Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-18 / 66. szám
4 Kelet-Mag jraromág 1988. március 18. Befejezte munkáját az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) háztartásban élő családtagja a termelőszövetkezetbe történt belépés után tulajdonul vagy haszonélvezetként megszerez. Nem terjed ki a beviteli kötelezettség arra a termőföldre, amelyet a volt tartós földhasználó tulajdonába adtak.-’----A felszólalásra válaszolva ismét Váncsa Jenő kért szót. aki elmondotta: az alaptörvényből a módosítás során kihagyták mindazt a kötelezettséget, ami más vagyontárgyra vonatkozik, de valóban megmaradt a föld bevitelének kötelezettsége. Ez azonban az országban csak nagyon kevés állampolgárt érint. Ha mégis akad olyan gazda, akinek van tíz vagy húsz hektár földje, és be akar lépni a tsz-be, akkor ő vigye is be a földjét. Végezetül a képviselők általánosságban és a már megszavazott módosításokkal részleteiben — három ellen- szavazat és tiz tartózkodás mellett — elfogadták a mezőgazdasági termelőszövetkezeteikről szóló 1967. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. Megváltozott szabályzók az élelmiszer-termelésben Ezután ismét Váncsa Jenő 'emelkedett szólásra. hogy előterjessze az élelmiszerekről szóló 1976. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. — A mggt napirendre kerülő élelmiszertörvény módosítását mindenekelőtt az élelmiszeripar fontossága, jelentősége határozza meg és a fogyasztók érdeke. Az 1976. évi élelmiszertörvény megszüntetése óta olyan arányú változások történtek gazdaságunkban, élelmiszeriparunkban, amelyek igénylik módositását. S igénylik ezt az előttünk álló feladatok, a kormány munkaprogramja is. Lakossági és külkereskedelmi érdekek egyaránt fűződnek ahhoz, hogy javuljon a mezőgazdasági termékek, nyersanyagok feldolgozási aránya, nőjön az új termékek száma, s vele a választék is folyamatosan bővüljön. E törekvéshez minden forrást hasznosítani kell. A törvény lehetőséget kínál minden gazdasági szervezetnék, tehát a kisvállalkozásoknak is a közfogyasztású élelmiszerek előállítására. Bővülhet a közfogyasztású élelmiszert előállítók köre azzal is, hogy a törvényben javasoljuk a bedolgozók foglalkoztatását tiltó eddigi rendelkezések eltörlését. A törvénymódosítás talán legfontosabb része a termékengedélyezésre, a minőség * meghatározásának rendjére, a minőségellenőrzés módszerére vonatkozik. E téren — alkalmazkodva a bevált nemzetközi tapasztalatokhoz — jelentős az egyszerűsítés, de egyértelműbb s következetesebb az ellenőrzés. A termék milyenségének, minőségének meghatározása a hatóság helyett a legilletékesebb, a termelő feladata. Az ellenőrzésben a legnagyobb változás az, hogy a termelő köteles lesz az élelmiszer minőségét az előállítás megkezdésétől, annak befejezéséig ellenőrizni. Igazodunk tehát ahhoz, amit a gazdaságilag fejlett országokban világszerte alkalmaznak. Nálunk ecjdig a készterméket ellenőrizték. Most viszont beépül az ellenőrzés a gyártási folyamatba. Egy másik előírás: az élei-- miszert csak akkor szabad a gyártótól teljes értékűként kiszállítani értékesítésre, ha minden mutatójában megfelel a gyártmánylapom feltüntetett előírásoknak. A hatóság természetesen ellenőrzi a törvény által előírtak betartását. A következetes és folyamatos ellenőrzés garancia kell legyen a minőségre, a minőség állandóságára. Szólt arról, hogy a hazai lakosság élelmiszerellátása nagyon fontos eleme a társa- . dalmi közérzetnek, a közhangulatnak. Ilyen értelemben napjainkban — amikor annyi kétely, bizonytalanság, gazdasági nehézség rontja a hangulatot — még nagyobb A Karády-legenda befejező részét holnapi számunkban közöljük. súllyal esik latba az élelmiszerellátás milyensége, az élelmiszertermelők, -forgalmazók munkája. Az állami támogatás megszűntét követően az élelmiszerárak év elején jelentősen emelkedtek. Ez sok gondot okoz, főként az alacsony keresetűek, a többgyermekesek és a kisnyugdíjasok körében. De az áremelések után minden vásárló még érzékenyebb arra, hogy pénzéért azt kapja — legyen szó mennyiségről és minőségről egyaránt —, amit ígértek, amit joggal elvár. A miniszter után hát 'képviselő kért szólt, s mondott Véleményt. Váncsa Jenő válaszában megköszönte a hozzászólásokat és' elmondta, hogy a törvény végrehajtásába szeretnék a képviselőket is bevonni. Külön reagált a minőséggel kapcsolatos észrevételekre, elismerve, hogy a magasabb értékű élelmiszer előállításához magasabb színvonalú technológia, hozzáértés szükséges. A gyártóknak, forgalmazóknak. kereskedőknek azonban maradéktalanul ki kell használni a már meglévő l-ahutőségeket is. Szólt arról is, hogy sok károsodás éri a terméket a kereskedelemben, amíg a fogyasztóhoz eljut. A termelőknek, a feldolgozóknak és a kereskedőknek együtt kell garantálniuk a megfelelő minőséget. Ezt igyekeznek a törvény eszközeivel alátámasztani. Válasza végén az élelmiszerminőség javítása érdekében figyelembe ajánlotta azt az elvet, amely szerint „a vevőnek mindig igaza van”. A képviselők a miniszter válaszát három ellenszavazattal és két tartózkodással elfogadták. Végül az élelmiszerekről szóló 1976. évi törvény módosításáról döntött a Parlament. A képviselők a módosításról szóló törvény javaslatot általánosságban, és a már megszavazott módosításokkal részleteiben — egy ellenszavazattal és egy tartózkodással — elfogadták. Ezután Villányi Miklós pén z ü gy mi n is zt er tájéko zta t - ta a képviselőket az új adórendszer bevezetésének első tapasztalatairól, az ezzel ösz- szefüggő árproblémákról, a termelés év eleji megindulásával kapcsolatos kérdésekről. 1988 első két hónapjának adatai azt jelzik, hogy ha nem is az év végi lendülettel, de rendben folyik a termelés, nagyobb fennakadás nincs. Az első két hónapban — összehasonlító áron számítva — a tavalyihoz képest 9—10 százalékkal kisebb a kiskereskedelmi forgalom. Megállt a lakossági betétállomány csökkenése, sőt. ha a szokásosnál jóval kisebb ösz- szeggel is, de nőtt a betétállomány. Az állami költségvetés első kéthavi hiánya jóval kevesebb, mint egy évvel ezelőtt. Kedvezően akikul eddig -a konvertibilis külkereskedelem. ,_Az év első két hónapjában az előző évek elejéhez képest az export jelentősen nőtt, az import lényegében a tavalyi szintű, a külkereskedelmi passzívum a múlt évinek egyharmada. Az adórendszer előkészítéséhez jobb lett volna, ha van még néhány hónapunk. A hiányosságok nagyobb része azonban akkor sem lett volna elkerülhető, mert a gyakorlati működés hozta és hozza létre azok többségét. Tagadhatatlan, hogy vannak működési zavarok is. Az előkészítés közben elhúzódtak az elvi viták, kevés idő maradt a végrehajtás kidolgozására. Sok jogszabály későn jelent meg. A valós hiányok pótlásáról a kormány intézkedik. Nem volt szándékunk, hogy az átállási időszakban a kisiparosok, kiskereskedők közül az erre az időszakra jellemzőnél jóval többen szüneteltessék, esetenként abbahagyják tevékenységüket. Reméljük. átmeneti folyamatról 'van szó. Az adó- és árreform társadalmilag leginkább kritikusan fogadott és vitatott témája a gyermekruházati, különösen a csecsemöruházati cikkek árának jelentős emelése. A kormány intézkedésére és esetenként vállalati kezdeményezésre, az aránytalanul magas gyermekruházati árakat csökkentették, vagy mérsékelni fogják. Az árfeszültség enyhül majd, de változatlanul nagy a társadalmi igény a gyermekneveléssel kapcsolatos anyagi problémák enyhítésére. Vonatkozik ez különösen a csecsemőruházat adókulcsának csökkentésére. A gyermekes családok helyzetének javítása csak úgy képzelhető el, ha annak költségvetési ellentételét megteremtjük, mert e téren a pénzügyi lehetőségek hiányában nincs mozgásterünk. — Hat képviselő javaslatot juttatott el az Országgyűlés elnökéhez, amelyben kérik, hogy a Magyarországon letelepedni szándékozó külföldiek helyzetének javítása érdekében hozzunk létre egy. külön pénzügyi alapot. A képviselők javaslatával a kormány egyetért, és — más előirányzatok terhére — 300 millió forint átcsoportosítását tervezi e célra. A kormány nevében kérem ehhez a Parlament egyetértését — mondotta végezetül ViMámyi Miklós. Az Országgyűlés a pénzügyminiszter - tájékoztatóját tudomásul vette. Ezután a 300 millió forint értékű letelepedési alap létesítését — a Pénzügyminisztérium 'tájékoztatójában elhangzottaknak megfelelően — 12 ellen- szavazattal és 10 tartózkodással elfogadták. Ezt követően interpellációik hangzottak el. Kovács Lászióné (Budapest, 7. vk.), a Meggyfa utcai Niaipiköziotthonos Óvoda óvónője a szociális és egészségügyi miniszterhez intézett interpellációt az abortuszbizottságok megszüntetése tárgyában. Pálfi Dénes (Zala m., 3. vk.), a Növénytermesztési és Minősítő Intézet Fajtakísérleti Állomásának vezetője az Országos Arhivatal elnökéhez intézte interpellációját. Elmondta, hogy az ország 1962-ben befejeződött teljes villamosítása új feszültséget szült, sértő, mára már elfogadhatatlan árkülönbséget teremtett a fővárosi és a vidéki áramfogyasztók között. A jelenlegi árak a népesség nyolcvan százalékát érintik — a képviselő szerint — hátrányosan. Kérte az árak egységes megállapítását, azért is, hogy a lakosság ne érezze ezt a fajta megkülönböztetést. Az államtitkár válaszát az Országgyűlés nagy többsége nem fogadta el, ezért a Terv és Költségvetési Bizottság, valamint az Ipari Bizottság a témát megvizsgálja, és a következő ülésszakon jelentést tesznek erről. Javaslat nemzetiségi törvényre A tárgysorozat végeztével Peják Emil (Bp. 56. vk.), a HNF budapesti bizottságának vezető titkára jelentkezett szólásra: nemzetiségi törvény megalkotására tett indítványt. A javasolt törvényben a nemzetiségeknek, mint kollektíváknak a számára kellene az alapvető jogosultságokat rögzíteni, s emellett lehet az egyéni jogok érvényesítésének feltételeit, módozatait is továbbfejleszteni. Felvetődik, hogy mivel a nemzetiségi problémák nemcsak kulturális, hanem társadalompolitikai jelentőségűek is, a nemzetiségi ügyek állami szervezeti elhelyezése jelenleg megfelelő szinten van-e. Megfontolandó egy nemzetiségi ügyekkel foglalkozó, magas szintű állami szerv létesítése. Peják Emil törvényalkotási javaslatát az Országgyűlés egyhangúlag elfogadta. Az Országgyűlés tavaszi ülésszaka — amelyen felváltva elnökölt Cservenka Fe- rencné, Péter János és Sarlós István — ezzel befejezte munkáját. Kádár János nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) embert foglalkoztat. Számomra ezek a találkozók sókat jelentenek, mert különböző területeik felelős embereinek véleményét ismerhetem meg arról, hogyan látják a helyzetet, a hangulatát. Hadd mondjam meg: általános vélemény szerint Magyarországon semmiféle értelemben nincs válság. Nagy és nehéz problémáink vannak, nagy és nehéz feladatokat kell meg- oldiajnurtk következetes, szívós mu riká val, módszere ink és stílusunk megújításával. Ez a mai találkozó azért is jelentős, mert az ipar nagy- vállalatainak vezetőivel beszélgethettem. Az a benyomásom. hogy ’ a valóságos helyzet jobb, mint a hangulat. S jobb annál, amilyet a tájékoztatási eszközök tükröznek. Az egyik felszólaló említette is. hogy most divat „bátornak” lenni,, most mindenki újít, bírál, kritizál. Ez elviselhető, de az már baj, ha mindez pesszimizmust sugall. Most az ipar dolgozóival találkoztam, és ismert problémákról beszélgettünk arról, hogy országunk adottságaiból következően nekünk kiterjedt nemzetközi közegben kell dolgoznunk, s nemcsak gazdasági, hanem politikai értelemben is. Gondoljuk csak meg: nemzeti jövedelmünknek csaknem a fele a nemzetközi áruforgalomban realizálódik. Alapvető követelmény tehát, hogy olyan termékeket állítsunk elő. amelyek a magyar népgazdaság számára is hasznosak, előnyösek, s olyan minőségben, olyan áron, amely a nemzetközi piacokon is versenyképessé teszi őket. A piacnak, minden piacnak, igényei vannak. Ma részt vettem az Országgyűlés ülésén, ahol a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Váncsa elvtárs azt mondta: véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy háromféle piacot különböztetünk meg egymástól. A hazai piacot, a szocialista piacot és a tőkés piacot. A minőségi követelmények mind a három piacra érvényesek, itthon is, a szocialista világban is, s a kapitalista piacon is csak jó és tartós minőségű, megfelelő árukkal tudunk boldogulni. Az iparvállalatok vezetői több problémát vetettek fel. Szóvátették, hogy a közgazdasági szabályozók nem stabilak. Ebben igazuk van, de a stabil közgazdasági szabályozókhoz is bizonyos feltételek szükségesek. Azért dolgozunk, hogy ezeket a feltételeket megteremtsük, és az iparvállalatok is több övre tudjanak tervet készíteni. De az is tény, hogy ugyanazon közgazdasági feltételek között a vállalatok nem egyformán dolgoznak. Vannak, amelyek korszerű terméket megfelelő áron tudnak a szocialista és a nem szocialista piacokra szállítani, s ezzel világszerte elismerést- vívnak ki. Ami engem illet, itt is elmondtam, hogy a tavalyi nép- gazdasági terv teljesítése már mutatja — bár még nem kielégítő mértékben — azokat a progresszív gazdasági törekvéseket, amelyek sok iparvállalat munkáját jellemzik. Ezek a kollektívák tudatosan és eredményesen dolgoznak, olyan termékeket állítának elő, amelyeket mindenütt keresnek, és sok hasznot hajtanak a magyar népgazdaságnak. Szeretnénk, ha ez az irányzat fejlődne tovább. A pártértekezletről az én véleményemet tudom elmondani, hiszen még csak készülünk rá. Azt hiszem, arra van szükség, hogy ezen a tanácskozáson is megerősítsük a Magyar Népköztársaság szilárd alapjait, az elért eredményeket, s azokat minden területen továbbfejlesz- szük. A pártértekezlet a soron lévő kérdéseket önmagában nem tudja megoldani, hiszen nem tud versenyképes, megfelelő minőségű, minden piacon értékesíthető árut gyártani. S a politikai struktúra változtatása, fejlesztése is időt igénylő folyamat. Nem lehet egy pillanat alatt ilyen kérdéseket megoldani. De az értekezlettől az joggal várható, hogy megfelelő helyzetértékelést adjon, és kijelölje a cselekvés irányait. A politikai struktúra alapkérdését én .abban látom: meglévő intézményeinket meg kell erősíteni, gyakorlatukat tovább kell fejleszteni, hogy mindegyik ia rendeltetésének megfelelően dolgozzon. A Magyar Szocialista Munkáspárt politikai pártként működjön, az Országgyűlés legyen az ország legfőbb törvényhozó szerve, és a kormány átgondolásainak megítélője, ,a kormány pedig kormányozzon. A szak- szervezet, az ifjúsági szövetség, ,a népfront, s a .többi társadalmi szervezet is végezze a maga feladatát. Nagyon bízom abban, hogy az értekezlet mindebben megfelelő eligazítást" ad, és bizakodó vagyok .a kérdések megoldását illetően is. Azt mondta Eleki János, a TOT főtitkára — aki Békés megyei képviselő —, hogy tudomása szerint elkezdődött az egységes szövetkezeti törvény kidolgozása. Akkor miért kell most az Országgyűlésnek módosítani a szövetkezeti, a tsz- és az élelmiszertörvényt? Megértek ugyan a változtatás feltételei, de ahhoz, hogy abba társadalompolitikánk rezzenéseit elemző módon beépíthessék, több idő kell. A most érvényben lévő szabályok — különösen a pénzügyi szabályok — már gúzsba kötik a szövetkezeteket, szűkült a mozgástér, a szövetkezeti demokrácia sokszor formálissá vált. Megszavaztatják a tagsággal például a zárszámadást, de fölöslegesen, mert olyan köteléző előirányzatok szabják meg a teendőket, hogy fölösleges a szavazás, álnokság azt sugallni vele, hogy demokratikus döntés született. Bánfalvi András újfehértói Isz-elnök is hozzájárult a törvény kidolgozásához. Az ülésszak ■előtti bizottsági ülésen egy sor, a gyakorlatban tapasztalt fonákságról beszélt. Arról például, hogy most öt évre választják a tisztségviselőket — a vezetőséget, a döntőbiParlamenti jegyzetek Egy törvény ürügyén zottságot és tagjait — az élet azonban alkalmanként meglepetéseket okoz. Előfordul, hogy elhalálozik, vagy elköltözik valaki, netán méltatlanná válik tisztségére, s utódjaikat titkosan kell választani. Ez egy nagy szövetkezetben komoly gondot okoz. Van ahol ezer, ezerötszáz embert kell megmozgatni — ugyanúgy, mintha az egész vezetőséget választani kellene. Az élet más területein bevált kooptálást itt is alkalmazni kellene. A tsz-küldöttgyű- lés fürgébb testület, annak is lehetne olyan jogosít- .ványt adni, hogy az elnök kivételével bármilyen tisztségre kooptálhasson a ciklus hátralévő idejére tagot. Szóvá tette azt is: ha például egy gépkocsivezető éppenséggel döntőbizottsági tag, akkor őt külön is védi a törvény. De ha ő gépkocsivezetői mivoltában követ el valamit, amiért fegyelmezni kell. miért nem lehet vele szemben munkáltatói jogon eljárni? — Amikor én pályakezdő voltam — folytatja Bánfalvi András —, hat-hét szervnek volt hatósági jogköre felügyelni a tsz-ekre. Annak idején be kellett mutatni a terveket és a zárszámadást a felügyeleti szervnek és tulajdonképpen az állami akarat erős volt. Idő közben megerősödtek a tsz-ek szakemberekkel, lazább lett az állami beavatkozás. És ezzel együtt gombamód megszaporodtak az ellenőrzésben részt vevő hatóságok: most már harminc fölött van a számuk. És mind „dolgozni’' akar, jelentést kér, utasít, ellenőriz, hogy igazolja léle jogosultságát. Nem a rend, fegyelemteremtés szándékát kifogásolom, mert a vezetőnek épp az a legfontosabb, hogy fegyelmezetten menjen a munka, a túlzott bábáskodás azonban csuk zavarja a gazdálkodást. Nem furcsa például, ha egy szociális létesítmény átadásához azért nem akarnak hozzájárulni, mert a nyíló ablak' helyett bukó ablak van a WC-n? Vagy egy állattenyésztő telepen, ahol a környéken sincs nő, azért kell két zuhanyozót építeni, mert másképp nem adhatják át. Egy tűzoltó minden gond nélkül lecse- réltetheti velük az egész berendezést, mert neki semmi sem drága. És a legbosszantóbb: ezeknek a hatóságoknak még csak nem is jogszabályon alapul a beavatkozási lehetősége, ők csupán saját belső utasításaik alapján döntenek. Miért kötelezik ezek a termelőszövetkezetet? A tsz-törvény bizonyos feltételrendszert szab, egy sor más dolog határozza még meg a gazdálkodást és ez nem teremt egyenlő versenyhelyzetet tnás gázdál- kodókkal. Egy magánfuvarozónak például nem kell járulékot fizetni, a tsz-ekre ez 60, illetve 90 ezer forintos terhet ró. A tsz-ek nem tankolhatnak az államilag dotált fűtőolajból, és a többi, és a többi... A tervezetből törvény lett, s a képviselők meg- eyyezieK abbeun, hogy az arra alkalmas javaslatok helyet kapnak majd az egységes szövetkezeti törvényben. Balogh József
