Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-27 / 49. szám

1988. február 27.

o

FIATALOKRÓL-FIATALOKNAK

——i--------- --------- -------------------------------- --------- --------------------- --------------------- --------- --------------------- --------- --------- --------------------- --------------------- --------- --------- --------Nyírségi diákok

az ezredfordulóról

j-óir hosv a messzesé- Kan, «UM«» *£

vallanak a vágyaikról: ----------Család

„Békés, harmonikus családi életet, 3 gyereket szeretnék”. (18 éves lány)

„2000-re valószínűleg megházasodom, két vagy három gyermeket szeretnék". (18 éves fiú)

„A családi életem szép és boldog legyen. Minden ember ezt kívánja magának!" (15 éves lány)

„Két gyereket szeretnék, egy fiút és egy lányt. A családomban nem lesznek veszekedések, mindenki szereti és megérti majd egymást. Sok időt fogok a gyermekeimmel és a férjemmel tölteni. Békés családi életet szeretnék, és nem szeretnék elválni, mert nem jó elvált szülök gyermekeinek lenni". (15 éves lány)

„Szeretnék családot alapítani, gyerekeket is, és nekik jólétet biztosítani. Gondtalanul szeretnék élni, de ezt nem úgy értem, hogy sok pénzem legyen, hanem úgy, hogy ne szenvedjek semmilyen betegségben, jó legyen a családban a harmónia, békében, szeretetben éljünk. Sok unokám legyen”. (10 éves fiú)

„2000-ben 26 éves leszek. Szeretném, ha erre az időre egygyermekes családanya lennék. A legfontosabb, hogy a család összetartson mindenben és védjék egymást: tehát harmonikus családi életet szeretnék". (14 éves lány)

„Nem kívánok megházasodni, mert korlátozná a függetlenségemet". (17 éves fiú)

„Ha férjhez megyek, akkor olyan legyen a társam, amilyen én vagyok, tehát soha ne veszekedjünk egymással, a férjem mindig megértene. Mert már mondták nekem, hogy néha rossz a természetem". (15 éves lány)

„Természetesen én is szeretném, ha minél több gyermekem lenne, de ehhez anyagi háttér kell. A gyerekek utáni családi pótlékot, ennek a jelentőségét az állam „agyoncsapta” ezekkel az áremelésekkel”. (17 éves fiú)

„Nem tudom. Az biztos, hogy legalább két gyermekem lesz, mert az egyedüli gyermekek kényesek”. (14 éves lány)

„A családot illetőleg 30 éven alul nem akarok megházasodni. De ezeket a dolgokat még nem lehet előre tudni”. (18 éves fiú)

A magánélettel kapcsolatban tehát általában mindenkinek határozott elképzelése van: férjhez megy

vagy megnősül, és 2000-re

már két-három gyermeket nevel, ötvennyolc gimnazista korú fiatal közül csupán négy (18 éves) lány és hét fiú — egy kivételével mindannyian érettségi előtt állnak —, nem szólt a családalapítással kapcsolatos vágyairól. Vajon ők miként vélekednek jövőbeli munkájukról?

Munka

„Nem tudom, hogy milyen jövő vár rám.” (18 éves lány) „A jövővel kapcsolatban esetleg csak reménykedhe- tem. Ebben a nehéz gazdasági helyzetben egy mai fiatal nehezen talál magára”. (18 éves fiú)

„Jelenlegi álmom a sikeres egyetemi felvételi. Szeretném, ha felvennének, elvégezném az egyetemet, de azt nem tudom, hogy sikerül-e, vagy sem”. (18 éves fiú) „Olyan munkát szeretnék végezni, amiből nyugodtan, anyagi gondok nélkül élhetnék”. (18 éves fiú)

Eltöprengtem e tétova ifjak válaszán. Még néhány hónap és kezükben az érettségi bizonyítvánnyal kilépnek a gimnázium (most már én is ráébredtem) óvóvédő falai közül — vajon, hová? Ténferegnek majd a világban, elkallódnak cél és tervek nélkül a forgatagban, amely kegyetlenül sodor, visz magával mindenkit, aki gyenge és tehetetlen, mert nem teremtett magának kapaszkodót az álmaiban? Nincsenek terveik? Mt lepő, hogy az elsőéves középiskolásoknak viszont általában határozott elképzeléseik vannak. Sőt, köztük olyanok is, akik túllépve önös érdekeiken, a világot akarják jobb irányba fordítani. Lángoló lelkűkkel, csillagokba kívánkozó vágyaikkal ők a leg- rokonszenvesebbek.

„Természettel kapcsolatos munkát szeretnék. A világűrbe is eljutni, más bolygókat felfedezni, és sok egyéb ilyen dolgot véghezvinni”. (15 éves fiú)

„Olyan munkát szeretnék végezni, amellyel az egész emberiség, és a természet mostani siralmas állapotát meg tudnám változtatni”. (15 éves fiú)

„Dolgozó ember leszek, szeretem a munkámat. A munkámmal, a tudásommal segítem a Hazát”. (15 éves fiú)

„Szeretném, ha megbecsülnének. A munkámmal segíteni akarom a társadalmat, az emberiséget”. (18 éves fiú)

„A munkámat, amiről még nincs végleges elképzelésem, képességeimhez méltóan, lelkiismeretesen akarom csinálni. Szeretném, ha majd az én munkám is segítene az előrelépésben”. (15 éves lány) „Néha arról ábrándozom, hogy 2000-re én már nagy sikerű, befutott színésznő vagyok”. (15 éves lány)

Persze, vannak fiatalok, akik a munkát mint célt és értelmet, összetévesztik a látszattal, a külsőségekkel, azonosítják a pénzzel:

„Szeretnék továbbtanulni, és nagykoromban valamilyen magasabb állásban dolgozni". (15 éves fiú)

„Olyan munkahelyen szeretnék dolgozni, ahol az embert jól megfizetik, és mindenkivel jó viszonyban lennék”. (15 éves lány)

„Kevés energiát igénylő, szabad munkát várok a jövőtől”. (15 éves fiú)

A „felnőttebb” gimnazisták munkával kapcsolatos jövőképére jellemző ennek a 17 éves fiúnak á vallomása:

„A munkával és a munkahellyel kapcsolatos elképzeléseim még igen labilisak. Célkitűzéseimet sem tudom előre, mert azt mindig az élet és a körülmények határozzák meg”.

Többeknél feltűnik egy vágy: a munka érdekes, változatos legyen, kedvüket leljék benne, mozgassa meg a fantáziájukat. Ám ott a félelem, amit főként lányok! — például ez az első osztályos kislány — fogalmazott meg: „Nem szeretnék munkanélküli lenni!" Ötvennyolcból csupán tízen tudják, milyen hivatást választanak: rádióban zenei

szerkesztő, színházi szakember, mérnök, közgazdász, újságíró, kamionsofőr, jogász, óvónő, kertész, külkereskedő. Még tizenketten említették meg, hogy szellemi munkát szeretnének végezni. A többiek? „Hogy mi leszek, azt majd a sors dönti el” — bízzák rá holnapjukat a véletlenre.

A tulajdon

„Szeretném, ha lenne egy kertem, amiben gyönyörű gyümölcsfák teremnek”. (17 éves fiú)

„Két kocsi jó lenne. A házamat a Duna mellett szeretném felépíteni”. (18 éves fiú)

„Az életemet modern környezetben szeretném eltölteni, de nem úgy, hogy körülöttem minden gépesített. Szép. kellemes otthonban". (15 éves lány)

„Kertes családi házban kívánok élni, ahol a kis kertemet művelem". (15 éves fiú)

„Biztonságban és megfelelő anyagi keretek között szeretnék élni”. (18 éves lány) „Harmincéves korom előtt nem akarok megnősülni. Addig is megelégszem egy egyszobás lakással, amit az ízlésemnek megfelelően rendezek be". (18 éves fiú) „2000-re legyen lakásom, kocsim". (18 éves fiú)

„Nem szeretnék gazdag lenni anyagiakban”. (15 éves fiú)

„Egy szerényen berendezett kisebb lakásban szeretnék élni. (Garzon, egyszoba- összkomfort, televízió, magnetofon, esetleg képmagnó”. (17 éves fiú)

„Lakást, kocsit”. (18 éves lány)

„A gyerekeimnek nem fogok pénzeket gyűjteni, lakást, kocsit venni —, hogy ha majd felnőnek, a saját lábukra állva, igazán megbecsüljék a munkájukat, a munkával szerzett javakat”. (19 éves fiú)

Emberi

környezet

Ö, könyörtelen ifjúság! Éles szemmel észreveszitek mindazt, ami a felnőttek világában rossz, és érzitek, hogy mi hiányzik. Helyes, ha ítéleteitekben nem kön- törfalaztok. Egyenesen kimondjátok a véleményeteket:

„Nem tetszik, és nem értek egyet az emberek átlagos felfogásával. Nem tudom értékelni a hajszát, hogy mindig mindenből a többet, a jobbat akarják. Nem ez az érték az, amiért az ember megérdemli, hogy éljen (!) Télé van a világ hazugsággal, kapzsisággal. Sok jó ember van, de elnyomottnak érzem őket!” (19 éves fiú) „Szüntessék meg az italt, és akkor nem lesznek részeg emberek. Az életszínvonalak egyenlők legyenek, tehát egyformák az emberek. Ne legyenek gazdagok és szegények”. (15 éves lány)

„Jó lenne, ha az emberek segítenék egymást mindenben, és ne csak azért is egymás ellen lennének". (14 éves lány)

„Megváltoztatnám Magyarországon belül azt az idétlen felfogást, hogy csak a fővárosi ember Valaki. Ez, sajnos, az emberek butaságából adódik”. (15 éves lány) „2000-re a fiatalok szerintem nagyon ellustulnak, a szüleik keveset fognak törődni velük és egymással". (15 éves fiú)

„Szeretnék egy békésebb világban élni, ahol az emberek nem azon versengenének, hogy kié a nagyobb hatalom, hanem azon, hogyan segíthetnének a bajbajutottakon". (16 éves fiú)

„Szerintem nem fogunk valami jól élni 2000-ben. Azt hiszem, hogy nálunk is megjelenik a munkanélküliség. Az nagyon jó lenne, ha az emberek megváltoznának, és nem csak a pénz után loholnának látástól vakulásig, hanem egymásra és a gyermekeikre is időt szakítanának". (15 éves lány)

„Szeretném, ha a szülők és a gyermekeik között megmaradna a jó kapcsolat. A mi családunkban ez nagyon jó, de hallani, hogy van, akiknél ez nincs meg”. (15 éves fiú)

„A munkalehetőségeket a fiataloknak egyformán biztosítsák, mindenki egyformán juthasson lakáshoz. Ä bérezés igazságos legyen, például: az értelmiségi dolgozókat és a nehéz fizikai munkát végzőket a' ipunká- juknak megfelelően bérezzék”. (18 éves lány)

Az elképzelt saját élet alapkövei tehát: nyugalom, hajsza nélküli mindennapok, boldogság. A jövő terveiben megszólal a napi politika is.

Közösségi

élet

„Több demokráciát!” (19 éves fiú)

„A környezeti változásokhoz erőteljesebb hozzájárulásra lenne szükség, minden ember egyformán érdekelt legyen". (18 éves lány)

„Ne a nagyszájú irányítson, hanem, aki rátermett. Becsüljék meg jobban az értelmiséget”. (18 éves fiú)

„Az erkölcs ebben a világban mélyponton van, és ha ez így folytatódik tovább, katasztrófához fog vezetni". (15 éves lány)

„Szeretném, ha az infláció megszűnne és gazdasági stabilizáció lenne". (17 éves fiú) „Társadalmunkban egyre kevésbé fontosak áz összetartozó közösségek, mindenki az egyéni érvényesülés fele törekszik”. (19 éves lány) „Kicsit modernebbnek képzelem el az ezredfordulót Szeretném, ha az emberek nem mindig a másikban keresnék a hibát, hanem egy kicsit magukba szállnának és több kritikát fogadnának el. A bűnözés is csökkenne, vagy teljesen megszűnne". (15 éves lány)

„Természetesen hibák is vannak. Sok! A világot a fiataloknak . kell(ene) irányítani, de nem KISZ-szinten. Lehet, hogy a fiatalok lázadók, arrogánsak. De még nincsenek elrontva. Túl sok a megrögzött, konzervatív, szemellenzős ember, néhol magas helyen. Nagyon sokan olyan dolgokról mondanak véleményt, amihez abszolút semmi közük, vagy nem is értenek hozzá!” (18 éves fiú)

íme, nyitottságot, egyenlőséget kívánnak, és nem presztízstársadalmat. Jobban tudják, mit kellene az országban és a világban megváltoztatni, mint azt, hogy milyen lesz a saját magánéletük, munkájuk. Ami fontos nekik:

„A szeretet, a békesség, a megértés, ami az emberek nagy többségéből már hiányzik. Mindenki kapkod, rohan, nem figyelnek egymásra, sót még csak nem is segítenek egymáson! Hát ez nem Élet!!!” (15 éves lány)

ötvennyolc ifjúból negyvennyolcán azt szeretnék, ha több SZABADIDŐ lenne, amit értelmesen, sportolva, kirándulva, különféle rendezvényeken töltenének el. Sajnos, az olvasást, a művelődést csupán egy 16 éves fiú említette meg. Inkább kifelé törnek a nagyváros forgatagából a természetbe, amivel meglepő módon jobban törődnek most, mint önmagukkal. Vagyis felismerték, hogy ha elpusztítják a természetet, elpusztul az emberiség is, mert a Természet szülötte

Környezetvédelem

„Szeretném, ha a világ a csodálatos környezetet nem pusztítaná, és az eddig civilizálatlan területeket érintetlenül hagyná”. (15 éves fiú) „Szeretném, ha a környezetszennyezés megszűnne'’ (18 éves lány)

Világbéke

„Nagyon szeretném, ha 2000-re nem lennének űrfegyverek. Soha többé nem lenne háború a világban. Hisz míg mi magyarok, itt békében élünk, addig más országokban harcok folynak. Értelmetlenül öldöklik egymást. Hát mire jó ez?! Tudjuk, hogy az emberekből a hatalomvágy soha nem hal ki, főleg, ha nem is teszünk ellene semmit”. (15 éves lány)

„Megszűnnének az országok közötti ellentétek, a harcok. A Föld országai egyetlen országként élnének, barátságban és békességben. A szennyezettség csökkentése és a környezetünk tisztasága volna a fontos”. (15 éves fiú)

„A fő dolog a béke és a fegyvermentes világ!" (18 éves fiú)

„Szeretném, ha a világon 2000-ben már nem lenne háború, békés, boldog élet lenne. Egyik földrészen sem lenne éhínség, sehol sem lennének hajléktalanok". (15 éves lány)

„Első és legfontosabb: szűnjenek meg a háborúk. Az egész Földön legyen BÉKE. Szeressék, tiszteljék, segítsék egymást az emberek Minél több — ma még ismeretlen betegséget — tudjanak gyógyítani. Minden ember vidám, jókedvű legyen. Számolják fel az analfabétizmust. Ne legyenek olyan országok, ahol éhínség pusztít. Találjanak ki valamit a természeti csapások ellen. Hódítsák meg a világűrt, de ne fegyverekkel. Olyan járműveket találjanak ki, ami nem szennyezi a környezetet. Az emberek között sem vagyoni, se másféle különbség ne legyen”. (15 éves fiú)

~~ hár naivnak tűnik

fami h““

szinte fölösleges.

Tóth M. Ildikó

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET