Kelet-Magyarország, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-12 / 61. szám

1988. március 12. Szabó Istvánt, a megyei pártbizottság osztályvezetll-heIyettesét A szövetkezeti demokrácia lényegi meg­különböztető jegyei közül az egyik leg­fontosabb, hogy vezetőiket szabadon vá­lasztják saját soraikból a tagok. Ahhoz, hogy ennek hatékonyságát, szabályossá­gát megvizsgáljuk, érdemes mindenek­előtt azt sorra venni, miként jön létre maga a választási helyzet. Az elmúlt hetekben zajlottak le a zárszámadások,' ezeken sok helyütt új elnököt válasz­tottak. — Mikor vonják meg egy tsz-elnöktől a bizalmat? — Érvényesül-e a tagság akarata a jelölésnél? — Demokratikusak-e az elnökválasztások? — Kell-egyámkodni a tsz-tagság fölött? — Vagy a réginek szavaztak újra bizal­mat . .. Akár így, akár úgy, meg kell álla­pítanunk, hogy a tisztségviselők megválasz­tása meglehetősen problematikus. A megye közös gazdaságai közül évente mintegy húsz-harmincban kerül sor elnökválasztásra. Ezek zöme a rendszerből következő, a man­dátum lejárta miatt esedékessé váló kötele­zettség, de viszonylag nagy számban fordul elő soron kívüli tisztújítás más okból. Utób­biak gyakran egyet jelentenek valamilyen válsághelyzethez kapcsolódó kivételes ese­ménnyel, és egyúttal külső beavatkozással is. Áz utóbbi négy évben 11 alkalommal kel­lett új elnököt választani nyugdíjazás miatt, ezek közül öt esetben biztosan állíthatjuk, hogy a hivatalban lévő elnök csak formai­lag kérte önszántából nyugdíjba vonulását, valójában különböző okok folytán távozásra kényszerítették. Egyetlen esetben sem tör­tént az, hogy a tagság kezdeményezte volna a visszahívást, noha mindenki előtt nyilván­való volt a bajok személyhez kötődése. Még ilyen kevésbé konfliktusos helyzetben sem vállalják az ütközést. A bajokon nyilván a szövetkezet ered­ményességének visszaesését, a fejlődés megtorpanását, a tagi kapcsolatok lazu­lását érti. — Lehetne folytatni a? elnök tekintélyé­nek morális gyengülésével, a túlzott háztáji gazdálkodással, a törvényesen alig kifogásol­ható, de visszaéléseket sejtető gyors meg­gazdagodásra való törekvéssel, a vezetés szétesésével, és hozzá lehetne tenni: ez nem­csak az idősebb elnökökkel fordul elő. A legtöbb megszűnt elnöki mandátum az ered­ménytelen gazdálkodás következménye. Ilyen esetekben sem a tagság kezdeményezte a visszahívást, hanem az illetékes városi párt- bizottság egyetértésével a tanács. A tagság sajnos passzív, egyszerű tudomásul vevője, és alig befolyásolója az eseményeknek. Dön­tésében ráhagyatkozik a kívülről jött irány- mutatásra, és legtöbbször azonosul a felsőbb szerv akaratával. Szabó István 1950-ben született Kis­hódoson. A közgazdasági egyetem elvég­zése után a Fehérgyarmati Állami Gaz­daságban dolgozott, majd Nyíregyházán a Teszöv munkatársa lett. A megyei pártbizottságon három esztendő óta gaz­daságpolitikai munkatárs, tavaly óta osztályvezető-helyettes. Munkaterülete a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel kapcsolatos, ebben a témában gyakran jelennek meg publikációi az országos sajtóban. Nős. három gyermek apja. Hobbija a futball, a kispályás városi bajnokságot az elmúlt évben csapata megnyerte. . ____________________________________________y csal kötött kompromisszum alapján, velük együttműködve. A felsorolt szervek és a városi pártbi­zottság javaslata aztán majdhogynem kötelező érvényű. • Pedig a tsz-törvény értelmében és a mozgalom belső lényegéből fakadóan a tagság saját sorsának kovácsa. Bárme­lyik tagja lehet elnök ... — Elvileg. A szövetkezeti gazdálkodás fej­lődésével és a bonyolultabbá válásával pusz­tán a tagsági viszony ma már nem elegen­dő. Az a jelölt pályázik a megválasztás esé­lyével, aki a kor követelményeinek szintjén felel meg a vezetőkkel szemben támasztott hármas követelménynek. Vagyis politikailag megbízható, anyagilag, erkölcsileg feddhe­tetlen, szakmai és vezetői képességei kiemel- kedőek. A jelöltek kiválasztását minden esetben az ugyancsak választott jelölőbi­zottság végzi. Tevékenységében független — ugyancsak elvileg. A gyakorlatban teljes függetlenség nem létezik. Munkája megkez­dése előtt tájékoztatást kap a városi párt- bizottság, a megyei tanács és a Teszöv el­képzeléseiről. — Akad azonban kivétel is. Az egyik ter­melőszövetkezetünkben a tagság körében népszerű párttitkár lett spontán jelölés út­ján elnök, pedig a régi sima győzelmére szá­mítottak a jelölést véleményező külső szer­vezetek. Ma még a beavatkozás sajnos elke­rülhetetlen, de mindinkább kivételessé kel­lene, hogy váljék. Azért elkerülhetetlen, mert az alacsony hatékonyságú gazdaságok­ba még lasszóval kell fogni az elnököt, és ez nem túlzás: volt rá eset a közelmúltban, amikor a harmincadik felkért személy vál­lalta a jelölést. • A jelölések előkészítésében részt vevő külső emberek már a munkahelyi kis­közösségi gyűléseken is ott ülnek. Kü­lönösen akkor, ha máshonnan hozzák a jelöltet. Néhány esetben ez a kiállás pressziót hordoz, azt sugallja, hogy a visszautasítás a kollektívát anyagi hát­ránnyal sújthatja. ^ Ezek legalább összecsengenek? — Nem mindig. Erre volt példa legutóbb a nagyhalászi elnökválasztás. A külső szer­vek jelölő tevékenysége különben hordoz magában bizonyos objektivitást. Minősítésé­ben összevetést érvényesít a megyei színvo­nallal, megakadályozza a rövid távú helyi érdekek túlzott mértékű előtérbe helyezését. Veszélyes azonban az ilyen beavatkozás. A tagság zöme közömbös marad, tudomásul veszi a felső szervek elvárását, mert így lát­ja biztosítottnak a szövetkezeti érdekek jó­indulatú figyelembevételét. Az ilyen jelöltet viszont nem érzi sajátjának. A változások többségénél az utódlást nem a szövetkezeten belülről, hanem külső emberrel oldják meg. — Társszövetkezetek, felügyeleti, érdek- képviseleti szervek dolgozói és a pártappa­rátus tagja közül kerül ki legtöbbjük, ami ellen alkalmasság esetén semmi kifogás nem merülhet fel. A termelőszövetkezetek a me­zőgazdaság alappillérei, tehát működésük hatékonysága fontos gazdasági és politikai tényező. Jogosítványai alapján az államha­talmat megtestesítő, a felügyeletet ellátó ta­nácsi osztály éppen ezért kötelességszerűen avatkozik be és korlátozza a szövetkezeti szuverenitást a valós, vagy vélt népgazdasá­gi és területi érdek érvényesítése érdekében. Ennek része a megfelelő vezető kiválasztása is. A Teszöv a mozgalom érdekében vesz részt az előkészítésben, általában a tanács­— Az idegenkedést valahogy semlegesíte­ni kell, az embert pedig bemutatni, alapo­san megismertetni. Az ösztönös elutasítás olyan szakembertől foszthatja meg az arra különben nagyon is rászoruló tsz-t, akinek személyében nagyon sokat nyerhet a gazda­ság. Még többet veszít azonban a korteske­dő, ha jelöltje később „leég”. Én ebben lá­tom a legnagyobb veszélyt, ezt minden áron el kell kerülni. Maga a választási folyamat megfelelő és alapos előkészítés után már csak for­mai jogszabályokkal megfelelően körül­írt, jó hagyományokkal rendelkező ak­tus. — Meglepetést csak akkor hoz, ha az elő­készítés felületes, vagy olyan külső jelöltet erőltetnek, akivel szemben nagy az ellenál­lás. Ilyenkor aztán felszínre tör a tagság akarata, és a figyelmen kívül hagyott — esetleg jó előre szervezkedő — belső jelöltet ott és akkor spontán megválasztják. • Szükség van-e egyáltalán gyámkodásra a szuverén tagság fölött? — Ma már a közös gazdaságok nagyob­bak annál, működésük bonyolultabb és át- láthatatlanabb, mintsem az egyszerű tag a tulajdonos pozíciójából és hozzáállásával kö­zelíthetné meg az ott folyó munkát. Szem­léletmódjuk, és a folyamatokra való rálátá­suk közelebb áll a bérmunkáséhoz, mint a klasszikus értelemben vett tagéhoz. Ebből következik, hogy a vezetőválasztás, netán a visszahívás nem jelent valóságos szabad le­hetőséget számukra. A korábban követéit gyakorlat arról győzte meg őket, hogy a ve­zetőválasztásban fontosabb a hatalmi szer­vek akarata, ezért saját lehetőségeiket nem érzik érdemlegesnek. A jó szövetkezetekben kezdeményező, dinamikus, nemegyszer el­lentmondást nem tűrő elnök vezet, akinek tekintélye kikezdhetetlen. Hasonló típusú ember gyenge tsz-ben is lehet, ellénük vi­szont retorziótól tartva nem lépnek fel. Kü­lönösen akkor nem, ha úgy látják: kívülről támogatást élvez, és az eredménytelenség el­lenére sem kérik számon. • Ez azt jelenti, hogy a választás formá­lis? — Majdnem. Miután korlátozott a tag akaratának érvényesítése, más irányokba próbálja terelni. Fontosabb számára saját jövedelemszerzési igénye, és ha a rosszul gazdálkodó közösben ez nem megy, marad a háztáji. A szövetkezet gazdálkodásának mi­nősítése nincs a kezében, és ő ezt nem tart­ja természetellenesnek, mert úgy látja, hogy ez a felső szervek kötelessége. Ugyancsak ezért fogadja el a külső jelölést is. De hát külső beavatkozás maga a pat- ronálás, az állami támogatások meg­szerzése, a bajba jutott szövetkezetek szanálása is. — Hogy erre miért szorulnak rá gazdasá­gaink, az külön misét érne meg, inkább ma­radjunk beszélgetésünk fonalánál. A tag tu­lajdonosi tudatának helyreállítása akkor is elengedhetetlen, ha az állami gyámkodásra saját, és akkor is, ha külső okból van szük­ség. Ebben nem a vagyoni kötődésnek van elsődleges szerepe. A jelenleginél nagyobb vagyoni érzet csak akkor eredményez érde­mi változást, ha a gazdálkodásba és a szer­vezeti folyamatokba — a visszahívásba, a jelölésbe, és a választásba — érezhető befo­lyást szereznek. Döntőnek tartom a gazdál­kodás menetében a valóságos és tartalmi részvétel megteremtését a tagság részére. A szűkebb környezet beleszólási önállóságának nagyarányú növelése, a szövetkezet egészére gyakorolt befolyásának emelése halasztha­tatlan. Ez a szövetkezeti demokrácia gyakor­lati és érdemi megteremtéséhez vezet... ^ ... eddig talán ezt nélkülöztük? — Sok tekintetben. Azt hiszem a leglé­nyegesebbeket érintettük. Ha ezt sikerül véghezvinni, akkor a külső beavatkozás le­hetősége szűkül, de egyúttal szükségtelenné is válik. Ez a típusú irányváltoztatás ugyan­akkor lehetővé teszi a közösnek és a tagság­nak az erősebb vagyoni kötődését, tágabb teret nyit a fejlesztések és a beruházások közös finanszírozásának. Felveti viszont az eredményen való más típusú osztozást. Talán nem is véletlen, hogy szövetke­zeti törvény módosítása van születőben. — A szövetkezeti .mozgalom gazdasági ru­galmassága, dinamizmusa és egyre gyengülő hajtóereje csak úgy nyerhető vissza, ha a kezdetekkor kialakult belső demokrácia is­mét tartalmas gyakorlattá válik. Fokozot­tabb decentralizáció szükséges a napi gaz­daságvezetésben és a mainál nyíltabb ér- dekütköztetési — érdekérvényesítési lehető­ség a szövetkezeti vezetés szintjén. A veze­tőválasztás és -minősítés demokratizálásá­nak kereteit a szövetkezetek káderügyeit szabályozó minisztertanácsi rendelet máris megteremtette. Az elnökök személyi kérdé­seivel kapcsolatban minden hatáskört a ve­zetőség hatáskörébe utalt, lényegesen csök­kentve a beavatkozási lehetőségeket. A rendeletmódosítás tartalma mégsem gyakorlat. A sokat emlegetett „külső szervek” megtalálják a módját annak, hogy „fontosságuk” ne csökkenjen. — Hasznosságukat azzal bizonyíthatják, hogy felkészítik a tsz-vezetőségeket a meg­növekedett feladatok jobb ellátására, segíte­nek szemléletük megváltoztatásában, az ön­állóság vállalásában, és a jártasság meg­szerzésében — túl azon, hogy az adott tér­ség gazdaságának stratégiai irányítása vál­tozatlanul feladatuk marad. Ebben viszont nekik van mit tanulniuk. Köszönöm a beszélgetést. Ésik Sándor <n4yU*C^H sokszor azért hibás az értékítéletünk, mert nem ismerjük elég alaposan az embert.. Igaz a mondás: sok kenyeret meg kell en­ni együtt ahhoz, hogy tűzbe tegyük a ke­zünket a másikért, esetleg elmarasztaljuk vagy a pnedesztálra emeljük. Ezek ellenére mégis szemrebbenés nélkül mondunk olykor megfellebbezhetetlen íté­letet az igazgatóról, a mérnökről, az eszter­gályosról, munkatársunkról, emberek mun­kájáról, képességéről, magatartásáról, kit elmarasztalva, kit a mennyekig magasz­talva. Pedig most az emberek megismerésére mindennél nagyobb szükség van, mert sze­rintem lehet bármilyen átgondolt a Itor- mányprogram, a kibontakozás csak akkor I válhat értékelhető tettekké, cselekedetekké, i ha párosul milliók akarásával. .. N.-ről, a szürke kis eminenciás fejlesz- I főmérnökről csak akkor derült ki, hogy va- | lóban magas fokon érti a számítástechni­kát, amikor némi zavarok keletkeztek a svéd szupertechnikában, s csupán végszük­ségben fanyalodtak rá. Meglepődve tapasz­talták, hogy a „fogaskerekekbe került ho­mokot’’ gyorsan megtalálta, s nem kellett százezreket kidobni az ablakon. Kellemes csalódást okozott. Egyik vállalati igazgató viszont annál nagyobb kiábrándulást keltett. Korábban éppen demokratikus vezetési stílusában bízva választották meg. Valójában akkor derült ki, hogy rosszul ismerték, amikor alig két-három év leforgása alatt a saját képére és hasonlatosságára gyúrta át a vállalati tanácsot. Fokozatosan kigolyózta soraiból az „ellenzéket”, megfosztva ma­gát a „felesleges” zaklatásoktól, de egyben a józanságot, a megfontolást mérlegelő le­hetőségektől is! Ha az egyik vállalatunknál korábban fel­ismerik a fiatal mérnöktrióban rejlő alko­tási készséget, már régen világszínvonalú termékkel jelentkezhettek volna. Ismerek egy rátarti, fiatal, ambiciózus erdőmémö- köt. Néhány találmánya már befutott, de sok fekszik el az asztalfiókjában. Vajon megpróbáltak-e úgy közeledni hozzá, hogy közkinccsé tegyék szellemi értékét, s őt is megbecsüljék? Ha illetékes helyen megér­tésre és támogatásra talált volna az orvos- technikus alkotópár műszere, amely vese­betegeken segít, most könnyebb lenne az ebben szenvedők sorsa. Sorolhatnám az embert nem mélységé­ben ismerő, tisztelő, az emberi alkotásokat, pazarló példák, hamis értékítéletek sokasá­gát. Hogy miért foglalkoztat az ember, a személyiség? Elsősorban azért, mert meg­értése az előrelépés kulcsa, minden rejtély megoldásának a forrása. Keressük a gon­dokból kivezető utat, módszereket. Ezt csak az emberekkel együtt és az alkotó emberek sokaságában, gondolkodásában, alkotni vágyásában találhatjuk meg. S ta­lán éppen ezért van még nagyobb szükség a személyiség kibontakoztatásához olyan garanciákra, mint a demokratizmus érvé­nyesítése, a tolerancia, a nyitottság és a nyíltság, a tabuk megszüntetése. Olyan lég­kör kezdi átjárni a társadalmat, s éreztetni hatását, hogy ma már a más vélemények nyomán keletkező széljárásokat is befog­juk közös vitorlánkba. Eszmei, ideológiai tépelödéseink azonban nem lehetnek vég nélküliek, temetőhangu­latot keltők. A valósággal szembesített el­mélkedéseink csak akkor és addig táplál­hatják a reformfolyamatokat a gazdaság­ban, az ideológiában, politikai intézmény- rendszerünk megújulásában, amíg a kibon­takozás irányúban hatnak. És soha nem szabad elfelejtenünk: mindennek mozgató­rugója most is az az ember, aki talán a legtöbbet kénytelen elszenvedni a korábbi hibák miatt, hogy a jövője biztatóbbá vál­jék. Ki ismerje meg a kutatómérnököt, a fel­találót, az esztergályost, az igazgatót? Ki fedezze fel az embert? Lenni kell annyi bátorságunk- i nak, hogy amit itt el- A mulasztottunk, sürgő- sen pótoljuk. Szerin- U »V / W tem csak teljes em­bérként lehet a nem- C5 jÉWAj zet ügyét szolgálni. .-rfé.'ISÉM'f' ‘ V Ezért újra és újra fel t kell fedeznünk a vál- w? * j.'S: tozó embert és segíte- 3 ■|| H m / ni alkotó kibontako- íg. 4Wd / Farkas Kálmán KU HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents