Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-18 / 66. szám
1988. március 18. Kelet-Magyarország 3-------------------------------------------------------------------------------------Fél marék pénz EGY KALAP HEVER A PADLÓN a nyíregyházi nagy művelődési ház egyik kiállítótermében, benne aprópénz, nem több egy fél maréknál. A teremőr magyarázza: a művészeti szakközépiskolásoknak lehet adakozni, vesznek majd belőle ceruzát, papírt, ezt-azt. Nem nagyon gyűlik — mondom — mii;e ő: — Hogy gyűlne? Alig van látogató ... Üresek a kiállítótermek. Gondot okoz a népművelőknek egy-egy igazán igényes, magas művészi színvonalú műsorra összetoborozni a közönséget. Egyre hátrább szorul a kultúra a dolgok fontossági sorrendjében. Ráadásul egy sereg központi intézkedés született,, ami ellene „dolgozik” a kultúrának: ezen a területen is folyamatosan emelkednek az árak, és a megélhetésre egyre többet kell elvenni a szabad időből, amiről pedig azt ígérték, hogy majd művelődésre fogjuk fordítani... És most, mire észbe kaptunk, egy sereg dolog fontosabb lett, mint az ész és a szív, az értelem és az érzelem, a kultúra iránti igény és a műveltség becsülete. Nekünk még arról meséltek szüléink; az egyszerű, tanulatlan emberek — akik nem azért nem tanultak, mert nem akartak volna, hanem azért, mert nem lehetett — feltétel nélkül tisztelték az iskolázott, a műveltséget képviselő akkori intelligenciát, a szülőfalumban például a tanítót meg a papot. Tudásuknak rangja, becsülete volt. És hasonlóan respektálták az intézőt, aki valamilyen gazdatiszti tanfolyamot végzett, meg a gépészt, aki értett egy masinához. Ma diplomások fóliáznak, az egyetemi tanár hét végére segédmunkába áll, puszta erejét bocsátva áruba, és sokan forognak a sírjukban, akik a 8 óra munkaidőért küzdöttek. KINEK KELL MA a nagyobb tudás, a művészet, a kultúra, ilyen feltételek, körülmények között? Amikor az egyes embert a napi gondok elszólítják a szellem pallérozásától? Ezzel kapcsolatban néhány jelenségre már felfigyeltünk: megszöktek a dolgozók iskolájának padjaiból a felnőtt „diákok” — befellegzett egy korábbi jó kezdeményezésnek. Széthullott egy csomó művelődő közösség, pávakör, népi együttesek — véghetetlen mértékben előretört a „rni”-vel szemben az „én”, kísérő tüneteivel, az elmagányosodással, az önzéssel. l__I ______ Ha végiggondoljuk, arra a következtetésre jutunk; az elmúlt 40 esztendőben soha ilyen nagy szükségünk nem volt még arra, hogy a kultúra minden eddiginél nagyobb figyelmet kapjon az egyéntől is és az illetékes tárcák vezetőitől is. Magyarországon ma kikerülhetetlen gazdasági tényező a, kultúra, (oktatás és tudomány) krízisünkben a talpraállás alapeleme, kényszere. Jól felfogott érdekünk, magánembernek, munkahelyi vezetőnek egyaránt: törődjünk többet kiművelésünkkel, képzésünkkel, mert csak ez lehet az elöbbrejutás eszköze. PÉLDÁVAL SZOLGÁL BŐVEN a történelem. Elég I talán a háború után szédületes sebességű fejlődést befutott, azelőtt szerény képességű Japánt említeni. Vagy más, hirtelen meglódult és stabilizálódott gazdaságra is érvényes: ott szökött igazán magasba a gazdasági teljesítmény ahol fő kérdésnek tekintették az oktatást, közművelődést. Ott értek el gyors és tartós sikereket, ahol az oktatást, a tudományt és a kultúrát „eminensen termelő szférának” fogadták fel, nem pedig díszgombhak a mellényzseben, vagy púpnak a háton. És nem arról van szó: hány versszakot tudok a Toldiból... hanem arról: a művelődéstől való távolmaradásnak következményei vannak; például az általános értékek elvesztése, ami szellemi visszafejlődési folyamat, s aminek hatása megjelenik az ember magatartásában, életvitelében, munkájában. Igaz, végső soron lehet termelni egyre primitívebb munkaerővel is — de hogyan? NEM NYUGODHATUNK MEG tehát abban, hogy tudomásul vesszük; ma napjaink átlagmagyarjának se igénye, se ideje, se pénze nincs arra, hogy művelődjék. Sürgős, társadalmi méretű szemléletváltozásra van szükség, valamint új, a korábbiaknál jobb központi intézkedésekre, rendeletekre, amelyek odahatnak, hogy visszadják a tudás rangját, a műveltség becsületét. Mert kinek a jövőjéről van szó? Már nem a mienkről, akik most vagyunk, hanem gyermekeink, unokáink és az utánuk következő generációk jövőjéről. És azt nincs jogunk „eltolni”... B. E. ___________________________/ Igazodni kell a rendelések üteméhez Hallgatnak a szalag mellett Kéiy»erszalai»g Kisvárdán Egy érésén építkező körzet anyagbeszerzési gondjait enyhíti az új ÉPITEK-bolt. Ibrányban a Nagyerdő úton nyolcmillió forintos árukészlettel várja a közületi és magánvásárlókat az üzlet. (Jávor László felv.) A Kis vár diai Ruházati Szövetkezet dolgozói közül valaki elkeseredett társai nevében ír-ta az alábbi névtelen levelet lapunknak: „Elküldték bennünket szabadságra, ■miért mines murika. Csak azt ■néim tudjuk, ki fizeti ki az állásidőt, az OTP-t és az óvodát. Ki ezért a felelős? ...” Váljon miféle rejtett gondok lehetnek a szövetkezetben, almikor épp lapunk számolt be arról, hogy sikeresen, nyereséggel zárták a tavalyi évet? — ezekkel a gondolatokkal kerestük meg a szövetkezet elnökét, Márton Lajost. Az üzemben kevés dolgozóval találkoztunk, csupán egy szalagnál zakatoltak fürgén a varrógépek. Nőik és férfiak ügyes keze igazgatta a szövetet a tűk alá. Nm jilt a kamion — Viailó igaz, hogy elküldtük a dolgozókat szabadságra — mutatott körbe az elnök, míg kíváncsi szemek fürkészték lopva, kit kísér a vaslalblakos, fehér falú üzemben. — Márdius ötödikéig minden erejüket latba vetve, esténként, sőt szombatom ,is dolgoztak, hogy elkészüljön az a nyolcezer gyermeköltöny, amit a Közel-Kefetre szállítóttaik volria. A .kamion nem érkezett meg ... — Ez az oka a dolgozók rossz hangulatának? Márton Lajos töprengve válaszol: — Nem ez lehet. Mi azt terveztük, hogy ebben az évben 23 millió forlint tőkés termelésünk lesz. Megállapodtunk a külkereskedelmi vállalatokkal:, hogy megvarrunk négyezer-nyolcszáz öltönyt, amihez már a szükséges anyagnak több mint a felét megvásároltuk. Sajnos azonban a külkereskedelmi partnerek nem találtak vevőt. A Hungarocoop nem engedte, hogy nekikezdjünk a munkának, ami négy szalagunk folyamatos termelését biztosította volna. Választanunk kellett, hogy önkényesen belevágjuk az ollót az anyagba és ha mégsincs vevő, akikor két-ihárom millió forint veszteségünk lesz, vagy elküldjük a -dolgozóinkat szabadságra. Ez egyébként jórészt még a tavalyi szabadságuk, illetve azok a napok, amik a túlórák miatt gyűltek össze. De rossz hangulatról sem én, sem a vezetőség többi tagja nem -tudunk ... Kérdezze mástól! A gépek fölé hajló arcok zárkózottak. Egy idős, alacsony asszonyt kérdezek, mi nyomja mégis a dolgozók lelkét? Hallgat: — Nem mondok semmit! — feleli hirtelen és már fordul is el tőlem. — Kérdezze mástól! Tőle — mutat a szalag másik oldalán dolgozó őszülő férfiemberre. A férfi tétova kíváncsisággal figyel, majd a fejét rázza: — Én nem hallattam arról, hogy valaki elégedetlenkedett volna a szabadságolások miatt. Nem tudok ilyenről... Pólyák Mihályné, Kilián Imréné és Csercsa Tibor sza- tegvezetők is megerősítették szarvait. Valóban sok dolgozó van szabadságon, de mivel elvégezték a munkájukat a szalagon és nem volt utánpótlás, ők kérték, hogy elmehessenek. Most viszont már van annyi munka, hogy ki se látszanák belőle. A kereskedelmi vállalat megtalálta az öltönyök vevőjét. Bellöldre és küllőidre A szövetkezet munkásasz- szonyainak és fériiainlak nem kell aggódniuk a jövő jük miatt — mondta Márton Lajos. — A vezetőség most azon gondolkodik, hogy bedolgozók segítségével oldja meg terveit, ugyanis — ezt is ismertették a január közepi termelési tanácskozáson —, közel 23—25 millió forint értékben exportálnak majd a Szovjetunióba dzsekiket, ■nadrágokat. Emellett tőkés cégek részére is legalább ugyanannyi értékben szállítanak férfiöltönyöket, kosztümöket, blézereket. A hazai piacot is felmérték már. A tavalyi nyereségből 361 ezer forint jutalmat fizettek ki a dolgozóknak a március 7-i mérlegzáró közgyűlésen. Remélik, jövőre még vastagabb lesz a boríték. A legtöbb szövetkezet, termelő vállalat helyzete egyben hasonlít: abban, hogy csónakjukat hol a 'hátára kapja egy hullám, hol alább ejti. A szövetkezet vezetőségétől függ, hogy a dolgozókkal ezt időben megértesse, és felkészítse őket a hullámverésre ... Tóth M. Ildikó A kemény játékszabályok koztatottság is csökkent nálunk, ezzel szemben nőtt a munkatermelékenység és ez a legfontosabb. Parkolót is építenek Új posta épül Fehérgyarmaton Á gyár bátor gazdasági kísérleteiről a szenzációs hírek már régen itúlmentek a megyehatáron. A gyárigazgatót mintaképül állították mások elé, erélyes volt, kezdeményező, döntéseit villámgyorsan hozta. Egyszóval ő. volt a modern menedzser-típus. Érthető, hogy a gyárba sok újságíró érkezett, akiket az igazgató mindenütt végigElhárul az utolsó akadály is Fehérgyarmaton a posta forgalmi és műszaki épülete kivitelezésének megkezdése elől. A Debreceni Postaigazgatóság képviselői a Fehér- gyarmati Városi Tanács szakembereivel nemrég egyeztették a további feladatokat. A fehérgyarmatiak vállalták, hogy 1988. szeptember 1- re a régi KISZ-bizottság és tűzoltószertár szanált épületeit lebontják. Sor kerül a közműcsatlakozások meg-, szüntetésére is. A bontási időszakban sem a gyalogos, sem az országúti forgalmat nem kell elterelni. A város lakosságát még egy kellemes meglepetés várja, ugyanis a Ságvári Endre utcában nagy befogadóképességű parkolót is kialakítanak, amely nemcsak a postára érkezők, de a városlakók gépkocsi-elhelyezési , gondjait is enyhíti. vezetett. Az újságírók meglepődve látják: mintha a csarnokok túl nagyok lennének a gépek mennyiségéhez képest. És minden gépet legalább három ember kezelt, nem egy, mint más gyáraikban. — A bank megtagadta tőlünk a hitelt, a csőd szélére kerültünk, — magyarázta az igazgató —, és akkor eladtuk a gépek egy részét, hogy talpra álljunk. — És arra nem gondoltak, hogy leálljanak? — kérdezték az újságírók. — Szó sincs róla! További változtatásokon gondolkozunk. Amikor az újságírók másodszor ellátogattak a gyárba, még kevesebb gépet találták, s egyik a másiktól tízegynéhány méter távolságra volt. A munkások is kevesebben voltak, mint előzőleg, mindegyiküknek több gépet kellett ellátnia egyszerre, ezért görkorcsolyákon közlekedtek. — A következetlenség zsákutcába viszi a gazdaságot — mondta az igazgató —, de ez ránk nem vonatkozik. Voltak átmeneti gondjaink, ezért megint eladtuk,' amit lehetett és így a foglalAz újságírók szorgalmasan jegyeztek. Azután készítettek néhány felvételt a görkorcsolyán száguldozó munkásokról. Néhányan, akik még nem szoktak hozzá a görkorcsolyához, kezük nevetséges, kapkodó mozdulataival próbáltak egyensúlyozni, mégis hanyatt vágódtak. A gyár gazdálkodása továbbra is napirenden maradt. Az igazgató számos interjút adott, gyűjtötte a babérokat a sablonostól eltérő irányítási módszereiért. Az újságírók pedig újra ellátogattak a gyárba. A kapunál meglepte őket a furcsa csend. Bemehettek anélkül, hogy ebben valaki megakadályozta volna őket, a portán sem volt senki. A folyosón sem találkoztak senkivel. Az üres titkárságba lépve a félig nyitott ajtón /VISSZM Támogatás szakembereknek A Kelet-Magyarország 1988. február 22-i számában megjelent „Támogatás” című Gifkfcükre válaszolva az alábbiakról tájékoztat jiuk a szerkesztőséget és a tisztelt olvasóikat. A VI. ötéves terv időszakában a mezőgiaizdiasá- gi nagyüzemeik szakemberellátásának támogatására évente 28 millió forint állt a megye rendelkezésére. Ez lehetővé tette, hogy valamueininyi jogosult kedvezőtlen adottságú szövetkezetben a jogszabály által meghatározott számú szakember ‘támogatásiban részesülhessen. A támogatott szakemberek és a támogatás mértékének megállapítására — a termelőszövetkezetek vezetőségeinek határozata alapján — a TESZÖV, a megyei tanács pénzügyi osztálya, a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztály együttes döntése alapján kerül sor. A VII. ötéves tervidőszak első két évében a támogatási keret átlagosan mintegy 7 millió forinttal ' csökkent. Mérlegelnünk kellett azt, hogy vagy csökkentjük arányosan szakemberenként a támogatás mértékét, vagy a tá- * mogatást a város könnyéi ki és a gazdaságilag megerősödött — egyébként ‘támogatásra jogosult — termelőszövetkezetektől ■megvonjuk. Az utóbbi mellett döntöttünk a jogszabály szellemének megfelelően. Ez az intézkedés a támogatásból kivont termelőszövetkezetek zömében nem váltott lei osztatlan stUcrt, hisz arra hivatkoztak, hogy azért „büntetjük” őket, mert jól gazdálkodnak. Azonban csaik így vált lehetővé — a szerkesztői cikkekben leírtakkal ellentétben —, hogy a gazdaságilag elmaradott ‘térségekben és különösen Erdőhátom, Szaitmárbain a támogatás nagyságát növeljük, s ezzel is elősegítve a szakemberek megtartását és a szakember- ellátottság további javításét. A támogatásból kimaradt kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek szakemberellátása kedvező, gazdálkodásuk jövedelmező. E szövetkezeti körben a támogatási cél ■megvalósult. A döntést és annak indokait az érintettek megismerték.-. Gaál Ferenc osztályvezető Megyei Tanács V. B. Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Osztály át megpillantották az irodájában üldögélő igazgatót. — Maguk azok? — örvendezett az igazgató. — Jöjjenek, csak jöjjenek! A sajtó előtt nincsenek titkaink. Nekünk fontos, hogy írjanak a módszereinkről. A gyár ekkor már egészen üres volt. Se gépek, se munkások. — Elértük a teljes sikert — mondta az igazgató. — Ami a gépekből még maradt, kalapács alá került. A munkásokra sem volt szükség, elmentek máshová, ahol munkaerőhiány van. — Bevallom, nem értek semmit — mondta az egyik újságíró. — Ezek a kemény gazdasági játékszabályok. A kemény szabályok ... Milyen gyakran élünk vissza ezekkel a szavakkal. Most végre akadt valaki, aki megfejtette, mi van mögöttük. (Lengyelből fordította: Lipcseyné Bánfalvi Júlia)
