Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-14 / 11. szám

2 1988. január 14, Az érintettek javaslatait várják Piac a város szélén A piacok a történelem fo­lyamán mindig a települések központjában, a legforgalma­sabb helyeken voltak. Ez érthető is, hiszen a kereske­dők akkor tudják legjobban eladni portékájukat, ha azon a területen minél többen megfordulnak, s természetes, hogy a vásárlóknak is a köz­ponti helyek a kedvezőek. Ezért okozott és okoz még ma is nagy vihart annak a kérdésnek az eldöntése, hogy hol lesz Nyíregyháza piaca az elkövetkező években. Érvek és ellenvélemények ütköz­nek össze, a saját szemszögé­ből nézve mindenkinek iga­za van, legyen a kereskedő, vásárló, vagy éppen a tanács munkatársa. Szűk a város Évtizedeken keresztül a Búza téren volt a piac: a Rá­kóczi utca egyik oldalán zöldség-gyümölcs, a másik oldalán pedig az iparcikkpi­ac. A Piaccsarnok felépítés® után a térről kiszorultak az iparcikk-kereskedők, akik­nek elhelyezését hosszú táv­ra akarták megoldani, s így kerültek a Hatzel térre. Ott együtt voltak a használtcikk árusokkal, s a tapasztalatok szerint a két piac jól kiegé­szítette egymást, amit a vá­sárlók létszáma is mutatott. (Bár jelenleg a környék csa­tornázása miatt a sátoros ke­reskedők a Garibaldi és a Korányi utca találkozásánál lévő területen árulnak.) Az utóbbi években megnőtt a magán- és a vásározó ke­reskedők száma, s nagymér­tékben emelkedett a hasz­nált cikkeket árusító alkalmi eladók létszáma is. Minden­nek az lett a következménye, hogy a Hatzel teret és kör­nyékét már kinőtte a piac, s felmerült egy nagyobb s min­den szempontból megfelelő terület igénye. A városi ta­nács illetékesei több javasla­tot megvizsgáltak,- mérlegel­ték a lehetőségeket: például szóba került az Almatároló­val szemben vagy a salak- motorpálya közelében lévő terület, a bujtosi sportpálya, az Örökösföld térsége^ de vé­gül az ötleteket elvetették, mert ezek a városrészek nem alkalmasak piaci célokra. Szűk a terület, s a közleke­désbiztonság sem megfelelő. Olyan nagy területben kell gondolkodni, mely végérvé­nyesen megoldaná valameny- nyi piac elhelyezési gondjait, s itt szó van a már említett iparcikk- és használtcikk pi­acról, az autópiacról és a nagybani piacról, hiszen e két utóbbinak is szűk már a terület. A legelfogadhatóbb területnek végül a Tokaji út melletti Vásártér mutatko­zott. Mellette szólt az, hogy a hely nagy, sőt még bővíthe­tő is, s ott már vannak pia­cot kiszolgáló építmények is. Buszjárat piaci napokon A közvélemény szerint a Vásártér messze van a város központjától, ezért kevesen járnak majd oda. A piacokat legtöbbször idősek és vidéki­ek látogatják, ők pedig meg­riadnak a további utazástól, a csomagok cipelésétől. A városvédők azt hangoztatják, hogy a piac hangulatot ad a városnak. Ismerősök találko­zásainak színtere, akik ott folytatnak társaséletet. A pi­ac kihelyezésével a város és lakói lesznek szegényebbek. A város történetében sokszor változtak a piacok helyei, de mindig a központban volt valamennyi, s nem külterü­leten. Tartottak piacot vala­mikor régen a mai Kossuth téren, a Szabadság téren, a színházunk előtti rész pedig szénapiacok színtere volt. Mindezeket az érveket el­fogadja a városi tanács, de a belvárosban akkor is szűkö­sek a lehetőségek. A Vásár­téren elhelyezett piac meg­közelítésével nem lennének problémák, hiszen a közle­kedést könnyíti a nemrég fel­állított fénysorompó, s a tö­megközlekedés is megoldott lenne. A Volán Vállalat ígé­ri, hogy a piaci napokon rendszeres városi buszjárato­kat indít, melyek az előbb említett sorompóig közleked­nének. A tervek szerint a Vásár­teret szakaszosan fejlesztik tnajd, folyamatosan kiépül a villany- és vízhálózat, a szi­lárd burkolat, s rendezett, szabályos piac alakul ki a város szélén. Mivel az elképzelések el­lenérzést váltottak ki a la­kosságból, a városi tanács termelésellátási osztálya nem tekinti egyetlen megoldási lehetőségnek a Vásárteret, ötleteket, javaslatokat vár­nak a piac helyére a város lakóitól, akik másként lát­ják és értékelik a gondokat, problémákat. M. Magyar László Színes tévé, mosógép, gázkonvektor Lesz-e elég ’88-ban? Annak, aki a múlt eszten­dő vége felé vásárolt a Vas- vili Kereskedelmi Vállalat szabolcsi üzleteiben, nem meglepetés, ha azt mondjuk: forgalmi rekordok születtek 1987-ben a vállalat üzletei­ben. Láthatta ugyanis min­denki — sokan bosszankod­tak is emiatt —, hogy kiürül­tek a polcok, elfogytak a tar­tós fogyasztási cikkek, a fel- vásárlási láz alaposan meg­csappan tóttá a készleteket. Nem véletlen hát, hogy ta­valy az előző évhez képest több, mint 100 millióval na­gyobb árbevétele volt a Vas- villnak megyénkben, s a má­sodik fél évben több, mint ötven százalékkal adtak ei több árut, mint egy évvel korábban. Feltöltik a raktárakat a Vasvillnál PCMAKÖ- LYÖK. A jász­berényi Lehel Hűtőgépgyár állatkertjében pumakölyök született. A szépen fejlődő „kismacska” várhatóan a helybeli gyer­mekek kedven­ce lesz. (MTI fotó) Halliatik egy hirdetést a rádióban. Afféle reggeli rádiózás ez, az ember félig figyel, félig nem. És csak az ragad meg, ami valami miatt tetszik. Bennem most az, hogy ja­nuár első napjaiban a BÁV (Bizományi Áruház Válla­lat) egy akciót hirdetett. Felvásárol használt gyer­mekruhákat. Teszi mindezt az új árak szerint kalkulált használtcikk árakon. Nyil­vánvalóan ugyanígy adja tovább. Már nincs kisgyermekem,' de volt. Nagyon pontosan tudom tehát, hogy egy-egy rékli. pólyahuzat, tipegő, kocsikabát egész egyszerű­en elhasználhatatlan. Az egygyerekes családok ezt tudják, de egy mellényke, elegáns kis orkán két-há- rom gyerekbe se kopik be­le. Nem nosztalgia, de menthetetlenül eszembe jut, hogy amikor a gyerekek nö­vekedése kiszorított min­dent a szekrények polcai­ról, akkor kivártam egy csendes estét, és gondosan összehajtogatva a kukába raktam mindazt, ami feles­legessé lett. Ott aztán vala­ki vagy megtalálta, vagy nem. Én akkor még olcsón,, de mindenképpen olcsób­ban megvettem egy új or­kánt, új kiskabátot, meg akármit. Az eldobott is majdnem új volt, de a gye;_ rekeknek hiába mondtuk volna, hogy ne nőjenek. Tetszik a hirdetés, még inkább az akció. Társadal­mi méretekben ugyanis óri­ási haszna lenne annak, ha összeszámolnánk, hogy mi mindent dobtunk ki eddig. Hallottam már olyan véle­ményt, hogy a következő években kevesebb lesz a gyerek. Végiggondoltam, hogy a most kevesebb gye­rek húsz év múlva keve­sebb anya. Kisebb lesz a nemzet, amelynek mégis az lesz a dolga, hogy nyugdí­jasként engem is eltartson valahogy. Lehet hogy az árak nem kedveznek a gyermekáldásnak, de en­gedje meg nekem minden olvasó, hogy ezzel kapcso­latban ne csak a hagyomá­nyos, hanem a szimpatiku­sán új akciókban is hinni tudjak. Bartha Gábor Olvasónk írja: Sorcsere ., Tiszte lt szer'ke sztő sé g: mint lelkes olvasó sokat bosszanko­dom, amikor a lapot olvasva ele­mi hiányosságokat fedezek fel. A január 9-én megjelent pél­dány is furcsa érzést keltett ben­nem — a ,,Szerintem” címmel megjelent írásban annyi hiba van, hogy már értelmetlen az egész, összekeverték a sorokat. . . így az egész értékét veszíti. Ké­rem, máskor figyelmesebb le­gyen a szerkesztő, a szedő, a ki­adó. Tisztelettel lelkes olvasójuk: dr. Szabó József ny. állatorvos Búj Sajnos, ugyanígy éreztem, ami­kor elolvastam írásomat az em­lített lapszámban — sőt, talán még mérgesebb lettem, hiszen az én munkám „veszítette el érté­két”. Sajnálatos dolog ez a több­szörös sorcsere a cikkben, ám se a szerkesztő, se a kiadó nem tehet róla — ez kifejezetten nyomdai baklövés. Ez persze az Olvasót nem érdekli, így hát la­punk nevében kérek elnézést. Abban a reményben, (ennyi tré­fa engedtessék meg—), hogy ha máskor is lesz ilyen, hasonló leveleket kapunk. Ugyanis ez annyiban jó: tudom, hogy tüze­tesen elolvasták írásomat. . . Tarnavölgyi György A tárgyalóteremből Feljelentés — ok nélkül Ha feljelentünk valakit a rendőrségen, nem ár.t előtte meggyőződnünk arról, hogy fel­jelentésünk megalapozott, reálás. Alaposan megjárta ugyanis a nyíregyházi M. Mihály, amikor az egyik haragosát alaptalanul megvádolta a hatóság előtt. Ha­ragos viszonyuk abból eredt, hogy M. gyakran iurikázta ha­za kocsiján az illető feleségét. A férj persze félté ken ykedett az asszonyra és többször előfor­dult, hogy zaklatta M. Mihályt a ..fuvarok" miatt. Történt, hogy egy szeptember délután M. Mihály Sóstóra ment kocsival, s a Krúdy Szálló előtt észrevette, hogy egy ott parkoló autóban ül haragosa. A férfi is észrevette őt. sértő dolgokat kia­bált felé, és egy darabig követ­te is a kocsival. Amikor M. Mi­hály visszafelé tartott a város­ba, megáilillt a felüljárónál a rendőrségi gyakorlóőrs előtt. Közben haragosa az egyik üdü­lőben nagy patáidat csapott, el- monta mindennek M. Mihályt és a feleségét, s az ottlévők előtt persze nem fékezte indulatát. Mindezt végighallgatta M. együk ismerőse, s hazafelé tart­va figyelmeztette cimboráját, vigyázzon, mert haragosa kiint cirkuszol a Sóstón, az is lehet, hogy be van rúgva. M. Mihály ennek alapján bement a gya­korlóőrsre és feljelentést tett. Azt mondta: menjenek gyorsan a sóstód üdülőbe, mert ott ta­lálnak egy férfit, aki valószínű­leg ittasan vezeti a személygép­kocsiját. A gyakOíTlóőrsről rá­dión jelezték a nyíregyházi ka­pitányságra az esetet, majd több rendőr is kivonult az üdü­lőbe — fölöslegesen, mert a dü­höngő férfi addigra lehiggadt, s szó sem volt róla, hogy italt fo­gyasztott volna. A feljelentéssel M. Mihály ma­gát sodorta bajba. Gondatlanság­ból elkövetett hamis vád vétsége miatt bíróság elé került, s idő­közben fény dérült egy általa el­követett deviza-bűncselekményre is. A bíróság 10 800 forint pénz- büntetésre ítélte, s az ítéletet a másodfok is helybenhagyta. B. A. A rendkívüli' forgalom után az átárazás, a leltár adott pluszmunkát a kereskedők­nek, ám ma már ezeken is túl vannak, újra fogadja a vásárlókat a nyíregyházi raktáráruház a MÁV^állo­más mellett, a vasszaküzlet a Széchenyi utca végén, illetve a közös üzemeltetésű depó­áruház Mátészalkán. — A nagykereskedelmi for­galomban — mondja Racs- kó Sándor, a szabolcsi kiren­deltség igazgatója — nem volt egy perc fennakadás sem, mivel nem zártunk be, folyamatosan leltároztunk, menet közben. Most már az árukészlet feltűnése a nagy feladatunk mindenütt. — A kiürült üzletek miatt sokan nem vehették meg azt, amit szerettek volna: hűtőgé­pet, színes tévét, mosógépet... Nyilván, ha szükség van rá, most fogják keresni. Mit re­mélhetnek? — Hadd kezdjem a mosó­gépeikkel. Ahogyan mondják: van egy jó és egy rossz hí­rem ... A Hajdúsági Ipar- műveikkel közvetlenül tár­gyaltunk, s most, január kö­zepén már megérkezik az első szállítmány automata és hagyományos mosógépekből, centrifugákból. A rossz hír: a gyár idén sajnos, mintegy húsz százalékkal kevesebb automata mosógépet ígér. Ezt importtal kívánjuk pó­tolni: szovjet és jugoszláv félautomata és automata gé­peket kapunk. — Bár a hűtőszekrények és -ládák idénye nem a mostani, lesz-e elegendő ezekből a nyár előtt? — Egy érdekesség: a jugo­szláv partner tavaly nem szállította ide az összes előre lekötött fagyasztóját, most a napokban jön szállítmány ezt pótolandó. De természetesen az idei évre is kötöttünk szerződést. Ami a hazai hű­tőszekrényeket, fagyasztókat illeti: most beszéltem telefo­non a Lehel gyárral, beindult a 160 literes két- és három­csillagos hűtők gyártása, és készülnek a 125 literes fa­gyasztók is — hamarosan üz­leteinkbe kerülnek. — A hideg- mellett a „me- legcslnálók” Is fontos termé­kek az SnSk üzleteiben: a gáz- konvektorok, a hőtárolós kály­hák. Lesz elég ezekből Idén? — Hőtárolós kályhát któ­és középméretben napokon belül kapni lehet üzleteink­ben. Sajnos, nem túl rózsá­sak a kilátások a gázkonvek­torok ügyében. A FÉG pvég nem lindult be, s nem is ígér sok jót: valószínűleg jóval kevesebb ‘konvektort ka­punk, mint amennyit el tud­nánk adni, körülbelül az igé­nyek felét tudjuk majd ki­elégíteni. Elsősorban az a gond, hogy a megye több te­lepülésén most kötik be a gázt, így nagy a kereslet. — Savanyú szójáték ugyan, de a meglehetősen fekete kép után nézzük a színes tévéket... — Ebben nem lesz gond! A Videoton és az Orion tó szál­lít januárban, folyamatosan, hetente érkezik színes tévé. A Videoton a hónap végére ígért az olcsóbb készülékek­ből. Nem ilyen jó a helyzet a fekete-fehér tévéknél. Ezek iránt is van kereslet, de már csak az Orion gyártja. így importra szorulunk — román tévéket fogunk kapni és áru­sítani. — Az importról sok szót ej­tett — van-e közvetlen kapcso­latunk a külfölddel? — Kitűnő a kapcsolatunk a határ menti forgalomban a szovjet féllLed. Megállapod­tunk például nemrég, hogy mosógépeket és hűtőszekré­nyeket szállítanák nekünk, és arra tó mód nyílik, hogy áruházi napokat rendezzünk kölcsönösen. Ez azt jelenti: így is bővül az áruválaszté­kunk, mivel a vendégek bő­séges árukészlettel érkeznek. (X) HtRflnH X ; j SZABOLCSI TÉLI TARLAT A Népszava december 7-i számában kritika jelent meg a szabolcsi téli tárlatról. Pal­lóéi Ferenc írásának első ré­szében azt vizsgálja, hogyan teljesítették vállalt kötele­zettségeiket a hármas szerző­désben részt vevő alkotók és intézmények. A kiállítás azt mutatja, „hogy a rendező szervek tartják a játékszabá­lyokat: reprezentatív terem, gondos válogatás, szakszerű rendezés, s nem csekély al­kotói díjak, illetve állami vá­sárlások jelzik ezt. Az alko­tók közül sokan úgy gondol­ták, hogy nem tartoznak el­számolással a befogadó kö­zönségnek, így nem küldték el műveiket. A megyében élő tizenhét hivatásos képzőmű­vész közül csak tizenegyen állítottak ki. Elküldte viszont műveit három, egykor itt élt, azóta elszármazott alkotó. Igaz, közülük egy, amikor megtudta, hogy nem kapott díjat, sértetten visszavette alkotásait. Nem teljesült a rendezőknek az az óhaja sem, hogy ebben az évben a téli tárlat a százötven éves váro­si rangra emlékezzen. Egyet­len festő jelent meg a várost ábrázoló akvairellékkel.” A kritikus véleménye szerint ,a tárlat jellemző színe a »szürke«: sem kiugróan jó, sem kiugróan színvonal tálán művet nem találunk. Feltű­nő, hogy a képzőművészet el­múlt évtizedei mintha nem is éreztetnék hatásukat ezen a tájon . ..” A VILÁG ELSŐ CIGÁNYTEMPLOMA Hodászi cigányok életét mutatja he a Cigány Újság december 15-i száma. Sóján Miklós főtisztelendő, aki fél évszázadon át élt a cigányok között mondja: „1941-ben ke­rültem Hodászra, mint gö- rögkatolikus lelkész. Sok ci­gány élt ott. Nagy érdeklő­déssel mentem közéjük. Majd mindennap találkoztam az árokpartkatedrám mögé ku­porodó, választott népemmel. Néhány év múlva megvet­tünk a telep mezsgyéjén egy házas telket. A vályogiépüle- tet kópoLnává alakítottuk. Így jött létre a világ első cigány­temploma. Ahogyan a kápol­na kiemelkedett a hodászi putrik tömegéből, úgy emel­kedett ki a cigányok vasár­napja az örök hétköznapok sorából... A kápolna egy­ben kuLtúrház tó volt. Belső failait szentképek helyett el­foglalták az ábécés iskola­táblák ... Néhány év lefor­gása alatt megszületett a könyvtár is . .. Nagy lépés és világelsőség volt, amikor be­vontuk a cigány nyelvet az istentiszteletbe. Bibliai rész­leteket, liturgikus és népéne­keket fordítottunk le ... Sok­szor és szívesen jött az új püspökatya a hodászi cigá­nyok kápolnájába. Vendége­ket tó hozott Rómából, Ox- fordból, Párizsból, Berlinből. A pápák áldásaikat küldték ránk, a BBC filmet készített. Az állami szervek, az Egy­házügyi Hivatal tó elismerte munkáinkat.”

Next

/
Thumbnails
Contents