Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-15 / 38. szám
1988. február 15. Kelet-Magyarország 3 Itt a 11-277! Esik Sándor újságíró rálaszol Közelebb jöttek a gondok és a problémák az otthonihoz, a családihoz. Olvasóink leveleinek többségéből ez olvasható ki. Nem értjük kenőképpen az új adórendeletet ... Nem kapunk annyi segítséget, amennyi valóban enyhítene a bajokon... És egymással sem jövünk ki olyan jól, miint régebben ... ■ özvegy Gábor Józsefné Öpályi, Ady Endre út 4. alatti lakos levele által enged bepillantást családja és rokonsága életébe. Nem fizetik ki a testvérek az apósa örökül hagyott házából az őket megillető részt. Sajnos időközben a férje Is eltávozott az élők sorából és ez a tény a gyászon kívül a helyzetet is bonyolította. Megtisztelő, hogy topunkat hívja döntőbírónak a végtelenül bonyolult ügy megoldására. Mii ezt feltárni és megoldani nem tudjuk. Tanácsnak annyit, hogy a Rokonságon belüli haragvás soha nem vezetett, jóra, sőt éppen ezen mód keletkeztek már évtizedekre szóló gyűlölködések. Az egymás iránti türelem éppen a családban kell, hogy a legnagyobb legyen. Ha mégsem 'igazodnak ed egymáson és az ide vonatkozó rendelkezéseken, a legégetőbb kérdések megválaszolását hízzák a bíróságra. « Nyisztor Mihályné a. Nyíregyháza, Május 1. tér 11. negyedik emelet smm 25-ből írja: elvált is, özvegy is és két kiskorú gyermekét egyedül neveli. „Az erőm fogytán, a csigolyakopásom miÉ att fáj a hátam és egyre idegesebb vagyok, a munkahelyen mégis túl- óráztatnak.” A túlóra elrendelésének megvannak a maga sziaibá- lyai, azok ismertetésére itt nem vállalkozhatunk. Nem írja, hol dolgozik, de nem hiszem, hogy lenne olyan vállalat, ahol ne méltányolnák nehéz helyzetét. A szak- szervezet, de a Vöröskereszt is megkülönböztetett figyelmet szentel a hasonló családok helyzetének méltányos el'b írál tatására. I Holczman József, Ti- szavasvári Nagybecske- rek út 31. „Háromgyerekes családapa vagyok, de a legidősebb már keresettel rendelkezik. Velünk él viszont anyósom, akivel eltartási szerződést kötöttünk, ö 66 éves, beteges. Lehet harmadik eltartottnak tekinteni, és így adó- kedvezményt igénybe venni?” A kérdést az adóhivatalba továbbítottuk. Munkatársuk, Tímár József válasza röviden: nem. A rendelet, amely az adókedvezményt tartalmazza, kizárólag gyerekeket vesz figyelembe. I ldős Petróczi Béla, Üjkenéz Kossuth út 43. egy bizonyos gyümölcsfelvásárló ügyében ragadott tollat. Az illetőt — sorai szerint — sikkasztás miatt letartóztatták, ült is valameny- nyit, aztán egy magasabb bíróság mégis szabadlábra helyezte. Hogy lehet ez? — kérMiivel ebben a pillanatban ez a felmentő határodat van érvényben, ennek az emberiek iá megítélésében — számunkra legalábbis — ez az irányadó. Ha ön olyan tények birtokában van, amelyek az esetet új megvilágításba helyezhetik, annak rendje és módja szerint hoz- zia a bűnüldöző szervek tudomására. Kántorné Vitái Katalin, Érpatak Béke út 50. két kérdése: mikorra várbató a Ho?srétszőlö- ben a gázvezeték kiépítése, valamint: igaz-e, hogy a gázolaj ára április 1-jétől megemelke5 rn dik? A Rozsrétszőlőban a közeljövőben nem fognak ilyen lmunkéba, — tájékoztatott (bennünket Barta Gyula, a városi tanács műszáki osztályának munkatársa. Hozzátette: jelenleg olyan beruházások vannak soron, amelyek a meglévő hálózat fennakadásmentes ellátásához szükségeseik. Űj fogadó és átadó 'építésiének előkészítését kezdik meg. Második kérdésére idézem Bányász Rezsőt, aki a múlt csütörtöki kormányülés urtán kijelentette: 15 százalék alatt marad az infláció. Közelebbit Vass Miklós, az Áfor nyíregyházi kirendel fiségvezetőj ének helyettese sem 'tudott mondani. mgm Hajdú János nevű olvasónk telefonon tette szóvá, hogy a Nyíregyházi Városi Tanács ügyfélszolgálati irodájában meglehetősen udvariatlanul foglalkoznak az S ott járó állampolgárokkal. O maga a Rákóczi út 36-ban albérletben lakik és lakásügyben kereste fel a tanács illetékesét. Nem menti fel a hivatal képviselőjét, hogy ilyen ügye ima széles e hazában seregnyi embernek van és mind imihiaimiaralbb szeretne túl lenni rajta — kevés remény- .nyel, és hogy emiatt az állampolgár meglehetősen türelmetlen. De nem folytatom. öntől' az előbbiek nevében megértést kérek, attól pedig, ki miatt a telefont felvette, 'több kötelességtudatot. I Tomkó Zoltán, Magy Tompa Mihály út 59. szám alatti olvasónk nem látja tisztán a nyugdíjasok utazási kedvezményeit az autó- 1 £ buszjáratokon. Részletes felvilágosításért a Volán személyforgalmi osztályához fordultunk. Szabó József osztályvezető-helyettes a következőkről tájékoztatott. A helyi járatokon a hetven év fölötti emberek személyi igazolványuk felmutatásával ingyen utazhatnak. A hetven esztendőt még el nem ért nyugdíjasok a harminc éve harminc forintba kerülő nyugdíjasbénlettel tehetik -ugyanezt. Távolsági járatokon évén te 16 alkalommal 50 százalék kedvezményt vehetnek igénybe. Ez a 16 alkalom vonatra és buszra értendő, de a kettő -együtt nem lehet több. Egy utazásnál azonban a vonatról buszra szállás nem j-elent üja-bb alkalmat, csak átszállást. Kilencven százalék is lehet a kedvezmény, de akkor egy utazással két -lehetőséget „fogyaszt el” az utas. Az igazgatót a jövő héten sem fogják letartóztatni. Igaz, néhány hétig nem fogjók látni a munkások, de csak azért, mert a hónapok óta halogatott vesekő-operációjára kerül sor. Mielőbbi felgyógyulására pedig szükség van, mert kemény időszak következik a nyírbátori --------------------- Aurora Cipőgyár életében. ______________ A feladat: a megrendült pénzügyi helyzet után rendezni a sorokat, megteremteni az életképesség, a jövedelmező gazdálkodás valamennyi feltételét. A pletykák és a valóságmag A bevezetőben említett pletyka nem csak a személyeket érintette városszerte. Voltak, akik már azt is tudni vélték, hogy bezárják a gyárat, szélnek eresztik a kétezer embert, jön a szanálás, amit úgy képzeltek el, mint az épületek bontását, buldózerrel, a földdel egyenlővé téve. Most akárki láthatja, hogy a szalagokon tovább folyik a termelés, elégendő megrendelés van egész évre. Természetesen a gyáron belül érzik a kapkodást is, látják, hogy a külső szállító feleknél talán sokkal nagyobb a bizonytalanság, mint korábban. Mindez összefügg -azzal a helyzettel, amibe egyrészt önhibáján kívül, másrészt a saját felkészületlensége miatt jutott a vállalat. Az előzményekhez annyit, hogy második éve ismét önálló vállalatként működik az Aurora. A vállalati tanácsok létrehozása után az Ipari Minisztérium törvényességi felügyelete alá tartozó cégeknél mindössze kettőnél fordult elő, hogy az előbb leányvállalattá szervezett egység megkapta a végleges önállóságot. Az Auroránál a fejlesztések, a foglalkoztatásért vállalt felelősség diktálta, hogy leváljon a gazdálkodási gondokkal küszködő Minőségi Cipőgyártól. Nyírbátorban és Csenger- ben -több, mint kétezer embernek ad kenyeret a vállalat. Méreteivel a hazai cipőipar negyedik legnagyobb vállalata, amely a tavaly befejezett fejlesztés után olyan korszerű gépeket szerzett be, melyekkel az igényes tőkés exportot is vállalhatja. Ezt mutatja, hogy tavaly már százmillió forint értékű árbevételt értek el a tőkés export után, miközben fennmaradt a nagyarányú szocialista expo-rt is. Csakhogy közben éppen Nyírbátorban visszaesett a minőségi termelés, a magas selejtszázalék, a sók reklamáció közvetlen károkat okozott. A krízis Mint leányvállalat sem csinált „jó boltot” az Aurora, mert jó pár millió forintnyi elfekvő készletet hagytak nála. Az önállóság végleges rendezése is meglehetősen elcsúszott, hónapok óta fizetési nehézségek tették a magas kamatterhek miatt még kevésbé jövedelmezővé a gazdálkodást. Ezt unta meg az Országos Kereskedelmi és Hitelbank, amikor felmondta a hiteleket. Miiután több tízmilliós más tartozása is volt az Aurorának, így a rendeletek szerint egyeztető tárgyalást kellett tartani a Magyar Gazdasági Kamaránál. A vállalat történetének fekete lapja január 18. Ugyanis az egyeztetés nem sikerült, a bank nem volt hajlandó a tartozások prolongálására, így hiába adtaik volna haladékot más hitelezők. A játékszabályok Csődtörvénynek hívja a gazdasági köznyelv azt az 1986-os jogszabályt, amely a tartósan fizetésképtelen vállalatok sorsának rendezéséről gondoskodik. Az Állami Szanáló Szervezet a megbízott, amelynek fel kell térképeznie a gazdálkodás jelenlegi helyzetét, várható tendenciáit, s ennek alapján javaslatot tenni a rendezésre, amely a pénzügyi egyensúly helyreállításától a vállalat megszüntetéséig terjedhet. Nos, amit bizton állíthatunk: az Aurora Cipőgyárra szükség van, a kétezer ember kenyerét nem veszélyezteti sehki. Rövidesen megszületik a döntés, hogy milyen eljárás alapján rendezik a vállalat sorsát. Egyrészt rendezni kell a külső partneJ ön Stohanek, hóna alatt a mankókkal. Nem tudom mire vélni. Elesett? Leesett? Vagy csak megesett? — Sajnálom és részvétem — mondom. Nevet. A mankóit egy fának támasztja, megropogtatja végtagjait, nyújtózkodik, majd rágyújt. — Chesterfield — közli. Vége a sym- phóniás kornak. Már nem is tudom, menynyi a Kossuth cigi ára? Tíz, vagy tizenkét forint? Emelték, vagy nem emelték? Mit hallott? Ledöbbenek Mankó és vidorság valahogy nem jön össze bennem. — Dehát mi történt? — Mire gondol? Lefogadom szomszéd, maga most azt hiszi, rosszul léptem és leestem a lépcsőn. Egy frászt. Elhatároztam, hogy ezentúl több lábon állok. Bevallom, az ötlet nem eredeti Olvastam a lapokban, azok a gazdaságok, amelyek nem élnek meg az alaptevékenységből, több lábon állnak és vígan élnek. Gondoltam, ha ők, akkor én miért ne?! Megint valami hülyeség — gondolom, — de hagyom a Sto- haneket kibeszélni. Rondán ragad az emberre. Amíg el nem mondja, amit akar, nem kopik le. Megfliwiliíiiiii — De hiszen maga nem egy gazdaság? Maga nem jogi személy, de még csak nem is korlátolt felelősségű társaság. — Mit nem mond?! Miért kellene nekem korlátolt felelősségű társaságnak lenni ahhoz, hogy ne legyen elég a fizetésem. Márpedig a fizum nem elég. Hiába osztom be, hiába vezetek háztartási naplót, a hónap végén üres a zsebem. Márpedig élni kell! Tudja maga szomszéd úr, mi a legnagyobb teher manapság? kérdem hát, mi az a legnagyobb teher? — Az üres pénztárca. De engem ne sajnáljon, én több lábon élek. A mankót magának csak azért nem ajánlom, mert rontaná a boltom. Kíváncsivá tesz. Meglepve hallom a történetet. Stohanek kifigyeli hol állnak sorba húsért, banánért, árengedményes téli cuccért, meg miegyebekért. Ott mindig akad egy türelmetlen, egy kétségbeesett, egy „jaj kapok még, jut még nekem?” mentalitású. Stohanek odamegy és nyomja a szöveget! — Az idő pénz. Egy húszasért magának rögtön hozom. Másnak viszont azt suttogja: — Már alig van, mindjárt elfogy. Egy húszas és soron kívül . A húszas leesik és ki meri azt mondani egy mankósnak, ne tolakodjon, álljon sorba! Amikor az ilyen bevásárlásokba elfárad- a szomszéd, megáll itt, meg ott, leveszi a kalapját, a földre teszi, hogy könnyebben tudja megtörölni a homlokát. Mindig hull a kalapba némi apró ... — Na és az adó? — Ne kacagtasson! Fizessek adót mon- kóval a hónom alatt? Amikor elválunk Stohanek fürgén és könnyedén megy. Több lábon áll és megy, nagy lábon él. Nem cipel terhet, tele a pénztárcája. Seres Ernő Ellenőrzik a szalagról lekerült cipőket. A követelmények a jövőben nagyobbak lesznek. rekkel való kapcsolatokat, azok pénzügyi vonzatúit, másrészt szükség van a belső rendcsinálásra, mert egy, a szanáló szervezet által készített elemzés azt is megmutatja, milyen gazdálkodási feltételek szükségesek a vállalaton belül, illetve milyen személyi feltételekre, esetleges felelősségre vonásra van szükség ahhoz, hogy a jövőben a gazdálkodás eredményes legyen. Mint már említettük, kedvező törekvések vannak az Auroránál, hiszen az idén tovább emelik a tőkés exportot, eredményes az NSZK- beli Romika-céggel és másokkal az üzleti kapcsolat. A szocialista exportban pedig a minőség javítása teremtheti meg az alapot a gazdaságossághoz. A termelés hasina Az év elején munkásgyűlésen esett szó a feladatokról a gyárban. Ekkor a megyei pártbizottság első titkára hozzászólásában hangsúlyozta: a gondokat mindenkinek a maga területén kell megoldani, mások nem végzik el helyettük. Ehhez tartják magukat az utóbbi hetekben egyre inkább — de nem feszültségtől mentesen — a vállalatnál. így ismertették a vállalati tanács tagjaival a kialakult nehéz helyzetet, a rendezés érdekében tett erőfeszítéseket. Ezért ültek le a leggyengébben produkáló két szalag képviselőivel, hogy megkérdezzék: vagy változtatnak a termelésén, vagy csak azokat tartják meg más szalagoknál, akik valóban minőségi munkát végeznek. A rendcsinálás hosszú folyamata elkezdődött. A következő hetekben biztosan szerepel még lapunkban az Aurora. Szeretnénk olyan megállapodásról hírt adni, amelyben vállalják a kemény feltételeket a további fennmaradás érdekében. Lányi Botond A mérce A ligha volt rokonszenvesebb megállapítás a közelmúltban, mint az a párt tézisében megfogalmazott: az ember, a vezető megítélésének kizárólagos alapja az általa végzett munka eredménye lehet. Es miután a sikeres munka nemcsak kiváló és elvitathatatlan szakmai ismeretet, hanem emberi minőséget, ügy iránti hűséget is feltételez, így kiváltképpen fontos, hogy a megítélés alapja nem egy-egy részelem, hanem az egész, a teljesítmény. Egy olyan időszakban, amikor az élet minden területén — a politikában éppúgy, mint a gazdaságban — a minőség irányába változó követelmények vannak, nem közömbös, hogy a kiválasztás, az egy-egy helyre szánt ember jelölésekor eleget teszünk-e aninak a szükségszerűségnek, hogy a célnak legjobban megfelelő, a munkában a legjobbat nyújtani tudó mellett voksolunk-e, vagy sem. Az élet már a közelmúltban azt igazolta: vállalati tanács, tsz és más szövetkezeti szektor nem fogadta el az olyan jelölést, ahol nem a maximális garanciákat kínálta az ajánlott személy. Aligha mondható káderpolitikának az, amikor névleges pályázatokat írnak ki. Az se a legjobb gyakorlat, amikor a korszerűsítés jegyében útra bocsátottnak újra olyan helyet keresünk, ahol ,vezető marad. Nem lehet szempont, hogy valaki valahol sokat keresett, így hely- változtatásakor se kaphat kevesebbet. És nem indok a „jóelvtársság” sem, hiszen nagyon kevés, ha valaki csak jó, s közben nem hasznos. • Elég sokat küzdöttünk a kontraszelekcióval már eddig is. Mindenki tudna saját környezetéből példákat mondani arra, hogy miként került jó pozícióba olyan, akinél pedig volt jobb. Azt is tudjuk, milyen belső viharok voltak akkor, amikor egy-egy testület mégis szembeszegült egy elképzeléssel, és hatáskörében maga döntött. Ehhez az utóbbihoz azonban hozzá kell szokni. Az a dokumentum, amely a párt megújulását szorgalmazza és az intézményrendszer korszerűsítését tűzi ki célul, sehol nem rejt magában felmentéseket. Határozottan szavaz azok mellett, akik a maximális tudást és az abból fakadó teljesítményt adják. Sokat szóltunk már arról, mennyire álhumánus az a látszólagos emberség, amely embereket rakosgat az egyik jó helyről a másikra. Nem egyszer megállapították, hogy a nem rátermettek oktalan futtatása és terhelése egészségüket is tönkreteszi, hiszen a szüntelen stressz cáfolhatatlan rizikófaktor. De rizikófaktor a társadalom számára is, hiszen azok, akiknek mindenáron valamit csinálni kell, képtelenek a mai magas és a holnapi még magasabb igényeknek megfelelni. Ez a. magas igényt szolgáló káderpolitika nehezen tör magának utat. Vannak jó példák, de a számos ellenpélda jelzi: lassú a folyamat. Sok beidegződés motiválja sok helyi, egyéni érdek keresztezi a helyes utat. Pedig a tétel egyre világosabb: ahhoz, hogy az ország megújuljon, azoknak kell megújulni, akik a megújulás személyi feltételeiről döntenek. Bürget Lajos Mi lesz kétezer emberrel ?
