Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-22 / 44. szám
1988. február 22. Kelet-Magyarovszág T Világcsúcs Két héttel a budapesti fe- doUtpályás atlétikai EB előtt máris bombaformóban versenyez Szüefka Koszitad imova, a női magasugrás fedettpályás és szabadtéri világcsúcsának bolgár gazdája. Szombaton az Athéniben rendezett versenyen Kosztadi- nova egy centiméterrel javította meg 205 cm-es ítéli rekordját. A világibajnoknő három centivel közelítette meg szabadtéri világcsúcsát. A korábbi világrekordját tavaly március 8-áin az india- napolisi fedettpályás VB-n érte el. Nyarat idéző csaták Motorosok a jégen „Ez egy kicsit csúszósabb...” A miskolci „jégcsinálás” szakemberei nem kis aggodalommal figyelték a hazai, debreceni és nyíregyházi salakmotorok pályaszéli készülődését. A „jégmesterek’' arcára komoly ráncokat varázsolt a salakmotorok szegesgumijának látványa. A készülődés közben kérdeztem Petrikovics Józsefet arról, hogy miként született ez az ötlet. — Az idén már második alkalommal vettem részt Svájcban egy jégmotoros teremvers eny-soroza ton. Most Adorján Zoltánnal indultunk a neves versenyzőkkel megtűzdelt mezőnyben. Sajnos, most nekem nem sikerült, mert az első napon kicsúsztam, ez akadályozott a további versenyzésben. Beszélgetésünk alatt a többiek egy jó hosszú „síkúkéval” a jeget próbálgatták, majd a motorospróbákra került a sor. Ahogy telt az idő, a versenyzők egyre jobban belemelegedtek. A két nyíregyházi fiatal. Kovács Zoltán és Attila is ott fordult már, ahol akart. Ritkábban törték túl az ívet. A bátrabbak, Adorján, Hajdú, Petrikovics már-már a nyarat idéző csatákat vívtak. — Ahhoz, hogy jégen versenyezni lehessen a gépekkel, meg kell növelni a motorok köbcentijét és más áttételt kell felrakni” — mondta Szabó István szerelő, aki sokat segített abban, hogy egyáltalán rajthoz lehessen állni a jégen. Az edzés végén a motorosok csak többszöri felszólításra voltak hajlandók a jeget elhagyni. annyira megkedvelték. Kabay László „A tollas része az életemnek...* Belépi a nagyok kizé A győztes, Harsági Andrea, szerényen, mosolyogva áll a dobogó tetején. Barna haj, csillogó szemek. Sikere után készséggel fogadja a felhívást egy kis beszélgetésre. — Nehéz volt? — Jó erőben éreztem magam ... Fokozatosan lendültem játékba, aztán sikerült. Andi életének, jobban mondhatni tollasíabdaéleté- nek eddigi legnagyobb eseménye az elmúlt fél évhez kötődik. Most kezd igazi versenyzővé válni, amikor őrségváltás kezdődik a sportág női vonalán. Az elmúlt hat hónapban a nagylány sorozatban szállította a figyelemre méltó eredményeket. A versenyző befutott — Andreából „menő” lett. Három rangos első osztályú versenyt nyert egymás után. A NOSZF Emlékversenyen — csakúgy, mint az Avas és a Kilián Kupán — nem talált legyőzőre. Ezzel az országos felnőtt rangsorban — Fórián és Papp mögött — harmadik. Eredményei révén az I. osztályú minősítést is megszerezte. — Azt hiszem, sikerült belépnem a nagyok közé. Sokáig kellett bizonyítanom, hogy nem a véletlen műve volt az első siker. Akkoriban kristályosodott ki bennem az érzés: egy győzelmet — legyen az bármilyen verseny — soha nem lehet a véletlennek tulajdonítani. A hazai bemutatkozás után külföldi sikerek következtek: NDK, Lengyelország, Bulgária, NSZK, Wales voltak versenyeinek állomásai. Ez Szöulra készül a világjáró úszúnő Az üvegre tapadnak a srácok, úgy nézik, hogyan tempózik a lány, aki már csak egyedül van a medencében, a többiek mind befejezték a .péntek reggeli edzést. A sóstói fedett uszodában csak az úszó csapásait, és az edző hangját hallani, amint a részidőket bekiáltja. Aztán vége az edzésnek, az .edző és tanítvány az öltöző felé indul, az imént még kintről kukucskáló srácok már fürdőnadrágban jönnek befelé és egyikük suttogva mondja a többieknek: ez itt Csabai Jutka. Igen, Szűcs Csaba tanítványa maradt utolsónak a vízben, hiszen a nagyobb várakozás nagyobb munkát is jelent. Mozgalmas időszakot zárt az NYVSSC fiatal úszónője, a hirtelen jött hírnév előnyeivel és hátrányaival. Az idei versenyévre szeptemberben kezdődött a felkészülés. Az első verseny, a nyíregyházi Süti Kupa jól sikerült, aztán három hétig Kubában edzőtáboroztak, majd a Monte Carlo-i EK ezüstérmei következtek, végül az orlandói (USA) verseny. A versenyek mind sikereket is jelentettek, és 14 esztendősen a sikert legalább olyan nehéz elviselni, mint a kudarcot. Az új esztendőben nem sokat voltak idehaza. Január 4-én kezdték a munkát és a hónap derekán már Barcelonában volt verseny, ismét sikerrel. Egy hét itthoni gyakorlás után kéthetes tunéziai edzőtáborozás következett, amelyről múlt szombaton érkeztek haza. — Kitűnően sikerült az „A sok utazás eredményes volt...” edzőtáborozás. Egy hétig Tuniszban, a második héten pedig a tőle kétszáz kilométerre fekvő Monastirban edzettünk. Délelőtt és délután 3—3 órát gyakoroltunk a házigazdákkal, akiknek edzésbemutatót is tartottunk. Az edzőtábor végén verseny volt, Jutka 100-tól 400 méterig valamennyi úszásnemben rajthoz állt. Legjobb eredményeit 200 vegyesen (2:23) és 400 gyorson (4:17) érte el. — Foglalja össze Szűcs Csaba. Miért ideálisak ezek az edzőtáborok? Egyfelől az eléggé monoton edzések is érdekesebbek egy idegen környezetben, ahol semmi mással nem kell foglalkozni. Ami szintén nem elhanyagolható: az itthoni virusveszélyes időszakban napsütés, vitamin- dús étkezés segíti azt, hogy a szervezet ne gyengüljön, a felkészülés legfontosabb fázisaiban ne kelljen foglalkozást kihagyni. Nem sokáig edzenek idehaza. Mároius elején két-há- rom hetes kubai, vagy izraeli edzőtábor következik. A hónap végén pedig az első igazi erőpróba a budapesti Elektroimpex viadal, ahol 800 gyorson már az általa tartott országos csúcs (8:37,12) körül kell teljesítem Jutkának. Ilyen eredménnyel már szinte biztos a szöuli repülőjegy. Az olimpia előtti nagy verseny július végén a hollandiai ifi EB lesz. Itt már érmek az elvárások, időben pedig 8:35 körüli országos rekord 800 gyorson. Addig azonban több tízezer gyöt- relmes méter vár Jutkára. És közben az iskolában is helyt kell állni az elsős gimnazistának. Mán László | LEGYEN IGÉNY A MOZGÁS | Nyitott tornatermek Amikor belépek a nyíregyházi Kossuth gimnázium tornatermének épületébe, egy faliújságon akad meg a szemem. Telistele van az iskola diákjainak eredményével, friss információkkal és a Népsport kivágott cikkével. Az öltöző ajtaján az ODK- sok hirdetik legújabb tórájukat. Úgy tűnik, a gimnázium igyekszik kielégíteni tanítványainak mozgásigényét. Jókedvvel — Valóban így van — erősíti meg feltevésemet Ko- rompay Sándor, a testnevelőtanárok munkaközösségének vezetője, aki egyben a DSR- elnök is. — Azt szeretnénk, ha a mozgás igény lenne mindenkinél. Épp úgy hozzá tartozna életünkhöz a futás, úszás, gimnasztika, labdajáték, mint az evés vagy az alvás. Éppen ezért szombatonként kinyitjuk az udvart, tornatermet és tanári felügyelet mellett sportolhatnak diákjaink. Nem akarunk rájuk erőltetni semmilyen sportágat — döntsék el, hogy mihez van kedvük. Tavaly karate volt az óhaj, volt is rá jelentkező, de sajnos megszűnt. Ettől függetlenül újabb ötleteket várnak a gyerekektől, talán majd a következő beválik. Az idén öntevékeny csoportként ösz- szejött egy kis társaság, amely a táncos-művészi tornát szereti. Sportcsoportjaikba minden tanulót várnak, ha nem is dolgozriak edzésjelleggel, de a játék szerete- téért örömmel vennék a nagyobb érdeklődést. A Kossuthban minden sportcsoportnak külön testnevelőtanár vezetője van. Kiemelt sportág az atlétika, leány kézilabda, labdarúgás. A legjobb eredményeket Hajdú József vezetésével a focisták érik el, évek óta országos szintű teljesítményt produkálnak. Néhányan közülük az NYVSSC utánpótlás csapataiban játszanak. Az atléták — Molnár Istvánná segítségével — négy éve elsők a megyei futó csb-n, a leány kézilabdázók, Pethő Sándor irányításával készülnek. Katona Attila vezetésével idén kezdtek a röplabdázók, a kosarasok pedig Korompay tanár úr segítségével igyekeznek minél erősebb gyökeret ereszteni a sportágban. Minden évben indítanak egy sportosztályt, ahova a gimnázium tehetséges versenyzői járnak. Szintén elismerésre méltó munkát végez Hargitai Ágnes ODK-vezető nyelvtanárnő is. Nem csak szereti, de ismeri is a természetet, amit igyekszik lelkesen átadni túrázói részére. Általában a Zemplén és a Bükk erdeit járják, de végeztek már erdőtisztítást és szerveztek környezetvédő tábort is. A Kossuthban egy nagyon érdekes dolgot is hallottam. A központi programokat (Szívügyem az egészségem, olimpiai ötpróba) lebontják iskolai szintre. Ez azt jelenti, hogy olyan előversenyeket rendeznek, amelyen keresztül a diákok megismerhetik a főrendezvényeket. Akik pedig bejárók és van lehetőségük futásra, vagy úszásra, kerékpározásra azok otthon is elvégezhetik a feladatokat. A teljesítményüket feljegyzik maguknak és hétfőn ösz- szehasonlíthatják a faliújságon levő követelményekkel. Nagyobb rang Amikor búcsúzóul azt kérdeztem Korompay Sándortól, mit terveznek, a következőket válaszolta: — Mindenek előtt igyekszünk nagyobb rangot adni a testnevelési óráknak, a hagyományos házibajnokságainknak. Hosszú távon szeretnénk bekapcsolódni a Szívügyem az egészségem mozgalomba. Ezt minden évben folytatnánk, értékelnénk és így rendszeressé válna. Emellett célunk, hogy a testnevelési osztályokat továbbra is aktívan fenntartsuk. Száraz Attila Testnevelési óra a gimnázium kisebbik tornatermében. utóbbi csapat EB-n valamennyi egyéni mérkőzését megnyerte, a párosban is jól szerepelt. A sorozatos győzelmek eredménye: felnőtt válogatottság! A nyíregyházi Zrínyi Gimnázium 3. osztályos diákja nemcsak idősebb lett néhány hónappal, versenytudása is fejlődött, igyekszik elsajátítani a sportág legmodernebb elemeit. — Amikor a dunavarsányi edzőtáborban voltam, jólesett, hogy az ott lévő svéd edző foglalkozott velem, igyekezett hibáimat csiszolni. Mellesleg külföldön is felfigyeltek Andi játékára. Aki régen látta versenyezni, alig ismerne rá. Legutóbb az IBV viszont nem a legjobban sikerült számára. De lesz még jobb is .. . — Andrea. Árulja el, miért versenyez? — Ügy vagyok ezzel, mint anjikor valakitől megkérdezik : hói és mikor született. A tollaslabda ugyanis része az életemnek. Talán annyi a különbség, hogy ezt nehéz egy mondatban megválaszolni. Nekem ez a játék valóságos élményvilágot jelent. — Félt már verseny előtt? — Bevallom, kicsit izgulós vagyok, kis szorongás van bennem, de soha nem félek. — Mennyit edz naponta? — Átlagban két órát, de érzem, hogy többet is bírnék. — Fontos év lesz az 1988- as? — Rendkívül fontos, mert szeretnék tovább bizonyítani. Megnyerni az ifjúsági OB-t, s ha netán minden összejön, felnőtt egyéni bajnokságot szerezni. Aztán ott van a csapatverseny is, jó lenne duplázni. Tavaly nagy küzdelemben az NYVSSC nyerte a csapatbajnokságot. Szép tervek — megvalósítható elképzelések. Andrea áprilisban Norvégiába repül, ahol a felnőtt Európa-baj-- nokságot rendezik, ennek érdekében fokozott szorgalommal készül, nem akar csalódást okozni. Hogy Andi milyen versenyző, azt edzője Sára Jenő tudja legjobban. —• Mindig győzni akaró típus,' olyan sportoló, aki a versenyeken hozni tudja a formáját. Szorgalmas és tisztelettudó, a nagy eredmények érdekében áldozatokra képes. — Talán nincs is hibája .. .? — Játéktudásban, pontosságban tovább kell fejlődnie. Meg a hátulról való ejtésben, taktikában ... Ha ezeket kiküszöböli, megbízható versenyző válhat belőle. — Mit szeret a sportágában? Elgondolkodik. — Az a legjobb benne, hogy húsz-harminc versenyző indul és közülük többen is nyerhetnek. Meg az, hogy a verseny tiszta és reális. Sem a társak, sem a pontozók nem vehetik el tőlem a győzelmet, ha én jobb vagyok. Kovács György M JsportJ
