Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-15 / 38. szám

4 Kelet-Magyarország 1988. február 15. Tizenkét gyereket nevelt fel Ilonka néni 100. érés 1 bajban sen kell nMjírt lityeregnL.”—neerija a hosszé élet titkáréi 1» Válllaim száz év terhe, ar­ca mégis derűs. Egész lé­nyéből az élet és az ember szeretete árad. Lamos Já- nosné Csernyi Ilona öröm­mel fogad. — Hogy tetszik lenni? (Tu­dom sablonos a kérdés, de a 100. éves asszonnyal találkoz­ván hirtelen nem találok az alkalomhoz illőbbet.) — Hol így, hol úgy t— vá­laszolja Ilonka néni, aki je­lenleg Bakfcalórántházán, a megyei kórház belgyógyászati utókezelő osztályán fekszik. — A bal lábom eltört, nem tu­dok menni. A múltkor meg­próbáltam, de majdnem az ágy alá estem. Ezután a gyermekkoráról érdeklődtem. — Egy Nyírbéltek közeli tanyán születtem. Szegények voltunk, eleget próbáltunk. A tanyán apám béres gazda volt. Én elég jól éltem, nem panaszkodhatom. Ül az ágyban, a könyökére támaszkodik. Azt mondja, nem fárad el. — Mindig így szokott — említi egy másik asszony. — A férjemmel 18 évesen kerültem össze. Ö meg 19 esztendős volt. Dohányföldet művelt, öt holdból éltünk. A testvérem gyermekeit is én neveltem. — Miért? — Férje meghalt az első világháborúban, öt hét múl­va a testvérem is elhunyt. Maradt 5 gyerek. Az uram nagyon jó ember volt. Azt mondta: segítek neked, de a gyerekeket ne add oda senkinek. Pedig akkoriban nem olyan világ volt, mint most. Nem adtak semmit. Akkor már nekünk is volt két saját gyerekünk. Ké­sőbb még 5 gyereket szültem. Így, összesen 12 gyereket ne­veltem. Én a ház körül dol­goztam. Arca kipirult, jólesik ne­ki a szó. — A boltban gyakran vet­tem egy zsák lisztet, és a vál­lamon hazavittem. Főztem, sütöttem kenyeret és tésztát. Az ételt cserépszilkékbe osz­tottam. Aki a szokottnál ké­sőbben jött haza, annak el­tettem. — Mit tetszett főzni? — Paszulyt behabarva, vagy rántva, krumplit, tész­talevest, sült krumplit, lán­Jósolnak-e időt az állatok? Béka az üveg alatt Gyakran következtetnek az állatok magaviseletéből az idő­járás változására. Némely állat, mint például a levelibéka meg éppen általánosan kedvelt idő­jós. Nem égy helyen tartogatják üveg alatt és vigyázzák, fölmá­szik-e a létrán, vagy nem, mert attól függ. lesz-e eső? Kérdés, hogy mindennek van-e egyál­talán valami alapja, vagy pedig a közhit babonaszerű tévedései. Hogy rövid időre. 12—24 órára előre lehet következtetni né­mely állatok viselkedéséből az időjárásra, az kétségtelen. Külö­nösen áll ez a madarakra. Ezek­nek ugyanis tudvalevőleg belül üresek a csontjaik, s ha a le­vegő gőztartalma. hőmérséklete vagy sűrűsége változik, akkor a csontok üregeiben levő levegő útján megérzi ezt a madár is. Ha a levegő megnedvesedik, ak­kor a madár tollai is átnyirko- sodnak, ami kellemetlen érzést kelt benne. Ezért van, hogy ha nedves a levegő, a madarak kelletlenül, felborzolt toliakkal gunnyasztanak a faágakon. Csakhogy a nedves levegőből nem. lesz mindig eső; csak ak­kor. ha kellő fokra lehűl. A ma­darak rossz kedvéből tehát csak arra lehet következtetni, hogy a levegő megnedvesedett s így va­lószínű. de nem bizonyos, hogy eső lösz néhány óra múlva. A pók, a méh és a szúnyog is idő­jósnak tekinthető ily értelem­ben, mert mint a levegőben élő állatok, ezek is igen érzékenyek a levegő nedvessége és nyomása iránt. A pók hálója összehúzó­dik vagy kitágul a levegő viz- gőztartalma szerint. A szúnyog­nak a nedvesség fokozza az élet­erejét, ezért van. hogy meleg, nedves időben van a legtöbb szúnyog s ilyenkor csípnek leg­mérgesebben. mert a fokozott életerővel fokozott étvágy is jár. A zöldbékáról ellenben már ré­gen bebizonyították, hogy a tu­dománya mit sem ér. s a létrán fel-alá mászkálása semmi kap­csolatban sincs az időjárással. Rövid idővel előre tehát csak­ugyan megérzik az állatok az időjárás változását, ha nem tö­kéletes biztonsággal is. Az azon­ban már a mesék birodalmába tartozik, hogy viselkedésükből az egész évszakra nézve követ­keztetést lehetne vonni. Ha a madarak ősszel korán elköltöz­nek, ennek nem az az oka, hogy korai, erős tél lesz, hanem az, hogy ezen évben hamarabb el­fogyott a táplálékukul szolgáló mag, vagy rovar. Ha valamely évben korán jönnek vissza,, az is azt jelenti, hogy téli tartózkodá­si helyükön kedvezőtlenek let­tek a körülményeik, s nem az. hogy korai meleget várnak. gost, káposztás galuskát, meg mikor, máit. — Hús nem volt? Dehogynem. Disznóihús. Voát, hogy 3 disznót is le­vágtunk. Húst általában hét­főn, szerdán és csütörtökön ettünk. — A gyerekeknek jó étvá­gyuk volt? — Jó bizony, de mondjuk egy 12 literes fazék paszuly- levest nem ettünk meg egy­szerre. Gyakran csináltam nekik sült tésztát is. Megtör­tént, hogy az apjuk hazajött és főzött egy nagy lábos paprikás krumplit Kiáltott a gyerekeknek: gyertek elő. Jöttek is, senkinek se kel­let kétszer mondani. A friss ételt ettük. A gyerekeket na­gyon szerettem. Jók voltak. Amint nőttek, napszámba mentek. — Mennyi volt a napszám? — Nagyon kevés. Egy nap­számból két ki 1-a lisztet, egy kila kását, meg gyufát tud­tam venni. Amint megfőz­tem, az ebédet vittem a ha­tárba. Előfordult, hogy 3— 4 helyen, egymástól több ki­lométerre dolgoztak. Mire hazaértem, a hajamról is cse­pegett a víz. — Milyen házban laktak? — Szoba, konyhásban. A konyhában négyen aludtak. Egyébként mind a tizenné­gyen a szobában laktunk. Lamos néni hat fiút és egy lányt szült. Három fiú már meghalt. Az élők közül József a legidősebb, 73 éves. A lánya 72 esztendős. A fér­je 22 éve hunyt el. — Már 4 hónapja vagyok kórházban. Egyik unokám azt ígérte, hoz televíziót, hadd nézzem. A testvérem gyermekei is jönnek. Én nem megyek egyikhez sem. A ne­velt fiam felesége — Hunya­di Marika — készítette azt a szép csokrot a születésna­pomra. Az életben mentem, dolgoztam eleget, de sosem siránkoztam. Hogy eddig él­tem, annak köszönhetem, a bajban sem kell -mindjárt pi- tyeregni. Cselényi György J. V. Sztálin a „tökéletes” avagy a nyugtalanító halhatatlanság Sztálinról mind a mai napig nincs komoly életrajzi arcképvázlat. Pedig egy ilyen mű szükségszerusegehez nem fér kétség. D. A. Volkogonov professzor, a filozófiai tudományok doktora már huzamosabb ideje foglalko­zik a Sztálin életrajzát érintő anyagokkal. Idén fejezi be J V. Sztálin portréját Diadal és tragédia címmel. Az aláb­biakban a könyvnek a Lityeraturnaja Gazeta c. hetilap­ban megjelent előszavát közöljük Antal Miklós fordításá­ban hét folytatásban. o Sztálin nevének kiejtése­kor sok ember tudatában mindenekelőtt az 1937-ies ‘év, a megtartások, az emberies­ség lábbal tiprásának éve merül fel. A társadalom lég­körében láthatatlanul fel-fel­bukkantak a vallkŰTÖlk, akilk, minit ismeretes, az életek és a hálálok elosztását intézik. Bizony, mindez meg történt. S ezekre a bűnökre nincs bo­csánat. De arra is emlék­szünk, hogy éppen ezekben az években létesült a dnye- peri vízi erőmű, a magnyi- togorszíki fiémkornbinát, ak­koriban szárny ált fél Pará­nyin, Angelin, Sztahanov, Buszigin neve. Ezekben az években vetették meg mind­annak az alapjait, amelyen ma Hétezünk, ekkor kezdő­dött az erkölcsi szárnyalása azoknak a szovjet emberek­nek, ialkli/k 'helytálltaik a nagy honvédő háborúban és le­győzték a fasizmust. Ezért té­ves politikailag s ezért tisz­tességtelen erkölcsi szem­pontból, hogy miközben el­ítéljük Sztálint ia bűnéiért, kétségbe vonjuk <a szocializ­mus tényleges vívmányait, elvi lehetőségeit. Helytelen, hogy miközben Sztálint vagy a közvetlen környezetében Lévő személyiségeket értékél­jük, ezeket az értékeléseket gépiesen alkalmazzuk a párt­ra, az egyszerű emberek mil­lióira, akik megingalthatatla- nuil hittek ia forradalmi esz­mék igazságában. A. J. Kupcov, egy öreg bolsevik, aki a munfcatáibo- rok sokaságában viselte tra­gikus keresztjét, szenvedte tel iaz embertelen megaláztatá­sokat, megpróbáltatásokat, ma, évtizedekkel az átélt szenvedések után meggyőző­déssel vallja: ..Sokan vol­tunk a táborokban olyanok, akiket az önkény juttatott oda. De emiatt egyszer sem — s ezt szeretném aláhúzni, — egyszer .nem rendült meg az eszméinkbe, a rendsze­rünkbe, .az eszményképeink­be vetett hiiitem. A szörnyű igazságtalanságot csupán va­lóságos személyek tragikus hibáival, tévedéseivel társí­tottam. Sorstársaim is ugyan­így gondolkodtak, őszintén örültünk az új gyárak üzem­be helyezésiéről, a Cskalov repüléseiről szóló híreknek, majd gyötrődve éltük ót a háború kezdetének elképesz­tő kudarcait... A börtön nem szakított el, nem tudott lelkileg elszakítani bennün­ket a hazától, az ügytől, amelyhez a szibériai lágerek szögesdrótjai mögött is hűek maradtunk.” Számtani álláspontból sem lehet értékelni a múltat: mi­je volt több Sztálininak — érdeme, vagy bűne? Az ilyen kérdésfeltevés erkölcstelen, mivel az embertelenséget semmiféle érdemek nem iga­zolják, nem mentik. A kérdés jóval összetettebb: hogy tisz­tán lássunk, meg kell ismerni a forrásokat s azokat az oko­kat, amelyek a hatalom gé­pezetének eltorzulásához ve­zettek. Hogyan történhetett meg, hogy a magasztos együtt élt az aljassal, hogy a go­nosz a jó álarcában jelenhe­tett meg? Miért .történt meg sok személyiség társadalmi ellkorcsosülása ? Elkerülhetet­len volt-e ia tragédia? Miért nem működtek a társadalmi védelem „.intézményei’' ? Ilyen és hasonlló kérdések merül­nek fel újságjaink hasáb­jaim, s ez a szovjet- emberek politikai és tönténédimi mű- velitstégének gyors fokozódá­sát tükrözi, amire a párt XXVII. kongresszusa Után A levelibéka tletközelbAI EDD HALLGASSUNK NÉZZÜNK MEG B 1988. ffebruár 15., hétfő KOSSUTH RÁDIÓ 4,30—7,59: Reggeli zenés mű­sor. — 8,20: Mit üzen a rádió? (Ism.) — 9,00: A hét zenemű­ve. — 9,40: Ki kopog? — 10,05: Nyitnilkék. — 10,35: Operett­nyitányok. — 11,00: Életmód, egészség. — 11,33: Difmas: Húsz év műlva. XXI/19. rész. — 12,30: Ki nyer ma? — 12,45: Házunk tája. — 13,00: Osváth Júlia éne­kel. — 14,10: Egy útikalauz apoteozisa. — 14,23: Népi ze­ne. — 14,55: Édes anyanyel­vűnk. — 15,00: Kommersz­művészet. — 15,30: Kórus pó­dium. — 16,05: Észkerék. (Ism.) — 17,00: Gazdasági magazin. — 17,30: Csillagok a Metropolitan Operában. XVI/lil. rész. 1-8,15: Mese. — 18,25: Könyvúj­donságok. (X) — 18,30: Esti Ma­gazin. — 10,15: Csendestársaik. — 20,16: örökzöld dallamok. — 21,10: Pilátus estéje. — 22,20: Külpolitika. — 22,30: Egy rá­diós naplójából. — 0,15—4,20: Éjfél után. PETŐFI RÁDIÓ 4,30: Reggeli zenés műsor. — 8,05: Verbunkosok, népdalok. — 12,10: Fúvószené. — 12,25: Kis magyar néprajz. — 12,30: Jákó Vera nótafelvételei. vm/5. rész. — 13,05: Slágermú­zeum. — 14,00: Kettőtől ötig . . . — 17.30: ötödik sebesség. — 18,30: Tip-topp parádé. — 19,05: Nóták. — 119,30: Sportvilág. — 20,03—23,00: Show, ami show. — 23,20: Louis Armstrong. — 0,15 —4,20: Éjfél után. BARTÓK RÁDIÓ 8,05: Műsorismertetés. — 8,19: Zenekari muzsika. — 9,010: Nép­zene. — 9,30: Opera felvételek. — 10,30: Kamarazene. — 11,49: Szimtfkmikuis zenekari hang­verseny. — 13,06: Suksin elbe­széléseiből. (Ism.) — 13,45: Népdalok, néptáncok. — 14,02: Opera részletek. — 15.00: Zene­kari muzsika. — 16,20: Lajtha László emlókhangversenye. — 17,00: Diákfélóra. — 17,30: Dzsessz. — 17,50: Haydn: D-dúr (Óra) szimfónia. — 18,20: A hét zeneműve. — 16,50: Egészsé­günkért! (Ism.) — 19,05: Zenei élmény. (Ism.) — 19,35: Mu­zsikus vendégség. — 22,00: Operarészletek. — 22,55: Zenei panoráma. NYÍREGYHÁZI RÁDIÓ 6,20—6,30 és 7,20—7.30: Hírek, tudósítások Észak-Tiszántúlról (A reggeli adás szerkesztője: Várkonyi Zsuzsa) — 17,30': Hí­rek — Programajánlat (Matya- sovszki Edit) — Sportösszefog­laló — Mini-fórum pénzügye­inkről. A műsor telefonszáma: 11-14)1. — 18,00—16,30: Észak-ti­szántúli krónika — Lapszemle — Műsorelőzetes (Az esti adás szerkesztője: Ágoston István) MAGYAR TV 16,55: Hírek. — 17,00: A téli olimpiáról jelentjük . . . Lesik­lás, síugrás, gyorskorcsolya, szánkó, sífutás, műkorcsolya, jégkorong. Közvetítés Caligary- ból (Kanada). Közben: — 18,45: Esti mese. — 19,00—19,20: Hír­adó. — 21,40: Hatvanhat. Ven­dég : Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter. — 22,30: Hírek. SZLOVÁK TV 15,50: Művelődési sorozat. — 16,20: Téli olimpiai játékok (összefoglaló) — 16,50: A nap percei. — 17,00: Katonák mű­sora. — 17,50: Pozsonyi maga­zin. — 18,20: Esti mese. — 18,40 —19,10: Művelődési sorozat. — 19,30: Híradó. — 20,00: A kom- tur iépéáei (tévéjáték) — 21,25: Tenger alatt archeológia (do­kumentum fi lm) — 22,00: Téli olimpiai játékok (összefoglaló — síverseny). 2. műsor: 17,10: Angol termé- szetfiilm-sorozat. — 17,35: J. Verne-klub. — 18,00: Kísértetek az ördög kereke alól (NDK té­vésorozat) — 18,30: A hét ese­ményei magyar nyelven. — 19,00: Torna. — 19,10: Esti me­se. — 19,30: Híradó. — 20,00: Califar malma (román film). — 21,15: A pozsonyi Lyra műso­rából. — 21,30: Híradó. — 22,00: Világhíradó. — 22,15: Művelő­dési magazin. SZOVJET TV 10,00: Síugrás. — 10,45: Gyors­korcsolya'. — 11,15: Műkorcso­lya (páros verseny) — 13,30: Hírek. — 13,45: Szakmaválasz­tás. — 14,15: Objektív. — 14,35: Hírek. — 15,00: Dokumentum­film. — 15,35: Szovjet dalok. — 16,00: Pulzus. — 16,30: A XV. téli olimpiai játékok. — 17,00: Viliág híradó. — 17,20: Műkor­csolya (páros verseny) — 18,00: Sífutás. — 19,00: Híradó. — 19,40: Az átalakítás reflektor- fényében. — 19,50: Sífutás. — 20,50: Világhíradó. — 21,00: Pla­cido Domingo énekel. — 22,00: Vassiza (film, 1. rész). — 23,08: Hírek. — 23,13: Hangverseny. figyeltünk fel Az esetek egész sorában, különösen a történelmünket vártatosan ismerő fiataloknál, az egy­mással homtokegyenest El­lenkező nézetekből, szubjekti- vista értékelléselkfbál olyan ér­telmi zűrzavar születik, amely képes itómsadalmi ni­hilizmust és éntétaeink iránti tiszteletlenséget szülni. A megismerés szomjúságának legjobb csillapítószere az igazság megértése. Ha meg akarjuk rajzolni Sztálin filozófiai, politikai arcképét, kiindulási pontként az októbert szocialista forra­dalom elemzésének lenini módszertanát ‘kell alkalmaz­nunk. Ugyanígy kell eljár­nunk, ha a fornnadaloim vezé­reinek politikai lés emberi tulajdonságait iakarjuk érté­kelni. Sztálin egész életében emlékezett rá, hogy Lenin 1922 decemberében, a kong­resszusra készített fel jegyzé­seiben őt és Trockijt ,ki­emelkedő vezérek”-nék ne­vezte, de azt a nehéz termé­szetére vonatkozó értékelést sem felejtette el soha, amely őszinteségével és mélységével megégette. Nem tudott meg­békélni lazzal, hogy Lenin „az egész párt kedvenoé”-nek ne­vezte Buharint. Ha Sztálin felszólalásait tanulmányoz­zuk, látjuk, hogy — bár rop­pant óvatosan, cikornyásan és allegorikusán — szembe­szállt a Jenki i értékelések­kel. Például, gondolatban vi­tatkozva Leninnel, egyik be­szédében ezt mondta: „Sze­retjük Buihairtnt, de az igaz­ságot. a pártot, a Komintemt jobban szeretjüjS.” Ebiben a mondatban alighanem ben­ne van iaz egész Sztálin: hű az eszméhez, de ravasz, ra­finált. Lenin következtetésiét, miszerint „Sztálin túlságosan goromba”, a főtitkár úgy ér­telmerte egyik beszédében, hogy ő „csak az ellenséghez goromba” ... Hia Sztálin te­hetségét elemezve Leninhez fordulunk, ismét és Ismét meggyőződünk róla, hogy a > lenini gondolatok villózása továbbra Is előttünk van. Ez nem csupán a bölcs, mély igazságok sajátossága, de a prófétai :igazságoké is. Az utóbbi években sóik olyan történelmi személyiség — Caesar, Napóleon, Chur­chill, de Gaulle és mások — politikai életrajzát írták meg, akik örökre fennmaradtak a történelem szőnyegén. Ná­lunk nem tartják botrányos­nak, kényelmetlennek, ha például olyan hírhedt anti- emberről adnak ki könyvet, miint Hitler. Sztálinnak vi­szont nines életrajza. Pedig külföldön a könyvek tucat­jait írták róla. Hazánkban ezt a hiányosságot sok olyan szépirodalmi és történelmi publikáció pótoljia, amelyek Sztálin tevékenységének kü­lönböző oldalait vizsgálják. Megjelenésük a hosszú aszály u'tán ‘hullott eső hatását bizo­nyltja. Kétségtelen, hogy vé­geznek még a .történészek komoly (kutatásokat Sztálin­ról csakúgy, mint Buharinról, Hruscsovról, Brezsnyevről s más államférfiról ‘és pártve- zetőről. , Ennek iaz érdeklődésnek az egyik óka abban rejlik, hogy Sztálin élete, történelmi mér­tékkel mérve, nemrég, nem egészen négy évtizede sza­kadt meg, ez pedig azt jelen­ti, hogy sorsa szorosan kap­csolódik a ma élpk, vagy kö­zeli elődeik sorsához. (Folytatjuk) EHllitilfcB RlílKill 1 ■■■ ■■■■ !■■■■■ ip! ■■■ ■■■■■ ■■■■■■■I ■■ ■■■■■■■ lEiBiiiiimiaiiiiii

Next

/
Thumbnails
Contents