Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-27 / 49. szám
Pethö Andrástól, a KEMÉV igazgatójától A A kenyér nem lett nagyobb, csak éppen többen kaptak kést. hogy levágjanak belőle egy szeletet. Talán ehhez hasonlítható napjainkban az építőipari versenyhelyzet. A megbízások összességében nem nőnek, mégis szeretne mindenki megélni. — Ezt a tényt nem csak el kell ismerni, hanem fel kell ismerni. Csak úgy lehet a vállalat pozícióit javítani, ha másnál csökken a megrendelések száma. Itt erős verseny van országosan is, de a megyében különösen, ahol három nagy építőipari vállalat dolgozik. Ilyen körülmények között a piaci megegyezés reménye nem merülhet fel, hanem igenis korrekt, kemény versenyt kell folytatni. A Ha többen rajtolnak egy megrendelé- w sért, akkor az eredmény attól is függ, milyen helyzetből indulnak. önök mennyire készültek fel a versenyfutásra? — Ennek figyelembevételével változott meg a vállalati magatartás. Azt nézzük, hogy mit akarnak velünk csináltatni, milyen építésre van igény és aszerint alakítjuk ki a belső termelő szervezetünket. A ön közgazdász, munkatársai előtt is w hangoztatni szokta, hogy a műszaki problémák megoldásához nem ért. Ilyen alapon hogyan irányítja a vállalkozást? — A vállalat helyzetéből kell kiindulni. Jól képzett, kellő számú szakemberünk van, megfelelő a gépesítésünk, az anyagi hátterünk. Vagyis fel sem merülhet, hogy létezik olyan műszaki feladat, amelyet ez a kollektíva nem tud megoldani. Legfeljebb egy-egy speciális témában alvállalkozók bevonására van szükség. így a vállalkozásnál nem a megvalósítás a dilemma, hanem az, hogy mennyiért lehet elvállalni egy munkát, mikor van meg a tisztes vállalati haszon. ^ Hogyan kötnek üzletet? — Az természetes, hogy körültekintéssel. Ám ami egy kapcsolat létrejötténél igen fontos: már az első találkozásra úgy megyünk, hogy a főbb pontokban meg tudjunk egyezni a megrendelővel. Vagyis tudja az első perctől, hogy az elképzeléseihez akarunk igazodni. Olyan munkatársakat viszünk a tárgyalásra, akik építettek hasonlót, hasznos megoldási javaslatokat adnak a megrendelőnek. És a továbbiakban is folyamatosan partnernek kell maradni, bármilyen kívánsága van a megrendelőnek, megcsináljuk — természetesen fizesse ki a felmerült költségeket. Ugyancsak üzletkötési gyakorlatunkhoz tartozik, hogy szaktervező vállalatot viszünk, tanulmánytervet és költségvetést készítünk még azelőtt, hogy a konkrét szerződést megkötöttük volna. Mondhatom, hogy ez a mi kockázatunk az üzletben. És ha versenytárgyalásról van szó. amikor eleve több kivitelező pályázik? — Az sem zárja ki a kontaktus megteremtését a kiíráson túl. A megrendelőnek is az a jó, ha minél több információt szerzünk be a kívánságairól, mert így tudunk olcsóbb ajánlatot adni. Bár azt is el kell mondanom, hogy ebben a térségben nagyjából azonos felkészültségű vállalatok dolgoznak; akik közel azonos költséggel tudnak felépíteni egy adott épületet. így a döntésnél az a szellemi plusz jelent előnyt, amelyből kiviláglik, mennyire tudunk a megrendelő kedvére ajánlkozni. Emellett természetesen az is nagyon fontos, milyen a vállalat híre, mennyire bizonyított a korábbiakban. A Ezek az ismérvek valóban a vállalkozói magatartáshoz tartoznak. Csakhogy mennyire vált általánossá ez a szemlélet a korábbi építőipari gyakorlattal szemben, amikor válogatni lehetett a megrendelők között. — Volt, aki nem tudta megszokni az új szisztémát, amelyben nem az a feladat, hogy a munkát elhárítsa, hanem megszerezze á jól szervezhető építést. Végül is majdnem teljes személycserét hajtottunk végre ezen a fronton. Olyan komplex vállalkozói stábunk van, amely ha kell, tervezéssel, fővállálko- zással, fix összegre megállapodva kulcsátadással fogadja el a megrendelést. Ilyen példa lesz, hogy Nyíregyházán, a Korányi Frigyes utcán, az ipari szakközépiskola mellett lakásokat építünk, melyeket mi adunk el. A Csak a tájékozódás érdekében szóljon röviden arról, hogyr a Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalat hogyan zárta az 19S7-es évet, milyen kilátásai vannak az idén? — Eredményes esztendő után, jó távlatok mellett dolgozunk — lehet összegezni helyzetünket. Tavaly ugyanis a saját termelésünk értéke meghaladta az 1,1 milliárd — Honnan szerzik a megrendeléseket ? — Hogyan versenyez az építőipar? — Minek utazik annyit egy igazgató ? — Érvényesül-e a távlati gondolkodás ? A most negyven esztendős Pethő András Nagyhalászon született. Keme- csén nevelkedett, a nyíregyházi Kossuth gimnáziumban érettségizett. A közgazdasági egyetem elvégzése után az OTP kemecsei fiókjánál állt munkába, majd több évig a megyei népi ellenőrzési bizottság munkatársa volt. Egy kis kitérő Mátészalkára, ahol az ISG-ben dolgozott, 1980-tól pedig a Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalaí a munkahelye. Szakmai ismereteinek bővitését jelentette, hogy 1985-ben megvédte doktori disszertációját. A vállalati tanács 1980 januárjában választotta meg igazgatónak. Nős, a felesége a megyei kórház személyzeti osztályán dolgozik, egy 15 éves és egy hétéves kislányt nevelnek. forintot. Ebből a Kaszpi-tenger melletti ten- gizi munkák értéke közel félmilliárd. A munkánk eredménye 65 millió forintos vállalati nyereség. Ezt az évet hasonló feladatokkal kezdjük — 1,2 milliárd forint körül számol az idei terv — miközben új termelő- egységek létrehozását tervezzük, növeljük a létszámot és a kereseti szintet 6—8 százalékkal kívánjuk emelni. Biztonságot ad, hogy jóformán teljesen lekötöttük szerződéssel idei termelésünket, de még jövőre is már 352 millió forint értékű megrendelésünk van. Azért soroljon fel néhány nagyobb lé- w tesítményt, amit Önök építenek. — Valóban csak a nagyobbakat, a több tízmilliós nagyságrendűeket mondom. így épül meg Nyíregyházán a Dózsa György utcán a Hungária Biztosító székháza, adjuk át a városi többcélú szabadidő központot. Ti- szavasváriban az Alkaloida Vegyészeti Gyárnak kutatóközpontot építünk, Mátészalkán folyik a kórház rekonstrukciója, Záhonyban a művelődési házat építjük át, négy tantermes iskolák készülnek Petnehá- zán, Komorón és Tiszaszentmártonban. Az új helyszín Tokaj és környéke, ahol egy építésvezetőségét hoztunk létre, itt ugyanis egy kétszáz személyes kollégiumot építünk. Szerencsen egészségügyi központ kivitelezésére vállalkoztunk. Csehszlovákiában is több szerelésre, építkezésre kötöttünk szerződést. Tovább folytatjuk a Szovjetunióban a ten- gizi építkezést. ^ Előrehaladott tárgyalásokat folytatnak egy beregszászi kórház építésére. Igaz, hogy először nem önökkel tárgyaltak? — Igaz. Más tervezőt és kivitelezőt kerestek meg. 0 Akkor a KEMÉV „kiütötte a nyeregből" a másik hazai felet? — Ezt ne minősítsük. Inkább azt mérlegelje, hogy már egy éve tárgyaltak egy 500 embert fogadó szálloda építéséről, mégsem jutottak semmire. Mi pedig két hónap alatt szinte teljesen egyeztettük az igényeket és a lehetőségeket, nincs akadálya annak, hogy minél előbb elkezdődjön az építés. Egy másik, külföldi megrendelésnél azzal jött a partner, hogy talán valamivel kevesebb lesz a pénze, de kellene neki a tervezett üdülő. Itt viszont még arra is hajlandók vagyunk, hogy átvállaljunk tízszázalékos részarányt, hiszen a szálloda leányvállalatunk azt az üdülőt nagyon jól tudná hasznosítani. Miután végig a vállalkozó magatartás ^ körül folyik a beszélgetés, árulja el. ön személy szerint milyen módszert honosított meg? — Azt hiszem legfontosabb a minél több információ beszerzése. Egy vállalatvezetőnek mozogni kell, üzleti partnerekkel találkozni, mert a személyes kapcsolatot semmi sem pótolja. Annyi biztos, hogy többet utazom, mint amennyit a családom szeretné, azonban benne kell lennem a piaci életben, sok kiállításon veszünk részt, szakmai napokon vannak ott a kollégáim is. Ezt semmiféle újsághirdetés, kormányprogramhoz való szóbeli kapcsolódás nem pótolhatja. Mindez mint vezetési stílus, hogyan ^ nyilvánul meg a vállalati belső irányításban? — Tisztában kell lennem azzal, hogy még ha a döntés felelőssége az enyém is, nem lehetek okosabb attól, aki egy adott helyen van és ismeri a részfolyamatokat. Vagyis létrehoztunk egy olyan belső, szabályozó rendszert, amelyben mindenki a maga posztján szabadon mozoghat, a megfelelő keretek között önállóan dönthet, megvalósíthatja jó ötleteit. A vállalati szervezetet is ennek megfelelően alakítottuk át. önálló termelési főmérnökünk van, aki ennek az irányításával foglalkozik, míg a műszaki igazgatóhelyettes feladatai közé stratégiai témák tartoznak, a fejlesztés, a technológia megválasztása, a gépesítés a főbb területek. A A stratégiát említette, időzzünk egy ki- csit ennél a témánál. Csak emlékeztetném, hogy a KEMÉV az alapítása után folytonosan fejlődött, a jók között jegyezték. Különösen nevet szerzett az orenburgi gázvezeték építésénél. Csakhogy amikor vége lett a nagyarányú szovjetunióbeli munkáknak, nehezen tudott alkalmazkodni a beszűkült hazai piachoz, néhány éves stagnálás következett, majd rendre év közben azért módosították a tervet — alacsonyabb szintet megállapítva —, mert folyamatosan csökkent a termelési érték. Ebből óhatatlanul következett a hatékonyság romlása, az egyre rosszabb pénzügyi helyzet. Nem kell attól félni, hogy néhány év múlva hasonló következik be? — Még nem vonultunk fel a tengizi építkezésre, amikor megpróbáltuk körvonalazni a vállalati stratégiát. Amikor pedig párt- bizottságunk a kibontakozási program helyi feladatait tűzte napirendre, bevontunk az előkészítésbe olyan szakembereket is, akik szintén a távlati gondolkodást erősítették. Egyértelművé vált, hogy az évi több száz millió forintos nagyságrendű szovjet munkáról csak úgy szabad levonulni a kilencvenes évek elején, ha akkorra újabb külföldi megrendeléssel pótoljuk a kieső rendelést. vagy hasonló nagyságrendű ipari termelést valósítunk meg. Ez az elv. És a gyakorlat? — A már említett szálloda és üdülőépítés mutatja, hogy van lehetőségünk megfelelő külföldi munkavállalásra. Ám sokkal kecsegtetőbbek azok az előrehaladott tárgyalások, amelyek alapján rövidesen osztrák érdekeltséggel egy vegyes vállalatot hozunk létre Nyíregyházán, különféle vasszerkezetek gyártására, amelyeket közösen exportálnánk. Mi adjuk az üzemi területet, tőlünk kerülnek ki a szakképzett munkások, míg az osztrák fél technológiát hoz, gépeket ad. Mindez összességében évi 3—400 millió forintos termelést jelent. ^ Egyéb fejlesztések? — Tiszavasváriban mintegy száz ember foglalkoztatásával szigetelőfólia konfekcionáló üzemet is hozunk létre, ezen a területen is akarunk fejlődni. Ennek haszna abban mutatkozhat meg, hogy a már említett fejlesztésekkel, a különféle vállalkozásokkal megteremtjük azt a helyzetet, amikor a vállalat több lábon áll. Vagyis mindig kell lennie olyan tevékenységnek, amely kellő jövedelmezőségű, így hosszú távon is megmaradhat a KEMÉV egy biztos munkahelyet jelentő, közepes vállalatnak, akiben bízhatnak a partnerek. Köszönöm a beszélgetést. Lányi Botond </Ía'siuíi&U( ■ .. most van szükség a józan megfontolásra. Mondom ezt azért, mert túl köny- nyen dobálózunk a szavakkal és döntünk nagy hirtelen gazdasági, társadalmi vagy személyes kérdésekben. Volt szerencsém hallani, amikor a gazdasági vezető kategorikusan kijelentette: az ágazat veszteséges, felszámoljuk. Helyes. Most már csak az a kérdés, hogy előttünk, vagy mögöttünk van-e a vízözön? De nem akarok rébuszokban beszélni. A szóban forgó ágazat, amely veszteséget termelt, egy tehenészet volt. Hosszú időt, kemény munkát és rengeteg pénzt fordítottak arra, hogy a telep megépüljön, „benépesüljön". Mindezt most egy tollvonással, egy kimondott szóval semmissé tették. Tehették, mert tulajdonosok, másrészt a központi akaratból is az csendül ki, hogy a veszteséges termelést meg kell szüntetni. És itt következik a félreértés. A megszüntetésről sokam azt hiszik, hogy egyenlő a felszámolással. Ha ehhez még hozzáadjuk egy másik, szintén divatját élő szóhasználatunkat: a termékszerkezet-váltást is, akkor már tökéletes egy elhamarkodott cselekedet igazolása. Tehenek helyett varrógépet az istállókba. Gondolom az eddigiekből már kiderül, hogy a tehenészeti telep felszámolásával és semminemű termelési módszer elhamarkodott felszámolásával nem értek egyet. Még akkor sem, ha a veszteség valóságos és nyomasztó gond, elviselhetetlennek tűnő teher Egyet nem értésem főként abból ered, hogy a veszteséges termelés megszüntetését én úgy értelmezem: munkával, szellemi és fizikai erőfeszítésekkel nyereséges szintre emelem a termelési ágat, vagy ágazatot. Az ilyesmi nem könnyű dolog. Szükség van szervezeti, szervezési módosításokra, új technikára, technológiára, új normára, szigorúbb fegyelemre, és talán még arra is, hogy egyes posztokon személycsere legyen. Egyszóval meg kell próbálni mindent annak érdekében, hogy ami rossz, azt megjavítsuk, ami gazdaságtalan, azt gazdaságossá tegyük, és ha már semmi sem segít, akkor következhet a felszámolás. A gazdaság stabilitásához a kormány- program három évet ad. Ennyi talán ahhoz is elég, hogy egy tehenészeti telepet és még nagyon sok hozzá hasonlót, továbbá néhány veszteséges üzemet, gyárat vagy bármit a gazdáik egyenesbe hozzanak anélkül, hogy felszámoljanak, leépítsenek, eladjanak, meg hasonló. Különben a leépítés, eladás, mint olyan, a veszteség rendezésének a bölcsességköve lett. Üzemeket, üzemrészeket, földet, gazdasági épületeket, felszereléseket adnak el, hogy betömjék a negatív pénz- gazdálkodás tátongó réseit. Jó ez vajon? Van aki ily módon nemcsak a múltját és jelenét, de a jövőjét is feléli, elfogyasztja. Mindez csak azért, mert a veszteséges termelést felszámoljuk. Visszatérve a tehenészethez. Nagyon régen Ű jfehértón egy háztáji termelő mondta: nines nagy haszna a jószágtartásnak, de ha a pénzét tehenekbe és sertésekbe fekteti, jobban kamatozik, mint a bankban. Ebből egy nagyüzemre átvihető igazság, hogy egy veszteséges tehenészet végső soron nem is annyira veszteséges, hiszen egyike azoknak a termelési ágaknak, amely folyamatosam termel, havonta elszámolható és kasszírozható a termékért járó pénz. Ez esetenként néhány millió, amit a gazdaság forgóeszközként felhasznál az egyéb termelési ágakban. Ha ez a pénz, vagy ilyen pénz nem lenne, akkor a nagyüzem rövid lejáratú bankkölcsönre szorulna, hogy gabonát, álmát, vagy bármit termeljen. A hitel drága, 16 százalék a kamata. A tej- és hústermelés ezt a 16 százalékot megtakarítja. Nem kis pénz. Ilyen alapon talán még nyereséges is a felszámolásra ítélt ágazat. Mondom, szükség van a józan megfontolásra, a helytálló döntésekre. Nehéz időszakban a kincskeresésben csak a tisztességes szándék kevés. A hozzáértésen kívül a felelősség is fontos. Múltunkat tekintve, sajnos, most sokan kényszerülnek a bizonyítvány megmagyarázására. De hát hányszor lehet egy emberöltő alatt ilyesmit megtenni? Hisz- szük, hogy többször nem. Most megyünk, elindultunk egy úton és gazdagabban akarunk a végére érni. Ebben reménykedünk. Seres Ernő KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1988. február 27.
