Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-06 / 4. szám

1988. január 6. Kelet-Magyarország 3 Vizsgaidőszak V izsgaidőszak van. Az egyetemisták és a főiskolásak most ad­nak számot tudásukról. Ne­tán tudiatlanságukr ól. Izgal­mas korszak ez, teli ideg­feszültséggel, drukkal, biza­kodással és lemondással, re­ménnyel és megadással. Ilyenkor nem ritka, hogy cmiagia élé motyogó diákkal is találkozik az ember, kó- válygó legénnyel vagy le­ánnyal, aki mint az egér a isajtan, úgy igyekszik átrág­ni magát a tankönyvek, jegyzeték, füzetök, kötelező irodalmak sűrűjén. Van a dologban valami reménytelen, magam is el­hiszem, átéltem, és mély a részvét bennem. Megértem azt is, amikor szinte eufóri­kus boldogsággal hirdeti valaki a buszon, 'az utcán országgal és világgal, hogy a jegy „görbült”, azaz nem karó, nem merev, délceg, hanem legalább jó kettes. Mindez végigfut az agya­mon akkor, amikor jó is­merős háUga tóval futok össze. Kívánunk egymás­nak boldog új évet, ez már így illik, nem szabad rög­vest a tárgyra térni. Szó­lunk a tavaszi télről, majd szóba kerülnek a vizsgák. Tudom, a legizgalmasabb a matek. Ismerősöm figyel­mesen hallgatja kérdésie­met, 'aztán miegadóan le­gyint: „Győzött a tanszék!” Kifejezem őszinte részvéte­imet, buzdítok a repetára. Nézem, mint megy be a fő­iskola kapuján. Most értem meg, miént is mondták a rómaiak: Vae victis! Jaij a llegyőzöttékn ék. Nem áthárítható! A z asszony szenvedé­lyesen szólt a tsz közgyűlésén. A fő- kertészt támadita. Sokallotta iá bérét, kifogásolta a hang­nemét, kétségbevonta szak- értelmiét, Ha valaki nem tudta a teljes igazságot, úgy vélhette volna, nos, íme a szókimondó asszony­ság, aki bátran kritizál. Nem sók idő kellett ahhoz, hogy kiderüljön, nem amy- nyira az igazságéraet, ha­nem a sértettség tette har­ciassá. A főkertész ugyanis kemény ember, aki nem néz el semmilyen lazaságot, s volt rnersze, éppen a rend miatt figyelmeztetni az asz- szonyt, s néhány társát. Az alma minőségének féltése, a jó és gyors munka kész­tette szigorra. Ez pedig nem esett jól. Nosza, ha így van, iákkor adtak a fakertész el­len. A rendcsinálás kétségte­lenül nehéz dolog. Főleg ott, ahol bizony nem isme­retlen a lazaság, a rendet­lenség. Az ugyanis kiderült gyorsan, hogy soha ilyen jó minőségű alma még nem ■termett, az exportkihozatal felülmúlta a korábbi éve­két, siami reklamáció mégis volt, annak az emberi ha­nyagság volt az oka. Az a hanyagság, ami miatt a fő­kertész szólni mert. A nagyon őszintének és de­mokratikusnak ható felszó­lalásról így derült ki, hogy puszta demagógia. Mert igaz, a főkertész szólt, ke­ményen. De hogy miért, ar­ról hallgatott a felszólaló. Tekinthetnénk a dolgot egyedi esetnek. Mégis, meg­győződésem, hogy nem az. Tipikus példája annak, ■amikor saját mulasztásun­kat másra igyekszünk áthá­rítani, féligazságokkal zsonglőrködve még arra is hajlandók vagyunk, hogy másokat lejárassunk, hogy tetszetős szöveggel hangu­latot keltsünk. Ahogy a tsz- közgyűléisen is kiderült: ez nem járható út, az átpasz- szol't felelősség (felelőtlen­ség ?) hamar kiderül. Félék, az eset nem marad egyedi >a jövőben sem. Legyünk készek a válaszra, a vitára, s érjük el: ki-ki a saját munkájának minősége sze­rint legyen bíráló. Bürget Lajos Latolgatni a jövőt Szállítás társulásos alapon Január elsejétől működik, több mint ötvenmillió forin­tos vagyonnal a Szabolcs Volán és a Nyíregyházi Köz­úti Építő Vállalat által lét­rehozott gazdasági társulás. A szállítás színvonalának, gazdaságosságának javítása céljából létrejött társulás el­sődleges feladata, hogy az orosi és fehérgyarmati asz­falt keverőtelepekről az üte­mes, az útépítést kiszolgáló szállítást megoldják, kor­szerűbben szervezzék meg a vasúton érkezett kő, ka­vics és más útépítő anyagok időben történő rakodását, de a szabad kapacitásban más­nak is vállalnak fuvart. A gazdasági társaság 45—50 te­hergépkocsit és tucatnyi ra­kodógépet üzemeltet. flz optimizmus cseppjei Pótkocsik vonó háromszögeit gyártják a tarpai áfész vas­ipari üzemében. A Mezőgép megrendelésére ebből a ter­mékből 550-et gyártott az áfész. Képünkön: Kun Zsig­mond és Zeke Elek állítja össze a vonó háromszögeket. Tamás Imre igazgató be­számolójában kihangsúlyoz­za, nem termelési tanácsko­zásra gyűltek össze, hanem elbeszélgetésre, a leendő új év feladatairól. Bátorítást nyújtani ezek végrehajtásá­hoz. Az általános pesszimis­ta hangulat ellenére a válla­lat jövője némi derűlátásra ad alkalmat. Az első önálló évet úgy summázhatnák: a kitűzött terveket végrehajtot­ták, melyre jogosan büszkék. Az önállóság nagyobb lehe­tőségeket adott, „rámenő­sebb” gazdálkodással sikerült a tervezettnél nagyobb nye­reséget elérni, a bérfejlesz­tést egy százalékkal növelni, az új vágócsarnokot elkészí­teni. Vigyázni egymásra — Miért vagyok derűlátó? — tette hozzá. — A dolgozó kollektívánkat lehet lelkesí­teni, értelmes célok elérésé­re. Számolnunk kell ugyan ez évben a nehezebb felvá­sárlásra, a konkurencia mi­att. Feladatunk mégis, hogy a megyében előállított vágó­mennyiséget megtartsuk, az exporttevékenység nagyság­rendjének szinten tartása mellett. (A január 1-jei fo­gyasztói áremelés nem je- lanitkezilk vállalatunknál nye­reségként.) Fontos a dolgo­zók jövedelmének biztosítá­sa és a megkezdett fejleszté­sek továbbvitele. Létszámle­építést nem tervezünk, bér- fejlesztés 2,5 százalékban le­hetséges. A differenciálással jobban szeretnénk élni a ha­vidíjas dolgozóknál is. Lehe­tőség lesz egy-egy csoport­nak, hogy beleszóljon a sza­bályozásba. Gondolok itt ar­ra, ha eltávozik tőlük vala­ki, és a feladatokat keveseb­ben is meg tudják oldani, az ő bérét szétoszthatják maguk között. Néhány aggasztó problémá­ra is felhívta a dolgozók fi­gyelmét. 88-ban még jobban ügyeljenek egymás testi és erkölcsi épségére, a vállalat anyagi értékeire. Megnőnek a gondök, sokan behozzák otthoni problémáikat, nem mindegy, hogy milyen mun­kahelyi környezet fogadja őket. Nehezebb év A beszámoló közben figyel­tem az emberek arcát. Hogy oldódik lassan a feszültség, a várakozás. Tudom, nehéz most optimizmust csepegtet­ni az emberek leikébe, de a vezetés derűlátása az ő re­ményeiket is ébren tartja. Bíró Sándor vágócsamoki csoportvezető sűrűn bólogat az elhangzottakra. — Tudjuk, hogy nehezebb lesz az év a vállalat szem­pontjából is. De mindent megteszünk, hogy ne követ­kezzen be visszaesés. Fontos, hogy az idén is „meglegyen a pénzünk”. örülünk, hogy nem terveznek létszámcsök­kentést, ez biztonságot ad mindnyájunknak. Jó lehető­ség volt a jövedelmünk bő­vítésére a vállalati gmk, mellyel egyelőre leálltunk. Nem tudjuk mi lesz a sorsa, pedig a betervezett mennyi­séget le kell vágni, és feldol­gozni, talán túlórázni fo­gunk? Nagyon kellene a pénz, szeretnénk a megkez­dett építkezést befejezni. Az OTP-kölcsön kimerült, útban a második család, azt hiszem nem fogunk unatkozni ez év­ben sem. Többen dolgoznak csalá­dostól a vállalatnál, közéjük tartozik Szabó Mihály tar­goncavezető és felesége, aki betanított munkás a bél- üzemben. — Az életszínvonalunk szinten tartása a legfőibb cél 1988-ban — kezdi a beszélge­Álmos. beszélgető emberek gyülekeznek a vállalati ebéd­lőben. Ez a ködös reggel nem olyan mint a többi, egy új év első munkanapja kezdődik. Tervek, számadások a jövő latolgatása a legfontosabb téma. Az ünnepi nyugalmat fel­váltja egy feszültségekkel teli várakozás. 1988 nem tarto­zik a szokványos évek közé, nagy próbatétele ez az ország­nak és lakóinak. Átérzik ezt a húsipar dolgozói is. Éléskamra a húsiparnál test a feleség. — Négy éve költöztünk az örökösföLdre, tavaly vettünk egy Traban­tot, ezek voltak a közelmúlt nagyobb kiadásai. Most »ma jd jobban meg kell gondolni mi­re költünk, két gyermekünk van, a kislány 11 éves, a fiú 4 éves. Az ő ruháztatásuk igen nagy megterhelést fog jelenteni. A kicsinek legalább 500 forintba kerül egy cipő, amiből évente négy darab kell. Sajnos az árral együtt nem nőtt a ruhák, cipők mi­nősége. Nagyon hamar tönk­remennék. „Megtaláljuk a számításunkat" — Megtaláljuk a számítá­sunkat az üzemben. Felesé­gem csábított ide dolgozni, de nem bántam meg. Én re­mélem, azért megtakarítani is tudunk majd valamit, jó lenne egy színes televíziót vásárolni az idén — kapcso­lódik be a beszélgetésbe a férj. Vannak, akik a munkás- gyűlés alatt is dolgoztak. Ezek közé tartozik Dankó András főraktáros, akit a hű­tőházban találtam meg. — Nekem nem ma van az évkezdés, mi nagyrészt bent voltunk az elmúlt napokban is. Leltározás, ügyelet stb. miatt. Mit várok a 88-as év­»rem tettem fo- 1)1 gadalmat ép­pen ezért to­vábbra is állhatatosan és eléggé el nem ítél­hető módon eszem a cigit. Nem eszem, zabálom. Az intelmi szóra megjegyzem viszont; nem lehet tudni mi az, ami árt. Ismertem olyan em­bert, aki kilencven­éves korában is ví­gan pipálta el a pak­lidohányt és megit­ta a napi borát. tői? Elsősorban a kitűzött terv teljesítését. Higiéniai és munkavédelmi fejlődést — ezt a raktárak korszerűsíté­se jelentené, ami o minőség megóvásához feltétlenül szük­séges. A munkások ösztönzé­sének új módszereit, hogy ne kelljen munkaerőhiánnyal küszködni részlegünknél. Meg kell oldani a gmk-k helyze­tét is. A dolgozók aktivitá­sa mellett emelkedjen a jö­vedelmünk is. Lakáscsere kilátásban — A magánéletben nagy terveink vannak — folytat­ja. — Szeretnénk ez évben egy minőségi lakáscserét. Az értekezlet után tovább folynak az eszmefuttatások, nem a számok és az eredmé­nyek voltak most a legfonto­sabbak, hanem az, hogy nyu­godtan kezdhetik az évet. Biztos pontként számíthatnak az üzemre, annak vezetésére, az igazgató beszámolójában elhangzott utolsó mondatok is megerősítenek: — Humá­nus irányítást fogunk képvi­selni vezetőtársaimmal együtt. Komoly, felelősséggel átér- zett jó munkát kívánunk mindannyiójuknak. Dankó Mihály Viieoház Kellemes meglepetésben volt részük azoknak, akik Nyíregyháza néhány napja megnyílt új mozijába, a Jó­kai téren lévő videóházba tértek be. A megyeszékhely új filmszínháza újfajta csa­ládias hangulatú szórako­zást kínál. Az inkább presz- szóra emlékeztető mozi — a film nézése közben egyéb­ként fogyasztani is lehet — berendezése is eltér a ha­gyományos filmszínházaké­tól, kényelmes, az otthoni tévézés körüíményeihez ha­sonló feltételeket kínál. A videóház műsorpoliti­káját is dicséret illeti. A moziban nemcsak a na­gyobb látogatottsággal és bevétellel kecsegtető ka­land-, karate- és egyéb szó­rakoztató filmeket mutat­nak be, hanem az igénye­sebb mozinézőknek is kí­nálnak igazi csemegéket. Januárban például több Bergman-alkotás, sikeres új magyar film mellett játsz- szák például Tengiz Abu­ladze nagy vihart kavaró filmjét, a Vezeklést. Carlos Saura különleges feldolgo­zásé spanyol táncfilmjét a Carment és Fellini Rómá­ját. Ha már a januári műsor­ról esett szó, hadd tegyünk égy kritikai megjegyzést is. Sajnos csapnivaló az új mo­zi propagandája. A videó­ház ' műsoráról egyelőre csak az épület ablakára ki­helyezett parányi stencilről lehet tájékozódni. Kimaradt a havi1 mozi-és 'videóprog­ram aműsorkalauzból is. Reméljük a jövőben ezen változtatnak. Többet érde­mel ez az új .mozi. (bodnár) Szabolcsi ízek Kajaauiban A bővülő testvérvárosi kapcsolatok eredményekép­pen szakmai delegáció uta­zott Finnországba, Kajaani- ba. A Nyírhotel — Németh János mesterszakács és Gaál Ferenc igazgató — jóvoltá­ból január 4-étől két hétig Kajaani lakói is megismer­kedhetnek a magyaros ízesí­tésű ételekkel, a szabolcsi ételkülönlegességekkel. A sza­bolcsi vendéglátósok a Ka- jaanus szállodában, étterem­ben mutatják be tudományu­kat. Csereként finn vendég­látó delegáció látogat el feb­ruár elején Nyíregyházára, s a Korona étteremben kóstol­hatjuk majd meg az általuk készített finn ételspecialitá­sokat. — Hol leszek én ki­lencvenéves korom­ban? — Ez már igaz — mondja az, akinek boldog új évet kíván­tam és most passzív dohányost kreálok belőle. — Az édes­apám a példa. Ö is közelebb van már a kilencvenhez, mint a nyolcvanhoz. Tö­ményt nem iszik, de a napi egy liter borát elvárja. Aztán következik a történet. Megeleve­nedik a beszéd alap­ján egy tempós kis- öreg, aki korban elő­rehaladotton nyári melegben kapál és kaszál. — Tavaly is mit csinált?! Kora haj­nalban vállára kap­ta a kaszát és ki­ballagott a rétre. Hat kilométer az út, de neki az meg sem kottyant. Mi itt Nyír­egyházán meg azért nyavalygunk, hogy nincs minden ház előtt, utcasarkon buszmegálló. Lus­ták vagyunk. Szó­val kiment az öregem, vállán a kaszával és mert akkor éppen otthon voltam, kér­te az anyám dél kö­rül, hogy menjek már utána. Mire kiértem az apám már ott ült a fűzfa árnyékában és rámkérdezett: — Bort hoztál? — Hát már elfo­gyott? — A fű is, ha nem látnád ... Ügy bi­zony, délre mindent lekaszált. Kilencven körül jár, de egy ja­vakori embernek is becsületére válna az a munka, amit végez. Mondtam is neki, mi­ért hajtja magát? Kaszakalapálás köz­ben — mert a kala­pálást, fenést ka­szálás után mindig el kell végezni, kü­lönben az ördög a kasza élébe a . .. be­leveri, — szóval ka­lapálás közben né­zett rám hitetlen cso­dálkozással, majd megjegyezte. — Két bolond em­ber van fiam a vilá­gon. Az egyik, aki semmit sem dolgozik, a másik meg aki ere­jén felül dolgozik. A semmittevőt, az una­lom, a hajszoltat a megerőltetés öli meg. Én tudom mit csiná­lok, egy kis kaszálás­ba nem szakadok meg ... jrát ez volt, így £] zajlott le az új­év első mun­kanapján az a beszél­getés, amelynek bő­ven van tanulsága. Egyet azonban most sem tudtam meg, árt-e nekem vagy sem a dohányzás? Et­től függetlenül, hol­naptól vagy holnap- utántól a cigarettá­kat már mérsékel­tebben szívom. Nem erőltetem. A munkál illetően tempós az ál­láspontom. Ahogy a kisöreg kaszál. Seres Ernő ( JEGYZETEK ) Két bolond...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents