Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-06 / 31. szám
1988.február 6. • o Ilyenek vagyok - avagy: Hármashangzat Bächer Iván egyfelvonásosai \ bemutatón a harmadik »mszédom a szerző volt. ha ezt csak az előadás vé- n a zúgó vas taps pililana- ban tudtam meg, mikor rány Frigyes invitálása ré- n a rivailda őt is elkábítot- 1957-ben született Buda- äten, 1982-től publikál, el- íorbain az Élet és Irodalom sábjaim. 1987-ben megje- ít első kötete: A város nmei. 1985-ben megosztott isodiik díjat nyert a Radii Színpad egyfelvonásos ámapályázatán. A darabot yanebben az évben be is itatták. így a Hármashang- t első darabja az Oszkár m tekinthető ősbemutató- k. Tulajdonképpen bárhol lelne ez a kis lakás, de jgis leginkább Pesten. Zúg mosógép, forr a víz, készül .akaó, tea, kattog az írógép, -felsír a gyerek, a rádióból .ger szól, a fotelben kutya rmol. Ilonka néni ki-kimé öreg kora börtönéből — talább egy kinti WC-ig —, ezt sem szabad. Olga szarra a telefon jelenti a kap- tlalot a külvilággal, a me- külés egyetlen útvonala ez. gát Molnár Erika alakítja 'grázó hitelességgel, meg- >asztalit őszinteséggel, yanafckor elidegenítő erői. Szánjuk ezt a fiatalasz- >nyt. érezzük, hogy valami glegesen megszakadt, hogy án soha többé nem fog nein! Felborult értékrendje- c egyik hangzata ez. a csa- 1 válságáé. Máté Eta Hannám je csak hangjával It jelen, hogy aztán a má- iik hangzatban. az Ebéd tűben az Anya szerepében ghatározó jellemíormálá- fat tűnjön ki. Vasárnapi -dre jön össze a család dők óta, s beláthatatlan ■ig még. Anya és testvére nci — Szabó Tünde — egy :ig készülnek a nagy ese- ■nyre. hogy végül mindig ^anazt a menüt vállalják. . . cat nevetünk, az író vérbe "aktereket formál, a színészek élvezettel töltik ki a kereteket. Mégis ott lebeg valami nyomasztó érzés: a szerző szándéka szerinti üresség, szeretettelenség. Nincs időnk a másikra, a hétközben felgyülemlett stresszhatások következményeit a hozzánk legközelebb állókon vezetjük le. nem gondolva végig indulataink esetleges hatását. A színpadon azonban csak a szimpatikusán nagyevő Pityu Vajda Jánoséi, a nyegle érzelmekkel játszadozva vádló Irén Simon Mariját, Éva a feleség szerepében az előző képből hangulatot átmentő Molnár Erikát látunk. A mi dolgunk a továbbgondolás. Marci szerepében Dudics Gábor remekelt. Fesztelenül, profi színészeket meghazudtoló magabiztossággal mozgott a világot jelentő deszkákon. Szabó Tünde Lonci néni-alakítása tele volt elesett- séggel, naiv — mások által kigúnyolt jószándékkal, tisztasággal, megfelelni akarással. Tehetségének palettájáról a harmadik hangzat. a keverte ki az est legmegren- dítőbb színét. Haldoklót!, & csendes elmúlásában benne Józsi jött, láttuk és győzött. Am ez egyáltalán nem Molnár Ferenc érdeme, hanem Schlanger Andrásé. Javarészt őrajta múlik ugyanis, hogy nevetősen állnak fel a nézők a székekből a Móricz Zsigmond Színházban — mert határozott benyomásom: maga a szerző se erre a bohózatára volt a legbüszkébb .,. Nem az első és nem az utolsó eset, hogy egy szokvány vígjátékot egy-egv színész „visz” — a Józsinál is éppen ez történik Schlanger, amikor langaíéta termetével rövid nadrágba búvolt ott. a távoli Amerikában testvére. Zoltán (Bárány Frigyes) végleges hazájában az a végtelen szomorúság: anyjuk halálos ágyán, amikor Böske gondozta ás fogta a kezét, a húsz éve nem látott Zolikájának, a tehetségét el tékozló zongoraművésznek a nevével az ajkán halt meg. Egymás! bántják, mert így szokták meg. Böske v issza - visszatér nagy sérelméhez, hogy a távollevő gyerek kedvesebb volt, mint aki otthon maradt. Utolszor ő is anyjuk utolsó szavait mondja el. Zoltán menthetetlenül és végérvényesen magára maradt. Szabó Tünde és Bárány Frigyes magas művészi értéket teremtenek a ..holt anyagból”. A teremthetőséget megköszönve „inzUltálták ki” a szerzőt a vastapshoz. Baráth András díszletterében Füleki Zsuzsa jelmezei jól érvényesültek. Oszto- vits Levente jó szövegszerkesztése nyomán a rendező Matkócsik Andrásnak (m. v.) szinte nem is lehetett sok dolga. Hagynia kellett, hogy színészéi játsszanak. A szöveg élni kezdett, a színészek játszottak, s mi mindnyájan, s egyenként külön rádöbbentünk. hogy ilyenek vagyunk. Dobos László jik. csibészkedik, zűröket kavar, nyafog és dajkát szid — megtalálja azt a pontot, melyről talán kimozdíthatja e darabot a köny- nven feledhetőség felé tartó útjáról. S valami ilyesmi lehetett Bognár Róbert dramaturgban és a rendezőben,, Salamon Suba Lászlóban is, midőn teljesen újszerű befejezést módoltak ki a darabnak: némafilmet játszanak a színpadon a szereplők. S itt érdemes megállni egy kicsit. Már csak azért is, mert enyhe álmélkodást láttam nézötársaim arcán New York-i kaszinó Józsi y/latúz Gábor: MIS POETICA óvatos ugrással hagv- a mozgólépcsőt, utat m a dolgukra sietőkén ráérek sétálgatni —. iLóptem az épületből. A avaróan homályos ne- ítás után hunyorogva m a nap természetes Váratlanul elerőtle- h álammal a falnak tá- dtam, markaié szni rt szorítva lüktető mell- t, szemeim lehunytam, i -kiszáradt torkom hö- ivelte a levegőt, kiütött a veríték. ércig tarthatott az egész, él néztem, az Országhá- ttam .. . szemhéjamat íles szíytájéki szúrás zárta, és ..eszembe jujanuárját írták. Az k félelemben, hizony- gban vártak minden kezandő napot, önfe- lermekien örülve azok- perceknek, amik vélet- egyverzajmen,tesnek si- k. A városból egy lélek se -be, az osítromgyűrű kiváló csapdaként műkülönösen hideg éjsza- v tizenegy óra körül kocogtattak ajtónk y üvegén. Felálltam a bőrfotelból, amelyben elterülve azon töpreng- ipen, vajon meddig húzódhat még ez az esztelenség. kifestem az ellenörzőnyíláson, Zoltán állt a kis előtérben, halkan elfordítottam a kulcsot a zárban, és beengedtem. Talán át sem lépte a küszöböt, már sürgetett. azonnal pakoljak, el 'kell tűnnöm, a nyomomban vannak. Az általunk vívott harc szükségszerű velejárója volt állandó menekülésre kész állapotunk, így nem sokat kérdezősködtem, két perc alatt megsemmisítettem mindent, ami közelmúltbeli itt-.tartóz- kodásomna utalt volna, váltamra kaptam hátizsákomat, feleségemmel megcsókoltuk egymást, könnyek nélkül búcsúztunk, a gyerekek fel sem ébredtek. Kényelmesen elhelyezkedtem a svéd diplomatarendszámú autó hátsó ülésén, és vártam, hogy Zoltán élmondja további teendőimet. Ehelyett szótlajiul ült, cigarettájának parazsa idegesen vibrált a sötétben. — Lassíts! — súgta a „sofőrünknek'’ — fajtot- tan, alig fél kilométer után. Körülbelül ötven méterre előttünk egyenruhás alakok egy földön heverő civilt fogtak közre, és rugdosták. Amint észrevették leállított motorral guruló kocsinkat, fegyvereiket iánk szegezve megállították bennünket, dühösen hadonásztak és kiabáltak. Zoltán kiszállt, átnyújtotta -iratainkat, néha a katonák felé bökött egy-két szót németül, különben fensőségesen néma maradt. Az igazoltatási hercehurca -alatt összeszereltem gépfegyveremet, letekertem az ablakot, mire egy csőtorkolat rögtön szembe fordult velem. Was ist das? — szóltam ki ..hanyagul", és már lőttem is. A lövedék zajának elhalté - val érezni kezdtem, hogy testem kell eme ti énül nyirkossá vált, nyelvem és .szájpadlásom szárazon reszelik egymást Csak ezután döbbentem rá, nincs nyitva a szemem, ki tudja mióta lövöldöztem vaktában ... felnéztem. A három nyilas hullája mellett megpillantottam a kissé meglepődöt- ten tébláböló Zoltánt, továibb- vándonoltatva tekintetem, a Duna másik oldalán ,a gyenge holdfénnyel keretezett Országházat .láttam ...” Valaki hozzáért a karomhoz, aztán még egyszer, sürgető- leg . . . Rövid hajú, erős testalkatú, egyszerű, sötét öltönyt viselő férfi állt ellőttem. Igazolványt dugott, nem toílako- dóan, az orrom alá, belügy, elkérte a személyimet — feltűnően hosszúra nyúlhatott áosorgásom az ország első házának közelében —, szakszerűen átpörgette ujjai között a lapokat, majd visszatérve az első öldalpénna, ismét összehasonlított a fényképemmel, és elkezdte kikérdezni az adataimat. — Hogy hívják? — Miatúz Gábor. — Mikor született9 — 1963 . . Elindult hát Micimackó... a ruhatár előtt, tippek röpködtek arra vonatkozóan, hogy tulajdonképpen miképp is oldódott meg a szolid özvegy, a kikapós bírónő, a padlásra mászó szok- nyavadósz ügyvéd, meg a nyárspolgár nőorvos kalamajkája. Ezt ugyanis kissé nehéz kideríteni a végjáték alapján. Az történik tudni i Ilik: pánikszerű en átváltjának némafilmbe a színpadon, és míg a meglepett néző a fejét kapkodja, s lázasan találgatja, mi lehet ez és miért — már el is mulasztotta megfigyelni, mi is történik. Felkacag gégékén, de végül azzal a megállapítással áll föl: „leültette” a darabot a kicsit hosszúra nyúlt sajátos befejezés. Pedig előzőleg azért nem unatkozhattunk. A lehetségesnél talán „halkabban” indul a darab, Ám Pap Éva (Csongrádyné) igen vonzón Jelenet a Micimackóból szövi a hálót, Safranek Károly (Verpeléti) és Csíkos Sándor (Sebő) feltűnésével kerekedik a bohózat; a kép Simor Ottó (Lajos bácsi), Zubor Ágnes (Tóthné), Orosz Helga (Micu) és Juhász György (Attila, a zongoratanár) színre lépésével még teljesebbé, színesebbé válik. Pergő, jó ritmusú az előadás, ez fokozódik tovább Szigeti András (Koller) beléptével, a csúcspont pedig Schlanger András térdzokniban történő beözönlése. Verpeléti és Sebő, a két ellenfél nem is lehetne különbözőbb karakter. A merev és szertartásos, karót nyeLt orvos meg a bohém szoknyapecér ügyvéd szerepét az előbbit játszó Safranek Károly jobban oldja meg — Csíkos Sándor (legalábbis az első előadásokon) ítt-ott egyenetlen alakítást nyújt, ám időnként fergetegesnek bizonyul. Az mindenképpen érezhető: rettentően élvezi, s ha felszabadultabbá válik, még Józsit is megverheti — (úgyis ez a legfőbb vágya a darabban.) Konkoly-Thege Klára (m. v.) díszlete különösen a második részben, a parasztház szellemes megoldásánál tetszett, Kónya András (m. v.) jelmezei a darabhoz illők. Virág Csaba és Darvas Ferenc „némafilmje" újszerű és ötletes. Hogy a már említett ellenérzésekkel viseltettünk iránta, az végképp nem nekik vagy a nem kis fizikai munkát is befektető színészeknek köszönhető. A Józsi végül is — bohózat lévén — számíthat közönségsikerre, ám azt hiszem: láttunk már (s remélhetőleg látunk még) jobbat . .. Tarnavölgyi György A Móricz Zsigmond Színház bemutatói Pontosan hatvan évvei ezelőtt, Alan Alexander Milne, a polgári — és a mai íróapu- kák — tradícióit követve nyolcéves fia számára megírta a Micimackó kuckója című mesét. (A Micimackót két évvel előtte, 1926-ban.) Micimackón hatvan év alatt nem fogott az idő: cseppet sem öregedett. Ma is kedves figurája körülményességével, falánkságával, költőd lelküle- tével a gyermekeknek, akár a félénk Malacka, a fontoskodó Nyuszi, a sértődős Füles, a tudálékoskodó Bagoly, Kanga, Zsebíbaba és a szilaj Tigris. No, és persze Róbert Gida, kinek a játékaival esik meg kedves humorral átszőtt sok varázslatos kaland. Eleve sikerrel kecsegtet ezért a gyermekek (és a felnőttek) körében a Micimackó színre vitele. A Móricz Zsigmond Színház a mesedarabok bűvös kalapjába a Kvantum-Fantum csapdája és a Pinokkió után most ismét biztos kézzel nyúlt, hogy előhúzza Milne átdolgozott darabját. Újbóli megzenésítésre felkérte Darvas Ferencet, aki úgy tűnik, lassan már házi zeneszerzőnek számít. Ez is jó ötletnek bizonyult, nemcsak a szép zenéért, hanem azért is, mert a jelenetek közötti szüneteket kitöltő zenét a gyermekek többnyire végigtapsoLják . .. A színre vitele igyekezett csorbítatlanul megőrizni a könyv bűbájos szellemét, semmi többet sem belemagyarázva az egyébként életkoronként is több olvasatű kedves mesébe. Az előadás Róbert Gidávál és a plüss állatkákkal többször is utal arra, hogy bármikor a mesék birodalmává varázsolható gyermekszobában játszódik a darab. Természetesen a színpadon Micimackó minden kalandja nem elevenedhet meg, de a legkedvesebbek, a legmu Latságosabhak, a leg- szívhez szólóbbak igen. Gellért Péter, a darab rendezője biztos kézzel mozgatta, irányította a szereplőket. Pergő, jó ritmusú színjátékot láthat a közönség. Néha úgy tűnik viszont, hogy az előadás megvalósítód mintha nem számítottak völma a gyermekek spontán reagálásaira, melyek zavarba hozzák így olykor a színészeket is. Talán ha a gyermekeket is beavatták volna néha a játékba, ez elkerülhető lett volna. Mivel a Micimackó hosszú szériára számíthat, mindenképpen érdemes lenne megfontolni. S ha már a színészeknél tartupk, csak dicséret illeti őket, hogy nem „guggolták" le a gyermekekhez, hanem partnerükké fogadták őket. A Micimackót alakító Varjú Olga ismét bizonyított, az Irma, te édes jobb sonsra érdemes utcalánya után egy egészen más , főszerepet játszott el, bűbájos bumfordiságga 1. Ahogy kellett, Magyar Éva (alias Róbert Gdda) visszafogottan bölcs volt. Szívme- lengetően alakította a bemutatón a Malackát Turóczi Iza- bell. SzeretetreméLtóan szánalmas és nyárspolgári is volt Hetey László Füles szerepében. Tudatosan tudálékos volt Balogh Béla és fontoskodóan ügybuagó a torna- mutatványt is bemutató Vennes Emmy, azaz Nyuszi. Mértéktartóan mamáskodőan játszotta Mátonffy Mária Kangát és kiszámíthatatlanul ka- F maszosan Horváth László Attila a Tigrist. Elfogódás nélkül szerepelt Zsebíbaba szerepében a hatéves Újvári Zsanett. Külön dicséret Illeti az ötletes mozgatható díszletekért Baráth Andrást. Talán nem követünk el szentségtörést, ha az írást Füles búcsúversének stílusában fejezzük be: Elindult hát Micimackó a színpadon, és csak ment, A siker felé, haladt útja, annyi szent. Bodnár István
