Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-13 / 37. szám
1988. február 13. oo Rendező, színész, fővilágosító Egyszemélyes színház Tbilisziben Ilja Csav csávád ze grúz .író és közéleti személyiség születésének 150 évfordulója alkalmából új színház nyílt. Az Egyszemélyes Színház egy felújított, XVII. századi palota udvarában van. A színház rendezője, színésze, fővilágosítója és színpadi munkása egysze- mélyben Kote Ma- haradze, a Grúz SZSZK népművésze, a K. Mardzsanasvili akadémiai színház vezető műségnek kell tekinteni. Ezt ávlati célt, valamint a vá- és az épületet fenntartó V igényeit, szükségleteit l szem előtt tartanunk, mi- arról döntünk, milyen új keiét érdemel majd a hely- llított kastélyszárny. Az F — amennyiben ez a mű- ékvédelem és a város szem- itjait nem sérti — támogat- i GMV megkeresését, hogy incét kulturált vendéglátás aira hasznosíthassa, hiszen sem illenék jobban a ne> penésszel borított tégla- igák alá, mint hasas borosdók! tervezés során a várkas- t természetesen semmip sem szabad könnyezeté- kiszaikitva kezelnünk. Nem ;tlem, hogy Nyírbátor ké- ő városrendezési tervének anulmánya is a minorita és iforimátus templom mellett uanmadiik. műemléki súly- ínak a várkastélyt tekinti, ási idegenforgalmi lehetősík rejlenek e három erede- g is szerves egységet képe- műemlék újbóli összekap- ásóban, s ne feledjük, az jenforgalom a jövő egyik „iparága”! Hogy csiak egy »tét említsünk: az egykori gtár akár mint szálloda, r mint művelődési központ kiállító terem a Nyírbátori tei Napokhoz csatlakozó éb rendezvények — példá- a nagyvázsonyihoz hasonló as játékok — központjává hattna. arra újulnak meg ország- -te 18—19. századi kasté- nk, s kapnak a ma embere mára is hasznos funkciót, középkori előzményeikről ően megőrződött emlék- ag hiányában oly keveset unlk. Ebben a helyzetben épülettípus e korai és rop- t értékes példányát nem aadna veszni hagynunk, iuk meg az őt megillető /et történeti-‘kultu ráliis éráink között ennek a ma > düledező magtárnak! ncsak a bőkezű mecénás horyiakat vagy a birtokköz- tjókat építő-szépítő János itert — önmagunkat is be- ljük vele. Szekér György— Tamási Judit Országos Műemléki Felügyelőség vésze, ismert sportkommentátor. A művész nem lett hűtlen anyaszínházához sem, hiszen az új színházban csak hetente kétszer van előadás. Itt fogják megrendezni a „Vendégségben Kiapadt kút lettünk. Cserepes már lelkünk. Fuldoklik, szomjas a föld. Feljössz-e sugárzó felhő, te ígéretet őrző-rejtő, hús áldással viselős? Árasztod-e ránk az esőt? A megyénkben élő szerzőnek a je” című kötetéből G. Nagy Ilián: Ez a hajnal is úgy bukkant rád mint bujdosóra ismered a félelem illemszabályait csak vársz mint verseidre a kor Kote Maharadze Ilja Csavcsa- vadze az Élet lapjai című darabjában. Kote Maharadzénál” estéket, ahol ismert színészekkel* zenészekkel, költőkkel, írókkal találkozhat a néző. Kegyelem tavaszát hozod égi madár. Tűnjön tova hát múltunk, ez a téli határ. Jöjj, rakj puha fészket tested melegéből, hol végre kikélh'et álmunk, a jövendő. napokban megjelent, „A dolgok belseés kerülöd a munkások tekintetét pedig nem te ígérted azt a jövőt fájdalom napja vasárnap mert ünneptelen a pihenés Cselényi István Gábor: ADVENT VASÁRNAP itől sikeres az elmegyógyász? és a kezelés lényegét — :en épp ettől vagyunk chiátenak, hogy hivatásos ten tudjunk kamimuniká.1érd.és, ki legyen elégedett uszichiáter munkájával? A 3g, a család, vagy éppen tteseiiník? Mert ezek a nponitok bizony épp a mi imánkban nagyon gyakran i esnek egybe. Hagyomá- san a beteg elégedettsége ze nem számit, hiszen ő lond”, a család, .hia van, íos még ma sem ritkáin a 3g távoltartásában érdékelt akkor minősít minket „si- esnefc”, ha időtlen időkig ntartjuk italán már régen i is beteg (kórházi, igen bséges kezelésre bizonyo- nem szoruló) rokonát. Fe- eseinlk természetesen épp- különbözőek, mint minden aer: a ifeJikészült, nyitott, lelátó irányítás a jövő ten- iciáit igyekszik miihama- b miegvalósf tarai, azért a ékony megelőzés és gyó- bás mellett foglal állást, dményes területi munka, lél mvidebb (mert miéreg- ga) kórházi banntüekvések. üőbbi munkaképesség, ha- ony és a betegeikhez közel ; gondozás (mert anélkül n hatékony, mint mindenki ja). A porosabb tudású, irmal’ista defenzív trányí- viszont , ,'tervszámokhan ” idoLkodik az összefüggések kül: létszám, ágykihlaszná- és az ilyen elavult, mér ■k óta reformra váró hibás tatók alapján mezőgazda- ;i üzem módjára kíván korlat üzemeltetni: minél kisebb alap területen, minél kevesebb (és műnél alacsonyabb szakképzettségű, azaz kevesebb fejenkénti bért igénylő) gondozószemélyzettel miinél több benntartott beteget a magáiénak mondani... és azt minősíti sikernek, ha ezek minél számszerűbben teljesülnek. Hogy eközben milyenné válik maga a pszichiátriai gyógyítás (amely orvos és beteg közötti személyes, elmélyült, időigényes, bizalmat és nyugalmas környezetet igénylő dolog), az ilyen szemléletben érdektelen — számok a fontosak. Természetes, hogy a meglévő kórházi ágyaikat ki kell használni. Van is rá feladat ebben a megyében éppen elegendő. Azonban minit minden feladathoz, a oékuk világos megjelölése után megfelelő eszközök és a feladatot megfelelő szinten elvégző embereik szükségesek, akiknek pedig ezután szabad mozgási teret, önállóságot és a szükséges feltételeket megteremteni volna épp az irányítás feladata. Kórházi ágyaik önmagukbáin nem gyógyítanák — megfelelő számú és képzettségű szakemberek távollétében telezsúfolva pedig ártanak és ■rettenetesen embertelenek. Ezért, ha egyetlen, vagy egykét tapasztalt, hozzáértő pszichiáter ilyen helyzetbe kerül, választania kell: betegei szempontját (a figyelmes, odaadó kezelést, az elfogadható környezetet stb.) helyezi-e előbbre és vállalja ezzel a mutató- számok aiacsonyabbsága miatti tisztességtelen, bár papíron jogos ' felelősségre vonást — vagy inkább a számoknak és a hivatali elvárásoknak szolgál, feladva orvosi meggyőződését, betegei megbecsülését és hátráltatva tényleges gyógyulásukat. Melyik hát a „sikeres” magatartás? A szubjektív és kritikus hangiból aligha kétséges a cikkíró saját meggyőződése. Ebiben a megyében minden feltétel adva volna ahhoz, hogy a jó évtizede néhányunk által elindított felzárkózás a pszichiátriai gyógyítás világszerte elfogadott szintjéhez megmaradjon, sőt folytatódjék: hogy elsősorban meggyógyuljanak, hazatérhessenek és munkaképessé váljanak a Nagylkállóban kezelt betegek. Mint az elmúlt évtizedben, hogy — legalábbis egyik osztályunkon — gyakorlatilag megszűnjék a végleg bennmaradás riasztó és embertelen perspektívája. Az ellátott, gondozott betegek száma még tovább növekedhet, ha annak előfeltételeit sikerülne megteremteni. Addig azonban a lelkiismeretes pszichiáter sikernek betegei gyógyulását, gyors hazatérését, egészséges lélekkel .és jó hangulatban megírt karácsonyi képeslapjait tekinti még akkor is, ha ezért (mivel osztályán sok év alatt leküzdötte a gyalázatos zsúfoltságot) a negyven éve kitalált ostoba tervszámokba verik az orrát. . Dr. Bánki M. Csaba kandidátus, osztályvezető főorvos Új állandó kiállítás A magyar vadászai története A mészkőbe ágyazott szarvasagancs egymillió éves, a mellette lévő, amely a Körös folyómedréből került elő, „csak” nyolcezer esztendős. A gímszarvas vi- lágrékorder trófea már nem korával, méreteivel kelt feltűnést. A 18. század folyamán kipusztult bölény is egyedülálló lehet a trófeák, fegyverek, vadászeszközök, preparált állatok között. Valamennyi dokumentum, tárgy a Mezőgazdasági Múzeum A magyar vadászat története című új, állandó kiállításán látható. Ugyanazokban a termekben, ahol 1904 óta rendszeresen rendeznek vadászati bemutatót. A legutóbbit 1979-ben állították össze. Ez a mostani, az ötödik kiállítás, amely újabb tíz-húsz évre (kisebb- nagyobb változtatásokkal) tájékoztatást ad a vadászat iránt érdeklődőknek. A Mezőgazdasági Múzeum gazdag gyűjteményét a Magyar Nemzeti Múzeum fegyver- gyűjteményének közép- és újkori letéti anyagával egészítették ki. Átfogó történeti áttekintést kapunk a Kárpát-medence vadászati hagyományairól. Attól a kortól, amikor a vadászat az itt élő ember számára életforma volt, amikor megélhetését, létfenntartását jelentette. Miközben régmúlt századok hagyományos vadászatait, királyi, főúri vadászatokat idéz fel a kiállítás. Berendeztek egy romantikus vadászszobát a századforduló korhű bútoraival, használati eszközeivel, fegyvereivel. A honfoglalás előtti időktől kisebb-nagyobb léptekkel, a huszadik század végéig, napjainkig jut el a kronológia. Dokumentumok, írásos feljegyzések, rajzok, metszetek, archív fotók és tárgyak segítenek a tájékozódásban. Korunk vadászatáról és vad- gazdálkodásáról is részletesen szól a kiállítás. A trófeabemutatón magyar világrekorder őz, szarvas, dámszarvas trófeák sorakoznak. Biotrop környezetben mutatja be a tárlat a hazai vadállományt, a lőhető nagyvadakat, az apróvadakat, a ragadozókat, a mezőgazdasági kártevőket?. Vizeinkben élő lőhető liba- és Özek télen kacsafajok gazdagítják a palettát. Vadászat a képzőművészetben lehetne a kiállítás hanmflidik fő részének a címe, ahol is régi és mai mesterek vadászati témájú festményei, szobrai szerepelnek, s hogy a legújabb művészeti média se hiányozzék, végtelenített videofilmen Rácz Gábornak, a televízió munkatársának Szarvasbőgés című filmje pereg. A filmet, amelynek különlegessége, hogy csak természetes állathangokból, a szarvasbőgésből áll a „szövege”, rövidesen bemutatja a televízió. Angol setter Trófeák
