Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-09 / 7. szám
KH HÉTVÉGI MELLÉKLET 1988. január 9. ^ LÁTOGATÓBAN Salamon Sóba Lászlí readezőaél sziaJkia már több 'hónapot is A nemzeti közmegegyezés történelmi korszakában immár abban a kérdésben is egyezségre jutottunk, hogy milyen alkotót, írót, költőt nevezhetünk korszerűnek. Legegyszerűbben azt mondhatjuk, hogy korszerű Homérosztól és Dantétól számítva minden olyan alkotó, aki úgy mutatja be saját korát, hogy abban a jövő képe is felvillan, úgy rajzolja meg kortársait, hogy azok portréiban az örök ember arcvonásai felsejlenek. A korszerű írók magukról beszélnek, de hozzánk szólnak. Az a költő tehát, aki a kor emberéről a lényeget mondja, s gondolatai nemcsak valódiak, de igazak is, méltán számíthat az utódok megbecsülésére. így vagyunk a tiszaberceli születésű bölcsész-költővel, Bessenyei Györggyel is. Nemcsak a felvilágosodás eszmekörében fogant gondolatai, de emberi magatartása és művészi recepciója is korszerűnek tekinthető. A 18. századi Nyugat-Európa szellemi „piacáról” ugyanis, — mint mai korunkban egy eszményi külkereskedő — a legjobb „árukat”, a minőségi termékeket szerezte be, hozta haza, palánta a magyar irodalom humuszába. A nagy külföldi választékból felismerte az igazán korszerűt, amire az európai színvonalra felzárkózni akaró magyarságnak szüksége volt: gondolatokat, műfajokat és szervezeti kereteket. Az általa adaptált gondolatok — mint az „értelemnek keresése”, a „közjó” és a „közboldogság” ügye, a fanatizmus elutasítása, a tolerancia befogadása, az anyanyelv művelésének fontossága, és így tovább; az általa átplántált műfajok, mint a tragédia, vígjáték, esszé, útirajz, filozófiai értekezés és állambölcseleti regény, hogy csak a legfontosabbakat említsük; a nálunk is jónak ítélt, a közművelődéshez szükséges szervezeti kereteket, — mint pl. a Société patriotique (= Hazafiúi Társaság), vagy a tudós magyar társaság (= akadémia) — úgy akarta itthon megteremteni, hogy azok a tudományosság és a magyarság érdekeinek egyaránt megfeleljenek. Hogy ezeknek az intézményes művelődésközpontoknak a magyarrá tételét mennyire fontosnak ■tartotta, annak bizonyítéka, hogy nemcsak a közismert Jámbor szándékban tervezte meg magyar módra az akadémiát, de élete végén ismét önálló értekezést szentel e kérdésnek. Ha hozzátesszük, hogy az írástudók feladatát így fogalmazza meg: „Cifra, üres hangon ne verselj, ne beszélj, Az Embert fedezd fel, s erkölcséről ítélj”, és hogy az ország tisztség- viselőtől nemcsak tudást és rátermettséget, de erkölcsi erőt is követelt, s keményen elítélte a társadalom nyakán élő „sunda ebeket”, akik visszaélnek hatalmukkal; hogy többször is figyelmeztetett arra, jobban oda kell figyelni azokra a nemzetekre, akik már gazdaságban és gondolkodásban előttünk járnak, s az európai-magyarság elve alapján arra biztatott, hogy nem elég a „békességet szeretni, az igazságot követni”, de „dolgainkban szorgalmatoskodni” is kell — akkor nem lehet többé kétségünk Bessenyei életművének és emíberi magatartásának korszerűségét illetően. Népszerűsége pedig a korszerűsége felismeréséből fakad. Az a tény, hogy az utóbbi időben megszaporodtak a Bessenyei-kiadványok, s egyre több a vele foglalkozó írás, a róla szóló ismertetés, mind Bessenyei megítélésében történt változásnak kö szönhető. Oldódik a „szobor- szerűsége”, terjed tehát a népszerűsége. Gondoljuk meg, csak ebben az évtizedben hány új Bessenyei-kötec került az olvasók kézéibe! Megjelent a Kritikai Kiadás sorozatban Bíró Ferenc Bes- senyei-kutató munkája eredményeként a teljes Holmi, majd a Prózai munkák című gyűjteményes kötet, s nemrég a Magyar Remekírók sorozatban — ugyancsak Bíró Ferenc gondozásában — egy eddig nem látott gazdagságú válogatás Bessenyei alkotásaiból. Megszaporodtak a róla szóló írások is. A Népszabadságban Balogh Ernő irodalomtörténész értekezett a Bessenyei örökségről — éppen a válogatott művek megjelenése alkalmából (1987. december 12.). Ugyanaznap a Kelet-Magyarországban Bodnár István mutatta be Szellemi örökségünk kincsesházai sorozatában a Bes- senyei-emlékházat. — A Szabolcsi Téli Tárlaton Sebestyén Sándor szobrászművész Bessenyei-érme volt látható. A megyei gimnáziumok diákjai és néhány általános iskola tanulói Bessenyei művelődési röpirataii tanulmányozzák, hogy sikerrel szerepeljenek a műveltségi versenyen. A Debreceni Akadémiai Bizottság szakmai zsűrije a társadalomtudományi szekcióban egy Bessenyei-témával foglalkozó alkotásnak ítélte a pályadíjat. Nagy Lajos szobrászművész alkotásaként rövidesen elkészül a Bessenyei névé* viselő Irodalmi és Művelődési Társaság plakettje. A nyíregyházi Kölcsey Gimnáziumban Bessenyei- osztály alakult. A Bessenyei Társaság megtette az első lépéseket a Bessenyei-intéz- mények és brigádok első megyei találkozójának megrendezésére. A megyei múzeum megbízásából elkészült a Bessenyei- emlékház kiállítási vezetőjének kézirata és még sorolhatnánk tovább a Bessenyeihez kapcsolódó szellemi mozdulatokat, a gondolatainak népszerűsítését szol gáló kiadványokat, előadásokat. Az ország és a megye „penna-nemessége” — ahogy Bessenyei nevezite a „kard- nemeséggel” szemben a felvilágosodás híveit, a gondolkodó magyarokat — úgy tűnik, lassan kilábol a „maga okozta kiskorúságból” —, Balogh Ernő fogalmaz idézett cikkében, és kiküzdi magának a „szellemi nagykorúság” állapotát, miképp ezt Csabai Lászlóné: Üdvözlet a Városnak című Szemlebeli tanulmányaiban olvashatjuk. (1987. 3.) Mozdul tehát az élet Bessenyei körül, elevenedik a bronzszobor. Nem véletlenül. „Szabolcs daliája” — a filozófus-író már jó ideje felhívta figyelmünket arra, hogy „minden tanult embernek legszentebb kötelessége az emberi értelemnek világát hirdetni.” Bánszki István Ég a figyelmeztető tábla a színház folyosóján, próba folyik. A lehető leghiailkabban nyitom ki a színháztereim ajtaját, Salamon Suba László rendező titkos ösztöntől vezérelve azonnal odafordul, érzi, hogy valami akarata ellenére történt a próbán. Észrevesz, int, hogy üljek le. Előzetes engedélye alapján vagyok itt. A színpadon hárman ülnek, szemmel láthatóan jól szórakoznak. Üj darabot próbálnak, egy komédiát. Minden színész igyekszik johb- nál-jobb ötleteket vinni a darabba, s gyakran bizony még egymást is megnevettetik. Olykor a rendező is önfeledten velük nevet. Időnként közbeszól valami ilyesmit: ez nem jó lesz Sanyi- kám, pregnánsabban. Hogy nyomátékot adjon szavainak, olykor feláll, gesztikulál, sőt, néha el is játssza, ő hogyan képzeli. Egy kétperces jelenetet vagy tíz percig próbálnák. A rendező csakhamar szünetet rendel él, a társalgóba megyünk beszélgetni. Első közelítésben úgy látszik, nem könnyű riportalany. A nehezen induló beszélgetés elején az új darabot dicsérem, majd kérem, ösz- szegezze rendezői pályájának eddigi állomásai t, öt évvel ezelőtt végzett a Színház és Filmművészeti Főiskola rendező szakán, Vámos László osztályában. Salamon Suba László ta diplomaosztás után a pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött el, de csak egy évadot töltött ott. Szavaiból úgy tűnik, nemigen ■találta meg számításait Pécsett, és 1984-ben átjött Nyíregyházára. Csupán emlékeztetőül, három év alatt a következő darabokat rendezte: Vízkereszt, Ördögök, Bancbanus, Julié kisasszony, Nyaralók, a Bolond — mely némi vihart kavart —, a Pat- Ikányikirály és a Szókimondó .asszonyság. Ami azt illeti, stílusban és műfajban is változatos produkciókban csillogtathatta rendeződ tudományát. Beszélgetésünk folytatásaként még mindig a múltba kanyarodunk vissza. — Mi volt az első élmény, ami végül is a színházhoz vezérelte. Mi késztette arra a döntésre, hogy rendező legyen? — Családunkban ugyan nem akadt színházi ember, de mivel Budapesten az Qpe- naház mögött laktunk, igen sok színházi eseménnyel kapcsolatos élményem volt. A közelünkben lakott Palán- kai Klára, az Operaház tagja, kiváló énekes, és a próbái áthallatszottak hozzánk. Igen szép mezzoszoprán hangja volt, Lassan kívülről ismertem minden szerepét. Egyébként rendszeresen jártam operába. Nem akartam én sem színész, sem rendező lenni. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemre jártam, és pszichológusnak készültem. Színházba járatos barátaim beszéltek rá, hogy rendező legyek. Hadd tegyem hozzá, hogy előzőleg csináltam néhány videós amatőrfilmet, kisebb etűdöket, valószínűleg ■ezek tetszettek, és tehetségesnek tartattak. A főiskolára szerencsére az első felvételin felvettek. — Nyíregyházán eddig kilenc danabot rendezett. Az átlagnéző úgy gondolja, néhány hétig tartó próba után a rendező pihenhet, hiszen iaz 'előadás sínen van, a színészek tudják a dolgukat, és magétól megy a darab. — Mozgásban kell tartani a társulatot. A munkám nemcsak abból a néhány hétből áll, 'amikor a színészek - ikel dolgozom. Amíg erre sor kerülhet, a felkészülés időigénybe vesz. A rendező ilyenkor igényeinek megfelelő darabot igyekszik találni. Azt feldolgozni, képpé, esetleg zenévé formálni hotsz- szú munkafolyamat. Am a munkának akkor sincs vége, amikor játsszák az előadást. Amíg repertoáron van a darab, végig foglalkozom vele. Töröm rajta a fejem, hogyan is lehetne jobban. Csak ha megszakad az előadással a „forró drót”, akkor kerülök tőle távolabb, csak akikor nem foglalkozom vele tovább. — Mit tart nélkülözhetetlennek a rendeződ pályán? A tehetséget? A színpad ismeretet? A mesterséget? A műveltséget? A kitekintést? — Mindent együtt, sőt még a pedagógiát is. Az embereket, a mindenre érzékeny színészeket mozgatni csak jó pedagógus tudja. Ezen eltűnődünk. Megkérdezi, megkínálhat-e valamivel, majd néhány perc után két kólát tesz az asztalunkra. Aztán bevallja, hogy még nem tartja magát jó pedagógusnak. — De fejlődőképes vagyok — teszi hozzá. Kérdezem tőle, véleménye szerint megengedhető-e 'az, hogy a rendező az eredményes munka érdekében diktatórikus módszereiket használjon? Azt feLeM, ez természetes. — A rendező az első ember legyen a próbák alatt. Ez idő alatt mindenképpen egy kézbe futnak a szálak. Jó produkció csak így születhet. — Később hozzáteszi:' — Ezenkívül békés és nyugodt ■a természetem. — M,ilyen színészekkel dolgozik legszívesebben? — Érdekes személyiségekkel, olyan színésszel, mint például Varjú Olga. Aiki, ha netán rosszul ‘is formálja a szerepét, akkor is érdekes imanad. Salamon Suba László elmondja, hogy egyébként szeret a Móricz Zsigmond Színház színészeivel dolgozná. A színészek intelligenciájáról is szót váltunk. A fiatal rendező nagyon fontosnak tartja, hogy a színész művelt legyen, megértse a világ dolgait. — Elmúlt már az a hiedelem, hogy az úgymond „buta” színész is lehet jó színész. Az intelligenciára azért is szüksége van a színésznek, hogy a darabot ne csak feldolgozza, hanem ki is egészítse. Jó eszű, kulturált emberek dolgoznak a nyíregyházi színházban — fejezi be a témát. — Az eddig mondattak alapján úgy gondolom, jól érzi magát a Móricz Zsig- mond Színházhan. — Akkor lennék még elégedettebb, ha önálló társulatom lenne. Az eddigi elképzeléseimet ugyan meg tudtom valósítaná, de telhetetlen vagyok. Szeretnék egy közösséget teremteni magam körül. Szeretnék néhány olyan darabot is színre vinni, amelyet én írtam. Kiderül, Salamon Suba László ír is, nem csupán a rendezés foglalkoztatja. Az egyik forgatókönyvének a címe: Az én huszadik századom. Ez tulajdonképpen a bolsevizmus története egy női ikerpór szemével. Élő és halott politikusak szerepelnek benne, mind történelmi figuráik. Szeretne egy Pi- linszky-töredékből összeállított anyagból egy Tarantella-játékot is színre vinni. Talán erre hamarabb sor kerül akár Nyíregyházán is. Hiszen Mensáros László személyében ideális művészünk van a költő megformálására. Egy Csehov-darabot is szeretne rendezni, a Platcunovot, Apátián nemzedék címmel. Problémáiról is beszél, talán némelyik színdarab nem is a szabolcsi közönségnek való lenne, kisebb stúdáódarab- nak felelne meg inkább. Budapesten például Hmaibal darabját, az őfensége pincére voltam oímű színdarabot lakár kétszázszor is el lehetett volna játszani nagy közönség előtt is. — Ez egy olyan előadás, amelyen annyi szaloncukor van, hogy a néző nem tudja mind leenni, még ■mindig marad a fán — magyarázkodik. Mosit egy új darab próbái 'folynak. — Molnár Ferenc Józsi című komédiáját próbáljuk. A színdarab chaplini helyzetek sorozata, fergetegesen jó mű. Józsi 8—10 év körüli kisfiú. Az ő szemével látják majd a nézők a világot. Csinálunk a színdarabban egy némafilmes blokkot, 'amely különleges feladatokat ró a színészekre. A darab Lipótvárosban játszódik, valamikor a század elején. Egyébként magyar színházban 60— 70 éve nem játszották a darabot. Egyelőre titok, hogy ki játssza a kisfiú szerepét. A Józsit január végén mutatjuk be. Remélem, közönségsiker lesz. Folytatódik a próba, lassan befejezzük a beszélgetést. Int a társalgóban lévő ■színészeknek. Néhány hét múlva bemutató lesz, s addig még sokat kell dolgozni az előadáson. Bodnár István Irodalmi hírlevél korszerűségéről \—< \^és^népszerűségéről r Kikötő — Mezey István grafikája
