Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-30 / 25. szám

1988. január 30. Mindvégig Mensáros László Arany-műsora l nagyecsedi iel> történeti gyűjtemény érdekében : eszközök) a bemuta- izerepelhetne a helytör- Syűjteményünkben, né- ragi támogatás remé­Ügy 'tűnt, megálla­i. beszélgetésünkre, nagy fedése kifejezéseként, . kapcsolódott be Szé- •. Fux Vilma debreceni ii tanár, aki javasolta L—73. ‘években általuk sédén végzett mélyfú- vényrajzának -és a csi- imagnak a kiállítását is. juk elbeszéléséből, i Nyírség hazánknak dtanüag alig feltárt te- Olajat ugyan itt nem : (termálvizet igen), de uk hozzájárult e vidék i felépítése jobb meg­éhez. ecsed alatt a homok­osak 2—10 on, az hegek 5—25 m vasta- ún. üledékek 1100 m-ig k, s ez alatt még 3000 :eresztül vulkáni kép- ,y van, alpesi magassá- yység, amelyet nem is átfúrni. A geológusnő ásnap(!) elküldte Ko- klós nagyecsedi 'tanács- íz a Földtani Közlöny- ■gjelent tanulmányát (a szelvények vázlatos raj- és részletes levélében küldi a csiszolt kőma- „állítsuk ki azt is"! ;len útitársunik leírt ese- üzi az öntevékeny kis- •gek alkotó erejét, nem >zzá hivatal és pénz is imagát szervezd és teszi értékesebbé. Mi Székyné x Vilma professzonnőt iknak, munkatársunk- cintjük, tanácsait dröm- ígfogadjuk, s a H ely tör- Gyűjtemény megnyi tá- ■dves vendégként hívjuk luk. András felfogása sze- ,Az ősrégészetnek fela- x:világítani azon kor­ba, melyekről írott ada- nem rendelkezünk. A t azon tárgyaik, amelyet ndos anya-föld fedett itt meg az enyészettől és cet a véletlen, vagy ik vetettek napfényre. I több mécs gyullad nál nagyobb a világos­Dr. Fazekas Árpád ■■■■■■■■■■■■■■■■■ Még egyszer odapillan- hogy biztos legyen a dol- í. Biztos lehetett. A ló mögött két szarvacska it az égnek. Nem na- a egyik sem, mint egy hü- ujj kormos vége, de . És az idegen lába! Nem z, pata! asündörgött sóbálvány­álló mesteréhez, s a nad- száránál fogva húzni ;e befelé. Ne ráncigálj, az apád óját — morrant mérge- i mester, de azért enge- esen megindult a mű­ié. Gépész úr — súgta oda- a gyerek — ez az ördög! Azt hiszed, nekem nincs em — súgta vissza Szűcs s, és elkiáltotta magát: — ad azt a fújitatót! :el nekilátott. Egy egész ib sínvasat tartott egy- e a tűzbe, annyit, ameny- íl öt szekér vasalása ki­részült a patkó, olyan sú- hogy nyögött alatta az ártó tuskó. Szűcs Lajos a igyobb fogóval fogta. Fe- minden izma, amikor föl­te. Odatartotta az ördög Na, ezt tekergesse össze! , ördög ezzel a patkóval nem mert kikezdeni, in- hogy jó lesz. A mester ■rte a lóra. Aztán dolgo- tovább, sercegve röpköd- a szikrák, csengett az ül- lkészítette a második pat- a harmadikat, már a ne­miken dolgozott. Még vasat! — mondta. Nincs több, mester úr — Kockázatos dolog ma pó­diumra lépni. Eszköztelenül, póz nélkül, csak az emberi szó, a vers értékálló, érték- hordozó erejében bízva. Men­sáros László sem hihetett másban, amikor a szépséget fokozatosan száműző idők­ben Arany János megidézé- sére vállalkozott. A Móricz Zsigmond Színház nézőterére érkezőket nyitott színpad fo­gadja, középen kis emel­vény. A fekete függönyök övezte térben elvész a pul­pitus. Amikor kigyulladnak a reflektorok, s megjelenik Mensáros sötét öltönyben, kezében fekete mappa, föl­zúg a taps. Közvetítésében úgy tűnik: Arany minden titkai megmu­tatkoznak. Mensáros számára az ember láttatása fontosabb, mint a sokrétű költői pálya legjelentősebb alkotásainak leltározása. Válogatása. ha úgy tetszik, önkényes. (Ám melyik válogatás nem az?) írodalomtörténetileg kulcs- fontosságú versek maradnak ki, kevésbé jelentékenyek vi­szont szerepelnek. A költe­ményeket levélrészletek fűzik egybe. E módszer segítségé­vel lesz végül is szubjektív az összeállítás, amely krono­logikusan idézi fel Petőfi ba­rátjának külső és belső tör­ténéseit. A két részre tagolódó pro­dukció első fele a nagykőrö­si korszakkal zárul, hogy a szünet után már csak a pa­lota foglyára koncentrálhas­son. önéletrajzi és levélrészle­tek szólnak arról. hogy Arany nősülésekor olyan akart lenni, mint más: „kö­zönséges ember", de sorssze­rű találkozásai Petőfivel, Szi­lagyi Istvánnal — a művé­szet felé taszítják. Kirajzoló­dik a költő sokat emlegetett rejtőzködése, önmarcangolá- sa, de a hétköznapok számos öröme, gondja is (például a nagykőrösi lakás berendezé­se stb.). Elhangzik a szatiri­kus Eldorádo, a vidám ön­ironikus Háziuraság, a keser­nyésen vidor Ejh ... Mensá­ros látható élvezettel villant­ja fel az Arany János-i hu­mor pazar színeit. A vergődő művészhez leg­közelebb azonban A rab gó­lyánál jutott. Hanghordozá­sa. mimikája képes volt az önkínzó érzéseket, a vágy és lehetőség distanciáját érzé­keltetni. Az első egység súgta neki a kisinas. — Mi az, hogy nincs több, hozd a szerszámokat — ren­delkezett Szűcs Lajos. A gyerek hordta a lángba a mester saját készítésű szerszá­mait, a gyáriakat, a drága me­netvágó készletet, a fúrógépet lendkerekestül. De ez sem volt elég. — Még vasat! — kiáltotta Szűcs Lajos, jó hangosan, hogy a kintiek is meghallják. — Emberek, vasat! A rácpácegresiek szétszé­ledtek, de nem telt bele egy perc, már jöttek is újra, a csí­raistállókból vasvillákat, mar­haláncokat, a lóistállóból lóva- karókat, zablavasakat, kápa­karikákat hoztak, az asszo­nyok hordták hazulról a fasze­nes vasalókat, parázscsíptető- ket, 111 néni hozta a híres há­romlábú vaslábosát, a gyere­kek a játékaikat, röpikéket, gurigákat. Nyelte a patkó a vasat, de csak készen lett. — Nnna! — mondta a mes­ter, és inge ujjával megtörölte verejtékező homlokát. A se­géd egy csuromvíz volt, átiz­zadt a kisinas inge is. Sistergett a patára illesztett patkó, s az égett pataszagba, ahogy az ördög lovához illik, egy kis kénkőszag vegyült, a mester beverte a patkószöge­ket, egy kicsit egyengetett még a reszelővei, aztán fölegyene­sedett, a ló vasalt patája le­huppant a földre. így szólt: dönn. — Na meg van patkóivá a lova — mondta Szűcs Lajos. Az ördög, ahelyett, hogy megköszönte volna, artikulát­csúcspontját a Családi kör meleg, bensőséges hangjával, a szereplők lelkiállapotának finom sej tetősével éri el. Mensárost elsősorban a lí­rikus Arany érdekli, a balla­dák közül csak az Ágnes asszonyt mondja el. Az előadás második része főleg az ösziícék-korszak mű­vei köré szerveződik. Kár, hogy időben rövidebb, mint az első. így az öregkori líra legmegindítóbb hangjaiból aránylag keveset vállal. Az Epilógus, A tölgyek alatt, A régi panasz mellett elhang­zik a Honnan és hová, amely gyötrő filozofikus gondolato­kat vet föl életről, halálról, végtelenségről, lélekről stb. Mensáros érezhetően ezt, s a Mindvégiget tekintette a kompozíció fő pillérednek. A Honnan és hová egy-egy so­ra („Hogy a föld körén bo­lyongtam: / Egy barázdát én is vontam”), s a Mindvégig önbiztató üzenete („Van hall­gatód? nincsen? / Te mondd, ahogy isten / Adta monda­nod”) már nem a költőről, hanem az őt újra teremtő színész személyes drámájáról szól... Ried Frigyes Arany-köny­vében írja: a nagy költő mű­vészileg érvényesen tudja ki­fejezni azt. amit minden em­ber érez, csak nem tudja ki­mondani. Továbbvi'hetjük ezt a gondolatot: a nagy szí­nész, szemüvegét föl-levéve, olykor papírjai között lapoz­gatva, egy sötétszürke emel­vényhez szegezve is képes olyan átlényegülésre, amely időnként szorongással aján­dékozza meg: a megtisztító katarzis kegyelmi pillanatá­ban. Karádi Zsolt lan hangon fölvihogott, a lo­vára pattant, az övéről leol- dott egy bőrzacskót, és Szűcs Lajos lába elé dobta. Nagyon csörgött benne valami. — Itt a fizetség — mondta, és megsarkantyúzta a lovat. A ló könnyedén el akart ug­rani, de Szűcs Lajos patkói­nak súlya nem engedte, meg­lepetésében majdnem térdre esett. — ,Gyia! — üvöltette az ördög. Az óriási dög nekiveselke­dett, ropogtak az ízületei, da­gadtak az izmai, két első lá­bát nagynehezen elemelte a földről, de vissza is zuhantot- ta azonnal, a föld nagy recseg- ve-ropogva beszakadt, az ör­dög kétségbeesetten üvöltö­zött, de mindhiába, zuhant a ló a patkó szakította gödörbe, s zuhant vele kecskelábú gaz­dája is. Vészjósló hangon morgott és remegett a föld, s mielőtt összezárult volna a rusnya ördög és rusnya lova fölött. Szűcs Lajos gyorsan fölkapta a lába elől az ígére­tes bőrzacskót, és utánuk ha­jította. Aznap nagy bált rendeztek Rácpácegresen, s bár a zenét csak hártyapapírral fölszerelt fésűk szolgáltatták, mivel Mé­száros Juliska citenahúr.iai is odalettek az ördög patkójába, azért égig ért a jókedv. S kedves utazó, ha egyszer Rác- pácegresre tévedsz, ne mu­laszd el az egykori méhel előtt a füledet a földre szorítani. Halk duhogást és dobogóst fogsz hallani. Máig is küszkö­dik a sátán Szűcs Lajos pat­kóival. Egy soktldalú, kísérletezi művész Az Ernst Múzeumban Bu­dapesten a közelmúltban el­hunyt Kerti Károly gyűjte­ményes kiállítása látható. A kortárs grafika kiváló mes­tere hetvenedik születésnap­ja felé közeledve élete nagy számvetésére, legnagyobb ki­állítására készülődött, ami­kor váratlanul érte a halál. A négy évtizedes munkássá­got bemutató kiállítás így már le is zárja egyenletes, emelkedő életművét. A nyugtalan, kísérletező kedvű sokoldalú művész, aki mindig az új kifejezési lehe­tőséget kereste, szinte soha nem volt magával megelé­gedve. 1917. október 21-én szüle­tett Magyiairbólyon Baranya megyében. A második világ­háború éveiben járt a buda­pesti Képzőművészeti Főis­koláira, ahol ■ Benkhardt Ágoston, Boldizsár István és Elekfy Jenő tanítványa volt. Rajztanári oklevelet is szer­zett. Pályáját megszakította a háború. A hadifogságból ha­zatérve Orosházára került rajz,tanárniak. Emberi maga­tartásával, 'kivételes rajzpe­dagógiai módszerével csodá­kat tudott kihozni tanítvá­nyaiból, akiket a művészeti látás és az alkotómunka tit­kaiba beavatott. Keze adói művészek sora került ki Orosházán, később Tatára költözve Komárom megyei Salome szakköréből is: Fülöp Erzsé­bet festő, Ravasz Erzsébet és Gyúró István grafikus, Paál István és Rajki László szob­rászművészek mesterüket tisztelik benne. szerepet kapott. Élményei többnyire intellektuális ter­mészetűek. Sorozatokban for­málta mondanivalóját. (Ját­szó gyerekek, Pihenő lányok, Csoport.) A Lángot vivők és őrzök mély szimbolizmusá­ban az élet titkait személye­sítette meg, a nőd testek lágy formáinak ritmusával. Fest­ményein szellemes tér-aík- voniaJiharmónáákat teremtett a drámai intenzitású tarta­lom kifejezésére. Monotípdán külön rend­szert alkotott karakteres fe­jeivel, melyek mindinkább maszkszerűek lettek. (Mózes, 1967.) Az 1981-ben készített Bartók-sorozata, a Kéksza­kállú I—IV. modem rajzmű­vészetünk csúcsteljesítményei közé tartozik a lírai emelke­dettség ű, teljesen letisztult, az 1975-ös Sajóméval és az 1983-as Jákob az angyallal című műveivel együtt. Kerti Károly csoportosulá­soktól távol, a kortárs művé­szet nagyjainak alkotásaival termékeny vitában napjaink magyar valóságát öntötte for­mába mély gondolati tartal­mú művészetében. Műveivel először 1953-ban jelentkezett kiállításon, és attól kezdve haláláig minden jelentősebb grafikai sereg­szemlén részt vett. 1954-től önálló kiállításokkal is rend­re jelentkezett a fővárosban és vidékien egyaránt. Festőként végzett, de fő ki­fejezési eszköze a grafika volt, bár muráliákat, sgrafit- tókat és fainitarziét is terve­zett. A festészethez is vissza­visszakanyarodott, sőt élet» utolsó időszakában a térfor­málás is izgatta fantáziáját. A grafika területén nem is­mert lehetetlent. A toll és szénrajz, valamint a mono- lípia mellett a sokszorosított grafika minden ágát művel­te. Életművében a realista szemléletű műveket nonfigu­ratív kompozíciók is felvál­tották. Figurálissá volt egész életében. A mai élet lénye­gét kereste összegző grafi­káin. Orosházán főként a pa­rasztság élete foglalkoztatta. Tatára kerülve a bányászok életéved került közeli kapcso­latba. Művészete szélesebbé, összefogottabbá vált. Alap­vetően konstruktív forma- nyelvét .Picasso és Szalad La­jos művei befolyásolták. A hazai és nemzetközi hagyo­mányból izgalmas kísérlete­zések során alakította ki sa­játos, monumentális kifeje­zésmódját, melyben az ex­presszív drámai lendület is Csábító Bartók-sorozat: „A kékszak állú .. .1.”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents