Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-14 / 62. szám

1988. március 14. Kelet-Magyarorozág 3 Itt a 11-277! Baraksó Erzsébet újságíró válaszol Ezen a héten sokan szer­kesztették olvasóin'k közül velünk együtt lapunknak ezit a rovatát. Kaptam nőnapi kö­szöntőt és megker,estek „lel­ki patyolat” szolgáltatásért. Miegkö sző nőm a leveleket, te- lefonlhívásókat és az illetéke­seik válaszait. És szeretném tisztázni, hogy olyan ügyek intézésével nem foglalko­zom, melyekbe a sajtót csak azért akarták „foelekavarni”, mert így remélték előnyhöz jutást. Dr. Görög József, Nyh., Búza tér 7. H,a -én azt 'teljesíteni tud­nám, .amit ön feltételez, már régen én lennék a főszer­kesztő — vagy inkább a pos­ta vezérigazgatója. Másik (kérdésére a ‘kábeltelevízióval kapcsolatban a válasz: úgy .tudom, sok szempontot mér­legelnek, mielőtt új vonalak létesítéséről döntenek, és hogy iaz önök körzetében mi­lyen feltételei vannak a ká­belezésnek, 'arról legjobb vol­na személyesen tárgy alniuk a szakemberekkel. Kaptam er­re két telefonszámot: 14-313 vagy 10-765. Kosiczei László, Hatzel tér 18. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben iis több alkalom­mal írunk majd az OTP-új- do-nségolkról. de ettől függet­lenül iaz OTP tisztviselői Ön­nek is készségesen állnak rendelkezésére. Megkérdez­tem, tessék bemenni ... Varga Ferenc nyíregyhá­zi nyugdíjas. A hét légi igy el érméméi ­tófo;b leveléből idézek: „Véle­ményem szerint, ha Gorba­csov főtitkár és Reagan elnök meg tud egyezni az emberi­séget pusztító fegyverek le­szerelésében, akkor meg kell tudniuk egyezni abban is, hogy egymás polgárai akkor lássák egymást, amikor arra igényük van.” Teljesen igazat adok önnek, és bár nekem nincs rokonom a határon tói, bízom abban, hogy .lesz a kö­zeli jövőben valami megol­dás ,a közvetlen hozzátarto­zók 'gyakoribb 'találkozására, valamiféle kiishatármenti for­galom keretében — Bereg­szászon is. Á szovjet almaex­port felett nem nyitnék vitát, de önnek valószínűleg igaza van, ha ©gyes kérdésekben el­marasztalja a külkereskedel­mi szakembereket — bár nem tudhatjuk, mennyi idő alatt teszi .meg az alma az utat Szatmáritól Moszkváig... És közben mennyire hamui meg ... Névtelen telefonáló je­lezte, hogy egyik közintéz­ményünk büféjénél merény­let folyik egészségünk el­len: kiszedik a kukából a műanyag poharakat, el­mossák a mellékes helyiség­ben és újra forgalomba dobják, darabját 1,50-ért. A cég nevét egyelőre (ti­tokban tartjuk, ment nem szeretnénk, ha ,,,kabátlopási ügyibe keveredne” A Kö- JÁL-tól Márton főorvos azonnal élrendelte a kivizs­gálást, és azt közölte, ha „el­kapják” az ültetőt, ezért igen szigorú büntetés kiszabáséra van lehetőségük. Jósavárosi telefonálónk sérelmezi, hogy elvették az Itt lakóktól az egyetlen ál­lami virágüzletet, ott már csak nagy tételben árusíta­nak. A közterület-fenntartó vál­lalat szakembere, Szakolczai László arról tájékoztatott, hogy korábban veszteséges vOlt az üzlet, aaént szüntették meg. Amióta nagy kér.-szintű kereskedéssé!' foglalkoznak' — nyereséges. Ez nyilván „2- .szer kettő” — azt választják, .ami a hasznot hozza, és nem azt, .ami ráfizetéses. Csak nehogy az következzen belő­le: mivel nincs alacsonyabb állami ár a közelben, a ma­szekok virágánál a csillago­kig szöknek. Mint mostaná­ban is ... Most az ország egyik leg­szebb útja, a naményi 41-es miatt kaptam telefont: már nemcsak a fát nyűvik, de kidobják a bokrokat is a hivatalos emberek, az arra járók meg viszik a kiskert­be az orgonabokrot, az aranyesöt. Ügy látszik, Szabolcs-Szat- mátrb.an a természetvédelmi, környezetvédelmi illetékesek nem találnak hathatós eszkö­zöket a felelőtlen hivatal; il­letve .a garázda magánzó le­fülelésére, Itt sokszor büntet­lenül tönkre lehet tenni a természetet. De nem akarom elvenni .kollégám kenyerét, akinék ez az egyik (sajnos) kedvenc témája ... Mi a véleménye arról a flancról — kérdezte egy szalagavatós gyerek mamá­ja — ami ma a középisko­lában van? Némelyik toalett többe került, mint egy dip­lomás kezdő fizetése — mert egyes iskolákban külön al­kalmi ruhákat csináltatnak a délutáni és az esti prog­ramokra. Sajnálom a gyerekeket, akik egymás túHicitálásáitól boldogok... Egyébként, amint hallom, iskolája, osz­tályfőnöke — de főleg szülői munkaiközössége — válogat­ja ... Van, ahol nem is érez­nék (érzik) jól magukat a flancolók... Két kérdés ügyében: jó­dozott só miért nincs, és igaz-e, hogy vizes benzint árulnak Nyíregyházán? Ez ügyiben belpolitikai ro­vatunk tovább nyomoz ... Sajnálom, hogy kulturális, művészeti jellegű kérdést, észrevételt alig kaptam, ezek­ben vagyok pedig -a iegjára- tosabb, ezekről tudtam vol­na igazán 'alapos válaszokat adni. Itt üzenek „Micimackó” jeligének: Igaz-e a hír, hogy nem lehet a darabra jegyet kap­ni? Igaz, sőt már .az áprilisi előadásokra sem — Nyíregy­házán. Jó viszont itudni, hogy a Lenin téri -jegyirodában előjegyzéseket vesznek {elés sorrendiben adják a követke­ző jegyeket. Hát ezt is meg­értük: sorbaállunik színház­jegyért, mint ,a mosógépért. Igaz, nagyon ritkán .adják elő a Micimackót. Kik jönnek, kik készülőd­nek el a színház háza tá­ján? Egyelőre korai a kérdés, mert márciusban javéban zajlanak az „átigazolások”. De mihelyt hallunk valamit, időiben közöljük. A színház­baráti körrel és a többi, a színházzal kapcsolatos kér­désre a jövőben folyamato­sain visszatérünk. Bér, nyereség, manipulációk Nérddjelik a kisvárdal baramflfcldalgszébaa Valóban nem volt tavaly béremelés és elmaradt a dolgozók megszokott év végi jutalmának kifizetése is — Ismeri el Fazekas Tibor igaz­gató. — Azonban az adózás változása miatt akkor még mám láttunk tisztán. Most viszont elégedett lehet bárki, mert nyereségrészesedést fi­zetünk, várhatóan 8—10 szá­zalékos béremelést is megva­lósítunk az idén. Mélyebből! az összefüggések Az viszont igaz, hogy a pénztárban valóban felvették a vezetők a több tízezer fo­rintos prémiumokat — a sza­bályzat szerint ez járt nékik. Az üzemben Bakó László, az autószerelők csoportveze­tője mondja: — Két éve nem volt ná­lunk órabéremelés, most vár­juk, hogy változtassanak. Csak azért nincs morgás, mert adott a csoport pénze, abból kell gazdálkodnunk. A feldolgozó vonalról egy másik régi dolgozót, Spanyol Imrénét szólaltattunk meg: — Átalakították a feldol­gozó pályát, új normát írtak elő, talán ezért is nagy a mozgás a termelésben. Az rosszul esett, hogy a kará­csonyi pénz elmaradt, hia a jó nyereséget most meg is kap­juk. Abba is hagyhatnánk a bérezés körüli megállapítá­sokat, mert tulaj doniképpen nem ütköznek a vélemények. Azért nem árt idézni Sitku János gazdasági igazgató-he- lyettes adataiból: eszerint a termelési vonal több mint ötszáz emberénél tavaly mintegy 3 százalékkal emel- ked'ték az átlagbérek, a mű­szaki és gazdasági vonalon viszont az ott dolgozó két és félszáz ember valamivel ke­vesebbet vihetett haza, mint 'egy évvel korábban. Azonban ennél a vállalat­nál a bér jelképesen csak a jéghegy csúcsát jelenti, mé­lyebb össizafüggésefc boncolá­sára lenne szükség. Csak jel­zésiként érdemes megemlíteni a különféle szóbeszédeket, melyék szerint minden szentnek . .. Illetve inkább gyarló embernek, akik a vál­lalatnál különböző beosztá­sokban vannak ... maga felé hajlik a keze ... Hogy miért ? Az egyik ellentmondás a vállalat helyzetéből adódik: termelőszövetkezetek, más gazdálkodók adták össze a pénzt az alapításhoz, s azt szeretnék, ha valamennyit profitálnának is a pénzük­„ Azért ez mégsem stimmel. A munkások hiába várták a karácsonyi pénzt, nem fizettek egy fillért sem, a vezetők­nek pedig jó nagy prémiumokat adtak” — szólt a panasz február végén Kisvárdáról, a Hunniacoop Baromfifeldogozó Közös Vállalattól. Spanyol Imréné és Bakó László, az üzem két régi dolgozója. bői. Nem véletlen, hogy ko­rábban a megyei tsz-szövet- ség elnökségi ülésén hang­zott el: nem bírnak a válla­lati vezetéssel, valami bi­zonytalanság tapasztalható az alapítóikkal való viszonyban. Felére apadt nyereség Ami tény: 'tavaly 26 milli­ós nyereséget ért el a H.un- niacoop, akár elégedettek is lehetnének. Csakhogy egy évvel korábban kétszer eny- nyi volt a nyereség nagysá­ga. — Érthetetlen a csökkenés, mert országosan a baromfi­ipar jó eredményeket ért el, jobbakat, minit korábban — vélekedik Zakor József, a varsánygyürei Tisza Terme­lőszövetkezet einöíke, alki 1 egyben az 'igazgatótanács el­nöki itisztét is betölti. — Ez­ért köteleztük újabb, rendkí­vüli igazgatótanácsi ülésen a vállalat vezetőit ama, hogy a gazdálkodás javítására dol­gozzanak ki konkrét, hosszú- 'fávú programot. Az igazgatótanács 'tagjai az évi rendes üléseken túl ke­vésbé láthatják, milyen pil­lanatnyi gondok, vezetésben problémák gátolják a jobb munkát. De hogy többről van szó, mint sima gazdálkodási ‘kérdésekről, azt egy ügyész­ségi vizsgálat támasztja alá. A nyíregyházi 'keltető veze­tőjét előzetes letartóztatásból engedték 'kii, a termelési fő­mérnököt felfüggesztették ál­lásából, mert manipulációkat észlelték a keltetésnél. Az is köztudott, hogy ha egy dol­gozó csak egy adag csirke­májat akar toicsempészmii, ak­kor elbocsátják állásából, de ugyanők már kevésbé értik, miért van szüksége igen sok vezetőnek, hogy a maga vagy mások nevén csirlkeifanmot tartson, üzleteljen saját vál­lalatával, miközben onnan jó fizetést kap. Ha jogilag ez nem is támadható, az erköl­csi érzéket joggal borzolja 'mindenkinél. Az igazgatótanácson a sor... .A tavalyi jó évkezdet, a kétműszalkos termelés után az év végén visszatértek az egy műszakhoz a Hunmila- coopnál. Idén rosszabbak a kilátások, élesebb a piaci verseny, mindez nagyobb odaf igyelést, a termelésben a tartalékok feltárását követe­li. — Véleményünk szerint több van ebben a vállalat­ban, minit amennyit produkál — állítja Varga András, a kisvárdai városi pártbizott­ság első titkára is. Az igazgatótanácson a sor, hogy ennek alapján hozzon 'döntést a termelés távlatai­ról, a vállalati vezetésen pe­dig a megvalósítás múlik: Hogy hogyan teszik — leg­közelebb erről 'tájékoztatjuk olvasóinkat. Lányi Botond / dézem Stoha- neknek a saj­tót, amiben a közismert szakveze­tő úgy nyilatkozott, hogy a 7 százalékos forgalomnövekedés mással nemigen ma­gyarázható, csak az udvarias kiszolgálás­sal. — Na, ja — mond­ta erre Stohanek — ha én bemegyek egy vendéglátóipari egy­ségbe, (ami régen kis­vendéglő, zöldven­déglő, avagy kocsma I volt) szóval, ha én bemegyek oda és a pincér flegmán, fö­lényesen és unottan levágja elém azt a tá­nyér micsodát, ami­ről nem tudom meg­állapítani, hogy le­ves, főzelék, vagy az anyámtyúkja, ak­kor én a továbbiak­ban megszűntem kun­csaft lenni. Na, de ha mosolyog az a pincér, ha szerény és ked­ves, ha árad belőle és felőle az udvarias­ság ... — Mi van akkor? Csak nehogy azt mondja, egy moso­lyért béketűrően ka­nalazza a hígra sike­redett főzeléket és földöntúli boldog­sággal az arcán rág­ja a mócsingot. — Lepődjön meg szomszéd de az el­vem az „verj át csak mosolyogj!” Evek óta járok a kedvenc boltomba. Tudom, hogy becsapnak, de mosolyogva teszik. Másutt is becsapnak és átvernek, közben morózus, sőt gorom­ba az eladó. Egyszer szóvá tettem egy ilyen rideg magatar- tású hentesnek, hogy szerintem öt dekával kevesebb az általa lemért egy kilogramm hús. Azt hiszi men­tegetőzött? Elnézés helyett a képembe vágta, ne macerál- jam, különben is az ilyen nyámnyila ala­kokat mérné ki leg­szívesebben a vágó­ra szánt jámbor mar­hák helyett... Hát stílus az -ilyen? Ezért mondom, igaza van a közismert szakve­zetőnek: az udvarias­ság vevőszerzö, for­galomnövelő ténye­ző. Nocsak! Tátott szájjal figyelem, mit is mond ez a Stoha­nek. Egyszerre bölcs és szép, szerény, mint a nőnapra bruttósított fóliás ibolya. Erről jut eszembe, hogy megkérdezzem: — Remélem okult a tavalyiból és nem ment haza üres kéz­zel!? — Vettem ne­gyedkiló konyakos meggyet. Ott volt a táskámban, de nem jutottam szóhoz. Amikor a nejem meglátta, hogy nincs nálam virág, dur­rant mint egy kiégett villanykörte: „azt eszel vacsorára, amit hoztál” és már ment is a szemetesbe a sertés- pörkölt. Csak az il­lata maradt. Később tisztázódott a félre­értés, de már el volt rontva az esténk. Mi vigasztalta Stohaneket? A z a negyedkiló konyakos meggy valójá­ban nem volt csak 22 deka. De az eladó mosolyogva adta, a pénztáros kacagva blokkolt és a for­galom mint egy dun- di csecsemő gügyög­ve növekedett... Seres Ernő Másokért mmivatástudat ide, hi­## vatástudat oda, ha m egy számítástech­nika szakos tanárnak egy üzemben háromezer fo­rinttal több fizetést ígér­nek, mint az iskolában, akkor inkább az üzemet választja munkahelyéül... Mondjuk ki kereken, a pedagógus- és népművelő­pálya presztízse még most sem olyan, mint lennie kellene... Hosszan lehetne sorolni az oktatásban és a köz- művelődésben dolgozó fia­talok hét végén elmon­dott panaszait a Nyíregy­házán megtartott megyei ifjúsági parlamenten. íze­lítőül csak néhányat. Az ifjúságot legsúlyosabban ma is a lakáshelyzet érin­ti. Sok szó esett az anya­gi elismerésről is, ami a megyénkben élő fiatal ér­telmiségieket kétszeresen is sújtja, hiszen errefelé a fizetésük erősen elmarad az országos átlagtól. A népművelők pedig még a pedagógusokénál is keve­sebb juttatást kapnak. A perspektívavesztésről is több fiatal beszélt. Ezek miatt is egyre több kiváló szakember hagyja el a művelődési ágazatot. Pedig — mint Ekler György, a megyei pártbi­zottság titkára is megfo­galmazta felszólalásában — a társadalom fejlődé­séhez felkészült, művelt emberekre van szükség. Olyanokra, akik képesek embert próbáló feladatok teljesítésére. Tagadhatatlan, hogy a legutóbbi ifjúsági parla­ment óta dicsekedni is van már mivel, Szabolcs- Szatmárban is javultak az oktatás feltételei. Az ál­talános iskolákban 403, a szakközépiskolákban pe­dig 28 új tantermet ad­tak át. Ennek köszönhető­en (az emelkedő tanuló­létszám ellenére) az egy tanteremre jutó tanulók létszáma csökkent. Am sok fiatal ezek ellenére úgy érzi, hogy a^társada- lom az egyéni gondjai megoldásában teljesen magára hagyja. Akkor is meginog a fiatalok bizal­ma — mint ahogy egy hozzászóló meg is fogai-, mazta —. ha azt látják, hogy „odafönn” kapkodás van. Elhangzott jó néhány hasznos tanács is. Célsze­rű lenne újból visszaállí­tani a pedagógusok lakás­építő kölcsönrendszerét, kiterjesztve ezt a népmű­velőkre is. Hallhattunk olyan véleményt is. hogy időről időre felül kellene vizsgálni, kik használják a szolgálati lakásokat, mi­vel az is előfordul, hogy a benne lakó időközben már saját lakást szerzett, és nagy hasznot húz, mert továbbra is a szolgálati la­kást használja. Szimpatikus volt, aho­gyan a fiatalok küldöttei — választott hivatásuk­hoz méltóan — nemcsak önmagukért szóltak, ha­nem tanítványaik, illetve a közművelődés szervezett formáit igénylők ezrei ne­vében is. Mint mondották, a fiatalok egyre ciniku- sabbak, közömbösebbek. Az elkötelezett népműve­lőkre, tanárokra, a szak­májukat szerető szakem­berekre emiatt is egyre nagyobb a szükség. Bodnár István SZERKESZTŐI OOOOOOOO EM Mosolyogj!

Next

/
Thumbnails
Contents