Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-03 / 28. szám

2 Kelet-Magyaronxág 1988.február 3. Színházkedvelő szalkaiak Új épületben igazi törzsközönség Nemcsak a művelődési központnak, a városnak is éjjető gondot okozott az utóbbi években a jelenle­gi művelődési központ állapota. A szűk termek, a korszerűtlen színpad, a kiszolgáló helyiségek és technikai felszerelés fe­lett bizony jócskán el­telt az idő. Pedig a szal­kaiak szeretik a színházat, s a művelődési központ dolgozóinak köszönhető­en ma már igazi színházi törzsközönség is megta­lálható a városban. Mint kiderül, nem kell hozzá más, csak néhány lelkes népművelő és szer­vező, néhány jó közösség, esetleg iskola vagy mun­kahely, no meg természe­tesen néhány busz, ame­lyeknek segítségével köny- nyen elérhető a valóságos, az igazi, nagyvárosi szín­ház. Ha az elmúlt évben út­nak indított színházbu­szokat egymás után sor­baállítanánk, hizony len­ne mire nézni. Az elmúlt szezonban ugyanis mint­egy ötven autóbusznyi em­ber indult útnak, szállt esténként buszra csak azért, hogy helyet foglal­hasson a színházak páho­lyaiban. A statisztika sze­rint 1987-ben több mint ezer gyermek és közel 1200 felnőtt váltott színházje­gyet. A színházkedvelő szal- kaiaknak már nem sokáig kell ingázniuk. A város központjában ugyanis a terveknek megfelelően, jó ütemben halad az új művelődési központ épí­tése. Az új színházterem mű­szaki színvonala a legkor­szerűbb igényeket is ki­elégíti majd. A művelő­dési központ dolgozói, a város vezetői így joggal remélhetik: ha megnyit­ja kapuit a létesítmény, vadonatúj széksoraiban már igazi színházi törzs- közönség foglalja el a he­lyeket. Lehet, hogy ez már a jövő? Ha a városlakóknak is tetszik... A közelmúltban bontani kezdték a Fürst Sándor utca bal oldalán található régi épületeket. A járókelők kö­zül találgatják, sokan kér­dezik: mi épül a helyén? Kárpáti Tibort, a városi ta­nács elnökhelyettesét kértük, mondja el, mit tervez a ta­nács a város központjában található megüresedett terü­leten ? — A város vezetői olyan terv elkészítésére adtak meg­bízatást, amely megőrzi a vá­ros hagyományait, ugyanak­kor egyéni hangulatánál, sa­játosságainál fogva e város­rész arculatának meghatáro­zója is lehet. A képen látha­tó épületegyüttest mi ilyen­nek tartjuk, s azt szeretnénk, ha a városlakók körében is tetszést aratna. A középen látható magas épület valójá­ban hétemeletes lakóház. Mellette a Hungária Biztosí­tó székháza, valamint a Pénz­ügyi Ellenőrzési Hivatal kap­na helyet. Az áfész gyorski­szolgáló étterem nyitását ter­vezi, s a kialakítandó zöldsé­ges és húsbolt mellett kisebb szolgáltató egységek elhelye­zésére is lehetőség nyílna. Amit az olvasók a f.mti ké­pen látnak, azt a Keletterv Kicsit a jelen, kicsit a jövő. A KELETTERV makettjén hangulatos összkép: lakóház, intézmény, hivatal tetszetős együttese. mérnökei álmodták papírra. Azok a szakemberek, akik Mátészalka e területének be­építési terveit készítik. Hogy lesz-e, és mikor az álomból valóság? Az a ta­nácselnök-helyettes szerint attól függ, hogy összejön­nek-e a pénzügyi, esztétikai és funkcionális feltételek. A város vezetői a városlakók véleményére is számítanak. Azt szeretnék, hogy a rendel­kezésükre álló pénzből ne csak a mának, hanem a jö­vőnek is építsenek. Okos gondolat. A jelenlegi pénzszűkében ugyanis még nagyobb szükség van az ész­szerű tervezésre, az átgon­dolt városrendezésre. Lehet, másutt is lenne helye a sok­sok milliónak. Más városok példáján okulva azonban ki­derül: a megalkuvásból fel­épített házakra, megcsonkí­tott tervekre nem hogy ke­vés pénzt, egyetlen fillért sem szabad költeni. Mátészalkán szeretnék el­kerülni ezt a buktatót. Ha a feltételek megvalósulnak, a kivitelezők már ez év szep­temberében megkezdik a munkát, s Mátészalka újabb bizonyítékát adja: méltó tu­lajdonosa a tetszetős, éssze­rűen megépített városok so­rában kiosztott Hild-érem- nek. AZ ÜGYFELEK JAVÁRA Fényképezik a munkaidőt Hétfőn kezdődött, s két hé­tig tart az a felmérés, ame­lyet a városi tanácson a mun­kaidő kihasználásának fel- térképezésére, az egyes taná­csi területek vizsgálatára in­dítottak. A kísérlet beveze­tését a jobbítás szándéka in­dokolta — tudtuk meg Kö- vendy Lajostól, a városi ta­nács elnökétől. A hivatal dolgozói hatéko­nyabb, jobb munkát szeret­nének. E cél érdekében azon­ban elsősorban azt kell tud­niuk, hol vannak jelenleg munkájuk buktatói, mire kellene több, mire meg ke­vesebb idő. Épp azért most valamennyi tanácsi dolgozó kitölti azokat az űrlapokat, amelyeknek segítségével megállapítható: mennyi időt töltöttek az ügyfelekkel, mennyi idő jutott az ügyira­tok kezelésére, azok kitölté­sére, különféle nyilvántartá­sok készítésére. Kíváncsi a felmérőlap arra is, mennyi időt fordítanak a tanács dol­gozói értekezletekre, ellenőr­zésre, könyvelésre. S ha vá­lasz került a „telefonálás hi­vatalos ügyben” és „képzés, továbbképzés”, rubrikákba is, már elemezhető is a fénykép, amely remélhetőleg hű képet ad a jelenről. A tanácsi munka megérett a korszerűsítésre. Intenzitá­sának és hatékonyságának mérése, a szükségtelen bü­rokratikus jelenségek meg­szüntetése sokak szerint in­dokolt. A szalkaiak megtet­ték az első lépéseket. A fel­mérés eredményeinek isme­retében szeretnék megtenni a továbbiakat is. A kísérlet bevezetésének hasznát pedig a városlakók, az ügyfelek élvezik majd. A fényképezés, a felmérés ugyanis elsősorban az ő ér­dekükben, miattuk történik. Társadalmi munkával — többet II házakkal egy időben a járda is Egyre több új ház, egyre szebb lakótelepek, ízléses középületek alakítják, szépítik a város arcu­latát. A város vezetői azon fára­doznak, hogy a házakkal, épü­letekkel együtt lehetőség szerint az utakat, járdákat is megépít­sék. Így van rendjén, hiszen ki tudna örülni teljes szívvel az új lakásnak, ha hozzá hatalmas tó­csán át vezet az út, s vajon kit boldogít igazán az orvosi rende­lő, ha babakocsival szinte meg­közelíthetetlen ? Az utak, hidak felújítására, fenntartására idén 3 millió 230 ezer forintot fordít a tanács. A tervek szerint ebből az összeg­ből fedezik az útfelügyelő mű­ködtetésével kapcsolatos kiadáso­kat, elvégzik az utak kátyúzását, kicserélik a megrongálódott köz­úti jelzőtáblákat is. Az utak burkolatának festése évente visz- szatérő feladat, s bizony a téli időjárás „fogainak” nyomát is időről időre el kell tüntetni. A kidolgozott terv alapján ezúttal a Sallai úti lakótelep csatlakozását, a Fürst Sándor utca és Szovjet Hősök útjának csomópontját, a Móricz Zsigmond út, Kisfaludy és Kazinczy utak találkozását, valamint a Baross László. Marti­novics és Petőfi úti csomópontot veszik sorra és végeznek itt na­gyobb méretű útjavítást a szak­emberek. A járdák — csakúgy mint más városokban —, Mátészalkán is a lakók társadalmi munkája nyo­mán épülnek. A tanács a szüksé­ges anyagokat adja, az utcák né­pe pedig a járdákat betonozza. Idén a Földes Pál út és a hoz­zá csatlakozó utak. járdák kap­csolatának rendezését is tervezik a tanács illetékesei. Üj utak építésére idén 2 mil­lió 300 ezer forintot fordítanak. Ebből a pénzből tetszetős teret alakítanak ki az állomás előtt, s útszélesítéssel, úgynevezett me­nekítősáv építésével a Szatmár utca és Sallai utca mentén ta­lálható vasúti kereszteződés for­galmát is szabályozzák. Belvízréndezési feladatokra összesen kétmillió forintot szán­nak. Ebből az összegből 800 ezer forintot fenntartási munkákra költenek, 1 millió kétszázezer fo­rintot pedig korszerjűsítésre fi­zetnek ki. Megoldják a sportpá­lya környékének, valamint a Ka- lamár és Szőlőskert utcák bel­vízelvezetésének gondjait is. Adókedvezmény, feltételekkel Vasárnap is nyitva tartottak A kisiparosok Mátészalkán is jelentős részt vállalnak a lakosság ellátásából. Tevékenységük hasznát nemcsak a kereskedelemben és a szolgáltatásban, hanem a szakipari munkák között is élvezheti a lakosság. A tanács végrehajtó bi­zottsága szeretné tovább ja­vítani a szolgáltatás, alapel­látás színvonalát. Tagjai ezért úgy döntöttek, hogy adókedvezményt adnak azok­nak a kisiparosoknak, kis­kereskedőknek, akik saját érdekeiken túl a közösségre is gondolnak, s számukra kü­lönféle segítséget nyújtanak. A határozat értelmében a kisiparosok közül azokat ré­szesítik adókedvezményben, akik a különféle költségve­tési szerveknél beruházási, felújítási, karbantartási és egyéb szakipari teen­dőket társadalmi mun­kában végeznek el, s ez­zel az adott intézménynek pénzt takarítanak meg. A kisiparosok körében 120 ezer forintig terjedhet az adókedvezmény határa. Elő­nyeit ezúttal azok élvezhe­tik, akiknek társadalmi munkáját, költségvetési meg­takarítást igazoló tevékeny­ségét az intézmények veze­tői számlákkal tanúsítják. A kiskereskedők soraiban az elmúlt évi tevékenység alap­ján ezúttal az élelmiszerellá­tásban, a zöldség-gyümölcs kereskedelemben dolgozók jogosultak különböző mére­tű adókedvezményre. Közöt­tük is kizárólag azok, akik vasárnap és az ünnepnapo­kon is nyitva tartottak, a ve­vők rendelkezésére álltak. Az előírás szerint kétórás ünnepi nyitva tartás esetén 20 000, négyórás ünnepi nyit­va tartás esetén pedig 40 000 forintot is elérheti az adó- kedvezmény. Az elmúlt évi teljesítmény figyelembevételével a vb. határozata szerint ezúttal három magánkereskedő és egy kisiparos részesült Má­tészalkán az adó különféle mértékű csökkentésében. Az iskolaépítő pedagógus „Nem búcsúzni, csak elköszönni akarak” Február 23. nevezetes nap lesz Király Miklós életében. Az ipari szakmunkásképző intézet igazgatója 61. szüle­tésnapját, házasságának 33. évfordulóját ünnepli, egyben ez lesz nyugdíjba vonulásá­nak napja is. — Kicsit feszült vagyok, egyelőre nemigen tudom el­képzelni, hogyan lesz a nyug­díjba vonulás után. Tudja, én 39 éve. dolgozom, ebből hú­szat ebben az iskolában töl­töttem. Mondhatni reggeltől estig benn voltam, nem cso­da hát, ha most kicsit szo­rongva gondolok a jövőre. Király Miklós 1949-ben, Szamosszegen kezdte a ta­nítóskodást, majd 1951-től Mátészalkán, az akkori járá­si tanács oktatási előadója lett. 1957-ben a helyi, Hősök terén lévő általános iskola igazgatóhelyettesének vá­lasztották, majd 1967-ben az újonnan alapított ipari szak­munkásképző igazgatójává nevezték ki. Igaz — mint mondja — iskola akkor még egyáltalán nem volt, ezért a város különböző pontjain, kölcsön tantermekben kezdték meg a leendő szakmunkások képzését. Ma már persze más a hely­zet. Az egykori gyümölcsös helyén napfényes, szép in­tézmény áll, amelyet 1968- ban adtak át rendeltetésé­nek. Király Miklós ekkor csak kezdte, később meg to­vább folytatta az építkezést. Az iskola átadása után ugyanis előbb új tanműhelyt, majd kétszáz fős kollégiu­mot vehettek birtokba a diá­kok. A húsz évből több mint ti­zet építkezéssel töltöttem — mondja mosolyogva. De nem erre vagyok a legbüszkébb, hanem inkább arra, hogy az egykor tizenkét fős tantes­tület helyett ma már 67 ta­nár és oktató dolgozik itt, s a műszaki, technikai szak­emberekkel együtt jelenleg 116-an vagyunk. Az ipari szakmunkáskép­zőben tizenhat szakmát ok­tatnak. A nagy léptekkel fej­lődő, egyre városiasabb Má­tészalka mind több ipari üze­met, vállalatot tudhat ma­gáénak. Kell hát a jó szak­ember, a képzett, fiatal munkaerő. Az iparosban erről gon­doskodnak, s közben jó kap­csolatot tartanak a város in­tézményeivel, vállalataival, gyáraival is, amelyekben ta­nítványaik majdan a ke­nyerüket keresik. A szálkái diákok évek óta nagy sikerrel szerepelnek az országos szakmai versenye­ken, s ezzel nemcsak maguk­nak, hanem városuknak és iskolájuknak is hírnevet sze­reznek. Mire vagyok legbüszkébb? — töpreng Király Miklós a kérdésen — talán arra, hogy a semmiből teremtet­tem szép iskolát, s hogy eb­ben mindig számíthattam a tantestületre, kollégáimra is. Tudja, nekem az eltelt húsz év alatt egyikük sem mondta azt, hogy nem ... Nem azért, mert olyan szigo­rú vagyok. Én ukázokat so­ha nem osztogattam, inkább csak kértem .. . Kölcsönö­sen becsültük egymást, nem a kifogásokat, hanem a le­hetőségeket kutattuk. Király Miklós, mindenki Miklós bácsijia az eltelt két évtized alatt közel kilenc­ezer fiatal szakmunkás vég­bizonyítványát írta alá. így aztán nem csoda, hogy bár hová megy a városban, min­denütt akad ismerőse, min­denütt szeretettel köszöntik az egykori szamosszegi „ta­nító urat”. Élete legszebb pillanatainak a ballagáso­kat tartotta, mint mondja, gyakran jobban elérzéke- nyült, mint távozó diákjai. Talán ezért fél kicsit a mos­tani nyugdíjasbúcsúztatás­tól is ... — Már most gyűjtögetem a gondolataimat, bár nem bú­csúzni, csak elköszönni aka­rok ... Király Miklós munkáját több magas kitüntetés is fémjelzi. Közöttük a Munka Érdemrend ezüst fokozata, a Haza Szolgálatáért Érdem­érem arany fokozata,, több kiváló munkáért kitüntetés legkedvesebb a szívének. Hogyan lesz tovább, a nyugdíjba vonulás után? Ahogy hallgatom, egyre na­gyobb meggyőződéssel hi­szem: pár hónap pihenő után visszatér. Ha nem is az igaz­gatói székbe, de legalább a katedra elé. Ügyis azt szeret­te legjobban ... Az oldalt összeállította: KOVÁCS ÉVA MÁTÉSZALKÁN

Next

/
Thumbnails
Contents