Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-03 / 28. szám

1988. február 3. Ketot-Magjrararuág 3 A lazsálás ellenszere Tessék vállalkozni AZ IDŐ MÜLÄSÄVAL a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek arca is változik; sok olyan vonás is meg­erősödött, ameíly korábban kizárólag az iparra, a nagy­üzemekre volt jellemző. A hasonlóságnak vannak jó oldalai is. De rosszaik is. Azt a tendenciát például a szövetkezeti mozgalmon belül senki nem üdvözli, hogy a tsz-tag mindinkább fix fizetést kapó bérmunkásként kezd dolgozni a közösben, lassanként teljesen elfelejt­vén, hogy ő nem alkalmazottja, hanem tulajdonosa a gazdaságnak. Kétségtelen, hogy kényelmesebb a tagnak nem gyakorolni a szövetkezeti demokrácia kínálta jogokat, tulajdonosként nem véleményt mondani, mellőzni a különféle munkahelyi, gazdasági döntéseket hozó fó­rumokat, s csak elvégezni a napi penzumot, türelme­sen várván a havi járandóságot. Persze, igaz az is, hogy kevés ólyan gazdaság van, ahol a vezetés tényleg igényli a kollektív vélemény­alkotást, és lehetőséget is teremt a tulajdonostagok meglévő jogainak érvényre juttatásához. Holott, a tu­lajdonosi érzés gyengülése és kihunyta attól a belső hajtóerőtől fosztja meg termelőszövetkezeteinket, aminek jelentős szerepe volt abban, hogy az elmúlt évtizedekben a magyar mezőgazdaság eredményessé, európai mércével mérve is sikeressé vált. AZ IPAR PEDIG ÉPPEN MOSTANÁBAN PRÓ­BÁLJA belső érdekeltségi rendszerét a tulajdonosi kö­tődés erősítésével megalapozni, mert már bebizonyo­sodott, hogy nagyobb teljesítményre serkent, ha a dolgozók közvetlenül, a pénztárcájukon keresztül, érzé­kelhetik munkájuk minőségét, értékét. A vállalati ta­nács intézménye, illetve az itt-ott már bevezetett rész­jegyek is e célt szolgálják. Am, gyakran a gyárakban teljesen új utakat is kell keresni, a mezőgazdasági szövetkezetekben viszont nem, ott tulajdonképpen az egyszer már működött rendszert kell csak feléleszteni és friss, a ma követel­ményeinek megfelelő megoldásokkal kiegészíteni, gaz­dagítani. A cél az iparban és a mezőgazdaságban egy­aránt: eredményesebb gazdálkodásra ösztönözni. Ennek egyik módja a termelőszövetkezetekben: az önelszámoló egység. Ez a rendszer nem csupán a fel­adatok decentralizálását jelenti, hanem egy olyan vállal­kozásra késztető forma bevezetését is, ahol az embe­rek figyelnek az anyag- és energiafelhasználás alaku­lására, az eszközök teljes kihasználására, a költségta­karékosságra, vagyis, ahol közvetlenül érvényesül a dolgozók gazdasági érdekeltsége. A belső vállalkozásoknak ez a kerete többféle fejlet- ségi fokon működik. Legegyszerűbb forma, amikor az eredménytől függő részesedést csak differenciál­tan szétosztják. A fejlettebb változatban az önelszámo­ló egység maga dönt a belső vezetésről, és munkameg­osztásról, a munkarendről, a jövedelem elosztásáról, sőt, gondolkodhatnak arról is, hogy a feladatok végre­hajtásához milyen eszközöket vegyenek igénybe. Az autonómia csúcsa viszont az, amikor egy ilyen rész­leg határozhat már arról is, hogy az általa elért jöve­delemből mekkora részt takarít meg, oszt szét, vagy fordít fejlesztésre, beruházásra, gazdálkodásának dina­mizálására. ARRÓL EGYELŐRE AZONBAN MÉG SZÓ NINCS, hogy az önelszámolás rendszere, mint az anya­gi érdekeltségen alapuló, a tulajdonosi szemléletet javító belső vállalkozási forma általánossá vált volna min­denfelé. Van megye, ahol ódzkodnak bevezetésétől, máshol viszont szívesen fordulnak ebbe az irányba a gazdaságok: Szabolcs-Szatmárban például a tsz-ek há­romnegyedében működik már valamilyen szinten ön­elszámoló egység. HIBA VOLNA AZONBAN AZT HINNI, hogy ahol már megszerveződött egy-egy részleg, mindenhol tö­kéletesen harmonikus az élete is. Több gazdaság közeli vizsgálata bizony megmutatta, hogy a kimondott és deklarált önállóság csak formális, nincs valódi vál­lalkozási szabadság. Persze, nemcsak az önelszámolás rendszerének kü­lönféle változataival igyekeznek növelni az üzemek­ben a munka hatásfokát, több helyen bevált módszer­ként meggyökeresedett már — például — az átalány- díjas elszámolási forma is. Ennek lényege: egy ilyen vállalkozási formába került ágazat dolgozói a munka­eszközeik egy részét bérlik, másik részét megvásárol­ják a közöstől, állják a termelésük egyéb költségeit is, a jövedelmük meghatározott részét pedig — átalányt — befizetik a tsz kasszájába, a maradékról viszont szabadon határozhatnak.­AZ ITT MUNKÁLKODÓ a saját és munkatársai zsebét „fosztja ki” akkor, ha lazsál, pazarolja az anya­got és energiát. E rendszer szépséghibája viszont, hogy erre a formára egyelőre csak a tsz-ek melléküzemágai­ban, javító műhelyeiben térhetnek át, nem alkalmaz­ható ellenben a növénytermesztésben, az állattenyész­tésben. H. L. I. A Adatszolgáltatás a közműhálózatról Ha utat bontunk... Két éve elkészítették, s azóta folyamatosan bővítik megyénk városainak közmű- hálózati térképeit. A Geodé­ziai és Térképészeti Vállalat 1986 óta szolgáltat adatokat rendszeresen az intézmények­nek és magánszemélyeknek, elsősorban az ivóvíz-, szenny­víz-, csapadékvíz-, valamint az. elektromos, távbeszélő-, gáz- és távhőhálózattal kap­csolatban. Mindezek mellett nyilvántartanak minden, a várost érintő vezetéket, illet­ve hálózatot. Ezekre az in­formációkra elsősorban az új építkezéseknél, illetve épüle­tek átalakításánál, útépíté­seknél van szükség, hiszen egy-egy vezeték elvágása azon kívül, hogy balesetet okozhat, komoly fennakadást jelent a szolgáltatásokban is. A térképeket állandóan bő­vítik, bejegyzik az újabb há­lózatokat, csatlakozásokat, lé­tesítményeket. Országos prog­ram keretében a következő években mindezeket az ada­tokat számítógépre viszik, amely így nagymértékben megkönnyíti majd az adat­szolgáltatást. Egy nyírtét! kényszerlépés előnye ELBOCSÁTÁS HELYETT ÁTKÉPZÉS A termelőszövetkezet cérnázóüzemében átképzett lányok és asszonyok dolgoznak. Nehéz szakítás a megszokottal Nyírtéten a Hunyadi Ter­melőszövetkezet cérnázóüze­mében asszonyokkal beszél­getünk arról, milyen érzés elszakadni a növényektől és ipari munkássá válni? Be­szélgetőtársaim az 1983-ban egyesült apagyi és nyírtéti tsz tagjai. Okét is elérte a sokak számára „fenyegető” sors: az átképzés és az ezzel járó munka- és életmódvál­tás. A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezet, ugyanis válaszút elé került. Az alap­vető 'mezőgazdasági munka mellett lehetőséget (kerestek a nyereséget hozó másféle tevékenységre. Találkozott a szándék — 1984-ben született meg az az 'elképzelés, — mondja Hegedűs Pál, a cémázóüzem vezetője. — Épületünk, mun­kaerőnk volt, s a szándékuk találkozott a Budapirint Pa- mu'tnyoanó ipari Vállalat szándékával. Fél év .múlva elkezdődött a gépek telepíté­se, 1986 derekán pedig meg­indult a cémázó-keresztcsé- velő munka. Tavaly kiderült, hogy a Budaprint komolyabb tevékenységet, nagyon mo­dem gépeket is a szövetke­zetre mer bízni, mert egy év elteltével már az 'igényeik­nek megfelelően, első osztá­lyú, máris exportálható mi­nőségben dolgoztuk fel a pa­mutot, műszálat... A neonfényes, párás leve­gőjű üzemcsarnokban most műszakonként harminc­negyven ember dolgozik a gépek mellett. Főleg lányok, asszonyok. Közülük többen régebben növénytermesztés­sel foglalkoztak. Ök még a kényszerű váltás előtt saját a.karatukból jöttek a zakato­ló, villámgyors gépeikhez. Vajon mi hozta őket ide? — Akinek nem volt télen munkája, az 1985-től dolgoz­hatott ebben az üzemben — válaszol Gyulai László a ter­melőszövetkezet elnöke. — Ha megtetszett neki a mun­ka, maradt, de néhányon visszatértek a földekre. Az apagyi László Gyuláné nem tartott velük. Két éve dolgozik a eémázóban. Jöve­delme öt-hatszáz forinttal több, mint amit azelőtt a nö­vénytermesztésben keresett. — A munka csak más — mondja. — Most még két műszakba járok, de három műszakos leszek. Én jól ér­zem magam itt. Az ipari munkát addig csiak jóformán hallomásból ismerő átképzett dolgozók 'megmutatták, .mire képesek. Oroszlánrészük van abban, hogy a termelőszövetkezet bizalmat kapott a Buda- printtől. Január 18-án meg­indult az újonnan telepített ■alőtfonoda próbaüzeme. Negyven asszonynak aján­lotta fel a tsz, hogy átképzi, mert itt van szükség az ügyes kezekre. Az asszo­nyoknak arról 'is szólni kel­lett, miért kell otthagyniuk a megszokott növényter­mesztést, és másféle munkát megtanulni. Az elnök arca egy pilla-, natra befelihősödiik. — Nézze, mi nem akarunk az utcára tenni senkit. A gazdasági okok mellett hu­mánus, emberi megfontolá­sok is vezettek minket ak­kor, amikor felajánlottuk, hogy átképezzük őket. Apa- gyon és Nyírtéten is mun­kahelyi tanácskozáson mond­tuk el a terveinket, megindo­koltuk az átszervezés kény­szerűségét. A szövetkezet most csak nyereséges lehet. A legnagyobb nehézségek zúdultak ránk, például nincs olyan korszerű - gyümölcsö­sünk, modern gépparkunk, aminek a segítségével eddig legalább hat-hét százalékos nyereséget felmutathattunk volna. — A negyven asszonnyal demokratikusan jártunk el — fűzi hozzá Hegedűs Pál. — Időt adtunk a gondolko­dásra, a megfontolásra. Je­lentkezni tellett, s aki fel­iratkozott, azoknak mind teremtünk munkalehetősé­get. Emellett mindent a sa­ját anyagi erőnkből oldot­tunk meg, ugyanis a terme­lőszövetkezet semmit sem kapott az új munkahely te­remtésével és az átképzéssel járó állami támogatásból. Különben is az átszervezés 1985 óta fokozatosan történt, tehát ez nem új dolog. Csu-/ pán nem mindenki vette ko­molyan a gazdasági helyzet változását... Megértettem — ön mit szólt az átszer­vezéshez? — kérdezem az ötgyermekes, már unokával is büszkélkedő Bagoly Ist- vánnét. Ö is a növényter­mesztésben dolgozott eddig, most betanulási bért kap a cérnájában. — Megértettem, hogy mi­ért kell. Kicsit furcsa volt, hogy ezután üzemben, mű­szakban dolgozunk, mert na­gyon megszoktuk a növény­termesztést, a reggeltől estig tartó ntBnkaidőt .,. feleli saabódva. — A régebbi dol­gozók közül némelyek zsör­tölődtek, erről hallottam. Akinek megvan a biztos jö­vedelme, az gondolom, ez­után otthon marad. A mosolygós arcú Hegedűs Ferencnének négy felnőttko­rú gyermeke van. Neki ezek a gépek nem idegenek, dol­gozott Nagykállóban a posz­tógyárban is. — Mi hozta ide a cérmázó- ba? — Hosszabb ideig beteges­kedtem, aztán meghallottam, hogy itt van munkalehető­ség. Gondoltam, miinek üljek otthon? Remélem meglesz a nyugdíjidőm, miért az ember soha sem tudhatja ... Számí­tok arra, hogy lesz annyi fi­zetésem, mint a posztógyár­ban volt. Még ép lis beitanu- lási bért kapok — teszi ké­sőbb hozzá. — Mi a véleménye, miért nem értenek sokan egyet az átszervezéssel? Igaz, az em­ber nem egykönnyen változ­tatja meg az életét... Bólint: — Több asszonyt az tart vissza, hogy itt mű­szakba kell járni, reggel hat­na pontosan bejönni, — mondja. —• Húzódoznak, mert a családot el kell látni, az állatokat meg kell etetni. Nálunk is van jószág, de fel­kelek fél órával, órával előbb ... Tsz-busz viszi A termelőszövetkezet nem­csak a eémázóban, hanem a tavaly épített apagyi mély­fagyasztó-tárolóban is kínál munkát. Az apagyi asszo­nyoknak tehát nem kell messze menniük. Itt délelőt­tös és éjszakai műszak van. Aki viszont a cémázóüzem- be jelentkezett, azt a terme­lőszövetkezet mikrobusza hozza-viszi műszakkezdés előtt és után. Az emberek érthetően ra­gaszkodnak a megszokott­hoz, holott a világ változik körülöttük. A gondolkodás átalakítására is szükség van. Ez pedig -r a mindenkori történelem bizonyítja — ne­hezebb feladat. Tóth M. Ildikó I mm egfájdult a fogam, és ( IWj ki kellett húzni. El- V mentem a körzeti 1 rendelőbe. Rengetegen vol- I tak előttem. A betegek az l arcukra szorították a kezü- 1 két, sőt volt aki még üvöl- I tött is a fájdalomtól. Na- l gyot sóhajtottam, és keres- \ tem egy maszekot. I Itt már jóval kevesebben f voltak, az orvos asszisztens- \ nője azonban nem volt haj-. I landó fogadni. j —* Jöjjön holnap! — csi­\ cseregte bájosan. ) Könnyű azt mondani! De- ( hát mit volt mit tennem. I Hazamentem. gyógyteával j kiöblögettem a számat, és I másnap, jóval a rendelés 1 kezdete előtt visszamentem. \ Ezúttal jóval kevesebben f voltak előttem, viszont csak nem akart előkerülni az or­vos. — Egy ideig szünetel a rendelés. A doktor úr meg­betegedett — csicseregte el­ragadóan az asszisztens. I — Mi történt vele? —• l kérdeztem aggódva. J — Fáj a foga. I Ügy látszik, ez valami pa- 1 ranoia. Egy fogorvosnak is \ fájhat a foga? Üjból elmen­FELIKS DERECKI: Elsősegély tem a körzeti rendelőbe, de ismét rengetegen várakoz­tak előttem. Egy pillanatra ki is állt a fájás a fogam­ból. Ezután még háromszor próbálkoztam eredmény nélkül. Éjszaka sem hagyott nyugodni ez az átkozott fog. Kikecmeregtem az ágyból, és elmentem sétálni. Min­den csendes volt, csak a járdán hevert egy-egy el- hullajtott fog, hatalmas vér­tócsa közepén, ettől elte­kintve azonban makulátlan tisztaság uralkodott min­denütt. Sokáig róttam a vá­rost, amíg végre az egyik taxiállomáson rábukkantam egy magányos alakra. Nem volt valami bizalomgerjesz­tő, de azért ágrólszakadt- nak sem nevezném. — Én voltam itt előbb — álltam elé. — Hogyhogy? — csodál­kozott. — Már fél órája ácsorgók itt egyedül. — Nem fogok vitatkozni egy betörővel! Ki másnak telne manapság éjszakai fu- rikázásra? — förmedtemrá. Megrémült. — Nem kell mindjárt sér­tegetni az embert! Tessék, álljon elém nyugodtan! — mondta békülékenyen. — Az ilyet farba kell rúg­ni, és ki kell penderíteni a sorból! — nem akartam annyiban hagyni a dolgot. — Részeg maga, vagy mi a szösz? — nézett rám für­készve. Absztinens vagyok, ezért még jobban dühbe gurul­tam. — Még hogy én? Te ittad le magad a sárga földig! Különben is. mióta furikáz­nak a részeg disznók taxi­val? — Vigyázzon a szavaira! — és kezdett kijönni a sod­rából. . — Aztán miért? — kér­deztem kajánul. — Mert különben kive­rem a fogad! — Próbáld csak meg, te patkány! — csillant föl ben­nem a remény, és amikor láttam, hogy nemcsak jár- tatja a száját, megtévesztő mozdulatot tettem, mire ő, önvédelemből. behúzott egyet. Gondosan az ütés út­jába fordítottam az arcom, hirtelen fájdalmat éreztem, és kiköptem a fogam. Oda­értettem a nyelvem a ki­vert fog helyére: pompás ta­lálat volt! Kinyújtottam a kezem, mire ő tüstént védekező ál­lásba helyezkedett, én azon­ban habozás nélkül megra­gadtam a jobbját, és férfia­son megszorítottam. — Nagyon szépen köszö­nöm — bugyborékoltam. 5 óbálvánnyá meredt. Én pedig könnyű léptekkel hazasiet­tem. Kimondhatatlanul bol­dog voltam: végre meggyó­gyított valaki, s ráadásul egy fillérembe sem került. Adamecz Kálmán fordítása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents