Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-20 / 43. szám
KM 1HHMHHHHHHHHMBHMHMBBHMHHHNHMHMMHMHMHHBHNMI® /' - ......— Igazán téli téma Farsangi ötletek A Párizsból erkezett divatbábuk bemutatnak néhány farsangi öltözködési ötletet. A nagyvonalú estélyi öltözetek elegánsak. A háromszögű nyakki vágású női ruha redőzött ujjal és szoknyával készült, és a derékon ferdén szabott gumírozott, flitte- res beállítással. Az oldalt felhasított szoknya alul csábosán kivillan a mintás szövésű fekete harisnya. A férfi „manöken” zakója arannyal nyomott kockás mintás, s hosszú kihajtója a nadrággal azonos szmokingszövetből készült. Harmonikus kiegészítője az állógalléros fehér ing, s a fekete csokornyakkendő (balra fent). Ügy látszik a tervező arra gondolt, legalább farsangi mulatságokon ne kelljen unos-untalan a hagyományokat követni... A fiatal lányok a fekete bársony vagy kas- mirgyapjú ujjatlan vagy ingvállal prin- cessz vonalú ruháikra rátűzhetnek mindenféle — akár saját maguk kreálta — csodabogarakat, pl: apró indián harcosokat, madarakat, virágokat, lepkéket, bojtokat stb.). Ugyanez vonatkozik a kiegészítőkre, pl.: fülklipsz, karkötők átformálására. A kényelmes formájú cipőmodellek feketék — hasonlítanak a magas szárú tornacipőkhöz — rugalmas gumitalppal és vízlepergető sima vagy mintás felsővel készülnek. A férfi modell magas szárú cipője fekete és fehér színösszeállítású. Az öltözete — a fekete-fehér csíkos ing tetejére felhúzott kordbársony dzseki és a túlméretezett nadrág együttese — is nagyon avantgarde stílusú (jobbra fent). A fehér szín tört árnyalatai nagyon divatosak a télen: tojás, elefántcsont, vaj, stb. A fotón látható alkalmi modellek alapanyagai nagyon finom és pehelykönnyű téli gyapjúk, s a kiegészítők közül nem hiányozhat a bizsu: nyaklánc, fülklipsz, karkötő. A két- és háromrészes koktél kosztümök, együttesek a teltkarcsúbb nőknek is ajánlatosak, mert diszkréten elrejtik a súlytöbbletet (balra lent). Minden évszakban örök téma Afrika divatja. A vadállatbőr nyomású bársonykelmékből készült divatötleteket Párizs farsangi szezonban is felhasználja. Természetesen a kiegészítők — láncok, fülönfüggők, karperecek, fejékek sokasága sem nélkülözheti e stílus legfontosabb jegyeit (jobbra lent). Kovács Mari Jó étvágyat! ORJ ALEVES. Hozzávalók 1 kg orjacsont (karajcsont). 2—5 db sárgarépa, 1—2 db petrezselyemgyökér, 1 közepes zeller. 1 fej vöröshagyma, 1 szelet kelkáposzta, 1 fej karalábé, só. 6—8 szemes bors, csiga- vagy metélttészta. A csontot megfelelő nagyságú fazékba tesszük, a szükséges vízmennyiséggel felöntjük, ha felforrt, habját leszedjük. Majd belerakjuk a megtisztított, hasábra vágott zöldségeket, fűszerezzük és lassú tűznél 2—3 órán át főzzük. Kimerünk a levéből annyit, hogy benne a csigatésztát vagy a metéltet kifőzzük. Tálalásnál a zöldségeket és a csontról leszedett húst külön adjuk asztalra. MÁJGOMBÖCLEVES. Hozzávalók: 15 dkg sertésmáj (májkrém), 1 evőkanálnyi reszelt vöröshagyma, 1 csőm. petrezselyemzöld. 1 db zsemle. 1 db tojás, 1 evőkanálnyi zsemlemorzsa, 10 dkg gomba, 1 evőkanálnyi zsír, 1 evőkanálnyi liszt, 1—2 db sárga- és fehérrépa, zöldpetrezselyem, só, bors. A zöldséget, gombát felszeleteljük, zsíron megpirítjuk, felengedjük a szükséges mennyiségű vízzel és puhára főzzük a zöldféléket. A májat áttörjük, hozzáadjuk a reszelt hagymát. az áztatott, kicsavart zsemlét, tojást, zsemlemorzsát. Ízesítjük sóval, borssal, petrezselyemmel. összedolgozzuk és gombócokat formálunk. A levest berántjuk és lassan forraljuk. Közben a gombócokat belefőzzük. RIZZSEL TÖLTÖTT CSIRKE. Hozzávalók: 1 csirke. 3—4 evőkanálnyi rizs, I csomó petrezselyemzöld, 2 db tojássárga. 2 dl tejföl, só, bors, curry. 1 evőkanál zsír, majoránna. A rizst a zsíron kissé lepirítjuk, hozzáadjuk az apróra vágott májat, zúzát, zöldpetrezselymet: sózzuk, borsozzuk. Felengedjük annyi vízzel, hogy ellepje. Fedő alatt megpároljuk. Ezzel megtöltjük a csirke hasüregét, melyet előzőleg majoránnával és curryvel bedörzsöltünk. Hastűvel összetűzzük, vagy cérnával bevarrjuk. A tejfölt a tojássárgával összekeverjük és megkenjük vele a tepsibe tett csirkét. Közepes lángon ropogósra sütjük. Ez a rizs egyúttal körítésként is szolgál. Idénysalátát adunk mellé. VENDÉGVÁRÓ HÜSPOGÁCSA. Hozzávalók: 20 dkg darált hús, 20 dkg tehéntúró, 3 db tojás, 1 gerezd fokhagyma, 1 kávéskanál reszelt hagyma, só, bors. köménymag, 15 dkg margarin. A húst ledaráljuk. Hozzáadjuk a túrót, a hagymát, a fokhagymát. Fűszerezzük, összedolgozzuk. Pogácsákat formálunk és mindkét felét megkenjük olvasztott margarinnal. Grillsütőben átsütjük. Frissen adjuk burgonya körettel, vagy zsemleszele- teket egyik oldalán megpirítjuk, salátalevelet teszünk rá és erre a húspogácsákat. Moravcsik Miklós B tévénézés törvényei Amióta a magyar háztartások elsöprő többségében első számú „családtag” lett a televízió, azóta kikristályosodtak a nézésével kapcsolatos kívánalmak, mondhatni íratlan törvények. Ezek annak érdekében fogalmazódtak meg, hogy megszívle- lésükkel elejét vegyék mindama bosszúságnak, feszültségnek, haragnak, sértődésnek, amit már maga a készülék működtetése okozhat családtagok, barátok között. Az első és nem lényegtelen elővigyázat, hogy miután a tévét — a jó nézhetőség érdekében —, a lakás meghatározott pontján kell elhelyezni, az ülőbútorok eleve úgy rendeződjenek el a szobában, hogy a képernyő elé telepedéshez utólag se kelljen őket emelgetni, tologatni, szóval ne járjon rumlival a tévé nézése. A második fontos megszívlelni való, hogy a műsor nézése és fülelése egyetlen családtagra nézve sem lehet kötelező. Fordítva: nézése csakis a várható látvány erkölcsi-idegi ártalma vagy nem megfelelő időpontja miatt legyen tilos. Ilyenformán a készülék csak olyan hangerővel működjék, amilyennel nem vonjuk el a figyelmét annak, akinek sem ideje, sem kedve nincs a képernyőre meredni, mert más dolga van. A következő „törvényt” kihirdetni könnyebb, mint betartani. Nevezetesen, ki- nek-kinek lehessen eltérő véleménye a látott-hallott műsorról. Ízlésről nem lehet, de nem is érdemes vitatkozni. Akinek a látnivaló nincs a kedvére, ne akarja befolyásolni, lebeszélni, a nézés abbahagyására a többieket. És fordítva: illik tiszteletben tartani, ha valakinek a figyelmét teljesen leköti az, amit néz. Ne zavarjuk ebben a közben eszünkbe jutó dolgok megtárgyalásával. Miután „alaptörvényként” kimondatott, hogy senkit a tévénézésre kötelezni nem lehet, ebből adódnak bizonyos udvariassági szabályok is. A lakásba váratlanul betoppanót — még ha idegen is az —, megillet annyi érdeklődés, hogy amíg dolgunkat el nem intézzük vele, addig a készüléket nem működtetjük, nem osztjuk meg a figyelmünket közte és a műsor között. A várt vendéget kikapcsolt készülékkel illik fogadni. Ne keltsünk benne rossz érzést, hogy megzavart bennünket. Viszont, ha ő kéri, hogy az éppen zajló vagy későbbi műsort megnézhesse, tegyünk eleget a kérésének. (Más kérdés, hogy akkor mi a csudának jött hozzánk?) Mindinkább udvariassági szabállyá lép elő, hogy ne a tévéhíradó vagy főműsor idején hívjuk fel telefonon vagy keressük meg személyesen azt, akiről tudjuk, hogy azok nézése a mindennapos programjához tartozik. Bevett udvariatlanság — de változtatni kellene rajta —, hogy a tévé előtt terpeszkedő azzal a családtaggal szolgáltatja ki magát, aki még talpon van, de már igencsak leülne maga is a készülékhez. Senkinek nem árt meg, ha a pohár vízért, sörért felpattan: uram bocsa' mielőtt letelepszik, maga készít mindent maga elé, sőt segít a másiknak, hogy az is mielőbb leülhessen. Akár a műsor, akár a néző hibájából fordul elő, hogy valaki közben elalszik, azt nem illik sem szemére hányni, még kevésbé széltében- hosszában mesélni, mintegy lejáratni vele. Ellenben — ha az illető fáradságára gyanakszunk —, küldjük az ágyba: pihenje ki magát. Végül szót kell ejteni a sokasodó, de még mindig kisebbségben levő színes készülékek tulajdonosainak olykori kivagyiságáról. Sokuk hajlamos rá, hogy lekezelje a fehéren-feketén nézőket. A műsor egyugyanaz. Igaz, színesen minden látványosabb, de az a néző sem alábbvaló a másiknál, akinek nincs pénze a drágább, színes készülékre. Ny. Ä. A gyermeknek apa kell A matematikatanárnő behívta a „kedves szülőt”. Az édesanya ment be, mint minden alkalommal, ha szülői értekezlet, ha ünnepség volt. Az apa azt sem tudta, merre van az iskola ka- vuja. A „kedves szülőt”, pontosabban az anyukát a tanárnő nagyon szomorúan fogadta: — Mi van a Karcsival? 0 volt eddig a legjobb matematikából, de hónapok óta mintha más gyerek volna. Nem figyel az órán, valahol másutt kalandoznak a gondolatai. Nemegyszer a leckéje, a házi feladata sincs meg. Faggattam, kivel, hol verekedett, de nem felel, konokul'hallgat. Mi történt ezzel a gyerekkel? — Az anya elsírta magát. Visszakérdezett: — Nem árulta el az apját? — Nem, nem szólt egy szót sem. Ekkor az asszonyból ömleni kezdett a szó. Kiderült, hogy a férje az utóbbi időben mind többet iszik, hogy veri a gyereket, nemcsak a Karcsit, de a két kisebbet is. Eladogat mindent otthonról. Elvitte már a rádiót, a tévét és hajszál híján a hűtőszekrényt is eladta. Sokáig beszélgettek. S már minden érvből kifogyván ‘ a tanárnő megkérdezte: válásra nem gondolt-e még? — Hogy mondhat ilyet a tanárnő? A gyerekeknek apa kell. (sm) „K. J., Nyíregyháza”: Negyvenöt éves osztályvezető vagyok. A lányaim már férjhez mentek, mindketten más városban élnek. A házasságomról szeretnék beszélni, legalább Önök meghallgatnak. Talán nem is tanácsot várok, hanem vigasztalást, mert azt nem kapok. Röviden: szerelemből nősültem. Most vagyunk huszonöt éves házasok. Sajnos nem volt minden rendben a házasságunk körül. A feleségem mindig ideges volt, gyakran kiabáltunk, veszekedtünk es engem bosszantott, hogy olyan apró-cseprő dolgok miatt vitatkozunk, mint például az, hogy cipővel Is ráléptem a szőnyegre, vagy összegyűrtem a térítőt, amikor az országúton kereket cseréltem a kocsin, véletlenül összeolajoztam a ballonom ujját. Elviseltem. Két éve házépítésbe fogtunk. Most itt a gyönyörű, kétszintes ház. zsúfolva drága bútorokkal. Megfáradtam. Beleuntam a házasságba is. Ügy kerülgetjük egymást, mint az ellenségek. Közben rátaláltam egy szép. kedves nőre. Beleszerettem. ő is szeret. Elmondtam a feleségemnek. Vállat vont, hogy ő elválik, de csak azzal a feltétellel, ha a ház az övé marad. Hogy adhatom oda azt, amiben benne van az egész életem és az egészségem is (az építkezés óta szívritmuszavarom van). Adjak fel mindent, amit eddig elértem, házat, kocsit. nyaralót? Ha önnek többet jelentenek a tárgyak, mint az asszonyka, aki szerelmével várja, és az egészsége, akkor a jövője sem lesz szebb reményű, mint amilyen a múltja volt. Tudom, nem könnyű feladni valamit, amiért oly sokat dolgozott. De látja, tapasztalja, hisz éppen erről írt a levelében, hogy nem boldogítja a lakás, bármily pazarul is van berendezve. A házasságuk sajnos valóban meg- silányodott, alapját vesztette. Már nincs közös céljuk: a lányok férjhez mentek, a ház megépült. Gyakori dolog, hogy épp akkor döbbennek rá a házasfelek a házasság elromlására, amikor már mindent megszereztek. Ekkor ugyanis nincs több közös cél, vágy, ami egymáshoz kötötte őket. Egyébként a felesége téved abban, hogy mindent magának követelhet. A bíróság ugyanis váláskor megosztja a közös vagyont, tehát ön sem veszít el mindent abból, amit a házasság ideje alatt megszereztek. Én mégis óvom attól, hogy erre alapozza az új házasságát, mert az ember „történelme” — ha nem változtat a látásmódján, felfogásán — megismétli önmagát. A többször elvált ember kudarcai mindig ugyanabból a hibából erednek, amit nem ismer fel. „Bagóhiten?” — jeligére. Vá- sárosnamény: Modern nő vagyok, szakmunkás. Érettségizett. Azt tartom, minden embernek joga van ahhoz, hogy úgy éljen, ahogy akar: Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem kell betartani a törvényeket, de a magánélethez mindenkinek joga van. Végtére is a huszadik század végén élünk, miért pletykálnak akkor ki engem. amiért együttélek egy férfival? Elég idős vagyok már hozzá! A múltkor a kolléganőmmel összekaptam, erre azt vágta a szemembe, hogy egy ilyen k . .., aki bagóhiten él valakivel, fogja be a száját. Hát erkölcstelen vagyok én? Vagy bűnöző? Még mindig ilyen szellemi sötétség van nálunk, amikor tudtommal a törvény is elismeri az élettársi kapcsolatot?! Már kibőgtem magam miatta, és elnézést kérek, ha indulatos voltam, de képtelen vagyok elviselni. Pont azok mondják, akik csalják a férjüket fűvel-fával, i ;y vedelik a pálinkát, hog. az egy férfinek is becsületére válna... Elkeseredését megértem. Faluban. falusi környezetben még élnek a hagyományok, a régi erkölcsi elvek, ami szerint az együttélés (azaz a nem törvényesített kapcsolat) elítélendő. Ez a nézet évszázadok alatt alakult így ki. és néhány évtized alatt nem is változhat meg, ez természetes. Az álszentség. a képmutatás emberi jellemhiba, úgy vagyunk vele, hogy ha mi tesszük nem bűn, de ha más csinálja ugyanazt, azt már elitéljük. Az élettársi kapcsolatban én semmi kivetnivalót nem találok. Mivel az ember csak együttlakva ismerheti meg legjobban a másikat, ez kiválóan alkalmas erre a tapasztalatszerzésre. Egyébként — a statisztika szerint is — kevesebb élettársi kapcsolat bomlik fel. mint házasság. Ennek oka az, hogy a feleket nem köti papír, bármikor megszakíthatják az együttélést, ezért jobban óvják a kapcsolatot a felbomlástól. XISIAILIAIDMCITITIMCINB
