Kelet-Magyarország, 1988. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-25 / 20. szám

1988. január 25. Kelet-Magyar ország 3 Itt a 11-277! Kovács Éva újságíró válaszol Adó, alkatrész, autósor­szám, akció... Az olvasók áltálában akkor kérnek tő­lünk segítséget, ha úgy ér­zik: a hivatalban nekik már nem, nekünk újságíróknak talán még sikerünk lehet. Az alábbiakban kiderül: gyak­ran bizonyul igaznak a felté­telezés. Sajnos... Tanyik Józsefné levelében azt kérdezi, mikorra várható Bor­bányán járbató útszakasz a Csárda és Alma tuca között? Mint írja, ez Idő szerint az új iskola és orvosi rendelő csak két kilométeres körbegyalog- lással közelíthető meg. Levél­íróm még azt is hozzáteszi, hogy a tanács illetékesei azt ígérték, az iskola átadásával megnyitják a fenti utcát. — A tanács illetékesei nem ezt ígérték — szögezi le Ko­vács István. — Arra tettek ígéretet, hogy az Alma utcát és a régi Borbányát a Mar­garéta utcán keresztül gya­logos közlekedésre alkalmas úttal kötik össze. Ez a múlt év októberében meg is tör­tént. Ebben az évben szilárd burkolattal látják el a két iskolát összekötő Alma és Káliói utcákat. Most fejeződ­tek be a kisajátítási eljárá­sok, ötven ingatlanból mind­össze négy-ötnek az ügyinté­zése van még hátra. Az osz­tályvezető azt is hangsúlyoz­ta: minden további út nyitá­sa csak akkor történhet meg, ha az ingatlantulajdonosok ingyen lemondanak az út ki­alakításához szükséges saját területükről. A tanácsnak még ezután kell fizetnie a geodéziai, tereprendezési költségeket, s elvégeznie a nem kevés adminisztrációt. (Csak zárójelben megjegyez­ve: talán mondani sem kell, hogy a fenti eljárást a jelen­legi pénzszűke indokolja. Az új módszer egyébként nem Borbányán debütál, hiszen a közeljövőben a Szőlő utca környékén nyílik ily módon új utca.) Nagy Miklós Kántorjánosiból arra kért, mondanám meg, hol lehet laskagombacsfrát kapni. Kíváncsi arra is, mi a címe a Zöldségkutató Intézetnek. Gombacsírát a csepeli Du­na Téesztől közvetlenül is rendelhet, a megyében pedig két helyen — Űjfehértón és Tiszalökön — az áfész, vala­mint magánszemélyek is fog­lalkoznak a gomba értékesí­tésével, szervezéssel. A kér­dezett intézmény pontos ne­ve: Zöldségtermesztési Kuta­tó Intézet és Kecskeméten működik. Egyik Nyíregyháza, öz köz­ben lakó olvasónk úgy gondol­ta, ha neki nem, nekem majd részletes felvilágosítást ad az OTP az átutalási betétszámla­tulajdonosok között meghirde­tett nyereményakcióról. Szá­mára ugyanis az okozott gon­dot, miért csak a munkabér át­utalása jelent kétszeres esélyt, a nyugdíjukat átutalók miért kerülnek hátrányba? A kérdésre előbb az OTP megyei igazgatóságán keres­tem a választ. Ott arra biz­tattak, próbálkozzak a kör­zeti fiókban. Megtettem, Mó­ré Gusztávnié itt elmondta: az átutalási betétszámlák nyereményakcióját azok szá­mára hirdették meg, akik 1988. április 5-ig a lakóhe­lyük szerinti OTP-nél átuta­lási betétszámlát nyitnak. Ol­vasónk feltételezésével ellen­tétben a munkabér átutalá­sa és a nyugdíj átutalása egyaránt egy esélyt jelent a nyerésre. Az esély akkor ket­tős, ha a számla házaspárra szól, s így két munkabért utalnak át. Dupla az esély abban az esetben is, ha a munkabér átutalása mellett a számlatulajdonos a víz-, gáz-, távfűtés- és telefondí­jak közül legalább egynek az átutalására ad megbízást az OTP-nek. Mi a helyzet a nyugdíjasokkal? — kérdez­tem a válaszadót, aki pontos információért a főnökéhez fordult. És itt történt a szá­momra meglepő fordulat. A főnök ugyanis elfogadhatat­lan okokat sorolva megta­gadta a további felvilágosí­tást. Veres László, az OTP megyei igazgatóságának osz­tályvezetője ellenben kész­séggel válaszolt. Tőle tudom: a nyugdíjasok az aktív ke­resőkhöz hasonló feltételek mellett vesznek részt a sor­solásban, amelyet gépi mód­szerrel, április 25-én, közjegy­ző jelenlétében tartanak, s amelyen egy kis Polskit és színes tv-t nyerhetnek a leg­szerencsésebbek. Perka Sándor, a Volán dol­gozója a 11-565-ös telefonszám­ról azt kifogásolta, hogy a me­gyében sehol nem lehet Aro-al- katrészt kapni. Mindössze a magánkereskedők árulják, sok­szor ötszörös áron. Hegyes József, a nyíregy­házi Autóker vezetőihelyette­se szerint a megyében való­ban nem, — legközelebb csak Debrecenben vásárolható Aro-ialkatnész. A Tiszántúlon ugyanis egyedül velük kötött értékesítési szerződést az Autó- és Alíkatrész^kereske- delirni Vállalat. Felhívtam a vállalat budapesti kereske- detaíi osztályát is, ahol Rísz Nándor osztályvezető-helyet­testől kérdeztem: Igaz-e, hogy még ma is elosztás alapján értékesítik a fenti .alkatrészeket? Korábban így volt, ma azonban már más a helyzet — kaptam a választ. A boltok önállóan dönthet­nek arról, mit árusítanak. Az osztályvezető ígéretet tett ar­ra is, megvizsgálják ,a nyír­egyházi bolt lehetőségeit, s ha lehet, megyénkben is meg­kezdik az Aro-alkatrészek árusítását. Adóügyben is érkezett kér­dés: B. Józsefné küldte Őrös­ről. Kérdése: kell-e adót fizet­ni a bérelt földön megtermelt termények után? Levélíróm úgy hallotta, hogy kedvezmény csak háztáji, illetve saját föld- tulajdonosoknak jár. Borbély Ferencné, a váro­si tanács adócsoportjának vezetője szerint január 1-től minden mezőgazdasági terü­letet művelő állampolgárra a mezőgazdasági lakosság föld­adója érvényes. E szerint a bérelt földterület Után akkor kell adót fizetni, ha szántó- területnél az 1500. gyümöl­csösnél a 800 négyzetmétert meghaladó nagyságú. Meg­változott a termények utáni adózás mértéke is. Január 1- tő;l a bérelt földön termelt termények értékesítése után akkor kell adót fizetni, ha az meghaladja ,az adómentes mértéket, amely ez esetben ötszázezer forint. Aki ez alatt értékesít terményt, nem kö­telezhető adófizetésre. Milyen gyönyörű is egy szép pirosra érett szabolcsi alma. Ha még ki is fényesí­tik, akkor igazán párját rit­kítja. A tőkés piacon azon­ban erre van vevő. A rakamazi Győzelem Ter­melőszövetkezet „almagyárá­ban” már ezen munkálkod­nak. Az angol Polly Pech PLC cég Sunzert Vállalatá­nak megrendelésére dolgoz­nak, s nem is akárhogyan. Már az sem mindennapi, hogy a csomagoló asszonyok fehér kesztyűt használnak. De ne vágjunk a dolgok elé, kísérjük elejétől az alma út­ját. A szedés után már válo­gatott gyümölcs kerül a kon­ténerekbe. A Roda gépsoron vízen úsztatják az almát. így indul - a feldolgozás, aztán egy szokatlan művelet kö­vetkezik: speciális sampon­nal mossák, zuhanyozzák és hideg levegővel szárítják az almát. Ezt az előválogatás követi, lényege, hogy még véletlenül se juthasson to­vább hibás alma. Ezután az új berendezés három szóró­fejéből vízzel kevert viaszt juttat az almára, ezt neve­zik vaxolásnak a szakembe­rek. (A viasz egészségre ká­ros anyagot természetesen nem tartalmazhat.) Gumihengerek juttatják innen a szárítóalagútba a starikingot, ahol 40—45 Cel- sius-fokon megszárad. Mire a súlyosztályozó tálkákba kerül, úgy csillog, mintha ki­lakkoztak volna minden da­rabot. Ezután jut a fehér kesztyűs asszonyok kezébe, akik — méret szerint — egyenként papírdobozba rak­ják. A felső sor minden má­sodik almáját becsomagol­ják, a többit emblémával látják el. A Bács megyei Zöldért Vállalat ősszel 4500 tonna szabolcsi almát vásárolt fel. A tárolásra, feldolgozásra a rakamazi Győzelem Terme­lőszövetkezettel kötött szer­ződést. A Monimpex Kül­kereskedelmi Vállalat hozta az angol partnert Szabolcs­ba. A Zöldért kirendeltség- vezetőjétől megtudtuk, hogy eddig 720 tonna almát szállí­tottak Angliába kamionok­kal. A megrendelő igénye az volt, hogy tovább növeljék — törökországi mintára, ahol a cégnek hét vállalata műkö­dik — a feldolgozást, csoma­golást. Ezért gépeket hoztak és a múlt hét csütörtökén megkezdték az alma vaxolá- sát. A viasszal kezelt termés­ből 650 tonnát szállítanak ezekben a hetekben. Az an­gol cég minden segítséget megad ehhez a munkához: gépeket szállított, speciális sampont, viaszanyagot ho­zott, a csomagolóanyagot és a dobozokat pedig a ciprusi Unipac cég gyártatja és on­nan szállítják Rakamazra. A vaxo-lógép üzembe he­lyezésénél jelen volt a Polly Pech képviselője, Kenneth S. Sweet, aki elmondta: őt az­zal bízták meg. hogy bábás­kodjék a szépen induló együttműködés felett. Elége­dett az eddigi munkával, jól lehet dolgozni az itteni em­berekkel, akik segítőkészek. A most induló viaszolás lé­nyegét is megértették. Tud­ják, hogy ezzel szebbé, esz­tétikusabbá és tartósabbá le­het tenni az almát. Ilyen berendezés Magyar- országon egyedül itt műkö­dik. Kenneth S. Sweet cége nevében azt szeretné, ha' a Világhódító útjára indái a szabolcsi starking. jövőben tízezer tonna almát exportálnának. (Sajnos, a szállító partner legfeljebb ennek felére képes.) Céljuk, hogy Anglián és Nyugat-Eu- rópán kívül meghódítsák az arab országokat is a szabol­csi almával. Bizonyára erről is szó esik február végén a Polly Pech cég elnökének magyarországi tárgyalásai so­rán. HWIM1H11J Elanyátlanodva o butaságunk törté­nete — foglalta össze ke­sernyés mosollyal juhtartá- sunk rövid közelmúltját és jelenét egy nemrég me­gyénkben járt személyiség, aki meghallgatott néhány it­teni szakembert. Közöttük volt Pásztor Miklós, a szat- márcsekei Haladás Tsz elnö­ke is. Elmondta, hogy négy esztendeje még 4700 anyajuh volt az alapja náluk az ága­zatnak, ma már ez a szám alig 2700. Egy kis nyereség, egy kis veszteség — így vál­takozik esztendőnként a hely­zet. „Nem haladunk egyről a kettőre, mert az állomány sa­ját erőből nem frissíthető”, hangzott a legfőbb ok. Valami ilyesmi jellemzi az egész megyében a helyzetet. A szabályozók 800 forintot adnak támogatásként egy új anya beállítására, ám ez vaj­mi kevés. Még akkor is, ha selejtezéskor még hét forint jár kilónként. Egy anya fel­nevelési költsége a tenyész­tésbe vételig belekerül 2500— 2800 forintba is, így nem cso­da, ha csökken a számuk. Jobban megéri ugyanis meghizlalni és eladni a nö­vendékeket. így még a pénz is hamarabb fordul. NO DE EZ ÍGY ÖNGYIL­KOS POLITIKA, mert las­sacskán elfogy az összes bir­ka. Ám mégse ér véget a bir­katartás, mert azt mindenki belátja, hogy szükség van rá. Próbálkoznak jobb külföldi technológiákkal némely he­lyen. Mérken például siker­rel. Az ottani tapasztalatok azonban nem vehetők át egyik napról a másikra. A baj okául a mostoha tartási körülményeket is 'a vádlot­tak padjára lehet hívni. Egy­kori kacsanevelők, sertésfi- aztatók, jobb esetben har­minc-negyven éves szerfás épületek adnak otthont szi­gorúbb télidőben az állatok­nak. Nem csoda, hogy itt ma­gas az elhullás, és alacsony a takarmányhasznosítás. A támogatás tulajdonkép­pen előre mozdító, de nem elég megfontolt. 50 százalék­kal járul hozzá az állam a fejlesztéshez, de ezen belül nem tesz különbséget. A már említett tsz-vezető an­nak a véleményének adott hangot, hogy hasznos lenne 75 százalékkal dotálni az épü­letet, a víz bevezetését, és a villanyt. A fejlesztés egyéb tényezőire gondolt, 50 száza­lékot, esetleg — ha már al­ku — valamivel kevesebbet. MIÉRT NEM TERMELI KI saját maga utánpótlását egy nyáj, tette fel a kérdést egy rövid kis szünetet kihasznál­va a vita egyik résztvevője. Mert a szegény tsz a kevés pénzből nem tudja megfinan­szírozni azt a várakozási időt, amíg a jerkéből anya lesz. Ez a válasz nem hatott új­donság erejével a kérdést fel­vetőnek. Valószínűleg ő is ezt válaszolta volna. Ami azonban azt a kifakadását okozta, amit a jegyzetünk el­ső sorában idéztünk, az a kö­vetkező közbevetés után hagyta el a száját. Persze a maszek juhász ismeri az „el- anyátlanodás” folyamatát, meg a gazdaságok pénzügyi nehézségeit. Megveszi tehát a cégektől a hízójerfiét, ez­zel pénzhez jut a tsz, persze csak húsárut fizet. Aztán 4000-ért visszaadja ugyanazt anyaként. Hm ... Esik Sándor TW ell, hogy le­IK gyen az em­bernek valami szenvedélye. Például a bélyeggyűjtés. A bélyegek, vagy egy bizonyos bélyeg által az ember ki (és fel) éli vágyait, megvaló­sítja álmait, nem re­mélt kalandokban lesz része és meghó­dítja á világot. Egy jól, gondosan szerkesztett és elhe­lyezett bélyeggyűjte­mény, ha azt isme­rősnek és ismeretlen­nek alkalomadtán megmutatjuk, külön­böző reflexiókat vált­hat ki. Például: — Öl Avagy: — Nahát! Egy középkorú hölgy így nyilatko­zott: — Maga kis hamis! Az erélyes harmin­cas viszont kifakadt. — Mit képzelsz ró­lam? — A tinédzser a maga kedves kis köz-' vétlenségével, bambi butaságával lerohan­ta a férfit: A sikerélmény itt is, ott is fenomenális. — Ö! — mondta távozáskor — miköz­ben eltelt egy röpke pásztorára — a meg­lepődő. MHNI — Ne marhulj, Tó­ni. Mi ez? Mintha nem látta volna saját szemeivel. Egy bélyeg volt ott a falon. Fogazott, négy- forintos, kék alapon egy épület, postakürt és Magyar• Posta, hi­telesítőként egy el­mosódott körbélyeg­ző. Félreértést elke­rülendő a bélyeg alá öles betűkkel írta a gyűjtő: BELYEGGYÜ JTE- MÉNYEM! — Nahát! — Cso­dálkozott ismét a cso­dálkozó, viszont a középkorú hölgy még egyszer át akarta la­pozni az albumot, sőt többször is. Az eré­nyes harmincas távo­záskor önmagának tett szemrehányást: —• Ezt nem hittem volna magamról. De nehogy azt hidd, hogy én olyan vagyok! A csacska csitri vé­gig csak csacsogott. Hidegen hagyta a. vacsora, a jégbehűtött pezsgő, a vetetten égy, sőt a Tóni iránt is közömbös volt. 0 csak a bélyeget nézte, a gyűjteményt. Más-' nap is. Később is. So­káig nézte, mindig csak a bélyeget, eköz­ben már gyűrűt is váltottak, az anya­könyvi hivatalnál be­jelentkeztek és egy­szer csak azt mond­ták, igen. Rögtön ez­után mondta az ifjú asszony. — Tóni! — vedd le a, falról azt a marha­ságot! T óni levette, köz­ben arra gon­dolt: Pedig kell, hogy legyen az embernek valami szenvedélye. Ma már sok ezer bélyege van. Vágott, fogazott és blokk. De ki nézi már meg? Seres Ernő Fehér kesztyűs csomagolás öt méret szerint. Elek Emil V avnlác • Sanpon a piros almán . • Csomagolás fehér kesztyűben I3SSZ3I • Még dollárért sincs tízezer tonna?

Next

/
Thumbnails
Contents