magyarázatot. (Cserhalmi György, Ráckevei Anna, Kender esi Tibor, Koncz Gábor, Tyll Attila játssza a főbb szerepeket.) A legemlékezetesebb pillanatokat a végre újra a vásznon látható Kálmán György szerzi, aki pár perces epizódszerepében is teljes emberi sorsot tud felmutatni. A megíratlanság kérdését hajlamosak vagyunk írói gyengeségekre visszavezetni, de néhány egyéb összefüggés, amelyeket eddig kevéssé ismerhettünk, figyelmünket más irányba tereli. Az alábbi érvek csak látszólag függetlenek Sára filmjétől. Kosa Ferenc nyilatkozta a Képes 7 riporterének: „Néhány év óta pedig valamiképpen megmakacsoltam magam, és minden évben írtam egy forgatókönyvet 1956-ról... Aztán vala- hányadik könyvemet, ezt, elfogadták.” Galgóczi Erzsébet a Mozgó Világban közli: „ ... tavaly írtam egy tévéjátékot Vadkacsalesen címmel, amit a televízió elfogadott... Augusztusban megkezdtük a forgatást, már elköltöttünk a tévéjátékra egymillió forintot, amikor .kiszivárgott’ a híre, s néhány megyei vezető találva érezte magát. Addig- addig mesterkedtek, jártak fűhöz-fához, hogy a televízió kénytelen volt leállítani a forgatást.” Ilyen körülmények között elég nyilvánvaló, hogy az író. aki nem forgatókönyvírásból él, nehezen vállalkozik ennyire bizonytalan kimenetelű akcióra, s a rendező is meggondolja, hív- ja-e, hívhatja-e egyáltalán, hiszen semmi garanciát nem tud nyújtani a megvalósítást illetően. A Tüske a köröm alatt témája sem Sára és Csoóri fejében született, hanem az élet kínáltá fel. A hortobágyi 1i- baügyliet nem kevésbé kényes téma, mint a Vadkacsa- lesené. A fenti körülmények ismeretében nem lehet csodálkoznivalónk azon, ha az alkotók sietősen dolgoztak. E film persze nem dokumentumjáték, de akad példa jó néhány a közelmúltunkból, amikor így kezelték a művészi általánosítás igényével készített, s a megtörtént eseményeket csak modellhelyzetnek tekintő műveket. Ha e film megmarad annak a társadalmi jelenségnek a körüljárásánál, ami festőfőhősének meghasonlását eredményezi, minden bizonynyal egységesebb alkotás született volna. Egyébként a filmben jelzett akcióra valóban sor került évekkel ezelőtt, Orosz János festőművész ajánlotta fel képeit, pontosabban az értük befolyó összeget, jótékony célra. (A festő munkái, többek között Nagy László egészalakos portréja „játszik” a filmben.) Azt az ellentmondást, hogy miként lehet értékvesztett- ségben élni, illetve mit jelent az értékek jegyében élni, Hó- dosi belső drámájának teljesebb feltárásával mutathatták volna meg az alkotók, ehelyett a libaügy tolakszik az előtérbe melléktémáival együtt, s nem kínál egyéb gondolatot, minthogy a Fazekas Mihály-i tanulságon túllépett az idő: az már csak látszat, hogy akié a lúd, azé az igazság. A sietős munkát jelzi, ezúttal a technika oldaláról, az éjszakai jelenet a nádasban. A helyszín megvilágításával azt az illúziót kellene keltse a kép, hogy a parton rakott rőzsetűz lángjai világítják meg a víztükröt. Ehelyett olyan fényerővel pásztázzák a tájat, hogy szinte magunk előtt látjuk a felvételhez elhelyezett reflektorokat- A tartalmi problémákhoz képest elhanyagolható ifiozza- nat ez. de a művészi forma hiányai óhatatlanul visszavetülnek a gondolatiságra. Hamar Péter Jelenet „A bolygó neve: Halál” című amerikai sci-fiből. Fekete Gyula pályaképe sú alkotók közé tartozik, közéleti ember, akit vereségei és sebei legfeljebb időlegesen kényszerítettek visszavonulásra. Gondolatrendszerét, életrajzának eseményeit közvetve és közvetlenül is gyakran föltárja munkáiban. Nem sokszoros áttételeken keresztül kell hát kihámozni az életrajzi anyagot, áz ars poeticát, amelynek bemutatása e sorozat célja. A könyvet végigolvasva, a képeket végigszemlélve mégis meglepődve tapasztalhatjuk, hogy ez a kitárulkozó író voltaképpen zárkózott ember abban az értelemben, hogy magánéletét magánügynek tekinti. Laczkó András pályaképe elsősorban nem az életrajzra figyel, azt csak addig részletezi, amíg el nem jutunk az íróságig, tehát a gyermek- és ifjúkor, a tanulás és a közvetlen politikai tevékenység esztendei kapnak szélesebb teret. A további információk a függelékként közölt életrajzi adatokban találhatók meg. Érdekes, s azt kell mondanom, helyes eljárás ez. Hiszen élő alkotóról van szó. S bár jeles alkotóknál az élet és a mű egyaránt fontos 'lehet, végső soron mégis a mű a döntő. S Fekete Gyula munkásságának van egy sajátossága, nevezetesen az, hogy egyszerre, egyforma hangsúllyal közíró és szépíró, s ez rögtön azt is jelenti, hogy a közíró munkáiban viszonylag közvetlenül jelen vannak az életrajz sugallta gondok is, az embe- ri-al/kotóú ars poetica is. Pályaképnek neveztem Laczkó András könyvét, s ezzel azt is mondtam, hogy az igényesebb szakmai utat választotta. Túl sok előzményre nem támaszkodhatott, hiszen leginkább csak kritikák, s heves vitacikkek gyülekeztek a szakirodalomban, s azok sem túl nagy számban. Űttörőmunka hát ez, amelynek megállapításaival, hangsúlyaival rendre egyet lehet érteni. A műben mindvégig érződik a szeretetteljes beleélő képesség. Ezzel együtt képes a szerző a távolságtartásra, a kritikus szemlélet következetes érvényesítésiére. Nem egyrészt- másrészt méricskél, hanem az érték- és az igazságszempontot érvényesítve elemzi az egyes műveket. Talán csak a pályakezdés írásainál elnézőbb, mert bár előjátéknak tekinti csak őket, ezt nem hangsúlyozza. Gazdagabb lehetne viszont a pályakép, ha ■többrétű volna a bekapcsolás a kortárs irodalomba, ha a kritikai szemlélet mellett hangsúlyosabban érvényesülne az irodalomtörténeti is. Fekete Gyula olyan alkotó, aki pontosan látja, hogy az emberi létezés a személyiség- jegyek és a társadalmi jegyek bonyolult hálózatának függvénye. A teljesebb emberi élet lehetőségéért perel, hogy az ember tudja és tegye azt, ami neki is, és közösségeinek is jó. Ezért szólhat széles olvasórétegekhez, s ezért öröm, hogy ezek az olvasók most kalauzt kapnak ehhez az írói világhoz. V. G. P KM VENDÉGE^^
