Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-13 / 37. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1988. február 13. ^ a in mestcrszÉcs * Ep testben hol a lélek? Az ezer tó országának, közelebbről Kiajaami- nak az üzenetét hozta a napokban Nyíregyházára Teuvo Remu- nen mester szakács. ötcsillagos szállodában süti, főzi az ételeket, vendégei közt ál- lamfértfiaifctól a dúsgazdag turistáikig színes a paletta. Éppen ezért a fiatal mesterszakács a könyvekből tamilt gasztronómiai fogásokat a gyakorlati tapasztalatokkal gazdagíthatta. Nyíregyházi látogatása viszonzása egy delegáció finnországi tartózkodásának. Nyíregyháza és Kaijiaani ugyanis testvér- városi kapcsolatot áipol, így juthatott el távoli nyelvrokonaink földjére a megyei vendéglátó vállalat igazgatója, Gaál Ferenc és mesterszakácsa, Németh János ez év januárjában. A szó szoros értelmében kézről kézre adták őket a vendéglátók és bepillanthattak a finn konyája rejtelmeibe. Most néhány napon keresztül testvérvárosunk küldöttei mutatkoznak be a Korona szállóban. alap, mint mondjuk Magyarországon a sertés. A rénszarvastartás az egyik legfontosabb ága a mezőgazdaságunknak. Aztán ott van a finnek hagyományos fogása, a szalonnás szósz. Igen .sokféleképpen készítik, ízletes, tápláló. Az ételek megtervezésénél. elkészítésénél elsődleges szempont, hogy solkáig frissen eltartható legyen. A másik követelmény, hogy a nagyon hidegben nehéz fizikai munkát végzők, Ha f innek és magyarok találkoznak, előszeretettel emlegetik a közös tőről fakiadó, finn-ugor nyelvrókonsógot. De nekünk, késői utódoknak — akik már tolmács nélkül nem értenénk meg egymást — miért jó a kapcsolat ápolása? Teuvo Remimen azt mondta erre, a gasztronómia nemzetközi nyelvén gyorsabban megértik egymást két nép fiai. Még mindig élénken emlékeznek a nyíregyháziak Kajaani- ban tett látogatására, amikor a tüzes magyar ételeket ismertették meg a hideg, a hó birodalmának lakóival. A gulyás nevét eleinte törve, később annál pontosabban ejtették. Ünnepszámba ment a két nyíregyházi vendéglátós szakember finnországi tartózkodása. Mint udvariasan elmondta Teuvo Remu- nen, a?óta a hétköznapok sem telnek magyar specialitás nélkül. Nincs olyan nap, hogy ne szerepelne valamilyen magyaros fogás az ötcsillagos Kajanus szálloda kínálatában, örömmel tapasztalták, hogy más szállodák, éttermek is érdeklődtek a magyaros ételek iránt. Mi viszont annál inkább kíváncsiak voltunk a finn ételekre. A finn konyha címmel a Minerva Kiadó gondozásában jelent meg Bokor Judit könyvecskéje, amely már a háziasszonyoknak, főzni szerető férfiaknak konkrét ftanácsakat ad egy- egy menü elkészítéséhez. Valószínű, hogy legtöbben nem jutunk túl az egyszerű érdeklődésen, mert hogy is lehetne ugyanazt az ételt főzni a sarkkörön túli favágónak, vagy a fogyókúrázó magyar lánykának? — Természetesen egyetlen ország konyhája sem független az éghajlattól, a nép temperamentumától, az ott kialakult szokásoktól — magyarázza a finn mestersza- ikács. — Az ón hazámban például ezernyi formáját ismerik a hal'kiészítésnak. Nem erdei munkások, favágók tápláló ételt fogyasszanak. Nem elhanyagolható nálunk a sportolás, ami általában a téli »portóikat jelenti. Síelni nagyon szeretnek a finnek és az' órákon át a hóban, fagyban sportolók is vitamnindús, tartalmas fogásokat kívánnak. Érdekes étele a finneknek a sárgaborsóleves, amely hasonlít hazai társára. Azzal a különbséggel, hogy hússal dúsítják és szintén sokáig tárolható .anélkül, hogy élvezeti értékéből veszítene. A nemzeti specialitásokat nem mindig kedvelik meg más népek fiai. Ugyancsak elcsodálkoznánk, ha a finnek kedvenc hallevesét megkóstolnánk. Bár majdnem ugyanazokból a hozzávalókból főzilk, mint a magyaros halászlét. Igaz, a leves tüze, lelke, a paprika hiányzik belőle. Az említett Minerva- szalkóeskönyv azt' írja, hogy a (magyarok körében kedvelt a karéi pecsenye (karjalai sült, ahogy - Révay Valéria tolmácsolja a finn mester- szakács szavait). Ez leginkább a flekkenürnkhöz hasonlít. A szakács sok esetben jobban ismeri az egészséges táplálkozás tízparancsolatát, mint magúk az orvosok. Te- uwo Remimen azonban szakszerűen magyarázza: egy konyha vagy jó, vagy egészséges. Nos, a magyar konyháról felsőfokban beszél, a mi ízeink, ételeink több, mint jók. Csalk hát egyáltalán nem egészségesek. Ennek ellenére nagy érdeklődésnek lehetnek tanúi Kajaaniban a magyar napok óta. A helyi vendéglátó szakiskoláiból telefonáltak neki, hogy minél több ismeretre oktassa a leendő szakácsokat a magyar 'konyháról. Mire elég egy néhány napos nyíregyházi tartózkodás? Teuvo Remimen szerint ez sokkal több annál, ö például magyarul kezdte tanulni a legfontosabb gasztronómiai kifejezéseket, Németh János — viszonzásul — pediig a véletlen, hisz a közel 60 ezer tó majd mindegyike gazdag választékot nyújt halakból. A lazac például kedvelt csemege. De másik jellegzetes állatunk, a rénszarvas ugyanolyan közkeletű étal„A bálnákat kipusztítják, hogy a húsukból kutyatápszert daráljanak. Ez történik a filmművészettel Is, világszerte.” (Lányi András filmrendező) finn nyelvkönyvet forgatja. Bár korábban egyetlen szót sem tudtak a másik nyelven, közös nyelvük, a szakácsművészet mégis összehozta őket. .Barátokként váltak el Ka- joanihan és 'úgy találkoztak hamarosan Nyíregyházán. Teuvo Riemunen kisfiú korától nem tágít a konyhából. Először édesanyjának adogatta a keze alá a főzmva- lót, később átvette a „parancsnokságot” a konyhán. Amióta az eszére emlékszik, mindig szakács akart lenni. A feleségét is így ismerte meg, ő üzletvezető egy ven- déglátóipari vállalatnál. S mit tesz a sors, vagy netán a szülőktől örökölt gének ? Nyolcéves kisfiúk — magyarul Jánosnaík hívják — szintén szakácsnak készül. Teuvo Remunen szaktudását nemcsak Kajaaniban ismerik. Tagja egy kísérleti bizottságnak, amely a reggelük és a szószok választék- bővítésével, gazdagításával, korszerűsítésével foglalkozik. Két éve Hollandiáiban gyarapítha'tta gasztronómiai ismereteit. A nyíregyházi tartózkodás pedig a nyelvro- ikonság és a barátság mellett a szakács tudomány bői is ízelítőt adott a finn mesterszakácsnak. Otthon a feleségét annyiszor kritizálta, hogy az évekkel ezelőtt átadta a főzőkanalat és a konyhát a férjnek. Így aztán náluk a munka- megosztás úgy alakul, hogy a hagyományosan nőinek vélt sütés-.főzés a férj feladata. Irnádnak kirándulni. Nyáron egy hónap szabadságot vesznek ki és csónakjukon bebarangolják ,a Salma tó partjait. Úgy. élnek, mint a remeték, halásznak, vadásznak és a szabadban készítik ételeiket, hogy aztán ismét kiéhezzenek a városi összkomfortos életmódra. A gasztronómia nagykövete a lappföld és nyelvrokonaink üzenetét, testvérvárosunk üdvözletét hozta magáival Nyíregyházára. S tőlünk őszinte barátságot és a világhírű magyar konyha titkait vitte el északi hazájába. Tóth Kornélia —-^1 Pedagógus • barátom szólí! film tott meg a mi* nap, oJvais- tam-e a Népszabadságban megjelent kritikát A Kobra című filmről; s kérdezte, mi a véleményem az ott leírtaikról. Azok számára, akik nem találkoztak Gyertyán Ervin véleményével, egy rövid részletet idézek belőle: „... a mai helyzet, amely szakít a kultúrában is meglevő árujelleg hlipokrata tagadásával, melléktermékként e filmtípus előtt is szélesre nyitotta a kaput, s a legkülönbözőbb — hongkongi, japán, amerikai — bárgyúságok és nép- hülyítések „dömpingjét” hozta el a magyar mozikba.” (Az idézetben említett film- típus a hagyományos kriminek egy olyan, oldalági változata, amelyben a nyomozás folyamatából száműzték a logikai játékot, s helyette az üldöző és az üldözött látványos összecsapásai — fegyverrel vagy néha puszta kézzel — jelennek meg, azaz a korábbi képlet félelmetesen leegyszerűsített.) Az említett kérdésekre azt .feleltem, hogy a legteljesebb mértékben egyetértek a kritikus véleményével. Barátom indulatos válasza kérdésformát öltött: Akkor — mondd — miért veszünk meg ilyen filmeket? A választ természetesen le lehetne egyszerűsíteni arra, hogy •azér-t, mert ez a forgalmazó vállalat számára igen jó üzlet, de ezzel valójában csak kitérnék a teljes válasz kellemetlen oldalának említése elől. Az ügy tudniillik, sokkal bonyolultabb, mint első pillantásra hihetnénk. Az üzleti érdek mindenképp amellett szól, hogy A Kobrának (A Halálosztónak stb.) a mozikba kell kerülnie, s azt egyre inkább érzékeljük, hogy ez olyan szempont, amely lassan (helyenként szemérmesen, többnyire azonban a legszemér- metlenebb módon) minden ■másnak elébe kerül. Képviselőik hivatkozhatnak a vállalati terv teljesítésére, s akár arra is, hogy ha ők nem viszik közönség elé ezeket a filmeket, akkor a ma- igánvideoval üzletelők malmára hajtják a vizet, hiszen A Kobra is nagyon sok helyen látható volt itthon a hivatalos forgalmazás előtt. Egy másik, tetszetős érvet a forgalmazás képviselői számára a lélektan és a pedagógia részleges ás korlátozott érvényű kutatási eredményei engednek meg. Lehet ugyanis arra hivatkozni, hogy mindennapjaink egyre szaporodó, durva, agresszív mozzanatai a személyiségben meglévő ilyen hajlamot aktiválják, de A Kobra-féle művek megtekintése sorén a nézők érzelmileg-gondoLa- tiiag kiélik az ilyesfajta indíttatásokat, azaz ezek a filmek segítenek levezetni az egyénben a való világ eseményei nyomán keletkező feszültségeket. Az ellenérvet egyébként ugyanebből a kiindulópontból le lehet vezetni: valószínűsíthető, hogy az agresz- szív hajlamok felkeltésében és a durva-kegyetlen cselekedetek magatartásmintáinak megmutatásában nem annyira a napi események, hanem az efféle filmek játszanak niagyohb szerepet. S különösképp a tizenévesek körére érvényes ez a megállapítás. Tegyük hozzá: egyik érv se zárja ki a másikat, a kétfajta hatás nyilván egyszerre érvényesül, s jó lenne, ha az említett tudományok biztosabb támpontokat tudnának adni a válasz keresésében, főként arra vonatkozóan, hogy e filmek hatása rövid távon levezetődő vagy tartós módon jellemalakító. Van azonban A Kobratípusú filmeknek egy másfajta, vitathatatlan veszélye is: az iszonyúan leegyszerűsített emberiképlet. Sylvester Stallone tökéletes testi felépítésű fickó, de akár Ram- ibóként, Rockyként vagy Kobraként jelenik meg, csak az érzelmeit-induílatait látom, gondolkodó lény mivoltáról szinte semmi sem tanúskodik. Jön A Halálosztóként Schwarzenegger, a testépítés királya is. De Vajon imilkor lesz a léleképítöknek akár tizedannyi becsülete? Hová lett a görögség oly sóikéig tiszteletben tartott eszménye, a kaiokagaíhia? A jeLenlegi hazai helyzetiben azt látnám bizonyos eredményeket ígérő megoldásnak, ha más területek mintájára további decentra- lizálódás következne be a forgalmazásban. Lenne egy csatorna, amely foglalkozna mindazzal, ami hupikék, ami A Kobra és hasonlók, de — mint minden törfteg- szónaikoztató ágazat — tartsa el önmagát. Anni pedig valódi művészet, az egy másik csatornán 'kapja meg azt a tisztességes állami támogatást, amely nélkül a művészet egyetlen államban sem tudja eltartani önmagát, de létjogosultságának megkérdőjelezése legalapvetőbb társadalmi céljaink megkérdőjelezését jelenti. Mert a jelenlegi helyzet teljesen irreális versenyre kényszeríti mondjuk az Egy fiatal zeneszerző utazását A Kobrával, amelynek következményei is megérdemelnek egy őszinte elemzest. Hamar Péter A jövő héten vetítik Nyíregyházán A Nílus gyöngye című színes amerikai kalandfilmet, amelynek rendezője Lewis Teague. Képünkön a film két főszereplője — Michael Douglas és Kathleen Turner. Á magyar népi építészet Rohanó korunkban, a hihetetlenül nagyra nőtt lakáséhség nyomán városban-falun új házaik, lakások ezrei épülnek szerte az országban, amelynek eddig a nehezedő gazdasági körülmények sem .tudtak gátat szabná. Jól is van ez így, hiszen az új lakás korszerű, egészséges, kényelmes. Majdnem ennek arányában azonban fogynak a régi épületek, a legértékesebbek szabadtéri múzeumba kerülvén. Pedig népünk régi építészete is része történelmünknek, hagyománya- inkmak, érdemes az ápolásra, ha lehet a megőrzésre, de tudományos feldolgozásra mindenképpen. A magyar népi építészet kutatásának jelentős múltja van, eredményei nemzetköz' mércével is kiemelkedőek. Mégis szűkölködik összefoglaló művekben. Ezért hiányt- pótló dr. Barabás Jenő és dir. Gilyén Nándor most megjelent műve: A magyar népi I építészeit. A szerzők összegzik az eddigi ismereteket, nem lezárják, ezért alapul szolgálhat a további kutalá- sok számára. . A könyv öt nagyobb részből állt össze. Az első a népi építészet természeti és társadalmi-gazdasági meghatározóit tárgyalja. Mint- minden emberi alkotás, az építészet is bonyolult történeti folyamatban formálódott és öltött koronként és helyenként nagyon eltérő megjelenési formát. De a természeti feltételek is jelentősen befolyásolták a népi építészet alakulásait. Jó példa erre az éghajlat: Közép-Európában, közelebbről a Kárpát-medencében a téli hőmérséklet szükségessé teszi a fűthető lakóház építését, a vastag, jó hőszigetelésű falakat, födémeket, tetőket. Befolyásolta a népi építészetet a tájban fellelhető építőanyag is. Az ország nagy részén például kő nem fordul elő, de ahol volt, a köznép ott sem használta, mert nem ismerte megmunkálásának a módját. Fa és föld viszont mindenütt rendelkezésre állt, megmunkálásuk is könnyebben elsajátítható volt. Ilyen és hasonló tényezők miatt a népi építkezések alakulását csak egy-egy korszak teljes társadalmi-gazdasági, környezeti összefüggés-rendszerében érdemes vizsgálni. A második rész az épületek fajtáit ismerteti, részletesen szól a lakóépületek alakulásáról (egyhelytiséges. lakás, többhelyiséges épület), és a gazdasági épületekről (pásztorépítmények, istállók, egyéb állattartási épületek, csűrök, termény- és takarmánytárolók. termén yfeldolgozó és egyéb gazdasági épületek. borpincék), és az épületek elhelyezkedéséről. A harmadik fejezet taglalja az épületek műszaki megoldásait, a falazatot (földia- lak, favázas falak, boronafal, kőfal, téglafal), a tetőszerkezetet (bogárhátú tető, szelemenes tető, szarufás tető, székes tető), a födémet, a füstvezetést és az egyéb szerkezeteket (ajtók, ablakok, fa- lifüikék, padló, kerítések, kapuk, kutak). A negyedik rész az épületek formáival foglalkozik, elsősorban az utcaképpel, az épület tömegével, tetőformájával, homlokzatával, tornácával és a különféle díszítésékkel. Az utolsó rész a magyar népi építészetet korszakokra differenciálja, és a táji típusok kiformálódását ismerteti. Az albumszerű könyv szövegrésze mindenki számára — aki szereti a népi építészetet — izgalmas, érdekes, jól érthető olvasmányt nyújt. 314 rajz és fénykép magyarázza, illusztrálja a szöveget. A fényképeken ábrázolt épületek, épületrészek bepásztázzák az ország egész területét, ki-ki találhat benne számára ismerősét, kedves emlékeket ébresztgetőket. A könyv másik óriási érdeme a szépsége. Jó papíron készült igényes tördeléssel, nyomással (Kossuth Nyomda). Egykét helyen zavarbaejtő a számozott képek nem következetes elhelyezése, de gyorsan megszokható. Kritikaként talán az hozható fel, hogy a képek mérete általában túl kicsi, nyilván az volt a cél, hogy az óriás anyagból tűinél több bekerülhessen. Pedig a felvételek közül egyesek megérdemelték volna a nagyobb nagyítást, maga a könyv pedig legalább néhány színes felvételt is. Akiket érdekel az építészet, érdekel a történelmünk, és szereti a szép könyveket, ajánljuk, szerezze be könyvtárába — amíg kapható. (Műszaki Könyvkiadó) H. J. IaIkm vendege KM
