Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-22 / 44. szám

1988. február 22. Kelet-Magyarovszág T Világcsúcs Két héttel a budapesti fe- doUtpályás atlétikai EB előtt máris bombaformóban verse­nyez Szüefka Koszitad imova, a női magasugrás fedettpá­lyás és szabadtéri világcsú­csának bolgár gazdája. Szombaton az Athéniben ren­dezett versenyen Kosztadi- nova egy centiméterrel ja­vította meg 205 cm-es ítéli rekordját. A világibajnoknő három centivel közelítette meg szabadtéri világcsúcsát. A korábbi világrekordját ta­valy március 8-áin az india- napolisi fedettpályás VB-n érte el. Nyarat idéző csaták Motorosok a jégen „Ez egy kicsit csúszósabb...” A miskolci „jégcsinálás” szakemberei nem kis aggo­dalommal figyelték a hazai, debreceni és nyíregyházi sa­lakmotorok pályaszéli ké­szülődését. A „jégmesterek’' arcára komoly ráncokat va­rázsolt a salakmotorok sze­gesgumijának látványa. A készülődés közben kér­deztem Petrikovics Józse­fet arról, hogy miként szü­letett ez az ötlet. — Az idén már második alkalommal vettem részt Svájcban egy jégmotoros teremvers eny-soroza ton. Most Adorján Zoltánnal in­dultunk a neves verseny­zőkkel megtűzdelt mezőny­ben. Sajnos, most nekem nem sikerült, mert az első napon kicsúsztam, ez aka­dályozott a további ver­senyzésben. Beszélgetésünk alatt a többiek egy jó hosszú „sí­kúkéval” a jeget próbálgat­ták, majd a motorospró­bákra került a sor. Ahogy telt az idő, a versenyzők egyre jobban belemeleged­tek. A két nyíregyházi fia­tal. Kovács Zoltán és Attila is ott fordult már, ahol akart. Ritkábban törték túl az ívet. A bátrabbak, Ador­ján, Hajdú, Petrikovics már-már a nyarat idéző csatákat vívtak. — Ahhoz, hogy jégen versenyezni lehessen a gé­pekkel, meg kell növelni a motorok köbcentijét és más áttételt kell felrakni” — mondta Szabó István sze­relő, aki sokat segített ab­ban, hogy egyáltalán rajt­hoz lehessen állni a jégen. Az edzés végén a moto­rosok csak többszöri felszó­lításra voltak hajlandók a jeget elhagyni. annyira megkedvelték. Kabay László „A tollas része az életemnek...* Belépi a nagyok kizé A győztes, Harsági And­rea, szerényen, mosolyogva áll a dobogó tetején. Barna haj, csillogó szemek. Sikere után készséggel fogadja a felhívást egy kis beszélge­tésre. — Nehéz volt? — Jó erőben éreztem ma­gam ... Fokozatosan lendül­tem játékba, aztán sikerült. Andi életének, jobban mondhatni tollasíabdaéleté- nek eddigi legnagyobb ese­ménye az elmúlt fél évhez kötődik. Most kezd igazi ver­senyzővé válni, amikor őr­ségváltás kezdődik a sportág női vonalán. Az elmúlt hat hónapban a nagylány soro­zatban szállította a figye­lemre méltó eredményeket. A versenyző befutott — Andre­ából „menő” lett. Három rangos első osztályú versenyt nyert egymás után. A NOSZF Emlékversenyen — csakúgy, mint az Avas és a Kilián Ku­pán — nem talált legyőzőre. Ezzel az országos felnőtt rangsorban — Fórián és Papp mögött — harmadik. Ered­ményei révén az I. osztályú minősítést is megszerezte. — Azt hiszem, sikerült be­lépnem a nagyok közé. So­káig kellett bizonyítanom, hogy nem a véletlen műve volt az első siker. Akkoriban kristályosodott ki bennem az érzés: egy győzelmet — le­gyen az bármilyen verseny — soha nem lehet a vélet­lennek tulajdonítani. A hazai bemutatkozás után külföldi sikerek következtek: NDK, Lengyelország, Bul­gária, NSZK, Wales voltak versenyeinek állomásai. Ez Szöulra készül a világjáró úszúnő Az üvegre tapadnak a srá­cok, úgy nézik, hogyan tem­pózik a lány, aki már csak egyedül van a medencében, a többiek mind befejezték a .péntek reggeli edzést. A sós­tói fedett uszodában csak az úszó csapásait, és az edző hangját hallani, amint a részidőket bekiáltja. Aztán vége az edzésnek, az .edző és tanítvány az öltöző felé indul, az imént még kintről kukucskáló srácok már fürdőnadrágban jönnek befelé és egyikük suttogva mondja a többieknek: ez itt Csabai Jutka. Igen, Szűcs Csaba tanítványa maradt utolsónak a vízben, hiszen a nagyobb várakozás nagyobb munkát is jelent. Mozgalmas időszakot zárt az NYVSSC fiatal úszónője, a hirtelen jött hírnév előnyei­vel és hátrányaival. Az idei versenyévre szeptemberben kezdődött a felkészülés. Az első verseny, a nyíregyházi Süti Kupa jól sikerült, az­tán három hétig Kubában edzőtáboroztak, majd a Mon­te Carlo-i EK ezüstérmei kö­vetkeztek, végül az orlandói (USA) verseny. A versenyek mind sikereket is jelentettek, és 14 esztendősen a sikert legalább olyan nehéz elvisel­ni, mint a kudarcot. Az új esztendőben nem so­kat voltak idehaza. Január 4-én kezdték a munkát és a hónap derekán már Barcelo­nában volt verseny, ismét si­kerrel. Egy hét itthoni gya­korlás után kéthetes tunéziai edzőtáborozás következett, amelyről múlt szombaton ér­keztek haza. — Kitűnően sikerült az „A sok utazás eredményes volt...” edzőtáborozás. Egy hétig Tu­niszban, a második héten pe­dig a tőle kétszáz kilométer­re fekvő Monastirban edzet­tünk. Délelőtt és délután 3—3 órát gyakoroltunk a házigaz­dákkal, akiknek edzésbemu­tatót is tartottunk. Az edző­tábor végén verseny volt, Jutka 100-tól 400 méterig valamennyi úszásnemben rajthoz állt. Legjobb ered­ményeit 200 vegyesen (2:23) és 400 gyorson (4:17) érte el. — Foglalja össze Szűcs Csa­ba. Miért ideálisak ezek az ed­zőtáborok? Egyfelől az elég­gé monoton edzések is érde­kesebbek egy idegen környe­zetben, ahol semmi mással nem kell foglalkozni. Ami szintén nem elhanyagolható: az itthoni virusveszélyes idő­szakban napsütés, vitamin- dús étkezés segíti azt, hogy a szervezet ne gyengüljön, a felkészülés legfontosabb fázi­saiban ne kelljen foglalkozást kihagyni. Nem sokáig edzenek ideha­za. Mároius elején két-há- rom hetes kubai, vagy izrae­li edzőtábor következik. A hónap végén pedig az első igazi erőpróba a budapesti Elektroimpex viadal, ahol 800 gyorson már az általa tartott országos csúcs (8:37,12) körül kell teljesítem Jutká­nak. Ilyen eredménnyel már szinte biztos a szöuli repülő­jegy. Az olimpia előtti nagy ver­seny július végén a hollan­diai ifi EB lesz. Itt már ér­mek az elvárások, időben pe­dig 8:35 körüli országos re­kord 800 gyorson. Addig azonban több tízezer gyöt- relmes méter vár Jutkára. És közben az iskolában is helyt kell állni az elsős gim­nazistának. Mán László | LEGYEN IGÉNY A MOZGÁS | Nyitott tornatermek Amikor belépek a nyír­egyházi Kossuth gimnázium tornatermének épületébe, egy faliújságon akad meg a sze­mem. Telistele van az iskola diákjainak eredményével, friss információkkal és a Népsport kivágott cikkével. Az öltöző ajtaján az ODK- sok hirdetik legújabb tórá­jukat. Úgy tűnik, a gimnázi­um igyekszik kielégíteni ta­nítványainak mozgásigényét. Jókedvvel — Valóban így van — erősíti meg feltevésemet Ko- rompay Sándor, a testnevelő­tanárok munkaközösségének vezetője, aki egyben a DSR- elnök is. — Azt szeretnénk, ha a mozgás igény lenne mindenkinél. Épp úgy hozzá tartozna életünkhöz a futás, úszás, gimnasztika, labdajá­ték, mint az evés vagy az al­vás. Éppen ezért szombaton­ként kinyitjuk az udvart, tor­natermet és tanári felügyelet mellett sportolhatnak diák­jaink. Nem akarunk rájuk erőltetni semmilyen sport­ágat — döntsék el, hogy mi­hez van kedvük. Tavaly karate volt az óhaj, volt is rá jelentkező, de saj­nos megszűnt. Ettől függet­lenül újabb ötleteket várnak a gyerekektől, talán majd a következő beválik. Az idén öntevékeny csoportként ösz- szejött egy kis társaság, amely a táncos-művészi tor­nát szereti. Sportcsoportjaik­ba minden tanulót várnak, ha nem is dolgozriak edzés­jelleggel, de a játék szerete- téért örömmel vennék a na­gyobb érdeklődést. A Kossuthban minden sportcsoportnak külön test­nevelőtanár vezetője van. Ki­emelt sportág az atlétika, leány kézilabda, labdarúgás. A legjobb eredményeket Haj­dú József vezetésével a fo­cisták érik el, évek óta orszá­gos szintű teljesítményt pro­dukálnak. Néhányan közülük az NYVSSC utánpótlás csa­pataiban játszanak. Az atlé­ták — Molnár Istvánná se­gítségével — négy éve elsők a megyei futó csb-n, a leány kézilabdázók, Pethő Sándor irányításával készülnek. Ka­tona Attila vezetésével idén kezdtek a röplabdázók, a ko­sarasok pedig Korompay ta­nár úr segítségével igyekez­nek minél erősebb gyökeret ereszteni a sportágban. Min­den évben indítanak egy sportosztályt, ahova a gim­názium tehetséges verseny­zői járnak. Szintén elismerésre méltó munkát végez Hargitai Ágnes ODK-vezető nyelvtanárnő is. Nem csak szereti, de ismeri is a természetet, amit igyek­szik lelkesen átadni túrázói részére. Általában a Zemplén és a Bükk erdeit járják, de végeztek már erdőtisztítást és szerveztek környezetvédő tábort is. A Kossuthban egy nagyon érdekes dolgot is hallottam. A központi programokat (Szívügyem az egészségem, olimpiai ötpróba) lebontják iskolai szintre. Ez azt jelen­ti, hogy olyan előversenyeket rendeznek, amelyen keresz­tül a diákok megismerhetik a főrendezvényeket. Akik pe­dig bejárók és van lehetősé­gük futásra, vagy úszásra, kerékpározásra azok otthon is elvégezhetik a feladatokat. A teljesítményüket feljegy­zik maguknak és hétfőn ösz- szehasonlíthatják a faliújsá­gon levő követelményekkel. Nagyobb rang Amikor búcsúzóul azt kér­deztem Korompay Sándortól, mit terveznek, a következő­ket válaszolta: — Mindenek előtt igyekszünk nagyobb rangot adni a testnevelési óráknak, a hagyományos há­zibajnokságainknak. Hosszú távon szeretnénk bekapcso­lódni a Szívügyem az egész­ségem mozgalomba. Ezt min­den évben folytatnánk, ér­tékelnénk és így rendszeres­sé válna. Emellett célunk, hogy a testnevelési osztályo­kat továbbra is aktívan fenn­tartsuk. Száraz Attila Testnevelési óra a gimnázium kisebbik tornatermében. utóbbi csapat EB-n vala­mennyi egyéni mérkőzését megnyerte, a párosban is jól szerepelt. A sorozatos győ­zelmek eredménye: felnőtt válogatottság! A nyíregyházi Zrínyi Gimnázium 3. osztá­lyos diákja nemcsak idősebb lett néhány hónappal, ver­senytudása is fejlődött, igyekszik elsajátítani a sportág legmodernebb ele­meit. — Amikor a dunavarsányi edzőtáborban voltam, jól­esett, hogy az ott lévő svéd edző foglalkozott velem, igyekezett hibáimat csiszol­ni. Mellesleg külföldön is fel­figyeltek Andi játékára. Aki régen látta versenyezni, alig ismerne rá. Legutóbb az IBV viszont nem a legjobban sikerült számára. De lesz még jobb is .. . — Andrea. Árulja el, mi­ért versenyez? — Ügy vagyok ezzel, mint anjikor valakitől megkérde­zik : hói és mikor született. A tollaslabda ugyanis része az életemnek. Talán annyi a különbség, hogy ezt nehéz egy mondatban megválaszol­ni. Nekem ez a játék valósá­gos élményvilágot jelent. — Félt már verseny előtt? — Bevallom, kicsit izgulós vagyok, kis szorongás van bennem, de soha nem félek. — Mennyit edz naponta? — Átlagban két órát, de érzem, hogy többet is bírnék. — Fontos év lesz az 1988- as? — Rendkívül fontos, mert szeretnék tovább bizonyítani. Megnyerni az ifjúsági OB-t, s ha netán minden összejön, felnőtt egyéni bajnokságot szerezni. Aztán ott van a csapatverseny is, jó lenne duplázni. Tavaly nagy küz­delemben az NYVSSC nyer­te a csapatbajnokságot. Szép tervek — megvalósít­ható elképzelések. Andrea áprilisban Norvégiába repül, ahol a felnőtt Európa-baj-- nokságot rendezik, ennek ér­dekében fokozott szorgalom­mal készül, nem akar csaló­dást okozni. Hogy Andi mi­lyen versenyző, azt edzője Sára Jenő tudja legjobban. —• Mindig győzni akaró tí­pus,' olyan sportoló, aki a versenyeken hozni tudja a formáját. Szorgalmas és tisz­telettudó, a nagy eredmények érdekében áldozatokra képes. — Talán nincs is hibá­ja .. .? — Játéktudásban, pontos­ságban tovább kell fejlődnie. Meg a hátulról való ejtésben, taktikában ... Ha ezeket ki­küszöböli, megbízható ver­senyző válhat belőle. — Mit szeret a sportágá­ban? Elgondolkodik. — Az a legjobb benne, hogy húsz-harminc verseny­ző indul és közülük többen is nyerhetnek. Meg az, hogy a verseny tiszta és reális. Sem a társak, sem a ponto­zók nem vehetik el tőlem a győzelmet, ha én jobb va­gyok. Kovács György M JsportJ

Next

/
Thumbnails
Contents