Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-26 / 73. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET Kálvin Imrétől, a KELET-SZÖVKER igazgatójától ^ Teljesen új helyzetet teremtett a gaz- “ daságban 1988, és különösképpen kiütköztek jelei a kereskedelemben. Üres polcokkal indult az év a Kelet Szövetkezeti Kereskedelmi Vállalatnál is? — Az új helyzet nemcsak a kereskedelemre, hanem a népgazdaság valamennyi ágazatára vonatkozik és azt tudomásul kell venni. Ehhez alkalmazkodni kell, véleményem szerint más módszer, lehetőség nem lehetséges. Ami az ünes polcokat illeti, valóban tapasztalható volt az az év első hónapjában. Ez a helyzet természetes következménye a múlt év végén felfokozódott lakossági vásárlásoknak és azon magatartásnak, ami az árváltozások végrehajtása miatt a kereskedelemre nehezedett. Szerencsére ezen túl vagyaink. Élelmiszerekből az év első hetében, egyéb iparcikkekből és ruházatból pedig január végére Sikerült feltölteni a készleteket. Most már egy kicsit több vásárló kellene. A Az önök cége egy sajátos szervezésű w vállalat. Könnyebb volt ezért átvészelni a kereskedelmet ért megrázkódtatásokat? — Valóban sajátos szervezésű, de nem könnyű helyzetben lévő vállalat vagyunk. Megrázkódtatásról azonban szó sem lehet. Helyzetünket illetően azért nem tartom ‘könnyűnek, mert tevékenységünk több mint 50 százalékban közvetlen fogyasztókhoz kapcsolódik és itt a városban egy igen erős wer- isenythelyzet alakult ki. A másik 50 százalék a viszonteladók, főleg a tagszövetkezetek felé irányul, ahol a kereskedelmi kapcsolatokban a gazdasági érdekeik mellett a tulajdonosi érdekeket is figyelembe kell venni, és ez a jelenlegi helyzetben nem egy könnyű feladlat. A A mi Ízlésünknek megfelelő holmikat ^ tudnak-e behozni a kishatár menti forgalomban vagy csak fúrót, kalapácsot, meg szeget kínálnak a szomszédok áruiból? — Az általunk behozott árucikkek valós fogyasztói igényeket elégítenek ki, szükségesek, választékbővítő termékek. A termékek választékát illetően azonban el Ikel-l mondani azt .is, hogy főleg a szovjet és román kapcsolatokban az évek során egy-kát új cikk kivételével nem bővültek, hanem 'inkább visszaestek. Ennek okát abban látom, hogy az árucserében a hagyományos termákék kivételével általában a mii igényeinknek megfelelő műszáki fejlődés, használati értéknövekedés nem következett be, így ha azokat behoznánk, egyáltalán nem, vagy csak áron aluli, veszteségesen tudnánk értékesítőig, amit nem tehetünk meg. A Kérem, engedjen bepillantani ezekbe az üzletekbe. Köztudott, hogy elszámolási problémáik vannak a szocialista országokkal, ezért érdekelne: van-e ezeknek az árucseréknek haszna, vagy csak reklámfogás az egész? — Az elszámolásokkal alapvetően nem nekünk, hanem a lebonyolító külkereskedelmi vállalatoknak, lényegében a népgazdaságnak lehetnek és vannak problémái. Az árucseré lényege, hogy a lekötött termék- mennyíiség időiben és értékben megérkezzen. Az érdek tehát nem külön export- és külön ■az importforgalomhoz kapcsolódik, hanem a szerződésben megállapított termékmennyiség kölcsönös szállításához. Az elmúlt évben e tekintetben merültek fel problémák, főleg az importban. A szovjet partnerekkel ezeket a problémákat az ez évii szerződés- kötéskor sikerült rendezni. Reméljük, hogy a román partnerekkel is megállapodás születőik, illetve az ez évii szerződések megkötéséig a szállítások megvalósulnak. Mi valamennyi .exportszállításí kötelezettségünket teljesítettük. A problémák mellett az árucsere hasznosságát illetően szeretném hangsúlyozni, hogy vállalatunknak az árucsere összességében gazdaságos tevékenység, a behozott termékek a fogyasztók által keresettek, hiányt pótolnak. Véleményünk az, hogy a határ menti cserekapcsolatokban nagyobb lehetőségek vannak és arra törekszünk, hogy 'azokat jobban kihasználjuk. Ehhez szükséges azonban, hogy a meglévő korlátok megszűnjenek, és itt főleg az elérhető árrendszerekre meg az elszámolásokra gondolok. A legutóbbi KGST-tanácskozáson az egységes és kölcsönösen átváltható valuta-elszámolás kérdésében történtek kedvező felvetések, reméljük, hogy ebben mielőbbi megállapodás születik. A Mennyire szabad az Önök keze a szomszédos országokkal folytatott kereskedelemben? Egyáltalán: ilyen áruellátás mellett mit tudunk mi adni? — Vállalatunk nem rendelkezik önálló külkereskedelmi joggal, annak megszerzéséire nem is törekedtünk. Az árucserét döntően a HUNGAROCOOP és KONSUMEX Külkereskedelmi Vállalatokon keresztül bomyolát— Van-e haszna a határ menti árucserének? — Milyen árut tudunk külföldre adni? — Leült a Skála, vagy a reklám kevesebb? — Hogyan lehet ma talpon maradni? Kálvin Imre (57 éves) Beregdarócon született. Negyven éve dolgozik a szövetkezeti mozgalomban, a MÉSZÖV ellenőre, főkönyvelő a Nyíregyházi Afész- nél és a Zöldértnél, öt éve a Kelet Szövetkezeti Kereskedelmi Vállalat igazgatója. juk le. Ezt a munkát olcsóbban végzik mint amennyibe nekünk kerülne, ha önálló külkereskedelmi joggal rendelkeznénk. Ameny- ■nyütoen a külföldi partnerrel árban meg tudunk egyezni, a mindenkor érvényes kivételi listán szereplő termékeken kívül minden árut tudunk adni az általunk behozott teljesítettük. A Valamikor másból sem állt a televízió reklámműsora, mint a Skála hirdetéseiből. Mostanában mintha eltűnt volna a Skála Kópé, mintha a Nyereménygála sem volna a régi. Leült vajon a Skála? Ha igen, hogyan hat ez a Kelet Szövetkezeti Kereskedelmi Vállalat munkájára? — A Skála reklámtevékenységét most sem tartom rosszabbnak, mint az elmúlt évékben. Inkább arról lehet szó, hogy azt az intenzív reklámtevékenységet, amit a Skála néhány évvel ezelőtt bevezetett, azokat átvették, lehet mondani továbbfejlesztették más, főleg országos kereskedelmi vállalatok, 'és emiatt most már nem tűnik olyan kivételesnek, egyedülállónak a Skála Kópé, vagy a Nyereménygála. Az utóbbi évben az integrációhoz tartozó áruházaik reklámozására kevesebb gondot fordítanák. M'int a Skála igazgatóságának tagja is azt tudom mondani, hogy a Skála Szövetkezeti Közös Vállalat a korábbi évekhez hasonlóan a legdinamikusabban fejlődő kereskedelmi cég az országban. Tevékenysége a kiskereskedelem mellett igen jelentős az áruk termeltetésében, de főleg külkereskedelmi és külkapcso- latokban. A külföldi cégekkel az országban alakított közös vállalatokban szám szerint is a Skála részesedik a legtöbb érdekeltséggel. Az elmúlt évben 80 millió forint körüli árut vásároltunk tőlük, amit igen jelentősnek tartunk. Azt is el kell mondani azonban, hogy az elmúlt övökben, amióta a Skálán belül létrejötték a különböző érdekeltségű szervezeteik — leányvállalatok, közös vállalatok, gazdasági társulások — mintha az alapításkor megfogalmazott szövetkezeti érdekek nem érvényesülnének kellően. Jelentős előkészületi munka folyik a Skálán heiül olyan szervezeti forrna kiialafcításáTa, hogy a jelenlegi körülményeknek megfelelő érdekviszonyok alákuljanak ki a vállalat és a társult tagok között és egyiben erősödjön a szövetkezeti jelleg. Egyébként vonatkozik ez valamennyi szövetkezeti közös vállalatra és ezek között vállalatunkra is. Véleményem szerint a mai viszonyoknak megfelelően a vagyoni érdekeltséget rangjára kell emelni, ugyanakkor meg kell találni a működésben is az egyenlő érdekeltséget és a tagok elsődlegességét. Van-e valamilyen kapcsolatuk a helyi w vállalatokkal, szövetkezetekkel? Készülnek ugyanis már a megyében is szép ruhák, cipők, amelyeket fővárosi áruházakban kínálnak. Tudnak Önök abból itthon szerezni, vagyis a választékot bővíteni? — Áruházunknak, de főleg a nagykereskedelmi raktárunknak a megyében működő több vállalattal, ipari szövetkezettel van kapcsolata. Ezek között olyan is van, akivel évek óta rendszeres és szerződésen alapuló a kapcsolat, sőt az is előfordul, hogy az általuk importból beszerzett, esótleg máshonnan megvásárolt anyagot dolgoztatjuk fel. A lehetőségeket illetően azonban korántsem mondanám, hogy azokat kihasználtuk. Ennek oka abban keresendő, hogy az érdekek nem mindig estek egybe. Többek között: a kis tételek, kis sorozatok gyártásában — főleg ruházat, cipő — a termelők nem voltak érdekelték, mi pedig ebben a vonatkozásban kis vállalat vagyunk. A kis tételek gyártási költségéit pedig nem mindig tudnánk a fogyasztói árakban érvényesíteni. A legfőbb akadály az exportra termelő szövetkezetek esetében az volt, hogy az érdekeltség háttérbe szorította a belföldre termelést. Mostanában nehéz helyzetben vannak w a vállalatok. Jelentheti ez azt, hogy előbb-utóbb kínálati piac is lesz, vagy marad az elosztás? — Az, hogy megfelelő kínálati piac alakuljon ki, ahhoz több feltétel szükséges. Legfontosabbnak azt tartom, hogy legyen megfelelő termelés és vásárlóerő. Hogy ez mikor valósul meg, a jelenlegi helyzetben nem tudom, mindenesetre rövid távon ezzel ■nem számolhatunk. Az elengedhetetlen feltételek közé tartozik a piac több elemének, így 'többek között a tőkepiacnak és szabadabb Importnak a kialakulása. A problémák lés nehézségek ellenére azonban elosztásos helyzet jelenleg sincs és remélem nem is ■lesz. Ha már a kínálati piacról esett szó, szeretnék egy gondolatot felvetni, bár tudom, hogy ez nagyon kényes kérdés, mert az árakhoz, a megélhetéshez kapcsolódik. A jelenlegi kereskedelmi haszonból a vállalatok nem lesznek képesek — még ha lesz is megfelelő termelés — az árubőséggel, választékkal Ikapcsolatos kockázatot vállalni, ugyanakkor a színvonalas ellátás költségeit iis fedezni. Nyugati, fejlett kereskedelemmel rendelkező országokban a kereskedelmi haszon többszöröse a miénknek. ^ Ügy hírlik, hogy a Kelet Szövetkezeti Kereskedelmi Vállalat jó évet zárt. Elképzelhető-e, hogy megforgatják a tőkéjüket, esetleg újabb nagy áruház építésével szállnak be mondjuk Nyíregyháza, vagy valamelyik másik város áruellátásának javításába? — A kereskedelmi vállalatok és fogyasztási szövetkezetekhez hasonló vállalatunk az elmúlt évben nem kiugró, de jó eredményt ért el. A nyereség az 53 millió forintot meghaladta, és ez mintegy 15 százalékkal nagyobb az előző évinél. A dolgozók bérfejlesztésénél kihasználtuk a szabályozók ■által biztosított lehetőségeket, 9,1 százalékkal növekedtek az átlagbérek. A 76 ezer forintos éves átlagkereset nemcsak a kereskedelemben, hanem a megye egyéb gazdasági ágazataiban is figyelemre méltó. Valóban rendelkezünk szabad pénzeszközökkel, amelyet úgy kell befektetni, hogy az a lehető legkedvezőbb eredményt biztosítsa, ugyanakkor ebben a hitelszűkös helyzetben az eddigi fizetőképességünk is megmaradjon. Kereskedelmi hálózat létesítése a jelenlegi gazdasági helyzetben nem tartozik a jövedelmező befektetéseik közé, ezért a pénz jelentős részét banki részvénybe fektettük. Ez látszik most a legjövedelmezőbbnek, és mobilizálható arra az esetre, ha olyan befektetést találunk, ami hosszabb távon is megfelelő eredményt hoz és megfelel a tagszövetkezetek érdekeinek. A Nyilván tisztában vannak azzal, hogy ” megnehezült az élet, s Önök — az élelmiszereken kívül — olyan árukat kínálnak, amelyek nem mindennap szükségesek. Szóval, ha kevesebb a pénzünk, és drágább az áru, ritkábban megyünk be a boltokba. Hogyan képzelik el a talpon maradást? — A jövőt és 'talpon maradást illetően rendelkezik vállalatunk olyan tartalékokkal, hogy egy-két nehezebb év nem ingatja meg vagyoni helyzetét. Célunk, hogy az áruházunkat korszerűsítsük, színvonalasabbá tegyük az árusítást. Olyan árukat igyekszünk ibeszerezni bármilyen forrásból, ami találkozik a vevő igényével. Ha ezeknek meg tudunk felelni, úgy gondolom, hogy az átmeneti nehézségeket is át fogjuk vészelni. Köszönöm a válaszait. Balogh József 1988. március 26.-------------------------------------------\ ... túlságosan sokakat irritál, ha azt látják, hogy egyesek két marokkal fogják az íróasztalukat. Ülnek irodáikban és várnak, legjobb esetben gyártanak néhány írást, s ha nagyon szorongat az élet, elmennek egy protokoll jellegű látogatásra• Ez nem jó. Különösen akkor, amikor pedig nagyon kell a cselekvés, a közvetlen kapcsolat, a nem papírból szerzett információ. A megyében járva nem egy községben kérdeztem meg: járt-e itt valaki a közelmúltban a megyétől? Érdeklődtem iskolában, üzemben, a munkaerővel küzdő tanácsnál, szakszervezeti embertől, párttitkártól, de a legjobb esetben arról hallottam, hogy igen, valaki volt itt, de hát ő se jutott sokkal messzebb az irodánál. Azon gondolkodom, hogyan is jön ez össze azzal, amit úgy nevezünk, hogy újszerű politizálás? Sehogy — summázom magamban a dolgot, és ez már adja is a következő gondolatot. Hogyan lehet így választ adni arra a sok, sokasodó kérdésre, ami az embereket foglalkoztatja? Hogyan lesz így tiszta, lak- kozatlan, igaz kép arról, amit az emberek gondolnak, miként válik világossá az, amit közhangulatnak, közérzetnek, közvéleménynek tartanak? Mondják gépkocsivezetők, garázsmesterek: a hivatali kocsik keveset futnak mostanában. Ha igen, akkor is Pest felé, netán egy-egy város azonos pontjára. Pedig az élet nemcsak ott zajlik, hanem a községekben, a termelőszövetkezetekben, az iskolákban, az üzemben. Demennyire hogy zajlik! Kíváncsi lennék, mire várnak azok, akik csendesen ülnek bástya-asztalaiknál. Akiknek rosszul esik még mindig, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzelik. Akik meg vannak sértve, ha valaki nem úgy gondolkodik, mint ők. Pedig kérdezniük kellene, s választ adniok, fel- készülten, okosan, politikus módon. Ma vállalni kell a vitát, az összecsapást, netán a szenvedélyeket is. Hogy lesz olyan, aki alkalmatlan erre? Biztosan. Tőlük kell majd elbúcsúzni, s ott alkalmazni őket, ahol hasznosak lehetnék. Szelekció van és lesz, szerzett érdem, életkor aligha védhet bárkit. Helyet kell adni az újaknak, a frisseknek, akik nem fertőzöttek még a megszokással, a kényelemmel, a túlbiztosítottság- gal. Ilyen a mai politika, ilyennek kell lennie. Régi igazság az újságírásban, hogy rossz hírlapíró az, aki szüntelenül a szerkesztőségben ül. Mert ott nem történik semmi, oda csak a szűrt élet lopakodik be, no meg a jelentés, a stencil, az előterjesztés, a hivatali elemzés. Márpedig ha a hírlapíró az élet igazságát ott érheti tetten, ahol az élet zajlik, akkor a másik, mozgalmi területen dolgozó számára sincs ez másképpen. Sokat beszélünk az alulról épülő demokráciáról. És ez az alulról most nem a lent pejoratív megjelölése, hanem maga a nép. Amely nem készen kapott formulákat vár, hanem azt, hogy elképzelése, ötlete, cselekvőképessége, felelősségvállalása jelentse a kibontakozó ország alapját. Kemény szűrő ez, bizony sokszor nem is udvarias, s főleg nem oktalan tekintély tisztelő. Ezzel szembenézni jelenti az igaz politikus voltot, eoből meríteni az igazi erényt. De hogy mi van ott lent, ahonnan épül a demokrácia, azt csak ott lehet felmérni, megismerni. Érthető dolog: a párt, ä szak- szervezet, a KISZ és minden szervezet tulajdonképpen: a tagság. Egyetlen politizáló szervezet sem lehet ütőképes, ha nem ez az alapigazság mozgatja. A tagságot, az embert, az üzem és a tsz munkását, a fiatalt, az értelmiségit tehát ismerni kell, mégpedig hétköznapi valóságában. A hatalmat tőlük nem félteni kell. Sőt. Meg kell, mégpedig az eddiginél jobban, osztani velük. Ideje tehát elengedni az íróasztalt . annak, aki a politi- jfQjjHBk ka területén hosszú életű akar lenni. Mert az íróasztal , * lehet jelkép, lehet hatalmat idéző bútordarab. De nem , ^ lesz sose igazi ha- J talom. S a mögötte HF’J $ ülő se a hatalmat ■ szolgálja. csupán gf* £ szolgája az asztalának. Bürget Lajos KM
