Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-28 / 23. szám
2 1988. január 28. Mi kerül a tányérba? Étkek és forintok Patkó, perec, réz tányér Szakmák, mesterek Az első Ferdinánd kézjegyével ellátott városi privilégiumlevél — mely másfél száz esztendeje született a városközösség nagy örömére. Nyíregyházának többek között előírta: „ ... viszszonos egyetértéséből reményi- vén azt is, hogy a’ Nyír-Egyházi Lakosok a mesterségeket és ipart mind inkább gyarapítani, leginkább ezen élet nemére adván magokat, mindennemű mesterembereket és míveseket kebelökbe befogadni, gyermekeiket is 'a mesterségekre és művészetekre nevelni s az ezekhez megkívántató tudományokba oktattatni kívánják ..Röviden, s mai értelmezéssel: valójában a szabad városi státus egyik alapvető feltétele volt az ipari mesterségek meghonosítása. Hová jutottunk 150 esztendő alatt? — A kérdés így túlságosan szónoki, hiszen ezúttal csupán a városban meggyökeresedett nagyipar kiegészítőjét — régiesebb nevén: a kézművesipart — szeretnénk nagyító alá venni. Lélegzetnyit időzvén még a múltban: a cégér — a címer — egykoron arra szolgált, hogy az írni és olvasni nem tudó emberek felismerjék a kézműves, a kereskedő üzletét, árusítási helyét. A cégérek az egyes szakmák védőisteneinek ábrázolásai voltak, majd később jellegzetes készítményt, vagy szerszámot ábrázoltak. Például: a kovácsé a patkó, a péké a perec, a lakatosé a kulcs, a borbélyoké a réztányér volt.. . Napjainkban már hiába is keresnénk ezeket a romantikus cégéreket, legfeljebb a ládafiák mélyén lapulnak. Mostanság a ház falán neonfény hirdeti a mestert, vagy a napilapok hirdetési rovatában kínálják szolgáltatásaikat a legkülönfélébb szakmák jeles — és kevésbé érdemes — művelői, lévén, hogy azt ma már el tudják olvasni az emberek. (Bár nem csupán nosztalgia, ha szívesen látnánk díszként itt-ott patkót, perecet, vagy réz tányért.) Nyíregyházán jelenleg 1234 kisiparost tartanak számon, akik nem kevesebb, mint 115 szakmában igyekeznek teljesíteni a száz- húszezernyi lakosság legkülönfélébb kívánságait. (Pontosabban: 738 főállású, 324 munkaviszony melletti és 172 nyugdíjas kisiparos él és dolgozik a megyeszékhelyen. Találni kuriózumokat is: a hegedűvonó-javító és lőszőrző mesterembertől egészen az ásvány- és drágakőcsiszolóig. Ám leggyakoribbak az építőipar szakmái.) 66 kőműves, 63 szobafestő, 67 villanyszerelő, 30 vízvezetékszerelő, 20 központifűtés-, s újabban 16 gázszerelő' hívható, kereshető fel sokféle javítás-szolgáltatás végett Nyíregyházán. Aztán tovább a statisztika: a közlekedési eszközökkel kapcsolatos szakmákban van 47 autószerelő, 12 autóvillamossági javító, 15 fényező, 7 gumijavító és 16 karosszérialakatos. Ezen az úton elveszhetünk a statisztikában — mondják a KIOSZ városi titkárságán —, sokkal célszerűbb a klasszikus csoportosítás; a kiemelt szolgáltatás végigpásztázása. Ebből kiderül, hogy mosással, vegytisztítás- sal csupán egy „maszek” foglalkozik a Patyolat mellett a városban. Elektronikai cikkek javításával viszont 37 szakemberhez fordulhatunk, számottevő a gépjárműipar és a már részben említett építés, lakáskarbarí- tartás. A klasszikus személyi szolgáltatások terén (fodrász, cipész, kozmetikus, fényképész stb.) 96 iparos keresi a kenyerét, de például fülcimpalyukasztóból is hét van már a városban. A „fuvarozás" jó fél éve külön tagozatot alkot, jóllehet őket is iparosokként tartjuk számon. Íme: Nyíregyházán 165 magántaxis (a gmk-kkal együtt 220) és 212 teherfuvarozó lesi, várja és küzd a kuncsaft kegyeiért, miközben elismerten jó színvonalú szolgáltatást végez túlnyomó többségük. Mondja az érdekképviselet bennfentes szakembere: a szakmák híven tükrözik égj településen az életmód változását, s ez így van Nyíregyháza esetében is. Ahogy ugrásszerűen nőtt a városlakók száma, úgy szaporodtak az iparengedélyek, melyekben utóbb számottevő könnyítések is hatottak. (Például néhány hiányszakmában nem kötötték és kötik képesítéshez az engedélyt, elég a 3 éves igazolt gyakorlat is.) Ilyen például a női szabó, az üvegező, a fehérneműjavító. A másik véglet: 14 szakmát csak mestervizsga letétele után gyakorolhat bárki, mert ezekben magas a szakmai követelmény és szigorúak a biztonsági előírások.) Olykor azonban torzít is ama bizonyos tükör, hiszen Nyíregyházán is jól kitapinthatok a divatszakmák és a kihaló szakmák. („Ezek mindig voltak és mindig is lesznek.”) Egy friss példa: köztudott, hogy a magánerős, egyedi lakásépítések — például a Korányi út mentén — jelentős számú bádogost, tetőfedőt igényelnének. Ugyanakkor Nyíregyházának csupán 4 bádogos kisiparosa van, akiket majd szétszednek az építtetők, s akik a keresetre sem panaszkodhatnak. Ügy tűnik, egyelőre minden hiába: a KIOSZ 9 ilyen hiányszakmát külön kedvezményekkel, ösztöndíjakkal is támogat.) Aztán az ellenpélda: bár csökken a kereslet — ebben az áremelkedéseknek is része van — mégis elég nagy a tolongás a fodrász, a Záhonyi Mihály cipészműhelye a Vécsey utcán. Sok ilyen mester kellene Nyíregyházán ... kozmetikus pályák iránt. Ezeket a dilemmákat az életmód változása oldja majd fel. (Például akkor, amikor kiderül, hogy a megélhetés növekvő költségeit sokan éppen a szépítkezésen igyekeznek megspórolni.) Hallom: általában a köszönőlevelek jelzik a kisiparosság morálját Nyíregyházán, s ez egyaránt vonatkozik a minőségre, az árképzésre és a határidők megtartására. Az örömbe azonban üröm is vegyül: akadnak — és nem is kevesen —, akik rontják a becsületes kisiparosok jó hírét és keserűséget okoznak a megrendelőknek. Igaz, az utóbbi 4 évben csökkenő tendenciát mutatnak a panaszok — tavaly például 65 ilyen bejelentés érkezett a városban és 9 alkalommal kizárás lett a vége. „Megesett, hogy egy redőnyös családjától negyedévenként kellett visszavonni az iparengedélyt — tudniillik mindig más családtagnak váltották ki —, mert valamennyien szélhámoskodtak, nem tartották meg adott szavukat, írásba foglalt vállalásaikat. E térén nincs pardon: ha bebizonyosodik a méltatlanság az iparengedélyre, nem késlekednek annak megvonásával, mert első a megrendelő érdéke. Védik persze a kisiparos érdekét is, hiszen — s erről keveset szól a fáma — bizony a megrendelő sem makulátlan, s főleg az építkezések befejezésének fázisára elfogy a pénze, fizetni nem tud, de a munkát követeli... Jellemző, hogy a panaszok mintegy fele az építőiparban keletkezik. „Ha a megrendelő vét. a kisiparos nem marad védtelen: a KIOSZ jogsegélyszolgálata siet a segítségére.” Napjainkban különösen aktuális probléma, hogy a városban működő kisiparosok jelentős része a legjobb indulattal sem tekinthető jó „szerződő fél"-nek. Magyarán: a mesteremberek ijesztően nagy százaléka nincs tisztában a szerződések előírásaival, magával a szerződéssel. Ismert kiszólás: „Én inkább felhúzok egy házat, minthogy a nehéz kezemmel teleírjak egv oldalt". Ebből aztán bizony gyakorta súlyos jogviták is keletkezhetnek — és adódnak is. Ezt igyekszik megelőzni a városi KIOSZ-szervezet, amikor szakmai intéző bizottságai révén tanfolyamokat, képzéseket és továbbképzéseket szerveznek. (Elgondolkodtató viszont, hogy igen gyér az ilyen előadások látogatottsága.) — Pedig ha valaha, akkor mostanság igencsak nagy szükség van arra, hogy mindig észnél legyen a kisiparos, hogy kellő időben felmérje helyzetét és tisztában legyen az idén életbe lépett új adózási renddel, a forgalmi adóval, a személyi jövedelemadó kiszámításának módjával , az alkalmazottak körüli teendőkkel, az SZTK-előírások változásával — hallani a jogosan aggódó szavakat a városi szervezetben. Ez indította az érdekképviseleti szervet arra, hogy már időben, az elmúlt év utolsó heteiben 31 ,-,adóelőadást” szervezzenek, felhasználva erre a szombatokat és a vasárnapokat is. Mindenkor jó szakembereket kértek fel előadásra, akik a bonyolult adó- és adminisztrációs rendszert igyekeztek megérttetni a jelenlévő kisiparosokkal, éppen azért, hogy az új viszonyok között a lehető legkevesebb gondjuk, nehézségük keletkezzék ebből. „Eddig elég volt a bevételi nyilvántartás, a pénztárnapló, sőt, bizonyos koron felül ettől el is tekintettek, mentességet élveztek. Most merőben más a helyzet: a napló főkönyv vezetése, a számlaadási kötelezettség, az ÁFA kiszámítása, a költségek pontos nyilvántartása bizony egyfajta kisebb „könyvelést” igényelne. „Néhány nagymenő" — több milliós forgalmat bonyolító kisiparos teheti meg csupán, hogy tetemes összegért elvégezteti szakemberrel ezt a munkát. Ezért a KIOSZ továbbra is a tagok segítségére siet. Például: a kezdő kisiparosoknak minden hónap utolsó péntekjén összejövetelt szerveznek, ahol legfontosabb tudnivalókat ismertetik. Egyébként minden második hétfőn délután ingyenes szolgáltatást végez a kisiparosoknak a közgazdasági tanácsadó testület. Angyal Sándor Mi kerül a gyermek tányérjába a bölcsődében, az óvodában? Jószerivel akkor értesül erről a szülő, ha esténként kifaggatja a gyereket. Bár gyakorlati tapasztalat mondatja velem, hogy a néhány éves kisgyermek, még egyáltalán nem ismeri a fogások nevét. Így az esetek többségében a szülők bizonytalanságban maradnak afelől, mit, menynyit evett aznap a gyerek. Mint annyi más, ez év január elsejétől változtak a térítési díjak a gyermekintézményekben. A szülők joggal remélik, hogy a több pénzért talán ízletesebb és nagyobb adagot tesznek a gyermek elé. főként ebédre. A bölcsődések száma Nyíregyházán ma ideális a rendelkezésre álló helyekhez viszonyítva. 1010 gyermeket gondoznak az 1032 helyen. A 15 nyíregyházi bölcsőde azonban igen eltérő képet mutat, mert míg az örökösföldiben a 80 személyes intézménybe 150 gyermek jár, a város peremén lévők, de még a jósavárosiak sincsenek kihasználva. A bölcsődék gazdasági működtetésére hozták létre 1974-ben az igazgatóságot és azóta elmondhatja Sarudi Györgyné, a bölcsődei igazgatóság gazdasági igazgatóhelyettese, hogy úgy a gyermekek, mint a dolgozók szempontjából igen előnyösnek bizonyult ez a szervezeti forma. A bölcsődék szakmai irányítása az egészségügy feladata, éppen ezért nem a kereskedelmi, hanem az egészségvédelmi szempontok a döntőek a menüsor kialakításánál. A bölcsőde vezetője és a valamennyi intézményben másodállásban foglalkoztatott bölcsődei gyermekorvos egy hónapra előre állítja össze az étrendet. Míg a korábbi években naponta 18,50 forintból, január elsejétől napi 21 forintból kell kigazdálkodni a nyersanyagot. Hogy ez sok vagy kevés? Nézőpont kérdése. Sarudiné szerint egy ügyes beszerző és egy találékony szakács csodákra képes. Nyáron például televásárolják a mélyhűtőládát karfiollal, borsóval és akkor is olcsón főznek, amikor a zöldségfélék ára magas. Vagy például a takarékossági szempontok is befolyásolják — a könnyebben emészthető ételek kínálása mellett —, hogy a vajat, sajtot, tepertőt, túrót habosítva, krémszerű formában kenik a kenyérre. Emelkedett a térítési díj, de nem győzték eléggé hangsúlyozni, hogy ez nemcsak az ételek árainak emelésére kell. Drágább a mosópor, a gyermekruha és még sok minden. A napokban már nyilvánosságot látott kategóriák alapján állapítják meg Nyíregyházán is a térítési díjakat. Eszerint tíz jövedelmi kategóriát és egy-két-három-négy gyermekes családokat különböztetnek meg. A legtöbbet az a szülő fizeti, ahol az apa, anya fizetése meghaladja a 10 ezer forintot és egy gyermeket nevelnek. Ez esetben 28,50 forint naponta a bölcsődés ellátása. Ha a szülők jövedelme nem éri el a 2200 forintot és négy gyermekük van, akkor a minimális térítési díj naponta 11 forint. Mit szeretnek a bölcsődések? A gondozók, a szakácsok és a gyermekorvos örömére mindent, ami ízletes és korszerű. (Később hatnak a családi szokások erőteljesebben.) Dankó Zsuzsa, a nyíregyházi Pacsirta utcai bölcsőde szakácsa elmondta, hogy szójaliszt- tel is készítenek rántást. A gyerekek kedvence a palacsinta, a húsgombócleves, a paraj, a sóska burgonyapürévél, a rakott sárgarépa, a túrókrém. Nem eszik meg viszont a tojáskrémet, a sütőtökfözeléket. Speciális szaktudást szerez a szakács a gyermekkonyhán. Ök a megmondhatói, hogy a hagyományos, „magyarosnak" tartott só, bors, paprika helyett is lehet igen ízletesen, finoman fűszerezni. A 3—6 évesek étkezését Nyíregyházán a szálloda és vendéglátó vállalat oldja meg. Pár éve az Alföldi Vendéglátótól vették át ezt a tevékenységet. A Kereszt utcai óvodában vezető óvónőkkel, Széplaki Sándor- néval, Péter Lászlónéval, Szécsi Károlynéval és Nagy Józsefnével, valamint a 2-es óvodai gondnokság gazdaságvezetőjével, Zelenyánszki Andrásáéval beszélgetünk. A háziasszony, Széplakiné elmondta, hogy náluk a kulturált étkezés csak az egyik formája a helyes életmód, a szokások formálásának. Nem véletlenül emelte ki a kulturált étkezést, mert nemcsak arra fordítanak figyelmet, hogy a gyermekek belapátolják az ennivalót, hanem a terítést, a kínálást, az étkezés alatti viselkedési szabályokat, az evőeszközök használatát is megtanítják. (Sok esetben az esténként rohanó és erre nem figyelő otthoni szokások miatt.) Mivel eteti a vendéglátó a gyermekeket? A vezető óvónők egybehangzóan állítják, hogy egyhangú a leves. Konkrétan a zöldségleves, a húsleves, a pirított tésztaleves csak nevében tér el a másiktól. (Azt mondja erre Oláh Géza, a vendéglátó vállalat áruforgalmi osztályvezető-helyettese: a félsertéseket a konyhán bontják és a csontot, vagy apró húst beleteszik a zöldséglevesbe is, hogy ízletesebb legyen. (Gyakori a főzelék, pedig a gyerekek szívesen ennének egy rakott káposztát, vagy hetente egyszer sült tésztát, buktát, túróstáskát, palacsintát, fánkot. (Vagy például a hagymás zsírban sült hús ötféle néven szerepel...) Az óvodák egy részében helyben főznek, jó néhányban azonban csak tálalókonyhát alakítottak ki. Rendszerint egy közeli iskolai vagy óvodai konyháról hordjak át az ételt. Ennek persze megvan a hátulütője, mert időnként késik az ebéd, vagy túl forró, vagy éppen hideg. A guszevi tagóvoda vezetőnője, aki egyben az Árpád utcait is vezeti. Péter Lászlóné hét éve sok fórumon szóvá tette, hogy a guszevi óvodában mindennap késik a tízórai. A Ságvári kertvárosi 7-es iskolából hordják és a túrajárat végállomása a guszevi óvoda. Ám a helyi sajátosságokat messzemenően figyelembe kellene venni, mert a guszevi gyerekek nagy többsége nem reggelizik, sokan már a kora reggeli órákban ott vannak. Van olyan gyerek, aki előző nap nem is kapott vacsorát. Szóval a sajátos guszevi állapotokról tekintettel itt már akár reggel nyolckor jogos lenne a tízórai. A vendéglátó osztályvezető-helyettese ígérte, megvizsgálják, lehetne-e cserélni a túraútvonalon. Az óvodások napi nyersanyagnormája 17 forintról 19,50-re emelkedett január elsejétől. A 3—6 évesek már jobban igénylik az otthon megszokott, döntően hagyományos ízeket. Kedvencük a száraz- és a zöldbableves, a mákos tészta, a gyümölcsszósz főtt hússal, a rizibizi, a bundáskenyér, az almás - lepény. Nem kedvelik viszont — sajnos — a brokkolifözeléket, a spenótot. A konyhavezető, vagy a szakács rendszeresen szót vált a vezető óvónővel az étrend összeállításáról. Sőt. Az egészségnevelési hálózat kezdeményezésére évek óta működik egy étrend - előkészítő bizottság, amelynek a vendéglátó és az óvodák mellett orvos, dietetikus tagja is van. Hogy aztán mennyiben „törvény" az általuk összeállított menüsor? Rendszerint annak alapján főznek, de ha a beszerző nem kap valamit, eltérhetnek ettől. Bár a beszerzést nem irányíthatják, azért Szécsiné szóvá tette, hogy Szabolcsban, az alma hazájában olyan gyümölcsöt tettek az asztalra, amelyet még hullóalmának sem vettek volna át az üzemek ... Több helyen kísérleteznek a folyamatos étkezéssel, mert van, aki már negyed héttől az óvodában van, mások csak nyolcra járnak. Az óvónőknek és a dajkáknak többletmunkát okoz, mégis megéri, mert éhesen nem ül ott eg.v gyermek sem. Többször kell teríteni, de arra azért vigyáznak, hogy az étkezések között szükséges idő meglegyen. A térítési díjak emelésének természetesen nem tapsol senki. Ám az említett Kereszt utcai óvodában 13 olyan gyermekről tudnak, akik hátrányos helyzetűek. Az óvoda dönthet arról, hogy a különbözeiét a legrá- szorultabbaknak elengedjék. Tóth Kornélia Jófen az ebéd az Árpád utcai óvodában... de minden gyerek magával viszi az otthon szokásait Kelet-MagyarMiiág — Nyíregyházi Élet
