Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-30 / 25. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET

1988. január 30.

1948. január 13.

szai ár vízkárosu 1 taiknak. A

Magyar Ifjúság Országos Tanácsa -kétszáz fotny-i ifjúsági brigádot szervezett, amely már el is indult az árvíz sújtotta vidékekre, hogy segítsen a védelmi és helyreállítási mu nyálatokban.

1948. január 16.

A dráma folytatódik. „Tegnapra virradóra újból kiön- ■tött -a Tisza... A harmadik árhullám csütörtökre virradó éjszaka indult meg a Tiszán úgy, hogy a veszélyeztetett területeket újra ki kellett üríteni. Tiszabecs, Ti- szakóród, Gulács és Tákos községeket teljesen kiürítették. Tivadar, Ugornya és Gergelyi községeket csak részben ürítették ki . . . A Tiszabecs, Sonkád és Milota közötti országutak víz alatt állnak. Gulács községet ismét elárasztották a Tisza hullámai, csak a község 'közepén, a magaslaton lévő templom, iskola és kastély áll szárazon. Gulács felől a víz Hete félé áramlik

Hozzávetőleges becslés szerint akkor már mintegy százezer hold földet árasztott el -a víz.

Megmozdult az ország. Újabb százezer forint segélyt szavazott meg a Gazdasági Főtanács. Egy sor község ifjúsága határozta el. hogy önkénteseket küld az árvíz sújtotta -területekre.

1948. január 17.

Már két hete pusztítja a felső-tisaai falvakat az árvíz. Bereg megye nagy része víz alatt van. Gulácsról Gerge- lyiugornya és Jánd felé óránként 8—10 kilométeres sebességgel hömpölyög az áradat. A környékbeli falvakban minden élőlény tálpon. Férfiak, asszonyok, öregek, gyermekek és fiatalok hordják a földeket a hevenyészett gátakra. A falvakban legalább ezer -ház. dőlt össze és 5 ezer család vált földönfutóvá.

1984. január 18.

Tákos, Csaroda községek útját elöntötte a víz, a falvak elszakadtak a -külvilágtól. Vámosatya déli részét is borította a jeges áradat. 17- én reggel Jánd községnél is átszakadt a gát, a község nagy része szinten víz alatt áll. Voss Zoltán, a Gazdasági Főtanács főtitkára a helyszínen, rövid úton százezer forintot utalt ki a lakosság ellátására, további kétszázezret pedig -a takarmányínség enyhítésére.

1948. január 20.

A legújabban érkezett jelentések szerint a Tisza- menti községeket veszélyeztető újabb árhullám is elvonult ... A betört gátakat éjjel-nappali munkával -igyekeznek helyreáll íitani.

„Víz, víz és víz...” —

címmel közöl helyszíni beszámolóit -a nyíregyházi újság. Ebből -idézünk: „Tákos. A torony összeomolva a falu közepén. Az úton balra bútorokkal, karókkal, háztetőkkel és a -háztetőkön baromfi akkut, macskáikkal zsúfolt a víz . . . Tákoson ház, házna omolva. A gerendákon füzéreken lóg a küikoricacső, a leomlott fialak megvetett ágyaikat, asztalra tett zsák liszteket, kifordított szekrényeket őrjítenek a szemlélők elé. Három gerendán 8 szá-l deszka, két férfi, 8 nő és 11 gyerek lécekkel, rudakkal tolja magát kifelé a kö- vesúthoz;. . . Gergelyiugornya, Tiszasziálka, Tiszavid nyúl- gátakikial, emberfeletti erővel ideig-óráig tartja saját faluját ...”

1948. január 15. 1948. január 21.

Budapest közigazgatási bizottsága egyhangú lelkesedéssel ígért segítséget a tiJön az ötödik árhullám! 190 méteres szakaszon ömlik a víz Tivadarnál.

Ez volt a dráma második felvonása.

Most, negyven esztendő múltán azért is kell emlékeznünk e természeti katasztrófára, hogy tudjuk: a Felső-Tisza vidékét szilárd gátak és jelentős technikai eszközökkel bíró emberek óvják hasonló drámák bekövetkezésétől.

„Én Lippai Szabó Menyhértné tudatom..."

Hullámokban rohant az ár

£

*n, Lippai Szabó Menyhértné tuda- " tom a Tisztelt Szerkesztőséget a fiatal életem lefolyásáról. A ti- zennégyes háborúkor fiatal lány voltam, igen nehéz körülmények között nevelkedtem. A férfiaknak el kellett menni katonának és helyettök nekünk kellett végezni minden nehéz munkát. Igen jó búzatermés volt, de munkaerő ' nem. Aztán kerítettem négy fiatal lányt és két öregembert. A két öreg kaszálta a búzát, mi pedig marokba szedtük, összekötöttük és összehordtuk a kévéket és keresztbe raktuk. A Mandel-testv ér éknek több falu határában igen nagy birtokjuk volt, mi pedig hatan elvállaltuk a búzatermés betakarítását és kifejtettük a munkához akaraterőnket. Jó kedvvel, örömmel végeztük, a hasznos munka még az éjjeli álmunkat is megcsonkította és örültünk, hogy minél többet dolgozunk. Mezítláb jártam, hetekig tartott az aratási munka. Személyenként kerestünk öt mázsa búzát. Amikor szállításra került a sor, a kereszteket nekünk kellett feldobálni a kocsikra. Sokat nélkülöztünk, a háború mindent felemésztett és az ellenség kirabolta az országot és 22 év múlva ismét kiütött egy gyilkos háború, amely sok ember életébe került. Az én falumról szólva 18 éves kortól 48 évesig minden férfinek el kellett menni Beregszászba és onnan osztották őket munkára, kevesen kerültek haza, meghaltak. Az a háború egy egészen gyilkos és igen rabló háború volt. A németek kifosztották az országunkat, minden hasznos dolgot, még a jószágokat is elszállították.

Nehéz idők voltak azok, mindenre emlékszem. A férjem az első világháborúban 7 évig volt katona. Van egy fiam. aki 1920-ban született és az pedig 12 évig volt katona. Utána évekig fogságban volt. 1941-ben vonult be a katonasághoz és kikerült Vezérszállásra, onnan pedig a lengyel határ szélére, ahol igen rossz ellátásban részesültek. Szárított bab és szárított káposzta volt az eledelük és úgy tápláltam, hogy mindig küldtem részére csomagot és magam is többször felkerestem és vittem a csomagot még a fiamnak is.

Es átéltem egy árvíz sújtotta időt is, amikor 1948-ban Tiszabecsnél a Tisza átszakította a gátat, és sok községet elöntött az árvíz. A mi községünket, Jándot is el- önötte. Én igen sokat szenvedtem. Három hétig három ár jött ránk. Az árvíz igen sok házat szétrombolt, a községünkbe is 80 ház dőlt össze. Az összedőlt házakba igen sok érték és holmi tönkrement. Történt 1947 Szilveszter estéjén, amikor mindenki örült a szilveszternek és az én férjem irodatisztviselö volt és akkor ott tartózkodott a hivatalba, aztán megcsendült a telefon. A gulácsi jegyző hívta telefonon a főjegyzőt.

Doktor Erős Pálnak az édesapja volt a főjegyző akkor Jándon és Gulács községbe. És értesített bennünket, hogy óriási árral jön az árvíz Tivadar felől. Én aztán értesítettem a népet a váratlan hírről. A gulácsi jegyző már azt mondta, hogy nem tudja tovább mondani, mert már az irodába bement a víz és ö már a padlásra menekült. Rossz volt ezt hallani, Gulács a szomszéd községünk és vártuk az árvizet.

Én, mihelyt virradt, kimentem a határba, amely felől jött az árvíz, szörnyű látvány tárult elém akkor, amikor megláttam azt a piszkos vizet, amely már több falut elöntött. Ameddig Tiszabecsröl odáig ért, igen nagy hullámokat vágott a víz és én azonnal futottam haza, azoknak szóltam először, akiknek tudtam, hogy háza bizonytalan helyen van és mondtam, hogy mindenkit szállítsanak sürgősen dombosabb fekvésű helyre. De nem sikerült megmenteni semmit, mert az ár rettenetes hullámokba rohant. A mi házunk olyan helyen van, hogy a községben a legmagasabb rész és amikor jött az ár, akkor én öt családot fogadtam a házunkba. Azok már csónakkal tudtak elmenekülni a lakásuktól és másnapig még nagyobb tömegbe jött a községünkbe a víz és több lakóházat lerombolt.

Egy éjjel 80 ház dőlt össze. Szörnyű volt hallani, amikor egy-egy ház nagy robajjal összedőlt. És voltak olyan utcarészek, ahol az. istállókba is bement a víz, aztán az állatokat éjszaka a Tisza töltésére szállították, úgy mentették az elpusztulástól.

mmideg, esős idő volt és én ott tartózkodtam a jegyző M irodájában, habár már az irodában is volt víz, “ * én felültem az asztalra, onnan vártam, hogy mikor apad a víz. És mikor láttam, hogy apadt, fogtam a kezembe egy fáklyát és egy botot, gumicsizmában a vizen kimentem a Tisza töltésére, ahol az emberek az állataikkal áztak-fáztak és megmondtam nekik, hogy melyik utcába vezessék az állatokat, oda, ahol nem volt árvíz, és egy részét a megfázott embereknek a magam lakására hívtam és elláttam őket jó borosteával. , Nőknek és a gyerekeknek el kellett hagyni a községet, olyan helyekre helyeztem őket, ahol nem volt árvíz. Én ugyan nem mentem sehová, én nem hagytam el a falumat. A főjegyző is azt mondta nekem, hogy Erzsiké néni, csak maga itt ne hagyjon bennünket, mert maga mindent elintéz. Minden embert mozgósítottunk. Éjjel-nappal csináltuk a védőgátat és a tenyerembe több vérhólyag lett, nehéz volt a lapátolás, de muszáj volt menteni a lakásunkat. Se éjjelünk, se nappalunk nem volt, nagyon sokat kellett fáradni, de szívesen tettem mindent. Nemcsak magamért, örültem, ha valami jót tehettem a népnek az érdekében. Ez nekem a születési hibám. Most már maradok tisztelettel: Lippai Szabó Menyhértné."

Szabó néni a nyíregyháza—sóstói szociális otthonból küldte a fenti sorokat. Január 2-án volt 89 éves. Olvasóink nevében is szeretettel köszöntjük és kívánunk neki hosszan tartó jó egészséget. (A szerkesztő)

KM

máriy egy része elpusztult, másik részét pedig a takarmányozás nehézségei miatt kell levágni. Kérte a kormánytól: hasson oda. hogy -a bankok és pénzintézetek adjanak 'kölcsönt a nagy károkat szenvedett lakosságnak, állítsanak fel katonai banképületeket a hajléktalanok számára, -indítsanak tömeg- étkeztetési akciót és gondos- kodij-anak az újjáépítéshez szükséges tégláról? cserépről és faanyagról. Befejezésül megállapította: a megye lakossága azonnal a szerencsétlenül jártak segítségére sietett. Különösen hősi munkát végzett Nagy Sándor, az MKP Szatmár megyei -titkára, Szabó István főispán, dr. Gaál Elek alispán. Végvári Károly rendőr. őrnagy vezetésével -a Sza-tmár megyei rendőrök 96 órás szakadatlan szolgálatot teljesítettek — gyakran derékig érő jeges vízben.

1948. január 10.

Újabb árvízveszély! Kiürítettek öt szabolcsi iközsé- get. „Néhány napos nyugalmi állapot után ismét megdöbbentő hírek érkeztek a Tisza felső folyásának vidékéről ... Attól kellett tartani, hogy Tiszaibecsen. Tivadaron, Miioítán és Tiszakó- ródon újra megismétlődik a szilveszteri tragédua. . . A Tisza mostani gyors szintemel- kédése miatt csütörtökön este elrendelték Tivadar. Gulács, Tiszabecs, Milota. Ti- szákóród kiürítését. Főleg az asszonyokat, gyermekeket és aggokat telepítették ki, akiket a Túr töltésétől védett Sonkád, Kölese, Fehérgyarmat, Fülesd községék fogadták he. A férfiúk helyükön maradtak, hogy a tiszai árral hősiesen küzdő műszaki alakulatok segítségére legyenek.”

Hírt ad a lap arról is, hogy a szovjet hatóságok minden intézkedésit megtettek 'az árvíz által veszélyeztetett területekről a szomszédos szovjet " oldalra menekültek elhelyezésére, de műszaki alakulataik is aktív segítséget nyújtanak -az árvíz elleni védekezésben.

nvékbeli lakosok, gátőrök, felnőttek és gyerekek szerszámokkal, deszkákkal. Szabó András gátőr és Fogarasi Bertalan éjjel-nappal segítettek a mentésben,,a gátépítés irányításában. Újév napján a Túr halparti töltését átvágták, így folyhatott csák le a már 30 ezer holdon elterülő tenger vize ia Túron keresztül a Tiszába. A jeges szélvihar méteres hullámokat vert, a tengeriből csupán a házak teteje és a fák. koronája látszott ki.

Roman Mihály: „Akik nem menekültek ki idejében a házakból, a téglaépületek padlására menekültek fel, s mivel a községben csónak nem' volt, csak a mentőcsó- nak beérkezése után tudtak szorult helyzetükből kimenekülni.”

1948. január 6.

„Lapzártunkkor újabb jelentés még nem érkezett a tiszai árvíz helyzetéről és így még nem tudni azt sem. hogy milyen mérvű kárt okozott az árvíz emberéletben, jószágállományban. vetésben, épületben és gazdasági felszerelésekben ..."

1948. január 8.

Hatezer ember vált földönfutóvá a tiszai árvíz következtében. A megyében és Nyíregyházán megszervezik a gyűjtést... Szatmárban és Beregiben . . . mintegy ezerre lehet becsülni azoknak a házaknak a számát, amelyek teljesen összeomlottak, vagy számítani lehet összeomlásukra ... Olt Károly népjóléti miniszter javaslatára az árvíz hírére azonnali 150 ezer forint rendkívüli segélyt szavazott meg a Gazdasági Főtanács . .. Most már az egész magyar társadalomra vár a feladat, hogy segítségére siessenek a károsultaknak, hogy azok új életet kezdhessenek. Házuk, élelmi- szerkészletük, jövő évi vetésük, ingóságaik a viz áldozatává váltak. . . Az MNDSZ és a Nemzeti Segély voltak az elsők, amelyek azonnal a bajiba jutottak (segítségére siettek. Utánuk megmozdultak a különböző hazai és külföldi segélyszervek. Az ENSZ-bői, Dániából, Svédországból, Svájcból, a Nemzetközi Vöröskeresztítö'l Is. érkeztek segélyek.

1948. január 9.

Az országgyűlésen Balogh József Szaibolcs-Szatmár- ; Bereg kommunista képvise- : lője drámai színekben eose- ; telte az árvíz sújtotta területek lakosságának szomorú i helyzetét. Rámutatott, hogy i az áradásnak 3 halottja volt, 45 ezer hold területet borí- . tott el a víz. 413 lakóház om■ lőtt össze, 350 pedig lakiba■ taltlanná vált. Az állatállo„Árvíz Szatmárban. Eddig háromezer ember vált hajléktalanná." Lapunk elődje, a Magyar Nép 1947. szilveszteri számának első oldalán találjuk e címet. A dráma december 28-án, vasárnap délután kezdődött, amikor a Felső-Tisza Tiszabecs, Uszka és Milota lakosságára zúdult. Mint a tudósításból megtudjuk, a népjóléti miniszter az árvízkárosultak megsegítésére gyorssegélyként élelmiszerrel, ruhával és 10 000 forinttal teherautót küld az árvíz színhelyére.

1948. január 3.

„Tarpa és*. Gulács között átszakadt ia gát. .. Tarpát azonnal nyúlgáttal vették körül úgy, hogy a házak nagy részét sikerült megmenteni, de a község szélén mégis több ház összedőlt. Gulács községet teljesen körülvette a víz úgy, hogy a lakosság mindenét otthagyva, a község magas helyén fekvő kastélyba és iskolákba menekült. A tiszai árvíz már elöntötte a V ásárosnamény és Beregszász közötti iköves- utat. Tiszakóródon 85 ház összedőlt és a falubeliek ösz- szes terménye, élelme, jószága elpusztult... A tegnap déli jelentések szerint Tisza- beoset elöntötte az ár és 170 ház összeomlott... Árvízveszély fenyegeti Kisvarsányt, Kopócsapátit, Tiszaszent- mártont és Eperjesbe községeket ... A Kárpátokban tovább tart az olvadás, így az árvízveszély növekedésével kell számolni . ..

1948. január 4.

Román Mihály, - a Tiszai Armen, tesí tő Társulat műszaki főtisztje a következőkről számol he az olvasóknak:

„Reggel 4 órakor — tehát a szilveszterre virradó éjszakán — Tiszabecsen á víz elérte az 500 centiméteres magasságot. A helyzet azonnali cselekvést követelt. Minden Utasítás nélkül hozzá kellett fognunk a nyúlgátaik építéséhez, a töltés emeléséhez. Utasítást adtam, hogy verjék félre a harangokat és a vészharang kongására a falu aprajával-nagyjával fogtunk a munkáihoz. Délelőtt 10 órakor megállapítottuk, hogy a víz Tiszabökönynél törte át a gátat és Uszka községnél, a gyenge Batár-patak mellett lévő töltést is' áfszakította a rohanó áradat... Amikor láttuk, hogy az árvíz olyan rohamosan emelkedik, hogy minden erőfeszítés ellenére is áthágja a töltést az áradat, visszavonultunk a második gátra és gondoskodtunk, hogy a gyermekeket és asszonyokat szállítsák védett helyre. Eközben a víz el is érte az első gát szintjét és 2 kilométeres hosszúságban vízesésszerűen zuhant át a gáton

Három nap három éjjel percnyi pihenő nélkül küzdöttek az elemekkel a kör-