Kelet-Magyarország, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-13 / 37. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1988. február 13. Soltész Lászlótól, az OTP megyei osztályvezetőjétől • Széles körű társadalmi vita kíséri napjainkban: miért és miként nehezültek meg a lakáshoz jutás feltételei Magyar- országon. Bizonyára ön is olvasta Fóti Péter szociológus véleményét a HVG-ben, aki „Lakásosztályharc” című írásában a nemzeti sorskérdések rangjára sürgeti emelni a lakásügyet. Mi a véleménye erről? — Van-e ma esély lakásszerzésre? — Jó üzlet a házépítés? — Ki segít a fiatal házasoknak? — Adóelengedés lakástakarékosságnál? — A lakáskérdés mindig, de különösen az utóbbi években az egész társadalmat foglalkoztatta, a pályakezdőtől a miniszterig. Bár sok mindenben vitatkoznék az említett HVG-cikkel, abban teljes mértékben egyetértek Fóti Péterrel, hogy a lakásépítés piacorientáltsága, sajnos, nem oldja meg a fiatalok, az alacsony jövedelműek gondjait. Ennek megértéséhez azért egy kicsit nem árt visszapillantani és közelebbről is megnézni, milyen sok tényezőtől függ a lakáshoz jutás. Most jön az unos-untalan ismételt vélemény, miszerint hajlékot építeni, vásárolni sohasem volt filléres dolog? Ne haragudjon, de ezt jól tudjuk, s ha lehet, a visszapillantásban mellőzzük. — A félreértések elkerülése végett sen* kit sem akarok szívhez szóló „szöveggel" untatni. Azt azért feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a lakáshoz jutás rendkívül bonyolult, összetett kérdés, s ez minden időben formálódik, változik, feltételei is igazodnak az adott korszak gazdasági körülményeihez. Volt például az úgynevezett „munkáslakás-akció”, amelynek a maga idejében megvolt a nyomós oka. Vagy felidézhetjük a sokak által csak „szövetke- zeti”-ként említett lakásépítési akciót, ami akkoriban a lehető legkedvezőbb megoldásnak mutatkozott. Csakhogy időközben egész gazdaságunk nehezebb helyzetbe került, s ez észrevehetően lecsapódott a lakáshoz jutás terén is. A gondokat csak tetézi, hogy a különböző változások, a feltételrendszer módosulásai olyan jogszabályokban jelentek és jelennek meg, amelyekben nagyon nehezen tudnak eligazodni a lakásra váró családok. Nem ismerik a lehetőségeket, nem tudják, hogy merre is induljanak el. Ennek igazolására említeném; a tanácsokon és a takarékpénztáron kívül a lakásszövetkezetek, újabban a kereskedelmi bankok is egyre inkább érdeklődnek a telekkialakítás, a lakásépítés és -értékesítés iránt. Valójában ilyen akcióra minden gazdálkodó szervnek lehetősége van ma már hazánkban: hitelt vehet fel, építhet és értékesíthet. Szakszerűbben ez úgy hangzik: egyre jellemzőbb lesz a lakásfronton a piacra termelés és értékesítés. Máris a dolgok sűrűjében vagyunk: van példa megyénkben ez utóbbi kezdeményezésre? — Természetesen, hiszen a SZÁÉV és a KEMÉV már igen előre haladt abban, hogy értékesítésre építsen lakásokat. Nem titkolják, ezzel a piacra termelnek, s a minőségi lakásépítést kívánják bővíteni. • Erre .mondja egy mai fiatal: csak el ne repüljek az örömtől. Mint előbb már célzott rá, ez a „piacorientáltság” aligha segít a fiatalokon, akiknek a körében mégiscsak a legnagyobb gond a lakás. — Egy pillanatig sem állítottam, hogy ez az üdvözítő megoldás. Magam is igen fontosnak tartanám a piacra építés és értékesítés mellett az úgynevezett szociális bérlakások építését is olyan számban, anteny- nyire szükség van. Hiszen az alacsony jövedelműek, illetve a fiatalok esetében még mindig ez az egyetlen lakáshoz jutási lehetőség. Ezért is üdvözlöm a KISZ KB kezdeményezését, hogy országos vitát nyitott a lakásépítés feltételeiről, bár tisztában vagyok vele, hogy mindez a legszorosabban összefügg az ország anyagi helyzetével. Tény például, hogy a hatodik ötéves tervtől kezdődően az úgynevezett tanácsi bérlakások száma rohamosan csökken. Azt kellene elérni, hogy minden lakásra váró család anyagi helyzetéhez mérten találja meg a számára megfelelő lakást, megfelelő mi-, nőségben. Tehát akinek luxusigényei vannak és ehhez pénze is van, jusson ilyen szintű lakáshoz. Ám, aki megélhetési gondokkal küzd és rövidebb távon esélye sincs arra, hogy lakásépítéshez kezdjen, akkor itt is adódjék valamilyen szerényebb lehetőség. Gondolom, az lenne a legjobb, ha példával is illusztrálná, milyen lehetőségekre céloz ... — Ez többirányú. Kezdjük például a családi házzal. Itt első a telek megszerzése, vagy a tanácstól, vagy magánkézből. Persze ez sem olcsó mulatság. Annyi kedvező változás azért van, hogy 1987. január 1-jétől már a magánforgalomban vásárolt telekre is tudunk bankhitelt engedélyezni. Igaz, ennek a kamata nem kevés, de induláshoz mindenképpen kedvező. Aztán, ha épülni kezd a ház, az a fiatal házaspár, aki két Soltész László (53 éves) az OTP Sza- bolcs-Szatmár megyei Igazgatósága lakás- építési és értékesítési osztályának vezetője. Bennszülött nyíregyházi, pályája kezdetén a vasútnál forgalmi tisztként teljesített szolgálatot. Az Országos Takarék- pénztárhoz 1960. december végén került és végigjárta a ranglétra sok fokát, amíg másfél évtizeddel ezelőtt jelenlegi - beosztásába került. ^ _________________________________________/ gyermek születését vállalja, 380 ezer forint, 3 százalékos hitelt kaphat, amihez az állam 150 ezer forint szociálpolitikai kedvezményt ad. Így tehát összesen 530 ezer forint áll a rendelkezésére. Ezt az összeget saját megtakarítással kell kipótolnia. Akkor nagyon mélyen a pénztárcába kell nyúlni, hiszen — mint köztudott — ma már a lakások árai a csillagos eget ostromolják... Vagy nem? — Tény, hogy évről évre drágultak az építőanyagárak, a kivitelezői munka, legutóbb is mintegy 10 százalékos áremelés következett be — az általános forgalmi adón kívül. Ezen kár most itt meditálnunk: az anyag ára annyi, amennyi. Jó tudni viszont: amikor mi engedélyezzük a hitelt, akkor figyelembe vesszük az ÁFA-t. tehát az általános forgalmi adót, amit az építőanyag-kereskedelem rátesz az anyagokra. Ennek az összegét saját erővel nem kell lefedezni, s mint köztudott, a vásárláskor kapott, névre szóló számla és az adófelügyelőség közreműködésével mi az ÁFA-t visszafizetjük az építkezőnek. Újdonság, hogy éppen az áremelkedések miatt 10 százalékkal több előleget juttatunk az építkező „zsebébe”, mint korábban — hogy tudjon vásárolni. Visszatérve az árra: a saját erő dönti el, hogy egy család, egy házaspár milyen értékű lakást építhet. Ezért igen fontos: még tervezés előtt alaposan vessen számpt a család,, mennyi a teherbíróképessége, mivel teremtheti meg az építkezés biztonságát. Számtalan példa van ugyanis áz erőn felüli építkezésre, amelynek vége a félkész, a befejezetlen otthon. ÉS sajnos igen gyakori a teljes eladósodás, aminek egyenes következménye a család széthullása. Nem nehéz példát találni arra, hogy felépült a szép nagy ház, s a benne lakóknak megélhetésre már nem maradt pénzük ... Honnan remélhet hát a szerényebb lakás megszerzéséhez segítséget például egy fiatal? — A szülői háttér nagyon fontos ilyen körülmények között, bár azt is tudom, hogy a nehezülő életfeltételek mellett a szülők többsége nem tud sokat félretenni. Segítség lehet viszont a munkáltatói hitel, aztán a tanácsi támogatás és az ifjúsági betéttel rendelkezőknek — ha minimálisan négy évig tették félre így a pénzüket — a további 3 százalékos hitel. (Itt sem árt az óvatosság, hiszen ezek érezhetően növelik majd az építkezés után a havi anyagi terheket.) Korábban beszéltem a feltételekről: ezek a lakásvásárlásnál megegyeznek az építés feltételeivel. Sokszor hallani napjainkban a többlépcsős megoldásról. Mi is ez valójában? — Fiatal családalapítóknak a lakásgazdálkodás ezt a megoldást ajánlja. Itt arról van szó, hogy előbb garzonhoz jut a fiatal pár, majd a család növekedésével — feltételezve az anyagi megerősödést is — nagyobb lakás is elérhető. • Ha már itt tartunk: Ön reménytelennek tartja a fiatalok összefogását lakásépítkezésre? — Én még mindig nem tartanám reménytelennek a fiatalok összefogását, amire korábban Nyíregyházán és a megyében is volt példa. Tény, hogy a telek- és az anyagárak sok mindent meghatároznak, de ha a KISZ jó szervezőnek bizonyul, akkor remélhetőleg a tanács, a munkáltató és a hitelező bankok is minden segítséget meg- ádnának ahhoz, hogy másfél, kétszobás, a későbbiekben továbbfejleszthető lakást építhessenek kalákaszerűen a fiatalok. Igaz. régen volt, de a hatvanas években 120 ilyen lakás épült megyénkben a fiatalok kétkezi munkájával és nekem meggyőződésem, hogy a mai fiatalok sem ügyetlenebbek. • Optimizmusához táptalaj, hogy remélhetőleg a KISZ nemcsak vitát kezdeményez a lakásellátás javítására, hanem cselekszik is. Emellett is megkérdem: megyénkben mit tud kínálni 1988-ban az OTP? — Február második felében tudunk majd részletes információt adni a 4—5 éves ifjúsági betéttel rendelkezőknek, hogy például az Örökösföldön épülő 73 lakásra mikor jelentkezhetnek, s hogy mennyi leszannak az ára. Egyébként az ifjúsági betéttel rendelkező ügyfeleinket ezekben a napokban értesítjük, nyilatkozzanak: akarnak-e lakásépítésre elkülöníteni betétet, mert ez esetben az évi maximális 36 ezer forint betét után 20 százalékot, tehát 7 ezer 200 forint adóvisszatérítést kap az ilyen takarékoskodó. Tanácsi elosztásban az idén 368 új és várhatóan 140—150 használt OTP-lakást is értékesítünk Nyíregyházán, megyei szinten ez 600, illetve 800 lakás. Folyamatosan hirdetjük meg eladásra az úgynevezett licites, új társasházi lakásokat (közel ötven darabot), melyeknél, mint ismeretes, az előre befizetendő készpénz összege dönti el a lakáshoz jutást. Itt engedjen meg egy közbevetést: az OTP új lakásainak árai — bár érzékeny terhet jelentenek — még mindig jóval alatta lesznek a szabadpiaci áraknak. • Mit tudnak ajánlani azoknak, akik építkezni szeretnének? Lesz-e elegendő házhely? — Nyíregyházán, az Orosi út mellett telekkialakítással is foglalkozunk, ezek értékesítésére a negyedik negyedévben kerül sor. Akik nagyobb összegű megtakarítással vagy mobilizálható lakással rendelkeznek, nekik lakásokat tudunk majd ajánlani a Vasgyár utcán, a Korányi Frigyes úton. Ezekre az OTP beruházási és műszaki osztálya előjegyzéseket fogad el. Továbbra is foglalkozunk használt lakások vételével, eladásával. Ezeket igyekszünk a reális napi forgalmi áron a kereslet-kínálat függvényében felvásárolni, szociálpolitikai kedvezményekkel értékesíteni. Néhány új dolgot is szeretnék az érdeklődők figyelmébe ajánlani. Január elsejétől új lehetőség, hogy állami tulájdönú épületeken, vagy társasházakon történő, önálló lakást eredményező emeletráépítéseknél, tetőtér-beépítéseknél az építtetőnek a költség 70 százalékát kedvezményes, tehát 3 százalékos hitellel megelőlegezzük. A hitel korábban az egy-két gyermeket vállaló házaspárnál maximum 220 ezer forint volt, ez most akár 380 ezer forint is lehet. Nem beszélve az ehhez csatlakozó munkáltatói támogatásról és más segítségről, különkölcsönről. Aztán itt van a „Lakásnyeremény-betét” — amely szintén lehetőség. Az első sorsolásnál egy Csen- ger környékén váltott betétkönyvvel budapesti lakást nyertek. Az OTP — mint eddig — a jövőben is állandóan keresi a lakásépítők támogatásának új módjait, jelentős részben azért is, hogy valamennyit enyhíteni tudjunk ezen az égető társadalmi gondon Végül egy személyes kérdés: ha ön lakás nélkül volna most, milyen megoldást választana? — Tekintettel arra, hogy én' már 53 éves vagyok, semmilyen körülmények között nem kezdenék önálló építkezésbe, legfeljebb akkor, ha a két felnőttkorú fiam felkínálná az erejét a kalákaszerű munkához. A vásárláshoz folyamodnék, de mint mondtam, előbb meghánynánk-vetnénk, mennyi pénzünk van, mire számíthatunk, s arra nagyon vigyáznék, hogy ne hajtsam bele a családomat egy kilátástalan adóssághalmazba. ^ Köszönöm a válaszait. Angyal Sándor sincs minden rendben a közbiztonsággal. Egyetértek Önnel, kedves Sz. J. abban, bogy felháborítónak tartotta a szilveszter éjszakai randalírozást, szívesen látta volna bilincsben azokat a kezeket, amelyek darabokra törték a mázsás beton virágvályúkat, és olvasná az azokra kiszabott kemény büntetést, akik elveszik a kedvét egy esti sétától, attól, hogy családostól beüljön egy szórakozóhelyre, s közben arra figyeljen, mikor köt bele valaki. Abban viszont már nincs teljes nézet- azonosság közöttünk, hogy a közbiztonság romlásáért egyedül a rendőrséget okolja. Nem akarok fogadatlan prókátor lenni, nincs is erre szüksége a rendőrségnek, ám sok olyan információ jutott tudomásomra az elmúlt években, amit a rendőrség nem hozott nyilvánosságra, s mi sem foglalkoztunk vele az újságban. Ilyenek például a rendőrök elleni vizsgálatok, eljárások, amelyek többségéről a végén kiderül, hogy alaptalan volt, de mert egy-egy gyanúsított vagy vádlott feljelentette őket, hónapokig tartott, míg tisztázták magukat. Sok vicc forog a köztudatban a rendőrről, aki — állítólag — a legtöbbször arra néz, ahol a legnagyobb béke honol. Ha van túlzás a viccben, sok igazságot is takar, hiszen egy járőr már jószerint oda sem mer menni egy garázdálkodó társasághoz, arról nem beszélve, milyen igazoló jelentéseket kell készítenie, ha netán gumibotot vagy sprét használ. És sajnos a jogszabályaink még jobban nehezítik dolgukat. Ha ön visszaemlékszik még az Ország- gyűlés őszi ülésszakára, amikor módosították- a Büntető Eljárást és a Büntető Törvénykönyvet. akkor minden bizonnyal tudja: korábban a rendőrség is letartóztathatott valakit, most pedig már csak az ügyész hozhat ilyen határozatot, önmagában ez még nem jelentené a rendőrség munkájának nehezítését, hiszen az őrizetbevétel ezután is egyik eszközük maradt, ám az már árt a közbiztonságnak, hogy csökkentették az okokat, amiért valakit letartóztathatnak. Eddig, ha valaki megszegte a lakóhelyelhagyási tilalmat, letartóztathatták, az új szabályozás már nem ad erre lehetőséget, pedig nyilvánvalóan nem a rendes emberekre hoztak ilyen határozatot. Korábban, ha nem tudták megállapítani valakinek a személyazonosságát, arra is letartóztatás várt, de a legkirívóbb része a változtatásnak, hogy a köznyugalom zavarása címén sem lehet már letartóztatni senkit. Az igazság kedvéért azt sem hallgatom el, hogy született a Btk-ban új bűncselekmény is, a tartozás fedezetének elvonása, amelyet az követ el, „aki a gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyont csalárdul elvon és ezzel a tartozás kiegyenlítését meghiúsítja”. Ez egy nagyon fontos döntés volt, hiszen itt is előfordult már a megyében, hogy egy szerződéses boltos sok százezres adósságot „hozott össze”, aztán minden vagyonát a feleségnek játszotta át, majd elvált, s nem tudták rajta behajtani a tartozást — de ettől nem lesz jobb a közbiztonság. Nem lesz jobb, az olyan ítéletektől sem, mint amilyenről nemrég a rádióban hallottunk. Kilenc hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték azt a 24 éves pécsi lakost, aki egy 6,35-ös browninggal ittasan tíeült egy taxiba, aztán azt a taxisofőrre fogta, akinek sikerült értesítenie társait és a rendőrséget. A fiatalember lakásával kapcsolatos gondjai miatt felzaklatottságával és ittasságával magyarázta a különös történetet. Nyilván így kapott kilenc hónapot, amit le sem kell ülni és nyilván így kaphat vérszemet az, aki pénzt akar szerezni, mert egy ilyen ítéletnek aligha van visszatartó hatása. Amikor változtatnak — többnyire enyhítenek — a Büntető Eljáráson, vagy a Büntető Törvénykönyven, többnyire olyan indokkal teszik, hogy a törvénynek védeni kell az állampolgárok jogait, hogy a törvényesség is az emberi jogok szolgálatába álljon. Ez nagyon jó dolog, ám nem biztos, hogy az szolgálja jobban az emberi jogokat, ha a bűnözőknek, a bűncselekményt elkövetőknek több jogot adunk. Mert éppen ennyivel csorbul a tisztességesek joga. Balogh József KM
