Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-28 / 23. szám

1988. január 28. 3 Pénz és •Iszűrkülés Következetesebb megvalósítást Negyvennél több típusban, és közel 50 (éle színben készítenek kalapokat Nyírmadán az Állami Gazdaság kalapüzemében. Képünkön: Kuczmog Istvánná és Simon Józsefnc a kalapokhoz szükséges gyapjútompokat tömöríti. (Farkas Zoltán felvétele) Pályaválasztási nagyüzem Divatszakmákra - kevés esély Még nem küldték el jelentkezési lapjukat sehová a nyolcadikosok, de azt már most tudni, hogy a tízezer kis­diák közül csak körülbelül nyolcezernek lesz helye vala­melyik gimnáziumban, szakközépiskolában vagy szakmun­kásképzőben. HOGYAN LEHET olyan pályára állítani népgazda­ságunkat, amely a kibon­takozást lehetővé teszi? — e kérdés körül forgott a véleménycsere a múlt hé­ten az MTESZ-ben szerve­zett beszélgetésen. Gazda­sági vezetők, tudományos egyesületi szakemberek, a műszaki-gazdasági értel­miség képviselői beszéltek arról, miként látják mai helyzetünket, hogyan véle­kednek a párt vitára bo­csátott, az ideológiai mun­kával foglalkozó téziseiről. ÉLETSZÍNVONAL. Az egyéni és az állami zsebben lévő pénz nem hagyható ki az ideológiai kérdések tár­gyalásánál, ugyanis más alapról indul az ember, ha van anyagi erő, s megint másról, ha a legszüksége­sebbre is alig futja — ez egy kiindulópont. Manapság mindenki hajt a pénzre, méghozzá a minél gyorsabban befolyó pénzre. Ezért aztán nagyon sokan elmaradnak a közéleti fó­rumokról, csökken az alko­tó viták száma, értéke is. Ennél is nagyobb baj, hogy aki 12—14 órát dolgozik, naponta, főmunkahelyén egyre kevesebbet teljesít. De második, harmadik pénzkereső foglalkozásában sem mindig az alkotás le­beg a szeme előtt, hanem a pénz — tehát általánosság­ban szürkül az értelmiség munkája, s ez jócskán el­lentmond a valódi kibonta­kozás igényének. GARANCIÄK. Mi garan­tálja a gazdaság megúju­lását? — teszi fel a kérdést az ismert nyíregyházi gaz­dasági vezető, s próbál vá­laszolni is rá. A differen­ciált bérezés? „Millió és egy” bérszabályozási előírás köti meg a kezét. Műszaki lehetőségek? Élvonalbeli technológiát, korszerű gé­pet beszerezni egyre nehe­zebb. Nyereségből fejlesz­teni? Száz forint nyereség­ből gyakran kilencvenet el­vonnak — még jó, ha szin­ten tudja tartani vállalata munkáját, termelését. És közben a legkülönfélébb foglalkozású dolgozókra az lesz a jellemző, hogy az anyagi boldogulás lehe­tőségét egyre inkább a fő munkahelyen kívül keresik és találják meg — aminek igencsak komoly hátrányai lehetnek. FOGYASZTÁS, lehe­tőségek. Mit lát egy hit­tel, ambícióval induló fia­tal mérnök öt év munka után? Ha családja nem tud­ja jelentős anyagiakkal se­gíteni, a lakásmegoldás tá­volabb van, mint amikor indult. A feje tetejére állí­tott szabályozások eredmé­nyeképpen csak a legjoo- ban fizetett mérnökök fize­tése vetekedhet a szakmun­kásokéval, gyakran a segéd­munkásokéval is, a fiata­labbak évekig kevesebbet keresnek. Szeme előtt gaz­dagodnak meg viszont ügyeskedők, üzletelők — miközben ő kvalifikált tu­dásával indokolatlanul hosz- slzú időn át nem részesül a XX. századnak azon vív­mányaiból, amelyek az ő életét is hivatottak kelle­mesebbé tenni. (Mintha csak erre rímelt volna a két nappal később Budapesten rendezett ta­nácskozás mondandója: az elmúlt évek, de különösen az utóbbi hónapok során megfogalmazódott, hogy a műszaki értelmiség helyze­tének javítása egyaránt ér­deke és feladata a kormány­zati szerveknek, s a gazdál­kodóknak. Különösen igaz ez ma, amikor gazdasági fejlődésünk kulcskérdése a műszaki fejlődés felgyorsí­tása. A kormány — többek között az MTESZ javasla­taira — több intézkedéssel már ez évben segiti az al­kotó műszaki munka er­kölcsi és anyagi megbecsü­lését.) CÉL ÉS ALKOTÁS. Mai életünkre a kapkodás, a tüneti kezelés a jellemző. Túl sok terv születik — mellesleg határozott, jó tervek — ám erőtlen az el­lenőrzés és a végrehajtás. A beszélgetés egyik mérnök résztvevője tételesen sorol­ta a IV. ötéves terv kiemelt feladatait — többségét a VII-ben is fellelhetjük. Nem lehet szó nélkül el­menni amellett, hogy fon­tos programok így elhúzód­nak. Mindemellett valós tel­jesítményre ható motiváció mellett gyorsan lehetne vál­toztatni — állította —, mert az emberek egyik napról a másikra képesek reagálni jó vagy rossz irányban. Példa volt erre az év végi költekezés. Határozott lé­pések kellenének, a minő­ségért, a minőségi munka becsületéért, s nem hagyni lesilányodni eredményein­ket. Sőt azt is tudni lehet, hogy mi a fiatalok döntő többségének a szándéka, hi­szen amikor hetedikesek vol­tak. a megyei pedagógiai in­tézet kérdőíveket küldött ne­kik. Az ezek alapján végzett elemzés jó lehetőséget kínál arra, hogy a gyermekeket reális választásra késztesse. Vonzó a szakközép A kezdet szokásos: most is vannak divatos szakmák, vonzó pályák, amelyeket szí­vesebben választanak a fia­talok és ez — mint minden évben — most is oda vezet, hogy néhány iskolába vagy néhány szakra, illetve szak­mára sokan, míg több intéz­ménybe kevesen jelentkez­nek. A legszembetűnőbb mindjárt az, hogy a végző­sök közel 43 százaléka szak­mát akar tanulni, de vonzó a szakközépiskola is, hiszen a fiatalok 20 százaléka itt szeretne érettségizni, a gim­náziumokba csak a tanulók 14 százaléka vágyik. Vannak, akik elpályáznak a megyéből, ez a most vég­ző nyolcadikosok 8.2 száza­léka, s csupán 5 százalék az, aki előre jelezte: nem kíván továbbtanulni. Nagy az érdeklődés á szak­középiskolákban működő há- rqm szakiskola iránt: a me­gye egyetlen egészségügyi szakiskolájában közel három­szor annyian szeretnének to­vábbtanulni, mint ahány ta­nulót az iskola fogadni tud. A gyors- és gépíró iskolák­ban is csak megfelelő képes­ségekkel lehet esélye a fia­taloknak. A gimnáziumokban tanul­ni szándékozók száma sem sokat emelkedett az előző évhez képest. E kategóriában nagyon népszerűek a speciá­lis nyelvi osztályok, különö­sen az angol nyelvűé. Az vi­szont meglepetést okozott a szakembereknek, hogy a nyírbátori Báthori gimnázi­um ének-zenei osztályába 36 helyre mindössze 16-an szán­dékoznak jelentkezni. Meghaladja a felvehetők számát a szakközépiskolákba jelentkezők száma. A nyír­egyházi Vásárhelyi, a Sza­muely és a Bánki szakközép- iskolába minden szakra töb­ben jelentkeztek, mint ahány hely van, de alaposan meg­nőtt a mezőgazdasági gép­szerelő szakmára jelentkezők száma is. A lányok közül so­kan szeretnének továbbra is óvónők lenni, s nem veszí­tett népszerűségéből az egészségügyi szak sem. Bizo­nyos fokiig csökkentette a kereskedelmi szakra jelent­kezők számát, hogy vendég­látóipari szak is indul, ám még így is jóval többen akar­nak kereskedők lenni, mint ahány fiatalt az intézet fo­gadni tud. És sokan — a szükségesnél többen — sze­retnének az újonnan induló képző- és iparművészeti szak­ra is jelentkezni a nyíregy­házi művészeti szakközépis­kolába. Szaralók sole szakmában A Bánkiban például még mindig kétszer annyian sze­retnének vezetékes távköz­léstechnikai műszerész sza­kot tanulni, mint amennyire . jjoi íbibN yaori né • >. szükség van, de .már ez is eredmény, mert korábban négyszeres volt a túljelent­kezés. Zsúfolt lesz még Zá­honyban a vasútforgalmi szak. Tiszavasvári ban a me­zőgazdasági gépszerelői, Nagykállóban és Csengerben az óvónői. Nyíregyházán a kereskedelmi, a közgazdasági szakközépiskolában pedig a pénzügyi szak. Mint már az elején szól­tunk róla: a végzősök nagy része szakmunkásképzőben kíván továbbtanulni. Most is az autóvillamossági szerelő, az autószerelő, a karosszéria- lakatos, az elektroműszerész, a szobafestő és mázoló, a központifűtés- és csőhálózat­szerelő, valamint a bútorasz­talos szakma a legdivatosabb, s több lány lesz kénytelen belátni, hogy csak meghatá­rozott számú nőiruiha-készí- tőre, optikai üvegcsiszolóra, férfiruha-készítőre, fodrász­ra és üvegcsiszolóra van szükség. Sokan szeretnének keres­kedők lenni: ruházati eladó­nak nyolcszoros, cukrásznak hétszeres, szakácsnak négy­szeres a túljelentkezés. Ahová hívják Miközben nincs elég je­lentkező marós, szerkezetla­katos. vasbetonkészítő, mű­anyagipari feldolgozó, vízmű­kezelő, magasépítő-ipari ács- állványozó, cipőgyártó, anyagmozgatógép-szerelő, ve- gyianyaggyártó, kertész, bá­dogos. fonalgyártó, erősára­mú berendezésszerelő, esz­tergályos, műszergyártó és -karbantartó, könnyűszerke­zet-lakatos, cserépkályhás, molnár, hegesztő, üvegmű­ves, épületasztalos és szövő szakmára. A megyei pedagógiai inté­zet dolgozói szerint érdemes ezekre az utóbb felsorolt szakmákra jobban odafigyel­ni, mert nemcsak a szakma- választásnál. hanem később a munkahely megválasztásá­nál is előnyös lehet a válasz­tó számára, mert a várható munkaerőigények ezekben a szakmákban nagyobb lehető­séget kínálnak a pályakez­dőknek is. M. S. — Van bérleted? — kér­dezem a barátomtól a bu­szon. — Hogyne, K-bérlet — feleli ö. — Mi az, hogy K-bérlet? Nem a hang verseny bérle­tedre vagyok kíváncsi. — Ez nem hangverseny­bérlet. Ez Kossuth, röviden K-bérlet. Tudod melyik bankjegyünkre van nyom­tatva Kossuth Lajos képe? — A százforintosra. — Na látod,, éppen eny- nyi a büntetés, ha jegy nélkül utazol a közlekedé­si eszközökön. Nem váltok jegyet, de mindig van ná­lam százforintos. Ha jön az ellenőr, szó nélkül átadom neki. Ha látnád, mennyi­re csodálkozik, hogy a sok izgága, hangoskodó blicce­lő után egy úriemberrel ta­lálkozott. — Hát ennél aztán biz­tosan olcsóbb, ha valódi bérletet váltasz! — Erre van egy elméle­tem. Abból indulok ki, hogy a közlekedési vállalat any- nyi ellenőrt alkalmaz, mint amennyi szükséges ahhoz, hogy 100 forintos bünteté­sekkel fedezze a bliccelők miatt kieső bevételt. S per­sze az ellenőrök fizetésének is ki kell jönnie a bevétel­ből. Igenám, de nálunk ■Ilii munkaerőhiány van, ráadá­sul az ellenőri munka nem is valami vonzó, tehát az ellenőrök száma ennél min­dig alacsonyabb. így keve­sebbet kapnak rajta a blic­celésen, s ez egy emberre vetítve azt jelenti, hogy ke­vesebbet fizetek rajtakapás miatt, mintha mindig je­gyet vennék, vagy bérle­tet váltanék. — Hogy te milyen okos vagy! — Persze. De hadd je­gyezzem meg, akkor is job­ban járok, ha ugyanannyi büntetést fizetek, mint o bérlet vagy a meg nem vett jegyek ára, mert nem kell havonta sorbaállnom a bér­letszelvényért, nem kell bérlettokot, fényképet csi­náltatnom ... Barátom még folytatta volna a K-bérlet előnyei­nek ecsetelését, amikor ud­varias, karszalagos fiatal­ember lépett hozzánk, s a jegyünket kérte. Barátom a zsebéhez kapott, majd a szívéhez, mert nem volt nála a pénztárcája. — Nem baj, mondta a fiatalember, felvesszük az adatokat. Igaz, így drágább lesz a dolog. Miután ez megtörtént, barátom elbú­csúzott tőlem, s a busz ele­jére vonult az utastársak kaján tekintete elől. Ahol beleütközött egy másik karszalagosba, s mivel nem tudott jegyet vagy bérletet felmutatni, a jelenet megismétlődött. Le­forrázva szállt le a követ­kező megállóban. Jó néhány K-bérletébe került a kis utazás. Gőz József Gazdagondok ’881 Merev Meriklón NEM OLYAN MAR a hol­land vetőburgonya, mint ré­gebben volt, folytatta a gaz­dák gondjainak sorát Pász­tor András, a timári Béke Tsz elnöke. Ökllömnyi gumó­ikat küldenek és négy tonnát is ültetni kell egy hektáron belőle, 28 000 forint pedig egy tonna, így nagyon drága már a kezdés is. Elvet az ember itöbb mint 100 ezret hektá­ronként, garanciának pedig ott van az intervenciós ár, ami 3 forint kilencven fillér. Manapság igazolva látja saját jóstehetségét, aki há­rom-négy esztendővel ezelőtt azt mondta: baj lesz a krumplival. Ekkora problé­mára azonban senki nem gondolt, még a leglidérce­sebb álmában sem. Ha a ve­tőgumó is szabadáras lesz, elszabadulhat a pokol. Ha nem vált volna azzá, elad­ják étkezésinek. Egyszer már a termelő is szeghet szerző­dést jelszóval: Ez viszont még a pokolnál is pokolabb. Jó lenne a Meriklón GT szisztémája, amellyel egész­séges sejtből állít elő vírus- i mentes vetőgumót, csak meglehetősen mereven moz­dul ez a szervezet — tértek rá az egyik megoldási lehe­tőségre a krumplin vitázók. No nem a saját hibájukból, ezt mindjárt el is ismerték. Gyorsan ért el sok látványos eredményt, ami nagyon is jói jönne, ha minden más ilyen módon követte volna. Nem tudják, milyen fajtákat sza­porítsanak, nincs, aki a ter­meltetést integrálná. Még az sincs pontosan kidolgozva, miként történjen a szaporí­tás ellenőrzése. Maga a módszer annyira új és szo­katlan, hogy a régi beideg­ződésekkel egyszerűen nem lehet megszervezni a nemesí­tőtői a termelőig a szaporí­tóanyag útját. Százezer da­rab borsónyi gumó egy hek­tárra, amelyeknek egy-két forint darabja, vagy már több? Mindenesetre expor­tálni is kellene, itthon is ked­vet csinálni hozzá. Jó és biztató kezdetek után to- porgás. ITT VAN A VETŐMAG VÁLLALAT KUTATÓKÖZ­PONTJA, miért nem kezd hozzá, pedzette meg az egyik vitázó: akár ti is hozzáfog­hatnátok. címezték a követ­kező ötletet a timári elnök­nek. De hát még a szántó­földi szemlét is csak szíves­ségből, kötelezettség nélkül csinálja meg a Növényter­mesztési Minősítő Intézet — kezdett a megszólított a ne­hézségek sorolásába. A jog­szabály lehetővé teszi az ön- ellenőrzést és a saját fémzá­rolást is, önálló garanciával — mondta valaki, aki hiva­talból is járatos ezekben a kérdésekben. A burgonyakérdésnek az említett csak egy nagyon ki­csiny része, ám döntővé vál­hat, ha felkarolja valaki. Csíramentes hajtásvégből la­borban gumót hajtatni még az évtized elején is tudomá­nyos fantasztikum volt. Na­gyon sok „jóindulatú” mo­solyt kellett elviselni azok­nak. akik váltig állították: ez a jövő útja. Nem írom azt, hogy igazuk lett. mert azt elviekben senki sem vi­tatta soha. INKÁBB AZT KELL EL­ISMERNI, hogy a tudósok most megmutatták a gyakor­lat szakembereinek, mi a virtus. Az utóbbiakon a sor. Ésik Sándor Balogh József Kekt-Mapamnác

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents