Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-06 / 31. szám
KM ■frVÉGI MELLÉKLET Nagy Lajos veretett először Eremkincsek a Nemzeti Múzeumban A Magyar Nemzeti Múzeum éremtára, mely anyagának gazdagságában a világ legelőkelőbb múzeumai közé tartozik, ha a moszkvai Ermitázzsal, a londoni British Mu- seummal nem is vetekedhet. Alapját — mint az egész múzeumét — gróf Széchényi Ferencnek köszönhetik, aki 1802-ben könyv, kézirat és 2675 éremből álló gyűjteményét a „nemzetnek ajándékozta’’. Az éremtár gyarapodásának három főforrása van, az ajándék, a vétel és minden hazánk földjéből előkerülő lelet. A bőkezű ajándékozók révén a világhírű gyűjtemény ma egyes éremfajtákból a legteljesebb: a magyar anyagon kívül például barbár és délszláv pénzekben, valamint a korai osztrák és a Habsburg tartományok pénzeiben. Anyagában sok a ritkaság, az egyetlen ismert példány az egész világon. nácsadás két tallérba, egy pár ökör húsz tallérba, egy tehén borjúval hat tallérba, egy szőnyeg négy tallérba, egy pár úri csizma egy forintba került. A itízdukátos súlya 35 gramm arany volt. Különleges Apafi Mihály erdélyi fejedelem ajándékozási célra készült, holdsarló alakú, négydukátos aranya 1668-ból, melyet Fogarasban vertek. A fejedelem részére készültek Magyarország pénzritkaságai, köztük az égitesteket formázó pénzek, mint a most idekerült darab is. A verető a fejedelem süveges mellképét mutatja, jobbAz éremtár tudós és leleményes vezetője, Gedai István révén most újabb felbecsülhetetlen értékű kincsek kerültek a múzeumba csere útján. Egy bécsi műkereske- ídő a közelmúltban harminc- egynéhány arany- és ezüstérmet ajánlott fel a múzeumnak. Köztük több történeti becsük és aranyértékük miatt egyaránt csaknem megfizethetetlen magyar vonatkozású érmét, úgyneveI zett hungarikát. Neves szakemberek vizsgálták meg a felajánlott munkákat, majd a megszerzés egyetlen módjául néhány, Ausztriát közelebbről érintő műkincs cseréje kínálkozott. A lebonyolítás gyorsan megtörtént, így az érmék a múlt év végén már a múzeum tulajdonába kerültek. A pénzt nemcsak értékmérőeszköz volta, hanem nemes kivitelezése miatt is régi koroktól fogva gyűjtötték. A magyar aranypénzverés kezdete Nagy Lajos király nevéhez fűződik, aki firenzei mintára a Firenzét képviselő liliom helyére saját címerét verette forintra 1325-ben Pénzeink nagy értékét alátámasztotta az ország középkori gazdasága, és a sok aranylelőhely. Abban az időben Magyarország adta Európa aranyának nyolcvan százalékát. Egyes vidékeken, mint a helynevek is mutatják, még a folyókból is mos____________________ tak aranyat. A magyar aranypénzek jó és kedvelt fizetőeszközök voltak, a kereskedelem révén egész Európában elterjedtek. Károly Róbert az országban 10 pénzverőkamrát állított fel. A legkiválóbbak a körmöcbá- nyai, kolozsvári, nagyszebeni, fogarasi, gyulafehérvári pénzverdék voltak. Aranypénzeink becsére mutat, hogy III. Iván orosz nagyfejedelem, amikor pénzt készült veretni, mesterekért Mátyás királyhoz fordult. A magyar pénz felfelé ívelését művészi szempontból a mohácsi vész nem szakította meg, mert az erdélyi fejedelemség pénzei a pénztörténet legszebb, leghíresebb érméi közé tartoznak. Értékük a világ nagy árverésein felbecsülhetetlen. Minden felbukkanó példánynak olyan fordulatokban gazdag története van, mint egy-egy világhírű festménynek. Történeti jelentőségük is nagy, hiszen mindegyik alig előforduló, múzeumok, gyűjtők féltett kincsei közé tartozó példány. Nagyon szép I. Lipót Habsburg császár arany tíz- dukátosa, melyet Körmöcbányán vertek 1666-ban. A maga korában is rendkívül ritka volt. A kereskedelemben az egydukátost használták. Egy aranydukát két tallért ért. Értékét jelzi, hogy 1600 és 1650 közt egy orvosi tájában fejedelmi buzogánnyal, bal karja kardja markolatán nyugszik. A múzeum tulajdonában lévő százduká- tosa a maga korában is oly nagy értéket képviselt, hogy nem lehetett forgalmi pénz. A mesés kincset 1674-ben verték, szintén Fogarason. Mindössze három példányban készült. A fejedelem egyet Lipót császárnak küldött ajándékba Bécsbe, ma a Kunsthistorisches Museumban látható. Kisebb súlyegységben egy ötvendukáto- sa is ismeretes, melynek sorsa a Coburg-hercegektől máig követhető. Sok kaland után, Japánt is megjárva, az utolsó évtizedekben került a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába. II. Mátyás arany egyduká- tosa, melyet 1614-ben Nagybányán vertek, csupán két példányban létezik, az egyik a bécsi Kunsthistorisches Museum tulajdona, a második e kimagasló értékű cserével most került az éremtár tulajdonába. Régészeti kutatás a Báthory-várkastélyban (1.) Mit rejt a nyírbátori terményraktár? Ilyen lehetett a várkastély Nyírbátor kiét országszerte ismert és az utdbi évtizedeikben haly-reá-liMtatt műemlék építtettél egyetlen, a művészettörténeti értékek iránt kicsit is fogékony látogató sem mulasztja él miegtékinitenii. Ha Debrecen felől közelíti meg a várost, elsőkén it az egykori minorita templom és kolostora esiik útjába, majd a 'hajdani Szí. György, ma református templom meglepő arányai, páratlan, építészeti részletei vonzzák magukhoz a tekintetét. Az azonban már csíak néhány .Jbennfentes” szakembernek jut eszébe, hogy a református templomtól néhány lépést tovább sétáljon kelet felé. Ment amíg a minorita templom barakk oltárairól, a református templom gótikus háló- boltozatáról és reneszánsz pasz totón umá ró] mái- mindenki 'hallott, kevesen tudják, hogy a középkori Szt. György templom több szálltai is szorosan kapcsolódott egy, a közvetlen közelében álló világi épülethez. S nyilván még kevesebben gondolnak arra, hogy ennek -aiz épületnek a maradványait egy már-már pusztulásnak induló magtár rejti. Pedig a Szaboilcs-Sza tímár megyei Gabonaforgalmi Vállalat öreg és ;elhany agólt termény- raktára a középkori Magyar Királyság egyik leggazdagabb, leghatalmasabb családja, a Báthoryak 15—16. századi várkastélyának egyietlen ma is látható, hiteles emléke. Az elmúlt .négy évtizedben először Mérey Kádár Ervin (1953), majd Cscdiány Dezső és Szalontai Barnabás (1954— 1961), végül pedig Magyar Kálmán (1969—1973) folytatott itt kutatásokat. Munkájuk nyomán van máj' némi benyomásunk erről a későgótika és a reneszánsz stílusjegyeit egyaránt magán viselő épütlet- együttesrőil. 'Elődeink fedtéte- lezték, illetve feltárták — hogy csak munkásságuk főbb eredményeit .ismertessük —. hogy a kenyérmezei győző Báthory István és talárt unokaöccse, András által a .15. század végén, 16. század elején kiépíttetett, U alakú várkastély három traktusa egy beüsd udvart fogott közre, hogy dléli szárnya előtt egy reneszánsz bailuszt- raddal szegélyezett loggia húzódott, s hogy a lakosztály,okát olyan, gótikus díszkályháiktkal fűtötték, amelyeknek fát ölelő oroszlánt, szenteket, prófétákat sitb. ábrázoló csempéi vagy egyenesen egy a királyi udvarnak is dolgozó műhelyből kerülték ide. viagy készítőik ezen udvari műhely termékeit másolták. Mindezen kutatási eredmények azonban csak a várkastély 15—16. század fordulója körüli életébe nyújtanak bepillantást, míg az okleveles adatok ismeretében joggal feltételezhető '.építészeti előzményékről, valamint az .épület- együttes 16. század végi, 17. századi formájáról és funkcló- járóil jószerével semmit sem tudunk. Pedig jelentőség-e nem csökkent a itörök korban sem. 1549-foen Fráter György és Ferdtinénd király megbízottai valószínűleg étotoen az épületben kötötték meg az Erdély és a kíráilyi Magyarország egyesítésiéről szóló egyezményt. 1564-iben János Zsig.mo.nd ostrommal vette be. 1613-ban a Báthoryak kihaltéval visszaszólít a koronára. A 17. -század első felében _ bő két évtizedig a Bethlen-családé, majd a század derekától a Rákóczi aké. akik elzálogosítják a Bánffy- aknak, végezetül pedig — már a 18. század közepén — a Károlyiak veszik meg. Sajnos, nem tudjuk, hogy e rendik ívül változatos b irtok - lástör-ténet. (során miikor pusztult »1 a középkori várkastély — nem kizárt, hogy 1704- hen. midőn II. Rákóczi Ferenc elrendelte a nyírségi erődítmények lerombolását.. A 18. századi urbáriumok mindenesetre már erősen romosnak írják le. 1723-ban és 1730-ban még falazott udvarházról Olvashatunk, boltozott pi-n-cév-el. ám még használható északi részét ezt (követően hamarosan magtárrá alakították át. Ezt a formáját őrizte meg tulajdonképpen napjainkig. Igv nyilvánították műemlékké 1958-ban, s a közvélemény — ha egyáltalán tudomást vett róla — csak műemlék magtarként tartotta számon. 1984—85-ben dr. LuV Zsuzsa művészettörténész H. Nándori Klára tervező készítették a kutatás és a h< reáidítás részletes -program' vét is. A -műemlékvédelmi elveit és gyakorlatát szabál zó nemzetközi egyezmén értelmében azonban egyel műemlék épületet sem szaJ helyreállítani mindad< amíg előzetes építészeti -és gészeti kutatások nem tiszt táik építéstörténetét, azaz, h melyik korszakban, mii formát öltött. Ezért az erre letékes szerv, az Országos P emléki Felügyelőség 1987. nyarán a magtár régészeti ó tásával és falkutatásával ke te meg — v-agv inkább f< tatta — a munkát . . . (A jövő szombati számú ban folytatjuk.) Szekér Györg) Tamási Judi Szombati galéria Szikra János: Edegramma Mit ér a kesztyű, ha szennyes a kéz? ötujjú csók jegyében elzüllött szentség: mit ér a kéz? Lendület — láncon? Mázsán a hús mit ér, ha porban a gerinc, és férgek nyüzsögnek szerte a csigolyák kulcslyukain, miként a szavak szádról hit- s hitelteslenül; s magad sem tudod már. mit beszélsz, mit csinálsz, kicsoda vagy — hát én megmondom: epigon Csák Máté, dilettáns vezérke-király. Mért csak a pózokat csented el elődeidtől, kiknek a kapcája különb volt hol színén, hol pedig fonákján koptatott köpönyegednél? Jegyezd meg jól: a köpeny kifordítható, de soha az ember! Kádas István: Ecce Homo (a Jósa András Mű zeura gyűjteményéből)
