Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-06 / 31. szám

Negyven éve történt Emlékmfiayatás a temetőben 1948. február 8-án, vasár­nap Nyíregyháza népe ke­gyelettel adózott a várost fölszabadító szovjet hősök emlékének. Az Északi teme­tőben impozáns emlékművet lepleztek le, ,amely örök fi­gyelmeztető lesz arra, hogy a szabadság eszméjét az élet árán is meg kell védelmezni” — írta két nappal később a Nyírség című helyi napilap. Az ünnepség délelőtt 11 óraikor kezdődött. A pártok, szakszervezetek, iskolák, egyesületek képviselői és a város dolgozóinak többezres tömege hatalmas négyszög­ben vette körül az emlékmű­vet, mely előtt szsovjet kato­nák és magyar rendőrök áll­tak díszőrséget. Először a debreceni VI. honvédkerület zenekara ját­szotta el a szovjet és a ma­gyar himnuszt, majd Faze­kas János, Nyíregyháza pol­gármestere mondott rövid emlékbeszédet. „Emléküket őrizzük meg az utókor szá­Reviczky Imre alezredes az új emlékmű előtt mára. Most már csak egy cél báltatás után az igazi béke, amelyért ezek a hősök küz­döttek és amely után vala­mennyien áhítozunk” — mondotta többek között a polgármester, majd elhelyez­te az emlékművön a város hatalmas koszorúját. Ezek után Dankó János, a Magyar Kommunista Párt nyíregyházi szervezete, Ve­ress Sándor alispán helyettes Szabolcs vármegye, Reviczky Ifnre alezredes a honvéd ál­lomásparancsnokság, Kiszely Mihály pedig az össz-szak- szervezetek nevében koszo- rúzta meg az emlékművet, a Nemzeti Parasztpárt, a Füg­getlen Kisgazdapértr a Par­ti zánbarátok Szövetsége és az iskolák képviselőivel együtt. Befejezésül a nyíregyházi szovjet katonai parancsnok­ság nevében Platov alezre­des, városparancsnok emlé­kezett meg a temetőben nyugvó szovjet hősökről. Az ünnepséget a szovjet katonaság és a nyíregyházi rendőrség díszszakaszainak díszmenete zárta az emlékmű előtt. Mikor lesz itt kiművelt emberfők sokasága? Annyi, amennyire szüksége lenne a mezőgazdaságnak. Például a számítástechnikában? Miköz­ben ha lassan is, üzemi szá­mítógépes központok létesül­nek, itt-ott alkalmazzák a számítógépekkel kidolgozott programokat, aközben kevés az olyan szakember, aki kva­lifikált és jártas e feltörekvő tudományágban. De sok te­rületen hasonló a helyzet. Huszár István, a nyíregyházi mezőgazdasági főiskola do­cense, a továbbképzési osz­tály vezetője ezzel kapcsolat­ban mondja: — A mi feladatunk az, hogy elősegítsük a főiskolát, egyetemet végzett szakembe­rek továbbképzését, második szakma megszerzését. Törek­vésünk és munkánk találko­zik a szakemberek olyan igé­nyével, hogy pótolják azt, amit korábban nem tanultak, nem tanulhattak. Hiszen hol volt még a számítástechnika 20—25 évvel ezelőtt, meg na­gyon sok technikai, technoló­giai megoldás, amit ma al­kalmaznak. Mi a főiskolán évente 500—600 szakembert képzünk, illetve átképzünk, ezeknek háromnegyed része szabolcs-szatmári. Munkán­kat a MÉM mérnök- és veze­tő továbbképző intézete ko­ordinálja, ők tolmácsolják a tárca akaratát, a továbbkép­zés tehát tudatos, meghatáro­zott célok és feladatok érde­kében történik. .. Amíg az osztályvezető, fő­iskolai docens, a napi mun­kájáról szenvedélymemtesan és megfontoltan beszél, jó­magam arra gondolok, hogy mennyire illik lapunk soro­zatába tevékenysége. Ezen a helyen többnyire művészek, képzőművészek, színészek, kutatók beszélnek önmaguk­ról, életükről, alkotásukról. Mennyire alkotó és miben al­kotó egy tanár? Jut eszembe az a bizarrnak tűnő ötlet, hogy az élő és lelkes anyag alakítása, formálása minden­nél több, hiszen az ember születése még nem egyenlő a jó értelemben vett emberré válással. A végkifejletig a nevelés, a tanítás hosszú láncolatára van szükség és ebben a folyamatban alkotó a taní tó. De hogyan lett azzá Huszár István: — Beregdarócon születtem 1931-ben. Ott, abban a szá­momra felejthetetlenül szép és érdekes szatmári község­ben voltam gyermek, jártam elemi iskolába. Később Deb­recenben gépésznek tanul­tam. Aztán a nehézipari mű­szaki egyetemen 1954-ben végeztem. Miért vonzott a gépész szakma? Talán azért, mert az édesapám gépészko­vács volt. Tizenhárom gyer­mek között ő volt a legidő­sebb, sokat tapasztalt, sokat tudott. Tizennyolc szakmáról volt bizonyítványa. Tőle ta­nultam meg kovácsolni, a gépeket szeretni. De a nagy­apám is gépész volt. Uradal­mi gépész, az 1800-as évek végén megjárta Amerikát. Hát lehettem én más, mint gépész, gépészmérnök? Ki tud minden kérdésre választ adni. Valószínű, hogy a sorsak alakulásában a csa­ládi, szülői indíttatásoknak jelentős szerepük van, de olykor a véletlenek is közre­játszanak. Például a munka­hely megválasztásában. Hu­szár István friss diplomás­ként, 1954-ben a Nagyecsedi Állami Gazdaságban három hónapig volt gyakornok, majd kinevezték műszaki ve­zetőnek. A második munka­helye a Mátészalkai Állami Gazdaság, a harmadik az ál­lami gazdaságok megyei igazgatósága lett. Aztán az állami gazdaságok megyei igazgatóságát átszervezték, és tanárnak szegődött a főisko­lára. — Természetesen mindaz, amit felsoroltam, nem így, nem ilyen egyszerűen tör­tént. Elmondok egy példát. Mint gyakorló gépészmér­nöknek, örökké bizonyítanom kellett. Nemcsak felfelé a fő­nökeimnek, de legtöbbször a beosztottjaimnak, a szak­embereknek. Egyszer az egyik szakmunkás nem úgy oldotta meg a feladatát, ahogy szerettem volna. A ki­fogásomra azt válaszolta: ha a mérnök elvtárs jobban tudja, csinálja meg. Megcsi­náltam. Beszélgetés közben az em­ber egyre kíváncsibb. Az nem vitás, hogy Huszár Ist­ván szereti szakmáját, mun­káját, de vajon a végzett fel­adatok közül melyik volt jobb, mélyik volt számára kedvesebb? Mert más egy szerelőcsarnok, és más egy is­kola atmoszférája. — Attól szebb és kedve­sebb nincs számomra, mint a szabadban, friss levegőn dolgozni. Mindig is szeret­tem a gyakorlati munkát, szerettem az emberek és a gépek közelében lenni. Most is igyekszem életközeiben maradni. A tanári munkának is sok a szép oldala, a siker­élmény sem hiányzik. 1972- től tanítok és már látom, hogy a munkám milyen ha­szonnal járt. Akiket tanítot­tam, már dolgoznak — és jól dolgoznak, sokukkal .találko­zom. Nem kerültek ki vég­képp a látókörömből. Ä tanári munka nap mint nap szinte felbecsülhetetlen mértékű és értékű szellemi energiát igényel. Állandó jel­legű az a feszültség, ami a felkészülés, az emberekkel való foglalkozás, vezető ese­tében az adminisztrációs le­terheltség miatt termelődik. Ezt mi oldja fel? Miért van az, hogy Huszár István min­dig nyugodt, beszédében és cselekedeteiben megfontolt? Ügy tűnik, semmi sem idege­síti. — Órarend szerint élek. Vagy ahogyan a magánélet­ben szokták mondani: me­netrend szerint. A pon­tosság a megnyugtató, fe­gyelmező erő. Ha értekezlet van 9,50-kor, akkor az ná- Lunk nem 9,49 vagy 9,51, ha­nem 9,50. Amilyen a -napi­rendem, olyan a heti rend is. Tudom., hogy minden hétfő: sporthivaitall, szerda: MHSZ, péntek: MTESZ. Ez az, ami feloldja az említett feszült­séget, ami a tanári munká­nál keletkezik. Vannak hob­bijaim. Már amennyiben hobbi az. ami valahol ugyancsak mun­ka. A sporthivatali tevékeny­ség a röplabdához kapcsoló­dik. Az j^HSZ-ben a rádiós­klub, az amatőr rádiósok ok­tatása és nevelése, illetve a rádiózás. Ebben valóban van jócskán érdekesség és ideg­nyugtató élmény.. Egy a sok közül, hogy a híres világuta­zó vitorlásokkal, Fa Nándor­ral és Gaál Józseffel tucat­nyi alkalommal létesített Hu­szár István, illetve a klub rádiós kapcsolatot. Nem kis dolog rádión keresztül elér­ni Brazíliát, megtudni mi­lyen a tenger, amely hátán hordja a hazafelé tartó vitor­lást. Az MTESZ-ben egészen más: ott Huszár István az oktatási bizottság vezetője, a gépesítési szakosztály elnö­ke. — Így együtt, egymást kö­vetően felsorolva soknak tű­nik. De nem az, jó időbeosz­tással mindenre jut időm. Nem mondom, néha van res­tanciám a folyóiratok, köny­vek olvasásában. Általában este 10 után olvasok. Akkor már csend van, alszik a csa­lád. Az újságot hamar ki le­het olvasni. Ha az ember mindennap figyelemmel kí­séri a gazdasági-politikai eseményeket, akkor az új­ságolvasás gyors, mert tu­dom az előzményeket, hiszen a rádióból sok mindent meg­hall az ember... A telket mondtam már? Az se ma­radjon ki, hiszen hétvége is van, és a kertészkedés igazi kikapcsolódás. Kétszáz négy­szögölön a konyhai szükség­letet megtermeljük. Ennyi lenne az élet, dió­héjban és ebből már csak az hiányzik, hogy van két gyer­mek is a családban, egy fiú, egy lány. A gyermekek már nagyok, önállóak. Huszár István munkáját, munkásságát már többször is elismerték. Egy a sok közül: a Kabay János Emlékérem, amit a közelmúltban kapóit, az MTESZ-ben végzett társa­dalmi munkáért. Erről hall­gat, de miért is mondaná. Beregdarócon nagyapja és apja nem az érdemek felem- legetésére tanították. Seres Ernő lebeg előttünk, hogy jöjjön el a sok szenvedés és megpró­Zámbó Ildikó Bal oldalt Platov alezredes, városparancsnok, jotibnrRnekss János polgármester az avatás utáni pillanatokban. Kettős évfordulójához ér­kezett Nyíregyháza mozihis­tóriája az 1988-as évben. Ki­lencven éve, 1898. október 8- án tartották az első mozgó­képes vetítést Nyíregyházán, aminek törvényszerű követ­kezménye volt, hogy a be­mutatkozás után tíz évvel, először ideiglenes helyen, majd kimondottan mozi cél­jára készült épületben, meg­kezdte működését az „Apolló villanyszínház”. (Ekkor még az elsők között voltunk honi földön.) A Lumiere testvérek első vetítései nyomán gombamód szaporodtak egész Európában a mozgófényképes előadások. A vetítési láz országunkat is gyorsan elérte, s a millenni­um évében (1896) először Budapesten, a Városligetben tekintették meg az érdeklő­dők Edison kinetoscope-ját, majd ugyanebben az évben, a Lumiere testvérek kinema- tográf-ja varázsolta el az embereket. (Az ő készülé­kük sokkal tökéletesebb volt, mint Edison egyszemélyes „filmszínháza”.) Budapestet követően, szin­te az egész országban tartot­tak vetítéseket, amelyeket élelmes vállalkozók, sátrak­ban, vendéglőkben, kávéhá­zakban és egyéb szórakozó­helyeken bonyolítottak le. Egy ilyen vállalkozó jutott el 1898-ban Nyíregyházára, aki emígyen hirdette magát a Nyírvidék október 6-i számá­ban: „Csak szombaton októ­ber 8-án és vasárnap 9-én! — Nyíregyháza városi szín­házban — Kezdete este nyolc órakor — vasárnap 2 előadás ... Látható az eredeti Edison- színház — szenzációs látvá­nyosság — Cinematograph — Életnagyságú élő fényképek az Edison-féle Cinematog- raphal...” Az első vetítés nézői, zö­mében egy-két perces felvé­teleket láthattak, amelyeket A megszökött automobil és a peches kocsis MozBolénykep-iahitemn Nyíregyházán Kővári M. „fővárosi electró- technikus” mutatott be. (Edi­sonnak ez a gépe már vá­szonra tudta vetíteni a ké­peket.) Nagy esemény volt ez, hiszen a vetítésekkel megkezdődött egy máig tar­tó folyamat, aminek követ­keztében az ország és a világ eseményei láthatóan is „el­jöttek” Nyíregyháza embe­reihez, hogy a képek által is színesítsék életüket, fejlesz- szék tudásukat. (Nem elha­nyagolható tény, hogy ehhez írni-olvasni sem kellett.) A „megemberesedett” film a későbbi években komoly tu­datformáló és érzelemszínező művészetté nőtte ki magát. A mozgófénykép premier­jét követően minden évben volt vetítés Nyíregyházán, hol mutatványos bódékban, hol sátrakban, vagy éppen­séggel a városi színházban. A korabeli sajtó megkülön­böztetett figyelemmel kísér­te a budapesti Uránia Szín­ház vendégszerepléseit. Tudomásom szerint az Uránia, 1900. november 3-án tartotta első vetítését váro­sunkban. Ez a színház arról volt híres, hogy tudományos előadásokat tartott, s elő­adásaikat, többek között, mozgóképekkel illusztrálták. Előadásaik általában 2 és fél órásak voltak. Nyíregyházán nemcsak az Uránia tartott vetítéseket. Az országot sokan járták sát­raikkal, berendezéseikkel, s ide is rendre megérkeztek. A sok vetítés közül most csak párat emelek ki. A városi színházban Soly- mossy Sarolta mutatott be „párizsi mozgófényképeket”, akinek édesapja a Népszín­ház neves tagja volt. (1901. augusztus 10—11.) Lifka Er- nesztin, az ország egyik leg­híresebb „vándormozisa”, a Búza téren tartott bemutatót, aki azzal is csábította az em­bereket, hogy a vetítések mellett „viasz panoptikumot” működtetett. (1904. szeptem­ber) Adler Zsigmond szintén híres mozgófónyiképes volt, Chromobiograf-nak nevezte „Villamos színházát”, ami valóiban, látványosságszámba ment, s melyről a Szabolcs című újság így számolt be 1905. augusztusában .Már maga a helyiség külzete is látványosság számba megy, amennyiben körülbelül ezer villamos izzó és 4 Mámpá- val van feldíszítve.” 1907. júniusában a „The Royal Bio Co.” nevezetű tár­saság a „legnagyobb és leg­teljesebb” vállalatként hir­dette magáit, s tartott vetíté­seiket. Ebben az évben már felmerült egy állandó mozi létesítésének igénye, amint arról a Nyírvidék 1907. szep­tember 15-S száma beszámolt. A város képviselőtestületé­hez hárman nyújtottak be mozgófénytkép-színház mű­ködtetésére kérvényt. A pá­lyázóik közüli, Antal János­nak és társának (Dokupil Gyula) adták meg 1908. ja­nuárjában “a „concessiót”. Antallék gyorsan dolgoztak, s a Szabolcs már február 29- ón a kővetkezőket írta a ké­szülő moziról: „Az Apolló villanyszínház berendezése annyira előrehaladt már, hogy előreláthatólag március 14-én meg fog nyílni. A ve­títőgépet a párizsi L. Gau- mont cégtől hozták, mely e szakmában a legelső. A vál­lalat bérbe vette az Otthon szálloda új dísztermét és azt átalakította. Körülbelül 160 kényelmes hely lesz benne és a várakozók részére egy kü­lön helyiség lesz berendez­ve ...” A hír igaznak bizonyult, és 1908. március 14-én az Apol­ló megkezdte működését az említett szálloda dísztermé­ben, aminek a Kiss térről (Mártírok tere) volt a bejá­rata. Az új „múzsacsamok” fogadtatásáról és első műso­ráról szintén a Szabolcs kró­nikása számolt be; ......A műsor ügyesen és változato­san volt összeállítva, s külö­nösen hangos tetezésnyilvá- nülósok kísérték. A megszö­kött autómobil és a peches kocsis című képek bohókás jeleneteit.” A hetek múltával nemcsak népszerű lett az Apolló,, ha­nem az is kiderült, hogy az érdeklődéshez képest kicsiny a szálloda terme, s ezért An­tal János és Dokupil Gyula elhatározták, hogy építenek egy új és önálló „mozgó- fénykép és tudományos szín­házat”. Az elhatározást tett követ­te, s 1908. november 7-én megnyílt a város első,, önál­ló filmszínháza. Sarkadi Gábor _________LÁTOGATÓBAN________ A Kabay-érnes docensnél, aki oktat, rádiózik és kertet is nevel KH HÉTVÉGI MELLÉKLET 1988. február 6. ||||

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents